Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-30 / 35.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M e £telei)ik Vasárnap és csütörtökön. ÁRAK : jiLŐFIZETÉSI E|é« évr Fal évre — N^yed évre Egyes szám áru 12 kor. - fii. 6 kor. - fii. 3 kor. — fii. 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók ; Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendőt Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca £85. szán). *т5М Kéziratot nem adunk vissza. „Várjuk a cáfolatot ápril. 29. Ez volt végszava azon vezető cikkelyünknek, melyben reámutat­tunk arra, hogy azon számbeli com­binatiók, melyekre mint positivu­mokra van fektetve a villamosság jövedelmezősége, nem felelnek meg a valóságnak. Felemiitettük azt, miszerént azon városok, mellyek a gázról a vil­lámra tértek át, csakhamar vissza­mentek a gázra, s e tekintetben hi­vatkoztunk Pozsony városára, hol a bevezetett 12000 villamos lángból, ma már csak 3000 láng van hasz­nálatban, mert a tapasztalat be­igazolta, hogy a villám mint köz­világítás, ha izzókkal történik, nem állja ki a versenyt a közönséges petróleummal, ha pedig ivlámpák­kal eszközöltetik, elviselhetlenül drága, mig mint magánvilágitás oly drága, mely nem áll arányban azon kényelemmel, mely csábítóan ingerel a villám bevezetésére. Provokáltuk a cáfolatot, de nem kaptunk! Kaptunk két választ, az egyiket a város érdemes polgármesterétől, a másikat dr. H. M. úrtól. Az elsőben a város pólgármes­Iz „Eszfepgom és lie" tárcája. "1 Vallomás. Résdet a »tört remények«-b6l. Irta: HERCZEG SZERÉN. . . . Gondolatban most mellettem van,' forró ajkam homlokát csókolja, remegő 1 kezem haját simogatja lágyan szelíden Maga meg átölel gyengédséggel, maga­1 hoz von igaz szeretettel, vigasztal, meg- j nyugtat becézget mint egy beteg gyer- j meket csak ugy — gondolatban ... . . . Gondolatban csókol hosszan, 1 melegen, kedvetlenül hagy el és pillán- j tásom kiséri a mint megy a messze- ] ségben ; tudom hogy gondol rám, tu-' dorn hogy visszatér majd hozzám, de kár, hogy mind ez ugy van meg — csakj gondolatban. - j A valóság az, hogy járok egyre ke- f; resve azt a kit nem szabadna keresnem, j: és szeretve a kit nem szabadna szeret- 1 nem ! Olyan az életem mint egy hang- '. talán, elfojtott keserv, mint egy alak-j; talán, lombtalan, virágtalan puszta, mely ! 1 telve van színes délibábbal és sejtelmes} 1 álmokkal 1 Az álmoknak nem volna sza- I i 3ad fájni a valóságban, hogy nekem! i mégis miért van összezúzva a lelkem ésjl feldúlva az életem, ugyan ki tudná meg-|; mondani ? Talán csak azért, mert az én, 1 ^lmaim elkisérnek mindig, mindenütt, 1 jtere maga elismeri többszörösen, jhogy a gáz szebb és olcsóbb vilá­Igitási nem mint a villám, de ugy­' mond a magánfogyasztók tartózko­jdásán és visszanovódásán tört meg i az a számítás, melyre a gáz beve­zetése alapítva volt, s hogy ennek I folytán a gáz bevezetése oly кос­j к ázattál járhat, mit elvállalni a város •jelen súlyos anyagi helyzetében jnem lehet. Kérdjük, ha akkor, midőn amél­'tóságos főkáptalan, e vagyonos testület is a takarékosságot vallja j elvének a városhoz intézett átira­jtában, melyben takarékossági szem­pontokból köti ki magának, hogy a szerelésre és a világítás egység ' árára nézve, ő külön alkudozhasson, ! vájjon az általános pangás és jöve­delemcsökkenés közepette, elfogja-e ,"s ki fogja elvállalni a felelősséget I arra nézve, hogy egy, avagy két év múlva, hasonlóan Pozsony és sok más városhoz, nem fog-e a lángok száma oly minimumra sü­llyedni, mi a várostól a közvilágí­tásnál évenként, ezrekre menő ál­dozatokat fog követelni ? De, ha már az eshetőségek te­rére lépünk, kérdjük, mi valószi­! nübb, az-e, hogy az eleinte talán kevesebb lángot számláló gáz — mert én ébren is egyre csak tovább ál­modom, keresem, várom és siratom ma­gát, mert nekem nem lehet egyéb, mint egy kedves — álöm . . . Most tavasznak kellene lennie, most ugy illene, hogy daloljon a madár, illa­tozzon a virág és én tudjam, hogy mi a boldogság ! Valamely rossz csillagban lehetett meg­írva, hogy oly bús és örömtelen legyen szerelmem, mint egész életem, hogy ne legyen részem gyönyörben csak mindig gyötrelmekben. Borzasztó kinos érzés mikor a lélek elveszti megszokott nyu­galmát és önmagával meghasonlik. Mi-J kór a sziv legmélyebb rejtekéből csen­des órákban feltámadnak eltitkolt érzel­mek és mint kisértetek kisértenek. — Mint a hogy nem lehet eltemetni élőt; ugy nem lehet eltemetni érzelmeket a melyekben erősen lüktet az élet . . . I A lelkiismeret feltámadhat tiltakozva, az ész törekedhetik rá, hogy megerősítse a lelket, a küzdelem ezáltal csak nehe­zebb és keservesebbé válik, mert a szív J nem enged jogaiból semmi körülmény között és tudatában annak a nagy ár-: tiak a mit meg kell adnia a győzelem-j nek egy csalóka sugaráért, megtörnek a remények és megsemmisülnek a hosszú időn át gondosan gyűjtött ábrándok! A \ szivem érzelmekkel, fejem gondolatokkal telve a melyek szenvedést okoznak, a melyek tompa eszközzel mért egyenle­tes ütésekként adnak viszhangot, lelkem­nek mélyében hallgatom a mint az eső melynek szép, kellemes és e mellett felette olcsó voltáról csakhamar fog megbizonyosodni a közönség — fog-e a magánfogyasztóknál szaporodni, avagy a villám, melynek a gázzal nem versenyezhető sokkalta gyen­gébb fényerejéről és e mellett há­romszorosan oly drága voltáról fog csakhamar meggyőződhetni az a fogyasztó közönség, melyet a döntő pillanat mámorában nem a realitás vezérelt, hanem a kecsegtető Ígé­retek, a kényelem édeskés csábja, fontak hálójukba. A másik válasz, melyet dr. H. M. úrtól vettünk, kijelenti, misze­rént számadatbeli cáfolatunkra nem reflektál, egyedül kereskedelmi po­litikai szempontból kivan ahhoz hozzászóllani. E kijelentést tudomásul vesszük, de vegyék tudomásul azok is, kik­nek erőssége ép ama megcáfolha­tatlanoknak látszott számadatokra van épitve. A cáfolatot provokáltuk s vártuk, de hasztalan. Azon cikkbeli állításra, hogy Esztergomban a közvilágítás fénye­sebb lesz, mint bármely más vidéki városban, egyebet igazán nem tu­dunk válaszolni, mint hogy az csak egy mézes madzag, mert hasztalan búsan veri ablakom. Az ég oly sötét, felleges, mintha soha többé nem akarna kisütni a nap, mintha többé nem is akarna verőfény áradni erre a szomorú boron­gós földre! . . . Most mindenütt mulatnak jó kedvű emberek csak az én szivem fáj, én egyre szenvedek. Gondolatban elkül­döm magának búcsúcsókomat és ha azt átérzi a valóságban, ha víg társalgás közben hangja egy pillanatra elakad, szeme az ajtóra téved és rám, gondol akkor tudja miért nem kérem, hogy soha el ne feledjen, miért elégszem meg azzal ha tudom, nogy néha emlékszik rám szívesen, könnyű szívvel ! Akkor tudja miért nem is kívánom, hogy sze­ressen, miért elégszem meg azzal, ha tu­iom, szívesen veszi, hogy szeretem igaz szerelemmel . . . Én, aki nem hiszek semmit, hiszem, íogy megérzem majd, ha többé nem rondol rám, akkor ajkamon fog fagyni /állomásom : szó nélkül' fogok kitérni ut­ából és a hogy szótalanul tudtam hosszú dőn át szeretni, ugy tudok majd pa­íasz nélkül lemondani. Az érzelmeket és elhatározásokat a; :ársadatmi előítéletek korlátozzák és ab­>an a pillanatban, amelyben én elhatá- j óztam dacolni mindazokkal, elhatároz­om egyszersmint azt is, hogy a mely nllanatban ki olvasom szeméből azt a nit puszta udvariasságból nem mond el, elcseréljük szerepünket, én leszek az; :rős. én leszek a bátor és le fogok шоп­keressük annak okát, hogy miért jut épp egyedül Esztergom abba a szerencsés helyzetbe ? Hogy a villamos vállalat jöve­delmezősége mellett bizonyít a vál­lalatnak a vállalkozó általi bérbe vétele, ez nagyon is sántikáló érv, mert mit veszthet az a vállalkozó a bérletnél ? Az üzem költség elvégre valahogyan csak kikerül s a nye­reségnek százalékban — s nem fix összegben — biztosított részese­dése, ez ugyan gondot г bérbe­vevő vállalkozónak okozni nem fog. Hisz épp az, hogy t. i. nem fix összeget biztosit a városnak, hanem a tiszta jövedelem bizonyos százalékát, igazolja azt, hogy a jö­vedelem, mely a magánlángok számá­tól függ, nagyon bizonytalan. A sajtóban közzétett tett és vér­mes reményekre alapított tabella szerént a vállalkozó a második év­nen 4000 lángra számit, s ezután a város részesedését 11500 koroná­val tünteti fel s dacára ezen reálisnak nevezett számitásnak, jövedelmet összegszerűleg nem mer garantálni, mert miként dr. H. M. úr cikkében mondja, egy tisztességes cég nem ga­rantálhat oly dolgokat, amelyeknek bekövetkezése nemcsak az ő saját aka­ratától függ. dani a nélkül, hogy ehhez majd járul hűtlenség ! Elfogom majd hitetni magával és magammal is, hogy nem kerül áldoza­tomba a lemondás, mint a hogy nekem nem áldozat semmi, soha . . . Akkor én megfogom könnyíteni helyzetét és segíteni fogom, hogy elválhassunk ugy, a hogy találkoztunk, nyugodtan, hidegen, udvarias mosolylyal és nem jön majd sem köny a szemembe, sem panasz aj­kamra és nem lesz majd mit mondaniok azoknak, a kik mindig tudni szoktak valami érdekeset mondani! . . . A mig azonban tudom, hogy ha rit­kán is, de gondol rám, araig csak el­vétve is, de gyengéden szól hozzám, a mig érzem, hogy ha nem jön, ugy nem jöhet el, addig én nem kérem, hogy sze­ressen, de elmondom, hogy mennyire szeretem. Addig én elsírom könnyeimet és nem titkolom gyengeségemet. ... És gondolatban most is mellet­tem van, magához von igaz szeretettel, megcsókol hosszan, telve gyengédséggel; nekem derűs a tekintetem, nyugodt a lelkiismeretem és boldog vagyok leg­alább most gondolatban én édes szerel­mem ! A valóságban pedig nincs egy nyu­godt percem, magának szól minden só­hajom, szeretem, ha nem jön ugy kere­sem és tudom, hogy nem volna szabad szeretnem és nem szabadna keresnem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom