Esztergom és Vidéke, 1902

1902-03-16 / 22.szám

Én hiszem, hogy ha a községenként felállított Nőegyletek hazánkban e valódi szegény ügyet kezükbe vennék, igen sokat enyhülne a nyomor és szenvedés. Társadalmi súrlódások, felekezeti harcok helyett térjünk vissza az elhagyott, igazi ösvényre, melyet Krisztus jelölt ki nekünk: az egyszerűség, a szánalom, a megbocsátás és felebaráti szeretetnek az üdvösséghez vezető ösvényére. Pólya Lajos, ev. ref lelkész. Igazgatósági jelentés az esztergomi tak. pénztár ötvenhetedik évi rendes közgyűlésén előterjesztette Reusz Jósef igazgató. Tisztelt közgyűlés ! Intézetünk 57. zárszámadásait szerencsénk volt a tisztelt részvényeseknek megküldhetni, s hisszük, hogy azokból mindnyájan beigazoltnak fogják találni azon közelismerést nyert tényt, miszerint társaságunk az eddig követett irány nyomdokain haladt; haladt pedig óvatosan, biztosan. De nem szorítkozott egyedül a jelen korban annyiszor megtámadott tőkének rideg pénzügyi műveveletek körében felhasználására, — hanem méltányolva egyrészről azon humanisztikus eszméket, melyek a hazánkban alakult hasonló intézetek létesítésének indokait képezték, — követve továbbá ama feladatokat, melyeket e társaságokra a földmivelés, ipar és kereskedelem élénkitésekörüli kötelmek eléjük tűznek,— és figyelve a nagy tőkének azon nemes hivatására, hogy azt * ne csak hitel műveletek és üzletek utján közvetve, hanem közvetlenül is forgalomba hozza, — intézetünk oda törekedett, hogy ténykedését e három irányban érvényesíthesse. egy évben 365 nyilat kell rád pazarolni, mig nálam talán egyszerre kellene ennyit tűzni ivére és még akkor is nem tudom — nem vallana-e kudarcot velem ő Istensége ? Lakonikus feleletei végre is kihoztak sodromból, két jó barátnémmal tanácsot ültem, hogy lehetne Ellát tudtán kivül megfogni abba a kelepcébe, melynek a nyitját még eddig mindég kikerülte! Mentő eszmém unoka bátyámban akadt meg, a ki igen csinos fiu, ő lesz tehát igen, az a boldog ember — esetleg áldozat — a ki általunk kiküldetik Ella meghódítására. A tanácsot szétoszlattam és sürgönyileg hívtam meg Barcsay Aladárt a vakáció hátralévő idejére. Foglalkozására nézve orvos növendék és már egyszer tartott nekünk lányoknak előadást az Ő speciális tanulmányozásáról a szerelmet illetőleg. Ugyanis azt állítja, hogy nyáron minden sziv gyorsabban hajlik a szerelemre, mint bármely évszakban. Már magában véve a természet harmonikus szépségei oly irányban hatnak a fiatal szivre, hogy megtelik jóleső meleg érzéssel és ekkor a legcsekélyebb alkalom is elég arra, hogy két ilyen szimpatikus lélek egymásba szei essen. Mi tehát közös erővel reménykedtünk, hogy Aladár augusztus elején — azaz a legmelegebb nyárban — vizsgát tesz előttünk tanulmányozásából Ella meghódításával. Készítettünk is már előre egy fényesen kiállított diplomát, felül aranyos betűkkel kiírva: Barcsay Aladár mint dr. amorózó, tudorrá avattatik stb. S ezt, hisszük, el is értük, mert a takarékosság filléreinek nyugodt és biztos elhelyezést nyújthattunk, — a hiteligényeket előzékenyen kielégíthettük, — a rendelkezés alatti tőkékből pedig részint nagyobb mérvű építkezések által, melyek a 40 év előtt létesített intézeti székházzal Esztergom városának az első palotaszerű kétemeletes házat adták, a közeli években befejezett Lőrinc utcai palotasorral pedig városunknak nemcsak szépészeti értékét és központi forgalmi színezetét emelték, hanem a közkereset jelentékeny emeltyűjéül szolgáltak. Ezeken fölül a jótékonyság terén évek hoszu során át oly alapítványokkal és adományokkal járult közintézeteink gyarapításához, a nemzetiség, a hazafiúság emeléséhez és ápolásához, az inség enyhítéséhez, — a milyeket kevés s talán nagyobb és szabadabb rendelkezés alatt álló tőkék sem vezéreltek közcélokra ! Mindezek oly tények, melyeket a rokonszenv hiánya sem mer intézetünktől megtagadni. — Ezeket előre bocsájtva a közzétett zárszámadásaink megvilágításánál az elmúlt év üzleti viszonyaira kell röviden kiterjeszkednünk. Reménynyel és bizodalommal kezdettük meg az uj század első évét az 1901-ik esztendőt. A nagyobb fokú pénzkereslet, a a forgalom élénkülése, reményeink bizodalmunk megvalósulását hinnünk engedé. Ámde az aratásnak kedvezőtlen eredménye és az ebből fejlődött közgazdászati nehéz helyzet, e kedvező kilátásoktól megfosztottak. Mert bár az egyes üzlet ágak jelentékenyen emelkedtek, — az általános forgalom még is hanyatlott. Igaz, hogy a forgalom az üzlet eredményével szoros kapcsolatban nem áll, — de a tapasztalt apadás még Végre megérkezett. Mindennap Ellánál voltunk, aki mit sem sejtett a mi hamis fondorlatainkról. — Aladár oly ügyesen mozgott az általunk kieszelt szerepkörben, mintha tudomása volna róla, hogy mi felfogadtuk Őt a nyári szezonra Ella udvarlójának. Mi meg hárman szívszorongva lestük a mi civakodó kis barátnénk minden mozdulatát, vájjon megtelt e már melegséggel az ő közönynyel vértezett szive — a kánikulában ? Némi változást már tapasztaltunk nála, például egy délután, a mint halkan beléptünk a rózsa illatú kis szentélyébe, Heine verses könyvét lapozta, első lépésre az is elég, hogy poézissal foglalkozik \ — Össze néztünk a lelkes triumvirátus és próbaképpen a szerelmet kezdtük tárgyalni, de nem szólt beíe, hallgatott és ezzel árulta el leginkább, hogy nincs rendén a szive tája. Napról-napra láttuk átalakulását lényének. Már szerelmes, hála Isten ő szeret ! Kétségtelen jelek: a kedvenc fekete cica hiába duruzsolt oly hívogatóan a selymes kereveten, nem hallja ő azt . . . nem cirógatja szokás szerint . . hogy is jutna az most eszébe ? ... Ki öntözgetné meg a szép rózsákat az ablakban, mit Aladártól kapott ? Elmehetsz mar fekete cica, úrnődet mostohává tették a rózsák . . . pedig még pár héttel ezelőtt is mindenekelőtt a te bársonyos bundádat dédelgették azok a pici kacsok, amik most ábrándozva simogatják az illatos rózsa szirmokat is azt mutatta, miszerint az elmúlt év üzleti életében hiányzott azon elevenebb lüktető erő' mely a fejlettebb viszonyok jellegzőjét képezi. De nemcsak a forgalom, hanem az üzleti eredmény is az előző évi mögött maradt, mert 3428 kor. 18 fillérrel kevesebb tiszta nyereséggel záródott, a mi természetes magyarázatot nyer abban, hogy még egy részről a 9 milliót meghaladó betéteknél szükségessé vált általános kamatemelés közel 45000 koronával terhelte meg intézetünket, — addig más részről követeléseinknél történt kamat emelés, miután ez csak utólag érvényesülhetett, de némely adósainknál e kamat emelés lehetőségét a körülmények kizárták, — ennélfogva jövedelmeink ezen emelése a fenti terhet nem volt képes ellensúlyozni. Egyébként a tiszta nyereségnél mutatkozó csekély különbözet sem a részvényesek igényeit nem csonkította, sem az intézetet a közjótékonyság terén eddig gyakorolt nagylelkűségében nem gátolja. Áttérve zárszámadásaink számadataira, azokat az 1900 éviekhez hasonlitvakövetkezőkben mutatjuk ki. Az általános forgalom 1900. évben . 23,308.156*12 kor. 1901. > pedig 19,695.270*94 kor. tehát 3,612.885-18 kor. kevesebb volt. A betétek 1901 évben . . 9,553.261*89 k°

r1900 > pedig 9,026.00451 kor. és ekként 527.257*38 kor. szaporodást tüntetnek fel. A kötvények állaga 1901. évben . . 7,702.463*82 kor. 1900. » pedig 7,442.731*96 kor. és igy 259.731*86 kor. nagyobb elhelyezéssel számolhatunk el. A váltó tárca 1900 évben . . 1,023.484*24 kor. 1901 » . . 986.515*10 kor. itt tehát 36.969*14 kor. apadással találkoztunk, épen úgy a zálogállománynál, mely az 1900 évi . . . 131.158*60 kor. 1901 évben . . 114.414*60 kor. volt, végeredményében tehát . . 16.744*00 kor. apadást mutat. Értékpapír készletünk 1901 évben 1,044.240 kor. az előző évitői 1380 koronával tér el, mely többlet az évközben szerzett regale kötvények egy címletének szerzéséből keletkezett, mely vétel azért töréént, mert e kötvények állagát a régi 100.000 kor. névértékre óhajtottuk kiegészíteni. Az ingatlanokban fekvő vagyonunk 20,151*69 fillérrel növekedett, mit a Széchenyi-téri Mihalik-féle ház vétele eredményezett. Folyó számláink állaga, mely 1900-ban még a 102.985 kor. 99 fillérrel a teher, tehát tartozási rovatunkban állott, 1901-ben 220.313*33 fillérrel van felvéve és ideiglenesen elhelyezett feleslegeinkből keletkezett. A jótékony adományok eddig a vagyon rovatában szerepeltek, a menyiben a nyugdíj járandóságok a társulat jövedelméből fedeztettek ; miután azonban a nyugdíj alap már annyira megizmosodott, hogy e kiadást a 208.541 kor. 25 fill, alapnak további gyarapítása iránti kockázat nélkül ezen alapból fedezhettük, ezen okból a nyugdijakat a nyugdíj tőke terhére átutaltuk. Ezek után még kiemelni tartozunk, hogy intézetünk vagyona, melyet tartalékainkban gyűjtünk az 1900 évi .... 344,363-14 1901 évben . . . . 36,613*13 fillérrel gyarapodott és 1901 évbe .... 380,976-27 fillérrel állott rendelkezésünkre. És csodák csodája! Könnyet is láttunk úszni azon a mélyen beárnyékolt tengerzöld szemeken . . . Egy köny! . . . Melyben a boldogság fénye megtörve, leolvasható öröm sugarakkal hintette be átszellemült szép kis arcát. Most már csak alkalomra vártunk, hogy vissza mondhassuk gúnyosan: — Szerelmes vagy ? De alap nélkül nem mertük felvenni vele a harcot, csalhatatlan bizonyítékra vártunk. És be is következett egy váratlan kézcsók alakjában. Gyönyörű est volt, illetőleg a nap még nem vonta meg végső sugarait tőlünk, — mikor Elláéknál a kertben sétáltunk, minden oly szép volt körülöttünk, szinte éreztük, hogy ha ma nem kerül a diploma rendeltetési helyére, akkor felsültünk ! És igen jól számítottunk. Egy futó rózsából alakult lugas hátteréből domborodott ki Ella plasztikusan szép alakja, mellette Aladárral, aki éppen abban a pillanatban szolgáltatta nékünk a tényleges bizonyítékot, mikor az utolsó napsugár ott incselkedett köztük, még jobban hevítve amúgy is perzselő szivüket. Egy hatalmas — > éljen c! — kiáltással megrohantuk a rózsa-lugast, magasan lebegtetve az aktuálissá vált fényes diplomát. Aladár kíváncsian olvasta fel a legújabb doktorátusi oklevelet, amit nem az egyetemen szerzett meg. Ott aligha ismerik ezt a nemét a tudorságnak, — és ő mégis Örült ennek, szívből örült, mert a medicina közé — úgymond — mindig vegyit majd egy kis amorózót, hogy megédesítse a különben sok keserűséggel járó hivatását. Mielőtt Ella belevágott volna a tények elvitatásába, keresztkérdések közé fogtuk őt: Miért vagy oly zavarban ? — — >Ilyen jelentéktelen illemszokás felette nincs miért pirulni, — ne, ne is próbálj mentegetődzni édes, amit piciny ajkad kimondana, szemed meghazudtolná szavadat, mert tudd meg, hogy aki szerelmes, annak nagyon nehéz dolog a füllentés, mert az arc mindent letükröz leplezetlenül. Aladár, neked még egy fontos kijelentéssel tartozunk : vedd tudomásul, hogy hármas tanácsunk határozata folytán lettél felsürgönyözve, hogy tudtodon kívül a mi tervünknek szolgáljál. Jegyezd fel emlékedbe törülhetlenül páratlan hódításodat, — Kérlek Ellus ne szólj bele dikciómba, mert még bele sülök — és fogadd tőlünk hálánk jeléül kitüntetésképpen ezt az aranyos kis szivet, hord magadnál talizmánképpen, mint dr. amorózó jelvényét. — Remek ötlet — kacagott fel Aladár, — denikve: ti engem doktorrá avattatok sub-auspiciis !! Nos Elluska mit szól mindezekhez ? — Fogadja gratulációmat! Ellát legyőztük. Nem gyógyulhatunk többé, ha elkövetjük azt a nagy hibát, hogy ábrándozunk és szerelmesek vagyunk !! ! Hajas Olga.