Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-30 / 70.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Мей1 е 1 е1 № Vasárnap és csíHörtököo. pLÓFIZETÉSI ÁRAK \ E*é«í évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — - - — 6 kor. — fii. Negyed érr* — — — — 3 kor. — fii. Egyen szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaaiéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. száip. -jW Kéziratot nem adunk vissza. Elmélkedés a tanév elején. Esztergom, aug. 29. Bámulandó mennyire megragadta a nyugati művelődés terén működő kultur államokat a tudomány szomj. Sajnos csakhogy ál és nem valódi szomj ! Egymásután nyílnak meg az ujabb változatú tanintézetek, szapo­rittatnak és fejlesztetnek a már is­mert csarnokai a művelődés nagy templomának és özönlik bele a sokaság, a szülők, a nemzet re­ménye, az ifjúság. Es mikor a művelődés templo­mának nagy csarnoka megtelik, a kor szelleme által felállított oltáron az áldozati kenyér kevésnek bizo-nyul a rengeteg tömeggel szemben. Miért ? Mert azt a nagy templomot im­már nem a munka szent hajléká­nak tartják, hanem menedék hely­nek, hol a megélhetés, ha nyomo­rult is, némileg biztosítva van. A tudásvágy örve alatt tóduló sokaságnak azután nyomában jár a proletarizmus, az a tengődés ösvé­nyén haladó koldus tarisznyával fel­tz „Esztßpoom ís Iliié" tárcája. Ixoreley. Mikor a hold ezüst sugárit Végighinti a habokon S a hullámfodra halkan csobban A lágy, fövenyes partokon, Aranyos fürtéit kibontva A Rajna tündére kiszáll S letűnt szerelmét kesergi el i A hold méla sugárinál. i Ajkán a dal epedve csendül, Égő szenvedély ömlik át A bűvös nótán, melynek hangja Betölti a hűs éjszakát S a dal után siet a sajkás, Mig csónakja sziklára jut S egyet csobban a víztükör, mig A hab felette Összefut . . . i ! A Rajna partján éjjelenként Gyakran fölcseng a bús dana ... Szerelmét siratja Loreley, A suttogó hab dalnoka . . . Heine után: Kárpáti Aurél, j 1 1848. évi nemzetőri és honvédkorl élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XXV.)* Végre Temesvárra értünk. Már itt miifatkr»7nff- a kaf-nnai hafősáanak élén- 1 szerelt úrhatnámság, melynek mi módon való kielégítése ismét egy óriási társadalmi kérdés a nemze­tek életeben. Az általános művelődés fokozá­sával azt hinné az ember, hogy a tömeg boldogulása is fokozódik. S mit kell tapasztalni ? Azt, hogy a tömeg nemcsak hogy jobban nem boldogul, hanem szegényül s önma­gából egymásután bocsájtja ki azon elemeket, a melyek a meg­levő társadalmi rend aláaknázására törekednek. Л S honnan van az? A demokrátis­mus tulhajtásaiból, mfclynek éhes szülöttje a soeialderrrokracia, a-| mely azután alárendeltjévé teszi az államot abban az értelemben, hogy ne ő táplálja az államot, ha­nem az állam ó'tet s viszonzásul az , általa betöltött állás hivatásának, ügykörének magasztalásával, mig egyrészről szertekezésben reprezen­tálja az államot, másrészről folyton fizetés javítás kérelmezésével ostro­molja azt. ken nyilvánult ellenszenve irántunk, mert a sercéspiacra állíttattunk fel, s a még mindig forró nap melege folytán erős, majdnem kiállhatlan bűzben alkonyatig várakoztattunk, éjjelre pedig azon bástya­közbe zárattunk, hol az ostrom időszaka alatt a marhaállomás volt, hol nagy sárban kellett reggelig állnunk a nélkül, hogy bárhová lepihenhettünk, vagy ül­hettünk volna. Legföllebb a bástya fa­lának támaszkodhattunk, mit báró Ruko­vina szives előzékenységének köszön-! hettünk. Ezután Perlaszon át Titel felé men­tünk. Perlaszon nem volt ép ház és a romok között élő ember vagy állat nem | volt látható. Titelnek kanyarodva láttuk, \ hogy a buza táblák nagy részben ara­! tásra várnak, s hogy a rácok most kez­denek aratni. Midőn beértünk Titel ha­tárába, a rác munkások nagy csoportja által gúnnyal fogadtattunk, és a felra­gadt hantokkal tisztességesen megdobál­tattunk. Komáromy Alajos mellettem ha­ladt, s én szép fekete szakállára és barna arcára mutatva, gyermekes meggondolat- j ianságból oda kiálltottam : >Tentu pópa* ! i Ennek folytán őt is, meg engem is ke­mény hantokkal dobáltak meg, mignem 1 transportot vezető Rydli kapitány, a :olongó és insultáló népet a határőrök­kel szétűzette. Midőn a Titel előtti sikra értünk, senki sem fogadott vagy várt bennünket, senkit sem láttunk, mintha kihalt volna j i város. Ekkor rázendítette _ az össze-j ;soportosu.lt fogoly tisztikar a »Him­Ide vezet a demokratismus szer­telensége, mely éhessé tevén, ön­magában és rajában elégedetlenné válik, szégyenli azt a terrénumot a hol apái tiszteségesen megtudtak élni és nem rettenik vissza semmi néven nevezendő áldozattól, ha kell erő­szaktól és ha jónak látja a csúszás mászástól, hogy éhségét ha másban nem, hát gyermekében elégítse ki, igy nevelvén egy minden áron urhatnámságra, de legkevésbbé mun­kára vágyó embert. íme itt van egy napszámosné. A helyett, hogy leányát a minden­kor megélhetést biztosító saját mun­kájára vezetné oktatná és boldog egy­szerűségre nevelné, munkájának verej­téke árán cicomázza fel s viszi a polgári leányiskolába. Elvégzi a négy osztályt, kecses bakfisch lesz belőle, de most itt meg nem állhat, visszafordulni a közönséges munká­hoz pedig szégyen volna szerinte, ábrándokkal szövött álmok hidján arra a gondolatra jő, hogy felsőbb leány nevelő intézetbej adja, hova a nuszt« és annak a 350 ajakról felhang­zott és átérzett dallama, mint ima szál­lott fel az ég felé, minek azon csodálatos hatása és következménye lett, hogy a titeli hölgyek és lakosság félretéve a tanúsított ellenszenvet és közönyt, töme­gesen sietett ki hozzánk, a részvét és rokonszenv nyilvánulása közt lepve el kis táborunkat és éji 11 óráig körül ra­jongott bennünket és akkor is, csak a hirtelen bekövetkezett zápor eső űzte őket vissza a városba. Reánk nézve a változott hangulatnak azon előnye meg volt, hogy a kitelepedett gyümölcs áru-! soktól gyümölcsöt vásárolhattunk. De itt meg kell említenem azt, hogy az intelligensebb szerbek és rácok aj Camarilla által történt félrevezetésüket bekezdték látni és azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy jövőre az osztrák kormány ellenében együtt fogunk har­colni. Másnap átmentünk a Tiszával egye­sült Dunának tekintélyessé, széppé és felségessé vált hullámain kompokon a j csaknem szemközt fekvő Rumára, hol az ires lovas kaszárnyába szállásoltattunk i egy napi nyugvás engedtetett. Itt ért Dennünket utol a látszólag ezer ember­эб1 állható kezhonvéd transport, mely­iek emberei tőlünk mindenkor elkülö- i litve szálltak táborba. A következő nap a szép fekvésű Szla­vónia földén mentünk tovább és egy! lépes községben a fogoly tisztikar a ve- j :érlő kapitány tapasztalható jó indulata | íövetkeztében beszállásoltatott, a hol nagyurak járatják gyermekeiket. De bárhova is adja, az az egy bizonyos, az a légkör amelyből mint a nagy­zás szines szárnyain nevelkedett pillangó útra kél, reá nézve meg­utált lett s röpköd tova, mig szár­nyainak szinét elveszítette és bol­dogtalanságában nem a munkáért, hanem a könnyű megélhetésért ver­gődik tehetetlenül, mig végleg alá nem bukik. Folytassam ? De minek, Hisz kö­rülöttünk zajong az élet ezer és ezer példáival, anélkül, hogy okulást me­rítenének belőle sőt ellenkezőleg, a küzdelem erőteljesebb s raj raj után megy a tudományok szenté­lyébe, hol az ásót kapát sarlót és egyébb megélhetés kiaknázásába szolgáló eszközöket a gyakorlatban nem szoktak használni, csak utal­nak reá, milyen szép és hasznos az is, igy válván magas röptű szavak­ban édes méreggé a tudomány. A tudomány ? Lehetetlen ! Igenis a tudomány. Nem önmagára nézve és nem önmagától, hanem a társa­türhető fogadtatást tapasztaltunk a la­kosság részéről. Itt azonban oly botrány történt, mi a fogoly tisztikar szégyen érzetét és nagymértékű felindulását vonta maga után. Ugyanis a gyülekezés után másnap reggel panaszt emeltek egy pór család részéről, hogy egy házi szövetű virágos abroszt a beszállásoltak egyike ellopott. A vizsgálat azonnal megejtetett és egy Hering nevű volt honvéd tiszt­nél a keresett abrosz a válláról csüngő nagy és díszes bőr oldaltáskájában megta­láltatott. A fogoly tisztikar felháborodása annál erősebben nyilatkozott, mert a ne­vezettett nem a kényszer, nem szegény­sége, hanem világos rosz hajlama ve­zette a lopásra, mert a kutatás alkal­mával kitűnt, hogy hetven darab ezüst tallér volt birtokában. Határozottan til­Lakoztunk a legnagyobb indignatióval az ellen, hogy ő többé közénk vegyülhes­sen, minek folytán őt a kapitány elkü­lönített őrizet alá helyezte. Mindazáltal mi s megéreztük, a hatást, mert a kapitány Deszállásolásunktól pár napig tartózkodott. V'égre még meg kell említenem, hogy Bering, kinek keresztnevére nem emlé­kezem, egri származású volt. Áttérve az élelmezésre az a lehető egsilányabb volt. Voltak ugyan közöt­:ünk számosan, akik az ötnaponként izetett napi négykrajcáros zsoldra vol­:ak utalva, de voltak ismét számosan 1 magyar bankjegy értékének teljes negszüntével — ezüstpénz hiányában — íiknek fő élelmét a prófunt képezte s ipm röstellem bevallani, hofrv életerő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom