Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-13 / 13.szám

ESZTERGOM es raíií A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. S9egjelei>ik Vasárpap és csütörtökön. JlLŐKIZETÉSI ÁRAK I Egésa évra — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — — — 6 kor. — fii. A egyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes szám ara: 14 fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKAS­Laptulajdonosok : Dr-PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Széctreqyi-tér, 330. szán}, HU Kéziratot nem adunk vissza. M$­Házi tűzhely védelme. A huszadik század a szociális intézmények korszaka. Minden világ­részben szociális törekvések törnek elő; ha nem is egyforma mérték­ben, de már láthatjuk mindjobban csiráját e törekvéseknek, melyek az elnyomott szegény osztály, a munkásság, a kis emberek felsegi­tésóre, védelmére irányulnak. Kez­dik belátni az emberek, a kormá­nyok, hatóságok, hogy épen a bé­kés idő legjobb arra, hogy a sze­gény alsóbb osztály feljajdulásán se­gíteni lehessen, nem várva be azt az időt, midőn az alsóbb osztály lerázni akarván magáról a súlyos terheket, fegyvert fog jogainak, meg­élhetésének biztosítására. Eme humánus törekvések elől Magyarország sem térhet ki. De sajnos, hazánkban még nem igen találhatunk számba vehető szociális intézményeket, melyek a kis embe­rek, a munkásság sorsán javítottak volna ; ha van is egy-két, a nép jogait védő szociális intézményünk, azok alamizsna számba mennek, i holott éppen nekünk magyaroknak {van nagy szükségünk szociális re­formokra, mert hiszen csak egy maroknyi nemzet vagyunk és e maroknyi nemzet is fogy napról­napra. Nagyon nehéz a kis embe­rek megélhetési viszonya nálunk; a minek aztán meg is van a termé­szetes következménye. A kivándor­lási statisztika holt számadatai el­szomorító képet nyújtanak erre I vonatkozólag. j De szükség van szociális refor­mokra azért is, hogy meggátoljuk a téves szocializmus terjedését, mely hazánkban termékeny talajra talált, hisz tiz év előtt csak hírből ismer­tük a szocializmust, ma már szem­től szembe kell látnunk e tannak következményeit, ma már a nép ezrei és ezrei vallják e tant, mely­nek segélyével akarnak sorsukon javítani. A társadalomnak, a hatóságok­nak, a kormánynak vállvetve kell • szociális bajaink megszüntetésére hatni okos, czéltudatos, humánus törekvésekkel, intézményekkel tör­vényekkel. A szép Lyubicza. Feltűnő szépségű, éjfekete szemű, per­zselő tekintetű leány volt Lyubica. Csak úgy bomlottak utána a falu legényei, de Lyubica egyik sóhajtozását sem hall­gatta meg. A vasárnap délutáni táncznál irigylésre méltóbb leányt Lyubicánál nem lehetett volna találni. Szebbnél­szebb, gazdagabbnál-gazdagabb legények settenkedtek körülötte, hogy a >Szép Lyubicávalc mint a faluban egyáltalán nevezték, egy-egy fordulót tánczolhas­sanak. Lyubica részint, hogy szülei sorsán segítsen, részint mert vágyott embere­ket, világot látni, elment a városba szol­gálatba. A falu tudós asszonyai, jöven­dölői váltig mondogatták fejcsóválva: >Nem jó lesz belekóstolni az uri módba, nem a Lyubica szépségével keli szolgá­latba menni, hej nem jó vége lesz ennek U Lyubica mindezek daczára elment. Urai szerették, szorgalmas, dolgos, iparkodó, hű cseléd volt. Egy időben a leány körül gyakran forgolódott egy nagy szálas, majdnem két méter magas, csupasz képű, mord, sőt lehet mondani visszataszító külsejű katona. Lyubica szívesen látta maga körül a mord hadfit, Vujkovics Szávát. Hogy mi vonzotta hozaá azt nem tudni, de midőn Száva 3 évi kinos katonáskodás u'án haza ment, Lyubica is visszament falujába. Többször tett a legény látogatást a szép leány szüleinél, nagy boszuságára a helybeli sóhajtozó és Lyubicáért áhitozó legényeknek. Száva mint kiszolgált katona, rövid idő múlva pályaőri állást kapott & vasútnál. Lyubicát megkérte, szülei odaadták, a leány örömmel lett a derék szál ember felesége. Dolgos kezeinek nyoma meg­látszott a kis őrház belsején, környékén. Míg a lakás csillogott a tisztaságtól, addig a kis kert mintaszerű berendezése, jó gazdasszonysága mellett tanúskodott. Megelégedettek, boldogok voltak, s min­den ment a maga rendje és módja szerint. Egy délelőtt az uj mérnök, Tihanyi Atilla hajtánynyal ment a vonalat meg­vizsgálni. Tihanyi igazi férfi szépség volt, magas termetű, aczél izomzattal biró atléta alak. Szőke, göndör haja, szép kék szemei, sok leánynak, asszony­nak vették el nyugalmát, okoztak sok álmatlan éjt. Tihanyi amint benyitott az őrházba és szembe találta magát Lyu­bicával, szinte lebilincselte ennek üde piros arcza, égő fekete szemei, formás dereka, s e nő láttára vére arczába szö­kött, bizonyos nyugtalanság vett rajt erőt. A pályaőrné felismerte benne fér­Azért hát örömmel üdvözöljük Szabadka városát, mely a kisgaz­dák védelmére a »házi tűzhely vé­delme « (homestead) intézmény létesí­tésének törvénybe iktatása érdeké­ben országos mozgalmat indít. A homestead nem uj intézmény, Észak-Amerikában, az Egyesült Álla­mokban már régen életbe lépett s törvénybe iktattatott. Lényege ab­ban áll, hogy a kis emberek háza, földje, követelése, házibutora, mű­helye ki vannak véve a végrehajtás alól. És itt valóban szociális missziót teljesít a homestead intézmény. Szabadka városát e törekvésért dicséret illeti, de ha közelebbről vizsgáljuk az indítványt, menten egy­oldalúnak fogjuk találni, a mennyi­ben az csupán a kisgazdákat érinti. Hát ez nem is helyes! Nem helyes azért, mert ez által a kisgazdák előnyben, mintegy privilégiumban részesülnének a többi kis emberek­munkások, kis iparosok, kiske­reskedők, kis hivatalnokok — fö­lött, a kiknek helyzete sem külömb, talán rosszabb az övéknél. jenek feljebbvalóját, alázatosan köszönt, megkínálta üléssel, maga pedig az ura után akart menni. Tihanyi nőtlen ember lévén, irigyelte, hogy a sors ily remekmüvet alfélé egyszerű embernek juttatott. Belsejében megszólaló agoizmusa feledteté, hogy alantasának felesége áll előtte, csak egy gondolat hatotta át, a szép asszonyt szeretni. Több kérdést intézett hozzá, s miután az asszony szavaiból kivette, hogy hely­zetük nem valami jó, s hogy az asszony hiúságának megfelelőleg nem öltözhetik úgy, hogy a faluba mehessen ünnepi­vasárnap misét hallgatni, némi meg­könnyebbülést érzett. Ugyanis az asz­szony hiúsága révén vélt nála győze­lemre jutni. Igy szólt: »Ne búsuljon szép asszony, majd én gondoskodni fogok magáról, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben* e szavakra felkelt, egyet csípett Lyubica piruló orczáján s elment. A pályaőrné még sokáig nézett az eltűnő hajtány után s különös gondolatok forogtak fejé­ben. Mért nem uri nő ő ? Mért föllebb­valója a szép ember? Mért nem íöld­mives ? Oh de szívesen . . . Ekkor belsejében valami megszólalt. >Hát Lyu­bica, már nem szereted az urad ?c Lyubica csak a szép mérnökről gondol­kodott. Vujkovics Száva pályaőr a vonalon buzgólkodott, s az áthaladó méinököt De nem helyes ez továbbá azért sem, mert ez által a társadalom mintegy eltagoltatnék. Már pedig lehetetlen ezen ország társadalmát földmivelő és nem földmivelő népre osztani. De nem helyes ezen intéz­mény létesítése specialiter a kis gazdákra vonatkozólag végül azért sem, mert egyszerre a hitelüket zavarná meg. A kis gazdák ennél­fogva hitelhez sem juthatnának, ha földjük ki van véve a végrehajtás alól. * Azért hát roppant óvatosan kell eljárni. Lassan, fokozatosan kell az intézményt létesíteni. Számolni kell azokkal a körülményekkel, melyek annak megvalósítására gátlólag hat­I nak, épen azért feltétlenül szüksé­ges ezekhez a körülményekhez való alkalmazkodás. De másrészt feltétle­nül megkívántatik, hogy a házi tűzhely védelme ne csupán a kis­gazdákra, hanem a többi kis em­berekre is, munkásokra, kisiparo­sokra és egyéb kissebb ekziszten­ciákra is kiterjesztve legyen. E nél­kül meddő, sikertelen lesz minden törekvés! Találni kell egy > modus i i» ji— i i i szolgai alázattal köszöntötte. Pedig de nem tette volna, ha tudta volna a mér­J nök gondolatait. Pár nap múlva Lyubica egyedül volt, mikor egy csomagot kapott. Volt pedig benne szép ruhára való, szebbnél-szebb szallag, csillogó kláris, szép fejdísz. Ha­zajövő urának azt mondta, a nagynénjé­től kapta, de ő nagyon jól tudta, hogy ki küldi, a kiről álmodozott azóta vala­mennyi éjszaka. Tihanyi ismét egyedül találta más­nap Lyubicát, a ki látásakor elpirult s földresütött szemmel zavartan köszönte meg a küldeményt. A mérnök tovább nem tartoztatta in­dulatát, magához ölelte a piruló szép asszonyt s elhalmozta csókjaival; az boldog megadással hagyta ölelni, csó­kolni magát, álmai teljesedésbe mentek. A mérnök a kielégített szerelem jóleső érzetével hagyta el a kis őrházat. E boldog pásztor óra többször ismét­lődött, s a szerelmesek kezdtek letenni elővigyázatukról. Hanem Vujkovics észrevette feleségén, hogy az hidegebb hozzá, tartózkodóbb. De csáb akkor kezdett gyanakodni, mi­kor a falubéliek suttogása egy-két elej­tett szó tudomására jött. Feljebbvalója iránt érzett szolgai tisztelete omladozni s ellenszenve nőni kezdett, kezei önkéntele­nül ökölbe szorultak Tihanyi látásán. Egy vonatbejárása alkalmával valami falubeli asszony — Lyubica irigye —• utánna fu­Äz .Esztergom is liie' tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom