Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-12 / 81.szám

2 ESZTERGOM es VlDEKE. {

81. szam.l ä' október 12 kor. tőke után : 60.842 kor. 66 fill. b) évi fenntartási költség: . 4000 » — együtt: 64.847 kor. 60 fill, melyre a katonai kincstártól élvezett évi — összesen 53.747 kor. 52 fillér szolgál csupán fedezetül, s ekként TI.100 kor. 14 fillért tesz ki az az összeg, melyet Esztergom szab. kir. város ezen befektetésre saját évi költségvetése terhével rá fizet, vagyis a mely összeg a katonai megtérítésekben fedezettel nem bir. Ez az évi összeg, tekintve hogy a város az e célra a törvényhatóság jóváhagyásával felvett kölcsön után a törlesztési hányadtól eltekintve 5.o8°/

0-os kamatot fizet, ugyanezen százalékkal tőkésitve 218.500 kor. tőkének felel meg. Ehhez járul még az átutazó tiszti szállásbérek és előfogatok cimén ä város által 1893-ik évtől kezdve, vagyis a mióta a katonai beszállásolási alapból a város semmiféle megtérítést nem nyer, — az 1900-ik évig bezárólag elfizetett és a 3/a. kimutatásban a hiteles számadások alapján egybevont katonai kiadás összesen 9743 frt 57 kr., vagyis együtt, mint tőke 228.243 k°

r- 57 fillér. A város közönsége minden erőinek megfeszítésével igyekszik ezen súlyos veszteségnek pótlására, mivel azonban anyagi erőforrásai erre elégtelenek, minthogy más vármegyékben, mint jelesül Vasban, Szombathelyen, Nyitrában és számos más helyen a laktanyákat önmaga a vármegye közönsége létesítette, s végül mert az évtizedeken át gyűjtött katona beszállásolási alapok az 1879. évi XXXII. t.-c 2 §. b.) és 3. §. a.) pontjai szerint egyenest a törvény által hasonló alkotásokra rendelvék, amenynyiben a hivatkozott törvény azt mondja, hogy a katonabeszállásolási pótadó alap arra való : »hogy a katona beszállásolás érdekében szükséges állandó épületek«— az egyes lakosok külön terheltetése nélkül létesitesseszóval megtett minden óvó intézkedést. Mikor elment, Fabrició ur követte és pedig oly halkan, hogy Buccioló nem vette észre. Az ifjú hölgy ajtajához ért és ott alig kopogott, megnyílt az és Buccioló belépett. A professzor, aki saját szemeivei győződött meg, hogy Buccioló kedvese madonna Giovanna, az ő felesége, leírhatatlan dühre lobbant. — Minervára esküszöm, semmi kétség többé, hogy ez a tacskó, rajtam tanul! Fabrició mester az egyetemre futott kardot és tőrt kötött oldalára és visszatért a Mascarelle-utcába, avval a szándékkal, hogy Bucciolot tetten kapja. Házához érve, kopogott az ajtón és a madonna kedvesével éppen a kandallónál ült; mikor a kopogást hallotta kitalálta, hogy Fabrició mester kér bebocsátatást. Tehát megfogta Buccioló kezét, bevezette a szomszéd szobába és elrejtette egy rakás vizes fehérnemű alá. Aztán az ajtóhoz futott és ezt kérdezte : — Ki az ? A mester ezt bömbölte: — Nyisd ki az ajtót, nyisd ki alávaló ! Giovonna kinyitotta és hogy a professzort fölfegyverkezve látta maga előtt, ezt kiáltotta : 4 — Ej ej! Mi dolog ez Fabrició ? A professzor még jobban kiabált: Esküszöm Apollóra, tudom ki van a házamban. teme- nem fog elzárkózni ez elől. A vármegye vezérférfiai ugy tudjuk, teljes jóakarattal kezelik az ügyet, mégis elvárjuk a város iránt eddigelé is rokonszenvet tanúsító megyebizottsági tagoktól, hogy a mostani őszi közgyűlésen megjelennek s különösen a/városiaknál névszerint is számon fogjuk tartani, hogy kik azok, akik ily fontos ügy alkalmával nem érnek rá megjelenni. nek* a szab. kir. város közönsége] nemcsak méltányosságon, de tör-1 vényen alapulónak véli, hogy Esz-i tergom vármegye közönségéhez azon! kérelemmel járuljon, hogy a rendel- j kezese alatt álló katonai pótadó alap egészbeni kiadásával, vagy leg-; alább annak egy részével a várost! segélyezni, azt a laktanya kölcsön- ] terhek apasztására mint az alap | eredeti céljára kiutalni és ez által a vármegye jóváhagyásával tett katonai beruházások számlájának egyenlegét lehetőleg helyre állítani s a vármegye központját az állami veszteség illetve ráfizetés egy része alól fölmenteni méltóztassék. A vármegye katonai beszállásolási alapja az 1901-ik év végén kitett. tőke 245.840 kor. ebből eddigelé fölvett megyei kölcsönök 112.827 > áll 133.012 kor. j mint kamatozó betét a rendelkezésre. Ennek az alapnak ezidőszerint égyébb hivatása nincsen, mint a megyebeli községeken átvonuló katonaság megtérítéseinek pótlása. Ezekre a célokra a legutóbbi 3 év elég rendkívüli átlagához képest évi 6000 kor. szükséges. Ezt a szükségletet a 145.840 kor. tőke 4°/

0 hozadéka fedezi, s tekintve, hogy az elhelyezett tőke a fölvett 4%-nál többet hoz, hogy minden évben nem lévén a fcooo koronára sem szükség, a megmaradó jövedék a tőkéhez csatoltatik s az ebből is folyton folyvást gyarapodik, — nyilvánvaló tehát, hogy 100.000 korona teljesen céltalanul csupán az alap növelésére szolgál. Minthogy pedig sem az alap ezen állása és törvényes célja, sem a vármegye közérdeke nem indokolja azt, hogy meddő tőkék halmoztassanak fel akkor, amidőn a megye fő községe, annak központja oly terhek alatt roskadozik, a melyekre az 1879. évi XXXVII. t. c. 2. és 3 §-a ezen alapokat fordítani világosan rendeli. Minthogy továbbá a közös hadGiovanna. Mit mond ? Eszénél van ? Motozza meg az egész házat és ha talál nálam valakit, vágjon négyfelé. Mily szégyen, mily szegyem, Istenem! Érdemes, hogy hű feleség legyen a ember ? Beszéljen a szomszédokkal, azok mondhatnak egyet-mást szerénységemről meg az erényemről. Nemrég is volt nálam egy vén csoroszlya ... de minek beszéljek ? . . . Csakugyan az ördög incselkedik magával i Védelmezze meg magát a kereszttel és imádsággal az ördög kísértésétől, mely a lelkét meg akarja rontani. A mester megparancsolta, hogy gyér' tyát gyújtsanak és a pinczében a hordók közt kereste az ifjút, aztán a szobába ment átkutatta azokat is, lehajolt a.i ágyak alá, kardjával több helyen átdöfte a szalmazsákot, szóval, minden egérlyukat megvizsgált a házban. Madonna Gio vanna a gyertyával nyomában járt és egyre azt hajtogatta : — Drága mester, térjen eszére, vesset hát keresztet, mert most már világosar látom, hogy Isten ellensége kisérti. Tudjí meg, hogy ha egyetlen hajam szál* olyasmire vágynék, amivel gyanúsít, meg ölném magamat. Mester, Istenre kérem ne halgasson a Gonosz incselkedéseire Hogy Fabrició mester Buceiolot nen I találta meg és felesége szüntelen figyel meztetését hallotta, szinte hinni kezdet Ineki, elfújta a gyertyát és visszate.it a: iskolába. — Oh, én szerencsétlen! kiáltott (Folyt, köv.) sereg és honvédség állandó beszállásolása nem kizárólag községi feladat, de oly közteher

y a mely a vármegyékre is hárul és a törvényhozás éppen az 1879. évi XXXVII. t c. rendelkezéseiben nyújtott módot és adott eszközöket az abban való részvételre, melyeket szükség és célszerűség esetén használni és alkalmazni törvényszerű feladat. Azzal a hozzájárulással, melyet a nemes vármegye a 32.000 frt. ~ 64.000 kor. összeggel 1897-ik évben nyújtott, ez a törvényes feladat korántsem lőn kimerítve. A bemutatott és megvizsgálható számtétel a laktanyai katonai megtérítéseken felül, -— az állandó elhelyezést létesítő városnak évi 11.100 kor. 14 fii. túlkiadást okoz, amely az egyesek megterhelésével vagyis községi pótadóval fedezhető csupán ; Minthogy továbbá csakis ezen városi beruházások eredményezték azt, hogy a katonai pótadó további szedése beszüntethető volt s attól a vármegye közönsége felszabadult; Minthogy az 1888-ik évben kötött egyesség, mely pusztán a Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező beszállásolási terhének átvétele fejében járó egyenérték megállapítására szolgál, de a törvény biztosította támogatás — nem tartalmazza,egyátalában nem zárja ki, hogy a törvény értelmében, — a törvényhatóság előzetes jóváhagyásával, a katonai állandó elhelyezés és beszállásolás céljára a vármegye egyik községe, annak központja által tett beruházások cimén előállott hiányok fedezésére, a hivatkozott törvény alapján akár a katonai pótadó kivetésének újból való felvételét kérje, akár az ezen törvény alapján felgyújtott hatalmas összegekből újabb és nagyobb támogatást igényeljen és kérelmezzen. Mindezek alapján teljes tisztelettel kérjük a Tekintetes Törvényhatóságot, hogy : Méltóztassék első sorban a szab. kir. várossal számadásban álló és a laktanya építést megelőző időkből eredő katona beszállásolási megtérítések czimén elszámolandó minden néven nevezendő követeléseket, tekintve, hogy a városnak még az alább kért támogatás megadása esetén is jelentékeny ráfizetése az egyes lakosokra pótadóban kivetendő megtéritetlen terhe marad fenn, — elszámoltnak kimondani; másodsorban pedig a katona beszállásolási pótadó alap már meglevő fenn kitüntetett 245.840 kor. ez idő szerinti állagának, a még fennálló szükségletek biztosítására szolgáló tőke részletét meghaladó összegét, törvény szerinti céljának és rendeltetésének megfelelő feladatokra fordítani, s mivel Esztergom szab. kir. város a katonai állandó elhelyezést az elől igazoltak szerint erejét meghaladó áldozatokkal, állandó túlfizetéssel és törvényhatósági jóváhagyással létesítette, a hivatkozott törvényszellemében 100.000 koronát a városra nehezedő kölcsönteher további apasztására kiadni s közvetlevül a kölcsön törlesztésére utalványozni. Ezek az okok azt hisszük meggyőznek mindenkit, hogy a város kérése méltányos és jogos s nem kételkedünk, hogy a város helyzjetét helyesen mérlegelő bizottsági tagok sőt a törvényhatóság egyeEsztergom okt. 10. A város, képviselőtestülete pénteken,; foglalkozott az 1903 évi városi általános mezőőri és községi közmunka-előirányzattal. A közgyűlést, mely d. e. 9-től 12 óráig, majd. délutáni 3 órától 6-ig tartott, Vimmer Imre polgármester vezette. Megnyittatván a közgyűlés, napirend előtt egy irásos indítvány terjesztetett elő, melyben Bártfay Géza képviselő arra kérte a testületet, hogy a költségvetés tárgyalását napolja el és pedig egyrészt azon okból, mert nézete szerint az, az 18861 XXII. t. c-nek i25-§-a szerint tárgyalásra nem alkalmas, másrészről, mivel a testület izr. vallású tagjai délután 4 órától nem vehetnek részt a tárgyalásban, amennyiben szombaton; » hosszú nap«-juk lessz és ennek délur tán már előünnepe van. A város tanácsa, az indítványra nézve a napirendre térést, javasolta. Az indítványozó ezzel szemben kijelentette, hogy indítványát fentartja, mert Ő ugy van meggyőződve, hogy a I25§. szerint a költségvetési előirányzatot elsőben a szakbizottságoknak és. a tanácsnak kell tárgyalni, ezután osztandó ki a testület tagjai között, holott a mostani munkálat nem egyébb egy számvevői javaslatnál, meíiyből a szakosztályi vélemények hiányoznak ; —4 ettől eltekintve — mondja — ez is oly későn osztatott ki, hogy 24 óra alatt azt a képviselők nem tanulmányozhatják át. A polgármesternek a tanácsi javasla* tot védő hozzászólása után, dr. Földváry István városi főügyész kijelentette, hogy a 125 § intézkedése betartatott Ez a §. t. i. csak azt irja elő, hogy az előirányzat testületi tárgyalás előtt 15 napra közszemlére kiteendő és illetve ezenfelül a testület tagjainak kiosztandó. Á 15 napos kitétel, meg a kiosztás is megtörtént, tehát a felhozott halasztó ok helytelen. Rothnagel Ferenc főjegyző ugyanekkor felolvassa azon megyebizottsági határozatot, amely Bártfaynak as 1899 évi költségvetés ellen hasonló hiányok miatt benyújtott felebbezésére hozatott, mely szerint a fellebbezés félre tétetik, miután megállapitatott, hogy a törvény rendelkezései az ideihez hasonló módon betartattak. Az indítvány felett a testület napirendre tért. Napirend. A vármegye alispánja a szgymezei alsó határbeli vadászati jognak bérbeadására vontkozó szeződéstŐl jóváhagyását megtagadta, mert egy általa felhívott ministeri rendelet értelmében az árverési feltetelek közgyűlésileg nem állapíttattak meg, minél fogva ezen hiány pótlandó, uj árverés rendelendő el. A testület az árverési feltételeket megállapította s kimondotta, hogy a bérletben 1903 év elejéig Osváth Andor marad és az uj bérlet ettől az időtől hirdetendő. A köztisztasági szabályrendelet. A vármegye főorvosának egyik legkedvesebb időtöltése az, hogy Esztergom város közegészségügyéért éljen. Ahol csak teheti, minden módon igyekszik bizonyítani, hogy mi keleti tartomány vagyunk s jelentésében, magával Szerbiával szives városunkat egy nivóra helyezni. Amennyire a várostól telik, tisztittatja az utcákat, tereket, felügyeltet a közegészségre minden lehető móddal; de hát ez nem elég, mert szerinte mi sem történik, még papiroson sem. Ezt panaszolta a vármegye alispánjának, elmondván, hogy a dr. Franck Ödön köz.