Esztergom és Vidéke, 1903
1903-04-30 / 35.szám
A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M e £telei)ik Vasárnap és csütörtökön. ÁRAK : jiLŐFIZETÉSI E|é« évr Fal évre — N^yed évre Egyes szám áru 12 kor. - fii. 6 kor. - fii. 3 kor. — fii. 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók ; Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendőt Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca £85. szán). *т5М Kéziratot nem adunk vissza. „Várjuk a cáfolatot ápril. 29. Ez volt végszava azon vezető cikkelyünknek, melyben reámutattunk arra, hogy azon számbeli combinatiók, melyekre mint positivumokra van fektetve a villamosság jövedelmezősége, nem felelnek meg a valóságnak. Felemiitettük azt, miszerént azon városok, mellyek a gázról a villámra tértek át, csakhamar visszamentek a gázra, s e tekintetben hivatkoztunk Pozsony városára, hol a bevezetett 12000 villamos lángból, ma már csak 3000 láng van használatban, mert a tapasztalat beigazolta, hogy a villám mint közvilágítás, ha izzókkal történik, nem állja ki a versenyt a közönséges petróleummal, ha pedig ivlámpákkal eszközöltetik, elviselhetlenül drága, mig mint magánvilágitás oly drága, mely nem áll arányban azon kényelemmel, mely csábítóan ingerel a villám bevezetésére. Provokáltuk a cáfolatot, de nem kaptunk! Kaptunk két választ, az egyiket a város érdemes polgármesterétől, a másikat dr. H. M. úrtól. Az elsőben a város pólgármesIz „Eszfepgom és lie" tárcája. "1 Vallomás. Résdet a »tört remények«-b6l. Irta: HERCZEG SZERÉN. . . . Gondolatban most mellettem van,' forró ajkam homlokát csókolja, remegő 1 kezem haját simogatja lágyan szelíden Maga meg átölel gyengédséggel, maga1 hoz von igaz szeretettel, vigasztal, meg- j nyugtat becézget mint egy beteg gyer- j meket csak ugy — gondolatban ... . . . Gondolatban csókol hosszan, 1 melegen, kedvetlenül hagy el és pillán- j tásom kiséri a mint megy a messze- ] ségben ; tudom hogy gondol rám, tu-' dorn hogy visszatér majd hozzám, de kár, hogy mind ez ugy van meg — csakj gondolatban. - j A valóság az, hogy járok egyre ke- f; resve azt a kit nem szabadna keresnem, j: és szeretve a kit nem szabadna szeret- 1 nem ! Olyan az életem mint egy hang- '. talán, elfojtott keserv, mint egy alak-j; talán, lombtalan, virágtalan puszta, mely ! 1 telve van színes délibábbal és sejtelmes} 1 álmokkal 1 Az álmoknak nem volna sza- I i 3ad fájni a valóságban, hogy nekem! i mégis miért van összezúzva a lelkem ésjl feldúlva az életem, ugyan ki tudná meg-|; mondani ? Talán csak azért, mert az én, 1 ^lmaim elkisérnek mindig, mindenütt, 1 jtere maga elismeri többszörösen, jhogy a gáz szebb és olcsóbb viláIgitási nem mint a villám, de ugy' mond a magánfogyasztók tartózkojdásán és visszanovódásán tört meg i az a számítás, melyre a gáz bevezetése alapítva volt, s hogy ennek I folytán a gáz bevezetése oly косj к ázattál járhat, mit elvállalni a város •jelen súlyos anyagi helyzetében jnem lehet. Kérdjük, ha akkor, midőn amél'tóságos főkáptalan, e vagyonos testület is a takarékosságot vallja j elvének a városhoz intézett átirajtában, melyben takarékossági szempontokból köti ki magának, hogy a szerelésre és a világítás egység ' árára nézve, ő külön alkudozhasson, ! vájjon az általános pangás és jövedelemcsökkenés közepette, elfogja-e ,"s ki fogja elvállalni a felelősséget I arra nézve, hogy egy, avagy két év múlva, hasonlóan Pozsony és sok más városhoz, nem fog-e a lángok száma oly minimumra süllyedni, mi a várostól a közvilágításnál évenként, ezrekre menő áldozatokat fog követelni ? De, ha már az eshetőségek terére lépünk, kérdjük, mi valószi! nübb, az-e, hogy az eleinte talán kevesebb lángot számláló gáz — mert én ébren is egyre csak tovább álmodom, keresem, várom és siratom magát, mert nekem nem lehet egyéb, mint egy kedves — álöm . . . Most tavasznak kellene lennie, most ugy illene, hogy daloljon a madár, illatozzon a virág és én tudjam, hogy mi a boldogság ! Valamely rossz csillagban lehetett megírva, hogy oly bús és örömtelen legyen szerelmem, mint egész életem, hogy ne legyen részem gyönyörben csak mindig gyötrelmekben. Borzasztó kinos érzés mikor a lélek elveszti megszokott nyugalmát és önmagával meghasonlik. Mi-J kór a sziv legmélyebb rejtekéből csendes órákban feltámadnak eltitkolt érzelmek és mint kisértetek kisértenek. — Mint a hogy nem lehet eltemetni élőt; ugy nem lehet eltemetni érzelmeket a melyekben erősen lüktet az élet . . . I A lelkiismeret feltámadhat tiltakozva, az ész törekedhetik rá, hogy megerősítse a lelket, a küzdelem ezáltal csak nehezebb és keservesebbé válik, mert a szív J nem enged jogaiból semmi körülmény között és tudatában annak a nagy ár-: tiak a mit meg kell adnia a győzelem-j nek egy csalóka sugaráért, megtörnek a remények és megsemmisülnek a hosszú időn át gondosan gyűjtött ábrándok! A \ szivem érzelmekkel, fejem gondolatokkal telve a melyek szenvedést okoznak, a melyek tompa eszközzel mért egyenletes ütésekként adnak viszhangot, lelkemnek mélyében hallgatom a mint az eső melynek szép, kellemes és e mellett felette olcsó voltáról csakhamar fog megbizonyosodni a közönség — fog-e a magánfogyasztóknál szaporodni, avagy a villám, melynek a gázzal nem versenyezhető sokkalta gyengébb fényerejéről és e mellett háromszorosan oly drága voltáról fog csakhamar meggyőződhetni az a fogyasztó közönség, melyet a döntő pillanat mámorában nem a realitás vezérelt, hanem a kecsegtető Ígéretek, a kényelem édeskés csábja, fontak hálójukba. A másik válasz, melyet dr. H. M. úrtól vettünk, kijelenti, miszerént számadatbeli cáfolatunkra nem reflektál, egyedül kereskedelmi politikai szempontból kivan ahhoz hozzászóllani. E kijelentést tudomásul vesszük, de vegyék tudomásul azok is, kiknek erőssége ép ama megcáfolhatatlanoknak látszott számadatokra van épitve. A cáfolatot provokáltuk s vártuk, de hasztalan. Azon cikkbeli állításra, hogy Esztergomban a közvilágítás fényesebb lesz, mint bármely más vidéki városban, egyebet igazán nem tudunk válaszolni, mint hogy az csak egy mézes madzag, mert hasztalan búsan veri ablakom. Az ég oly sötét, felleges, mintha soha többé nem akarna kisütni a nap, mintha többé nem is akarna verőfény áradni erre a szomorú borongós földre! . . . Most mindenütt mulatnak jó kedvű emberek csak az én szivem fáj, én egyre szenvedek. Gondolatban elküldöm magának búcsúcsókomat és ha azt átérzi a valóságban, ha víg társalgás közben hangja egy pillanatra elakad, szeme az ajtóra téved és rám, gondol akkor tudja miért nem kérem, hogy soha el ne feledjen, miért elégszem meg azzal ha tudom, nogy néha emlékszik rám szívesen, könnyű szívvel ! Akkor tudja miért nem is kívánom, hogy szeressen, miért elégszem meg azzal, ha tuiom, szívesen veszi, hogy szeretem igaz szerelemmel . . . Én, aki nem hiszek semmit, hiszem, íogy megérzem majd, ha többé nem rondol rám, akkor ajkamon fog fagyni /állomásom : szó nélkül' fogok kitérni utából és a hogy szótalanul tudtam hosszú dőn át szeretni, ugy tudok majd paíasz nélkül lemondani. Az érzelmeket és elhatározásokat a; :ársadatmi előítéletek korlátozzák és ab>an a pillanatban, amelyben én elhatá- j óztam dacolni mindazokkal, elhatározom egyszersmint azt is, hogy a mely nllanatban ki olvasom szeméből azt a nit puszta udvariasságból nem mond el, elcseréljük szerepünket, én leszek az; :rős. én leszek a bátor és le fogok шопkeressük annak okát, hogy miért jut épp egyedül Esztergom abba a szerencsés helyzetbe ? Hogy a villamos vállalat jövedelmezősége mellett bizonyít a vállalatnak a vállalkozó általi bérbe vétele, ez nagyon is sántikáló érv, mert mit veszthet az a vállalkozó a bérletnél ? Az üzem költség elvégre valahogyan csak kikerül s a nyereségnek százalékban — s nem fix összegben — biztosított részesedése, ez ugyan gondot г bérbevevő vállalkozónak okozni nem fog. Hisz épp az, hogy t. i. nem fix összeget biztosit a városnak, hanem a tiszta jövedelem bizonyos százalékát, igazolja azt, hogy a jövedelem, mely a magánlángok számától függ, nagyon bizonytalan. A sajtóban közzétett tett és vérmes reményekre alapított tabella szerént a vállalkozó a második évnen 4000 lángra számit, s ezután a város részesedését 11500 koronával tünteti fel s dacára ezen reálisnak nevezett számitásnak, jövedelmet összegszerűleg nem mer garantálni, mert miként dr. H. M. úr cikkében mondja, egy tisztességes cég nem garantálhat oly dolgokat, amelyeknek bekövetkezése nemcsak az ő saját akaratától függ. dani a nélkül, hogy ehhez majd járul hűtlenség ! Elfogom majd hitetni magával és magammal is, hogy nem kerül áldozatomba a lemondás, mint a hogy nekem nem áldozat semmi, soha . . . Akkor én megfogom könnyíteni helyzetét és segíteni fogom, hogy elválhassunk ugy, a hogy találkoztunk, nyugodtan, hidegen, udvarias mosolylyal és nem jön majd sem köny a szemembe, sem panasz ajkamra és nem lesz majd mit mondaniok azoknak, a kik mindig tudni szoktak valami érdekeset mondani! . . . A mig azonban tudom, hogy ha ritkán is, de gondol rám, araig csak elvétve is, de gyengéden szól hozzám, a mig érzem, hogy ha nem jön, ugy nem jöhet el, addig én nem kérem, hogy szeressen, de elmondom, hogy mennyire szeretem. Addig én elsírom könnyeimet és nem titkolom gyengeségemet. ... És gondolatban most is mellettem van, magához von igaz szeretettel, megcsókol hosszan, telve gyengédséggel; nekem derűs a tekintetem, nyugodt a lelkiismeretem és boldog vagyok legalább most gondolatban én édes szerelmem ! A valóságban pedig nincs egy nyugodt percem, magának szól minden sóhajom, szeretem, ha nem jön ugy keresem és tudom, hogy nem volna szabad szeretnem és nem szabadna keresnem.
