Esztergom és Vidéke, 1903

1903-05-17 / 40.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ]Ще£]е1ец1]£ \

f a sár pap és csütörtökön. jiLŐFIZETÉSI ÁRAK I Eré*í évr — — — — 12 kor. — fii. FŰ évre — — — — - 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes seáui ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek ésblrdetősek küldendőt Kossuth Ixajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. -^- Kéziratot nem adunk vissza. Az „Esztergom is fiié" tárcája. A magyar kath. tanítók római zarándoklata*) I Irta: BÁRDOS GYULA. Folytatás (VI.) Firenze. Reggelre Flórencben, vagy mint az olaszok nevezik, Firenzében voltunk. Még sötétes és meglepően bűvös volt,

! mikor szállodánkba, a „Hotel London"-ba értünk. Átöltöztünk, megreggeliztünk, s azonnal a város nevezetességeinek megtekintésére indultunk. A hamarosan előkerített vezető, legelőször Firenze legszebb terét, majdnem b- érthetetlen németséggel, a Victor Emánuel teret mutatta be. Itt láttuk a városházat, mely haj dan nevezetes szerepet vitt. A Medici hercegek ékes palotája volt. Bárki megtekintheti e szép épületet, mely a Mediciek hajdani nagyságát, gazdagságát,' és hatalmát ékesszólóan hirdeti. A nagy-, К terem gyönyörű falfestményekkel vandiszitve, melyekben a Mediciek életéből ábrázolt jelenetekre, majdnem egész élettörténetükre ismerünk. Útitársaim elmerülve szemlélték az eseményekben gazdag középkorból fennmaradt ezen nagy jelentőségű emlékeket ; ezenközben az én figyelmemet nem csekély mértékben vonták magukra azok p_ a gyanús alakok, kik útitársaim köré *) Szerzőnek az esztergom-járásí r. k. tanítóegyesület f. é. ápril 30-iki közgyűlésében tartott felolvasása. veszedelmes közelségbe furakodtak. Valami hárman-négyen lehettek, e nyájas arcú zsebmetszők, éhesen lesve az alkalmas pillanatot arra, hogy a gyanútlan idegent pénzétől megfosszák. Azonban szemeimet pillanatra sem vettem le rólok, sőt társaimat is fennszóval figyelmeztettem az ólálkodó sehonnaiakra. Minden oldalról fenyegető pillantásokat löveltünk a vékony dongáju sápadt arcú, de különben cégéres zsebtolvajokra, a minek egészséges eredménye az lett, hogy e vészmadarak csalódottan elsompolyogtak. Háborítatlanul gyönyörködhettünk ezután az olasz festőművészet remekeiben. Sorra megnéztük Firenze neves templomait, köztük a Pantheont, a melyben világhírű tudósok, művészek, államférfiak tetemei porladoznak. Ebben a temlomban van sirja a lángeszű Michelangelónak, sírja felett a mester tanítványai által készített remek síremlék díszlik. Mellette Machiavelli nyugszik, a politikának e nagy eszű, furfangos mestere. Sorba jönnek még Corsini hercegnek, Rossini zeneművésznek, Galileinek és még néhány jeles embernek a sirja. Elképzelhetik hölgyeim, és uraim, hogy e helyen, hol tudomány, gazdag ság, lángész és hatalom van eltemetve, mily meghatottan elmélkedtünk az egykor oly hires férfiak hamvainál. Kellemetlen meglepetés várt reánk, mikor e templomból kiléptünk. Ugyanis egy utcai képes lev. lap árus hevesen gestikulálva és még hangosabban kia- J bálva azt állította, hogy levelező lapjaiból valami 15 drb. a mi kezünkön el-' tünt, mikor ő azt nekünk a templomba; menetelkor kínálgatta. Természetesen ez ! egy nagy hazugság volt, de a ravasz talján mellettünk nem tágított és addig ordítozott, mig velünk egy rendőr a lapok árát meg nem fizettette. Az ízletes ebéd azonban, melyet a Hotel Londonban felszolgáltak, feledtette velünk a délelőtti kellemetlenségeket és igy délután vidáman indultunk útnak, hogy megnézzük a várost ketté szelő Arnó folyó partjait, a melyeken jobbról és balról csínnal éa Ízléssel épült paloták emelkednek. Ugyanitt táboroznak a hires firenzei aranyművesek. Innen a várostól meglehetősen távol eső temetőbe hajtattunk, mely úgy nagyságban, mint szépségben a világhírű római temetővel valóban vetélkedik. Nem csekély érdeklődéssel barangoltunk e temető díszes fasorai és síremlékei között, miközben egy kétségtelenül magyar honfitársunk sírjára bukkantunk, a mit a síremléken levő következő felírásból következtettünk : „Família Alexi Reviczky de Revisnye." Csak késő este tértünk vissza szállodánkba, miután beszereztünk mindenféle szükségeset az éjjel megteendő utunkra, el nem felejtvén az, oly csalhatatlan hatású szlivovicát. Éjjel 11 órakor útban voltunk Venezia felé. Hosszú körutazásunknak az a kellemetlen oldala volt, hogy már Anconától kezdve folyton éjjel utaztunk, ennélfogva Itáliának néhány nevesebb városát láttuk, de magán a vidéken keresztül koromsötét éjjeken folytattuk utunkat, a mit bizony mindannyian élénken fájlaltunk — és méltán . . . Csúnya, zivataros éj volt ez is, a melyen Venzia felé utaztunk. Kocsinkat, a mely a vonatnak körülbelül a legutolsó kocsija volt, úgy meg-megrázta a vihar, hogy mi minden pillanatban a felfordulás veszélyétől tartottunk. E közben eszünkbe jutott, hogy a zarándokFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismeri kellemes izü természetes hasba j főszer. Emléket Bellovics Ferencnek! Esztergom, május 16. Az örök ifjúság, az újjá születés új életre ébredés hirnöke újra íti van. Megjelent köztünk és sugárzrj mosolyára viruló lombkorona ünnepi díszébe borul az erdő ; illatos, himes virágköntöst, bársonyos pázsitleplet ölt rét, kert, mező. A csalitok sűrűjében, a szigetek bokrai^ a temető fáinak árnyas homályában bűvös dalt zeng a szerelemsovár íülmile csattogó zenéje, s az új élet reményétől és édes vágyától duzzadó kebel a boldogság sejtelmével telik el. Újra tavasz van. Tavasz fakadása, természet ébredése volt egy év előtt is, midőn egy új sir domborult az esztergomi temetőben, Bellovics Ferenc sirja, melyben azt helyezték örök nyugalomra, a mi benne halandó volt. Sokan kisérték el utolsó útjára, sírtak mind, és érezték, és megfogadták, hogy a kit eltemettek, azt elfeledni soha, soha nem fogják. A tavasz himes bársonyos keze újra bevonta ezt a sirdombot is illatos virággal, zöldelő pázsittal; a hitvesi, gyermeki és baráti szeretet és kegyelet áldozatkoszorui sem hiányoznak róla soha • de nincs rajta a hü megemlékezésnek az a maradandó és hosszabb idő enyészetével is dacolni tudó erős jele, mej lyet ez a sir és Bellovics szelleme — Esztergom közönségétől vár. j Talán elfeledték már Bellovics i Ferencet ? Egy rövid esztendő elég j lett volna erre ? Szó sincs róla ! A ki őt ismerte, el nem feledheti ; i pedig ismerte őt egész Esztergom j közönsége. Családja már rég lerótta • volna a kegyelet tartozását; bará! tai tartóztatták ettől vissza, akik I meg voltak győződve, hogy ez a kötelesség másra vár. Csak észre kellett venni г hiányt, csak felhívni rá a közönség figyel-; I mét, csak módot és alkalmat nyuj-, !

tani hálája és kegyelete megnyilat-. kozására, hogy létesüljön az az j emlékmű, mely egyedül lesz méltó Bellovics emlékéhez, mert azon kö1 zönség hálás és hű kegyeletének | lesz jele, melynek ő egész élete önfeláldozó munkásságát oly páratlan odaadással szentelte. t Az ő legsajátabb és szivéhezegészen hozzá nőtt alkotása, a dal- j és zenekedvelők egyesülete, melynek éltető és fenntartó szelleme | költözött el vele, e héten tartott I választmányi ülésében megemléke- j zett feledhetetlen mestere emléke iránt tartozó kegyeletes kötelességéről, és elhatározta, hogy a sírján felállítandó emlékmű létesítése céljából Esztergom közönsége körében mozgalmat indit. E végre bizottságot is alakított. Nincs benne kétség, hogy a közönség kegyelete és hálás megemlékezése lelkesedéssel fogja az eszmét felkarolni. Hisz oly sokan vannak, kik a boldogult mesternek köi szönik a dal es zene nemesítő és j gyönyörködtető, vigasztaló és lelkesítő művészetébe való beavatásuíkat. És még többen vannak, kik féltve őrzik éltük nem egy boldog ; órájának édes emlékét, mely az ő fáradhatlan buzgóságával rendezett hangversenyek, estélyek és egyébb j ! alkalmi összejövetelek egyikén-má1 sikán vésődött kitörülhetlen betűk- j kel szivükbe. ! Mindezekhez, az ő hűséges tanítványaihoz, barátaihoz közel és a

! távolban, és Esztergom egész kö1 zönségéhez fordul tehát a felhívás :' Emléket Bellovics Ferencnek ! H. A. Tavaszi közgyűlés a megyénél. május 15. Régóta nem volt Esztergom vármegyének oly látogatott és hosszú ideig tartó ülése, mint a mai, melynek 160 pontból álló tárgysorozatába felvett ügyek egyike sem keltett oly nagy érdeklődést, mint az az indítvány, melynek letárgyalása, egymaga másfél órai tanácskozást vett igénybeTüntetésszerű éljenzések között lépett a kormány képviselője, Horváth Béla íőispán pontban 10 órakor a tanácskozási terembe, s azzal nyitotta meg az ülést, hogy mindenkor Örömnap az az alkalom neki, mely körünkbe szollkja, igy a mai is, bár az örömbe ez alkalommal keserűséget csepegtet az az aggodalom, melyet a nagy általánosságban és minden téren tapasztalható j állapotok idéznek elő. Ha keletre tekinj tünk —* úgy mond — melynek már már j vörösösen izzó talaja sorvasztóan fojtó levegőt áraszt felénk, elszorul honfi keblünk, ha az országgyűlés képI viselőházában lefolyt dolgokat nézzük, méltán tölti el kedélyvilágunkat nyugI talanság, aggodalom ; de bizik a Mindenhatóban, a képviselőház pártjainak hazaflságában, hogy rövid idő alatt megfogják találni a kibontakozás helyes módját. Bejelenti, hogy 60 törvényhatósági bizottsági tagnak aláírásával ellátva a törvényes időn belül nála egy írásbeli indítvány adatott be, mely miután felolvastatván, felteszi a kérdést, vájjon a tárgysorozatnak az indítványok mcgtélat azon tagjai, a kik tőlünk Rómában elbúcsúztak és a Lorettoba tett egy napi kirándulás után Fiúméba visszatértek, eszünkbe jutott mondom, hogy e szegény magyar testvéreink épen e borzasztó éjjen utaznak a szélvészes Adrián. Elfeledtük a mi bajainkat s csak magyar testvéreink életéért remegtünk. Megkönnyebbült szívvel értesültünk azután, hogy zarándoktársaink Fiúméban szerencsésen kikötöttek. , Venezia. • Reggelre mi is megérkeztünk Velencébe, a lagúnák városába. Igen hosszú vasúti hídon robogott be vonatunk az állomásra, honnan pár lépésnyire a gondolák egész sora várakozott reánk. Négyesével, ötösével egész kényelemmel helyezkedtünk el a csinos fekete hajócskákban, a melyek ép úgy tarifa szerint fizetendők és úgy vannak számozva is, mint a mi bérko' csiaink. Szép lassan, egyenletesen haladt gondolánk a szük sikátorokon ke. resztül, bámulatos könnyűséggel és 'ügyességgel kerülve ki a szemközt jövő j csónakokat. Végre e sekély, szük csaI tornák közül a Canal Grandra, a Nagy Csatornára eveztünk ki. A napfényes időben megnyerő és szokatlan látvány tárult a szemlélő elé. Maradandó benyomást tesz az idegenre az a nagy élénkség, összevisszaság és látszólagos zűrzavar, a melylyel a küj lönböző alakú és nagyságú hajók, csaI vargőzösök, gondolák és vitorlás csóna; kok mintegy czél és szünet nélkül föl s i alá lejtenek. A Nagy Csatorna két partját pedig Velencének majdnem legszebb házai lepik el. • ! (Vége köv.1