Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-05 / 54.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET

й-NEK HIVATALOS LAPJA. \f.ggjelei}ik Vasárqap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK Ееем évr — Ш évre — Negyed évre — — — 12 kor. — — — — 6 kor. — — — — 3 kor. Egyes «каш ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetésen, nyiltíerefc és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Köziratot nem adunk vissza. Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottságától. 47/1903. kp. mg. szám. Meghívó! Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága a folyó évi Il-ik évnegyedes rendes ülését a vármegye székházának tanácskozó nagytermében folyó évi július hó n-ik napjának délelőtti 10. órájakor tartja meg,amelyre ezen Bizottság Igen Tisztelt tagjait, a vármegyei és a bizottsági hivatalos lapok útján ezennel van szerencsém meghivnL Esztergom 1903. évi július 3-án. Az alelnök nevében: Thuránszky Lajos a bizottság jegyzője. Pártoljuk a magyar ipart. Esztergom július 3, Alakjára egy egészen lényegtelen, de tartalom tekintetében anIz „Esztergom ís Vidéke" tárcája. kereskedőink közvetítő hivatásától elvárja, hogy erre módot nyújtsanak, с Közöljük a nagy nyilvánosságnak szánt üdvös határozatot, melyre legközelebb még visszatérünk. Г. Vergfídís. ' Tudjátok-e mi az a vergődés? Egy neme a boldogtalanságnak, már aztán akármiből származzék is az ! A beteg nem találja helyét; nyughatatlan. Hol ide, hol oda fordul; nyögve sóhajt fel és mereven tekint maga elé. Elvesztett ereje ben szeretne lenni s tudatával kell bírnia tehetetlenségének. Megkísért egyetmást, talán foglalkozásából is, de nem lehet, mert beteg s tehetetlenségének érzete keserűségbe megy át, minden fájóbb neki, igy válván kedélyhangulata is vergődéssé. Az ember minden állapotában midőn erőtlenségéről, tehetetlenségéről kell meggyőződnie ; midőn szobába vezettem. Belépve, úgy tünt fel nekem, mintha az ágy takarója megmozdult volna, oda siettem és a takarót lerántottam, s nagy meglepetésemre az ágyban egy közsvalizsér íeküdt kinek egyik lábán nem volt csizma, és a ki ékes cseh nyelven életéért könyörgött. Eddig a háziakból, az ajtót megnyitó szolgán kivül kit sem láttam, és meglepetve fordultam vissza, midőn egy kellemes női hang megcsendesülését hallottam, ki könyörögve fordult hozzám, tudtomra adva, hogy ezt a lovas katonát sebesülten hozták a házba, és a háziak ily körülmények között nem utasíthatták vissza. Egyúttal vidor arccal üdvözölt bennünket fegyverünk győzelme következtében, bejelentve, hogy az öreg kanonok plébános bácsi azért nem fogadhat bennünket, mert már több nap óta betegen fekszik az ágyba*. Én a szép barna leányra tekintve, annak kérő pillantásától megszelídítve, a legénységnek szigorúan meghagytam, hogy a sebesültet egy ujjal sem szabad bántani, s egyidejűleg felkértem, hogy a legénység szíves ellátásáról gondoskodjék ; ő ez iránt teljes készséggel megnyugtatott, engemet pedig egy urilag aerendezett szobába vezetett be. Elfogaltsága dacára, gyakran megfordult náam a leány, kinek körében igen jól ereztem magamat. Párszor megtekintet:em a legénységet, kik úrias ellátásról s i kapott jó borról dicsekedtek, s a sejesültet nem csak hogy nem bántották, íanem be is csípettek, ki erősen állította, íogy ha meggyógyul, ő is huszár lesz. in a házlakóival teljesen kibékült álla>otban váltam el. ''Folyt. kőv.. Hozzád. Dühöng a szél, a nap sem süt. Hull az eső. Téged sirat Az idő is velem együtt. Feléd mennek a fellegek Bubánatom mondani el, Hogy mit érez ez a kebel; Nélküled, hogy mit szenvedek. Nem is hiszed, tőled távol Mily kietlen nékem e táj ! Mint a patak, könnyem ugy foly. Nem beszél itt semmi másról, Csak te rólad egyetlenem, Hogy te mért is nem vagy velem ; Az én titkolt fájdalmamról. Már az est is lassan leszáll, És én mindig merengek csak Ezüstös hold világánál, Az éj komor birodalma Őrtüzei messze égnek, Ostromlói a sötétnek, Rám mosolyognak, de mihaszna, Ha köztünk oly nagy a távot. Nézd a felhőt, mely feléd megy, Olyan sötét, mint egy íátyol. Nehéz terhe majd leszakad. Innen űzte szerteszéjjel A sivitó szél az éjjel. Ha felétek majd elhalad Te is érzed bánatomat. ipoj, július I. Szőllősy Géza. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ l^SSSEäSSS^S^. Kapható : JLeilgeto János, Metz Sándor Willi József és Vörös József üzletében. nál nagyobb horderejű falragasz jelent ma meg az utca sarkokon. A határozat mellyet a falragasz publikál, a törvényhatóság tavaszi rendes közgyűlésén hozatott. Kolozsvár városa ugyanis a magyar ipar pártolása érdekében egy hazafias és üdvös mozgalmat indított meg, s felhívta az ország öszszes hatóságait, hogy ahhoz csatlakozzanak. A cél a magyar ipar pártolása, mit társadalmi uton vél megvalósíthatónak, segítségül hiván a hatóság támogatását. Kolozsvár átirata szellemében hozott határozat a következő. Határozat. »A vármegye törvényhatósági bizottsága örömmel csatlakozik Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának a honi ipar pártolása érdekében indított mozgalmához, és kimondja hogy /. tagjainak is a vármegye összes 1848. évi nemzetőrt és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XII.) A mi helyzetünk kedvezőbb lévén j iz erdő védelme alatt, mi is visszahúzódtunk a legmagasabb pontra és ott töltöttük az éjet, majd a reánk virradó húsvét napját is, mely nap megünnep-! ésére méltó élelmezést kaptunk és pedig tenyeret és hozzá zöld penésztől szőrös, i Düdös szalonnát, mit emberi gyomor' jenem vehetett volna, ha a leleményes эака annak is módját nem találja, mi pedig akként történt, hogy tüzet raktak,' iosszú fanyársakra szúrták a bevagdalt szalonnát, és a kiolvadt zsírt a földre! helyezett kenyérdarabokra csepegtették \ imi által a szalonna szaga jóformán elveszvén, éhes gyomorral, jó étvágygyal j Elköltöttük. Később, délután már akadt i ;gy kantinos, aki különböző hideg hús és j pálinkaféléket árult, de kevés volt a bgyasztó, mert már több, mint Öt nap Sta nem kaptunk zsoldot de különben s tovább kelle indulnunk, hogy a Vácz j elé haladó zászlóaljhoz csatlakozzunk. Midőn ápril 10-én Vácz közelébe ér- j ünk, a sűrűn szitáló eső dacára a; >arini ezredtől itt maradt katonai zene;ar a Rákóczi indulóval fogadott bennünet, melynek lelkesítő hangja felvillanyoott, és megkezdődött a felvonulás a zámunkra tervszerüleg kijelelt hadrenden. Akkor már úgy az ellenség, valanint a harmadik hadtest ágyúi megezdették a feleselést. Az első hadtest polgárainak hazafiságától elvárja, hogy amely cikkekben jó minőségű hazai ipartermékek a helyi üzletekben méltányos áron beszerezhetők, szükségleteiket abból fogják fedezni, — kereskedőink hazafiságától pedig elvárja, hogy azokat üzleteikben tartsák ; 2. átir a kereskedelmi és ipar kamarához és felkéri, hogy hasson kereskedőinkre, hogy a jó minőségű honi ipartermékeket főleg ruházati, házberendezési és háztartási, gazdasági és irodai szükségleti cikkeket tartsanak üzleteikben s értesítsék arról a kereskedelmi és iparkamarát, hogy hazafias feladatánál fogva ezt időközönként a közönség tudomására hozhassa s tájékozást nyújthasson, hogy mily jó minőségű honi iparcikkek, mely helyi üzletekben kaphatók, hogy a kereskedők maguk is megfelelő módon tájékoztassák a fogyasztó közönséget s ajánlják vevőknek, — hogy igy a közönségnek a honi iparcikkek beszerzésére a megfelelő alkalom megadassék — miután a közönség kész a honi ipar pártolására, de ellenséget. Időt azonban nem engedtek rá, mert Damjanits hadtestének tüneményes hősiessége ezt reánk nézve lehetetlenné tette. Az ellenséget oly gyorsan késztették futásra, hogy nekünk a melegéből mi sem jutott. Dacára enaek, mégsem hallgathatom el, azon semmiféle fontossággal nem biró epizódot, mely a vívott utcai harc után bevonuló hadtestünk elszállásolása alkalmával velem történt. Vácz városát közelebbről és tüzetesebben nem ismervén, tthát az utca nevét stm nevezhetem meg, csupán annyit mondhatok, hogy századom egy szakaszával a plébánia épületbe szállásoltattam be. Egy arra menő polgár midőn a kapunál megállapodtunk, arra tett figyelmessé, hogy az a pap nagy schvarzgelb, mire elmosolyodva nyitám meg a kaput. Beléptemkor három lövés fogadott, azoaban egyik sem talált, mire honvédeim ezen felindulva utánam benyomultak és a kapuval szemben levő félszer felé tőrtettek, hol 12 fegyveres osztrák katonát találtunk. Ha jól emlékezem, a Schifkovics ezredből valók voltak, kik látván, hógy többen vagyunk, ijedten hányták el fegyvereiket és könyörögni kezdtek, mirt én elkiáltottam magamat: >Fiúk, nem szabad őket bántani U Egy pár puskatuson kivül nem is kaptak egyebet. Úgy hiszem a nyomorultak a lezajlott ítcai harc alkalmával vonták meg ott magukat. Én irónnal pár sorból álló elentést tettem, és négy ember kisérésben úgy őket, valamint fegyvereiket iz őrnagy szállására küldtem, mely esenény következtében a legénységet kellő óvatossággal a háziszolga által kinyitott