Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-17 / 101.szám

es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Ще*ъ évr ~- — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — ÜL Negywil évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii­Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (ho¥aabéziratok, előfizetések, nyiltierek és hirdetések küldendői Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Köziratot nem adunk vissza. Mf« A mai közgyűlés tárgysoro­zata. Esztergom város képviselőtestü­lete, miként már eleve jeleztük, ma — és pedig délután négy­órakor — ülést tart. Tizenki­lenc pontból áll a tárgysorozat, mellyek közül három, kiválólag ragadja meg figyelmünket. Az első, a legfontosabb ; a con­versió kérdése. Tudvalévő ugyanis, hogy a képvitelőtestület aképen határozott, hogy a tervezett nagy kölcsönt az esztergomi takarék­pénztárnál veszi fel, mit a minis­ter megsemmisített. Részletekbe nem bocsájtkozunk, számadatokkal nem érvelünk, mert hisz mindenki előtt, ki a közügyek iránt érdeklő­dik ismeretes az, hogy a concuráló két pénzintézet közül a fővárosi volt az, mely számokban kifejezve az olcsóbb volt. A patriotizmus s a méltányosság kétségkívül az esztergomi takarék­pénztár mellett szóll, míg a város rideg pénzügyi érdeke a pesti bank mellett. De van még egy harmadik nézpont is, amit figyelmen kivül hagyni nem lehet, s ez a város anyagi helyzete, mely szembe ál­lítva a koncuráló két pénzintézet­iz „Esztergom és fiié" tárcája. álmodozások. XI. Eltitkoljuk a könnyeket . . . Ajkunk vidáman felkacag, És észre sem veszik, hogy a Szó olykor torkunkon akad . . . Eltitkoljuk a könnyeket . . . S csak néma, csöndes éjeken Sírunk mi fájón, hosszasan . . . Hisz' akkor nem lát senkisem . . . XII. Az életnek derült, fényes napjából Jutott hát nékem is egy kis sugár ; S ugy érzem, mintha újra visszajönne Szivembe a korán elröppent nyár. És nékem még e fénysugár is fájó ! . . . Vágyódó szivvel nézem szüntelen . . . Futok utánnad csalfa délibáb Bár jói tudom, nem érlek el soh'sem!.. Sirius. tel, más consequential szül az egyik, mást a másik alternatívával szemben. Ott, a rideg fiskalitás, itt pedig a méltányossággal párosult financiális érdekek állanak. Lapunk a kérdésben határozott álláspontot nem foglalt, nem pedig azért, mivel a rideg mathematikai adatok győzedelmeskedése esetén, nem láttuk a jövőre való tekintettel a városnak érdekeit feltétlenül, s két­séget kizárólag érvényesülni, mert figyelemmel a város súlyos anyagi helyzetére, az adózók nagy meg­terheltetésére, e! tudunk már a kö­zel jövőben képzelni egy oly, — s talán állandóvá váló — eshetőséget, midőn a mathematikailag igazolt előnyösebb helyzetnél, előnyösebb s többre becsülendő az azzal fel­érő, s egyebeken kivül a város anyagi érdekeit közvetett módon portáló s a patriatizmusra épített számítás. A választás nehéz. Ha valamikor, ugy most van szükség arra, hogy azok, kik a város boldogulását hi­vatvák előmozdítani, ne pillanatnyi szavak behatása, hanem a higadt mérlegelés és megfontolás után ad­ják le szavazatukat. j A másik a vágóhíd kérdése. Ez­A betlehemi bölcső. A.2 csztergoMti katholikus kör I903. december S-áa tartott estélyen felolvasta : Dr. WALTER GYULA. Folytatás II. Amennyire a fenmaradt emlékek sej­tetni engedik, a IX , X, században alig ; volt már a kereszténységnek nevezete­sebb pontja, ahol a karácsonyi ünnepek idején a betlehemi bölcső felállítása szo­I kasban nem lett volna. j Általában egyszerű, fából készült után­! zatai voltak a Rómában őrzött jászol­nak. Előfordult ugyan, hogy a kisded Jézus alakja ís látható volt a bölcsőben, de más alakok még nem szerepeltek • körülötte. Távol állottak tehát e bölcsők : még azoktól a flandriaik után »bethle­hemeknek« nevezett alkotásoktól, ame­lyeknél nemcsak a kisded Jézus, hanem ! a b. Szűz, sz. József, a pásztorok és a keleti bölcsek is ábrázolva voltak. 1 ! Ami azon okokat és körülményeket illeti, amelyek a bölcső felállításának és tiszteletének terjesztésére előmozditó ha­tást gyakoroltak, azokra nézve különö­sen két vélemény uralkodik. Egyes kutatók állítása szerint az Üd­vözítő bölcsőjének felállítása Rómában a karácsonyi istentisztelet szertartásainak ~Hager J. m. 22. lap. zel többé kevésbbé tisztában vol­nánk. A százezer forintos tervet megvalósítani képtelenek vagyunk. Hogy akadna vállalkozó, ki azt ne­künk felépítené amortizatióra, he­lyesebben a vágatási dijak fejében, ez immár egy délibáb. Mennél job­8 ban futunk feléje, annál inkább tá­volodik tőlünk. Fél munkát végezni sem ész, sem célszerű nem lenne, s igy nincs egyébb hátra, mint elfo­gadni azt a tervet, mely néhány ezer koronával akép oldja meg a kérdést, ami minden igényeket az adott viszonyokra való tekintettel ( kielégít. A harmadik tárgy, amit e cikk keretébe felvettünk, tisztán magán­jellegű és érdekű, s hogy azzal mégis e helyütt foglalkozunk, arra az alábbiak késztettek. Néhai Klinda Rezső igazgató ta­nító özvegyének nyugdíjazásáról van szó. Ma állapítja meg a képviselet azt az összeget, melyet az özvegy­nek férje jogán ki fog járultam!. Az eset igen sajátszerű. A megbol­dogult negyven évet meghaladó időn át szolgálta a város tanügyét, ritka kitartással, hűséggel s oda­adással, s igy szolgálati éveit véve fi­gyelembe, az özvegy nyugdíjazásánál kiegészítő része gyanánt szerepelt. Véle­ményük szerint ugyanoly jelentőséggel birt a bethiehemi jászol szemléltetése, mint virágvasárnap a körmenet, nagy­pénteken a sirbatétel, húsvét vasárnap­ján a feltámadás. Ezeknek a szertartá­soknak a nyomai a X. században már biztosan megállapíthatók. 2 Annak a fel­tevésnek adnak tehát kifejezést, hogy a X. században általánosan divott már a bölcső felállítása is, mivel szintén a ka­rácsonyi szertartások közé tartozott. 3 Nem lehetetlen ugyan, hogy e felte­vés megközelíti a valóságot, de mégis kevésbbé valószínű. Adatokkal e néze­tet támogatni nem lehet. Nyomai sem a régibb íróknál, sem az egyházi szer­könyvekben nem találhatók 4 Már pedig, ha csakugyan az istentisztelet szertartásai­hoz tartozott volna a bölcsők felállítása és a születés történetének megjelenítése, alig lehetne megmagyarázni, hogy semmi­féle nyomai sem maradtak volna fenn az utókor száraára! Sokkal elfogadhatóbbnak, sőt csaknem 2\Г. Thalhofer. Haadbuch der kath. Liturgik. 1890, II, 549. — F. A. Hoeynick. Geschichte der kirch. Liturgie des Bisthum's Augsburg. 18ÍS9. 21 1. — W. Cr#izenach. Geschichte des neueren Dramas, I893. L 48. — R. Strele. Der Palmesel. Zeitschrift des deutschen und österreichischen Alpen vcrein's, 1897. (XXVIII.) 136. lap. 3 Hager. J. m. 9 4 A. Schultz, Deutsches Leben im XIV. XV. Jhund. 1892. 428. — Hager. J. m. 24. \ a férj teljes fizetése volna ab pul ve­endő, ámde azon körülmény, hogy a boldogult, bár a város szolgála­tában, de viselt állását mással cse­rélte fel, a törvény rideg intézke­dése alapján, sokkal rövidebb idő után:, és sokkal kisebb összeg után kapná meg az özvegy, a férje révén jól és többszörösen kiérdemelt járulékot. I Ámde kérdjük,, hogy akkor, mi­;dőn a város szolgálatában eltöltött félszázados eredményteljes munkál­kodás elismeréséről van szó, lehet-e elzárkózni a legmesszebb menő mél­tányosság elől ? A képviselőtestü­let mindenkor, és hasonlithatlanul kisebb okok létezése esetén a mél­tányosság végső határáig szokott elmenni, mennyivel inkább van te­hát oka a jelen esetben, midőn nem is a törvényes intézkedéseken, a városon, hanem csak a megboldo­gulton múlott, annak puritán tiszta lelkületén, hogy magának s család­jának biztosítsa, megtartsa azon jo­gokat, melyeket részére a törvény intézkedései biztosítottak. Ez készt bennünket arra, hogy a méltányos­ságnak legmesszebb, egész addig menő álláspontjára helyezkedjünk, hol méltányosság s a törvényesség ta­lálkoznak. bizonyosnak mondható ennélfogva az a vélemény, hogy a karácsonyi esemény szemléltető alakítása a *mysteriumoki utján hatolt a kereszténység legszétesebb köreibe. A kath. egyház magasztos szertartá­sainak főbb mozzanatain megragadó drá­mai vonások tükröződnek vissza. Közeli összefüggésben állanak e voná­sok azokkal a vallásos előadásokkal, ame­lyek a IX., legkésőbben a X., vagy XI. 'században keletkeztek és a »mysteriu* mok« neve alatt ismeretesek. 5 I Azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy — mint egy középkori iró, Edel­pöck Benedek mondja — »Sokkal erő­sebb gyökereket ver a szívben és lélek­ben az, amit az ember lát, mint amit csak halU 6 , a szent történetek többé­• kevésbbé művészi alakítása által ügye­kezett az egyház a híveket a vallás fenséges igazságainak ismeretébe be­I avatni. ! Különösen az Üdvözítő születése, szen­! védése, feltámadása és mennybemene­tele voltak azok a mozzanatok, amelye­ket a vallásos színjátékok megjeleníteni és érvényre emelni ügyekeztek. j 5 P. Weber. Geistliches Schauspiel und Kirchliche Kunst. 1894., 3'- 3a P­e K. Weinhold. WeJhnachtsspiele und Lieder aus Sűddeutschland und Schlesien. 1875. 175. lap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom