Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-09 / 12.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (12. szám.) V 2. február 9. jut, melyet vagy megtart magának, vagy hitelbe eladva, becsap vele egy jóhiszemű adósság-mentes föld­mivest, a ki többi birtokának ho­zadékából törlesztgeti e terhes tar­tozást és ugyanabba a hínárba jut, — ez már igazán önhibáján kivül — melyből elődje teljes vagyoni romlása árán kimenekült. Mondhatom, szép menekülés! E fenti kép azonban a munka­bíró, a föld hozadékát kiforszirozó földmives sorsát ábrázolja. A hitellel bánni nem tudó, ősei nyomán egyszerű eszközökkel gaz­dálkodó, kissebb intelligenciájú kis­birtokos kis birtoka két-három év alatt már a hitelező kezében van. Igy kerül a földmives birtoka uzso­rás kézbe, igy lesz a jó magyar parasztból elzüllött munkás, igy nézzük mindnyájan összetett kéz­zel, hogy a talajt a földmives lába alól ki lehessen vonni és még cso­dálkozunk, hogy ha az állam tör­vényei által támogatott módon kol­dusbotra juttatva, a vándorbotot veszik kezükbe és jobb hazát ke­resnek. Nem vagyok pisszimista, hanem optimista. Inkább szebbnek és jó­nak látok minden képet, mint má­sok, de mint a ki hazarészünk több vidékét alaposan ismerem, nyugod­tan állítom, hogy a mai elszegénye­dés és vagyoni romlás egyik lég­főbb oka a mai hitelviszonyok mel­meg foszt minden ábrándképemtől. Elém tárja a rideg, a puszta valót. Itt vagy az én kis szobámban. Ide ül­tetlek közelembe, beszélek neked csodás, szép dolgokat. Kiszínezem a jövőt: a hol már nem lesz »enyém c és a »tiédf, hanem a miénk! Nem erezed e szó édes varázsát ? Miénk ! . . . Istenem beh szép is lesz ez igy. Ahol te az erős, megszerzed a szükségeseket, dolgozol, fá­radsz érte, én meg a gyenge támogat­lak, erősítelek. Letörlöm homlokodról az izzadságot. Gondoskodom, hogy munka után igazán pihenj, pihenés után szóra­kozzál ; a te —, a mi édes kicsi otho­nunkban. Ilyenkor, ah ilyenkor oly boldog va­gyok ! Boldog . . . Nézd, nem bírok e szó után csak úgy könnyedén tovább menni. Kérdőjelet kellene ide tennem, vájjon igazán boldog vagyok-e ? Mert félek, úgy félek vele dicsekedni. Azt hiszem, azon­nal el illan. Mert az én boldogságom­hoz sok, nagyon sok minden kell: a te szereteted, a te becsülésed. Ha ezeket bírom, akkor emberileg mindent elnyer­tem. Mondd meg Drágám te magad: boldog vagyok-e f Látod, igy ábrándozom én, ha az al­kony leszáll és szobám csendjét nem za­varja más, csak a kályhában pattogó tűz. Nagy idealista vagyok és képzelődő, mert bár a valóság lépten-nyomon rácá­fol szép álmaimra, én csak álmodom to­vább, mig nem egyszer fehér lesz a ha­jam, barázdák lepik el arcomat. Akkor majd újra el hoz hozzám a képzelet, le ültetlek közelembe és elmondom neked azt, amit eddig nem mondtam el soha: hogy távozásod után mindig leborultam a Megváltó keresztje előtt, hálát adva neki, hogy bár lelkeink ölelkeztek, mi csak egymás kezét fogtuk meg az alatt. Erzsi. lett kifejlődött és lábrakapott kis­birtok hiteléből származik. Ütött a tizenkettedik óra ! Most már vagy tenni kell valamit, vagy összetett kézzel kell néznünk, hogy turbulens cellengők a városok szé­leit elfoglalják és a közbiztonságot veszélyeztessék. Támogatnunk kell a kifosztott és nyomorba jutott elemet kivándorlásában, avagy a megindult veszélyes irány elé gátat vetni és gyorsan, de nagyon gyor­san a hatályos orvosszerekkel elő­állani és gyógyítást megkezdeni. Az orvosság módjáról is akarok egy pár szót »szolani. A kisbirtokos hitelének fokozot­tabb mértékben leendő gyakorlá­sára buzdítandó az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet és esetleg a kormány, vagy országgyűlés által felszólítandó, hogy fokozottabb mérv­ben alapítson hitelszövetkezeteket. Tegyen meg mindent és hasson oda, hogy még a legrejtettebb ha­vasi faluban is a földmivesek szö­vetkezeti érdekhálózatba lépjenek. Vegye igénybe e munkánál a fele­kezetek papjait és tanítóit, az ál­lami és megyei tisztviselőket, a gazdasági egyleteket, a jobb indu­latú földbirtokosokat és egyáltalán minden jobb gondolkodású embert, minden egyletet, kultur intézményt, hogy a szövetkezeti érdekhálózat minél előbb teljesen kiépíttessék. Jövessen, menessen, járasson szak­értő tanítókat országszerte ; alapítsa a szövetkezeteket tömegesen; ve­gye kezelése alá az elzüllésnek in­dult nagy tömeget és mentse meg még hazánknak azt az értékes mun­kaerejét, ami még ma megment­hető, mert csak akkor tett az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet kötelességének mindenben eleget, ha a munkát teljes erejével kezébe veszi és azt diadalra is viszi. A kisbirtok hitelére még nincsen meg a megfelelő szervezetünk. An­nak éppen olyan hajlékonynak, olyan kis egyedek részéről is hoz­záférhetőnek kell lennie, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet­nek. A kölcsön nagyságának értéke relativ, a kölcsönkérő vagyoni vi­szonyaival áll arányban. Egy dús­gazdag birtokosnak egy pár száz­ezer koronás kölcsön — nem nagy kölcsön; egy száz koronás kölcsön nekem szintén nem nagy kölcsön, — de egy két három holdas kis­birtokra egy száz koronás kölcsön már elég nagy kölcsön. Ugy kell tehát ezt a még nem levő intézményt szervezni, hogy még száz koronás járadék-kölcsönö­ket is adhasson. Es ugy kell ennek az intézménynek berendezve lennie, hogy szükség esetén egy pár száz millió járadékot is bocsáthasson ki. Mert én nem a bankok adataiból, hanem a vidék eladósodottságából számitok és biztosra veszem, hogy több mint hatszázötven millió ko­rona a kisbirtok azon terhe hazánk­ban, melyet járadék-adóssággá kell átalakítani. Ilyen célra lenne fejleszthető alap­szabály módosítással, állami garan­ciával és támogatással az Országos Központi Hitelszövetkezet, már csak azért is, mert ennek az intézmény­nek a vidéki hitelszövetkezetek ve­zetőségében meg volna a már ed­dig is ellenőrzött és vezetett gár­dája és pedig sok ezer jóravaló ember, akiket ilyen célra jól fel­használhatna. És ezek naponkint csak szaporodni fognak. Hibás lépésnek tartanám, ha akár­milyen okból a kisbirtokos és a kisbirtok hitelének kielégítését két önálló, egymással szerves kapcso­latban nem levő intézményre bíz­nák. Azt nem is tartom szükségesnek fejtegetni, hogy a kisbirtok hitele, mert kockázattal nem jár, olcsóbb legyen valamivel, mint a kisbirto­kos hitele, mert ez utóbbi bizton­sága a személy qualitásától is függ. Dr. Gidófalvy István. Gazdakörök szervezése a községekben. A Magyar Gazdaszövetség legu­tóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a gazdatársadalom szervezése s a kisgazdáknak a társadalmi mű­ködés körébe való bevonása céljából országos mozgalmat indít, mert nyil­vánvaló, hogy erőteljes és egysé­ges gazda-közvéleményt teremteni s a gazdák kívánságának nyomaté­kot szerezni csak ugy lehet, ha a kisgazdák is tömörülnek s mint ha­talmas és tekintélyes szervezet kö­vetelikjogos kívánságaik figyelembe­vételét. Eddig a kisgazdák mint ol­dott kéve lézengtek s egymásnak panaszolták súlyos bajaikat, de szer­vezkedni nem tudtak, dacára an­nak, hogy ők képezik az ország gerincét, lelkét, kenyéradóját. Ezen szervezkedést akarja most a Magyar Gazdaszövetség megindí­tani és előmozdítani, megbízván Meskó Pált a Magyar Gazdaszövet­ség titkárát, hogy támogassa a föld­mivelőnépnek azon derék barátait, kik együtt érezve a földmivelő nép­pel, annak sok mindenféle baján segíteni akarnak. A szervezkedés legcélszerűbben Gazdakörök létesí­tése által történik. Gazdakört min­den községben lehet alakítani, hol a lelkész, a tanitó, vagy a jegyző, valamelyik inteligens gazda, vagy értelmesebb földmivelő ezen jó ügyet a földmiveléssel foglalkozok jóvolta érdekében fölkarolni hajlandó. Ezen derék népbarátok forduljanak Meskó Pálhoz a Magyar Gazdaszö­vetség titkárához, (lakik f. évi március hó végéig Nyitrán, azontúl Budapesten) kitől a gazdakör-alaki­tás tekintetében útbaigazítást nyer­hetnek. A gazdakörök feladata: a község és a tagok összes gazda­sági érdekeinek előmozdítása, me­zőgazdasági ismeretek terjesztése, tenyészállatok beszerzése, hatósági intézkedések, rendeletek, községi és iskolaügyek megbeszélése a jó­tékonyság és felebaráti szeretet fej­lesztése, gazdasági szükségletek beszerzése, termények közös értéke­sítése, a hazai ipar, különösen a helyi kisiparosok támogatása, elő­nyös kölcsönügyletek közvetítése, közbenjárás terhes adósságok kon­vertálásánál, a szövetkezés előnyei­nek ismertetése, olvasókör és könyv­tár létesítése, szóval a község lakói összes anyagi, erkölcsi és szellemi igényeinek kielégítése. Minden gazdakör tagjává lesz a Magyar Gazdaszövetségnek, össze­köttetést tart fenn a vármegye gaz­dasági egyesületeivel s kívánságait ezek után a legfelsőbb hatóságok előtt is nyomtékkal tolmácsolhatja. A Magyar Gazdaszövetség támogatja a gazdaköröket berendezésénél, köz­benjár a tekintetben, hogy a lapo­kat kedvezményes árban kapják, gondoskodik szakemberekről, kik a gazdakörben gazdasági és társadalmi kérdésekről előadásokat tartanak, gondoskodik vidékenkint megbíz­ható szaktanácsadókról, kik a gaz­dakörök tagjainak a hét bizonyos meghatározott napjain adó, katonai, telekkönyvi, peres hitelművelet! s más ügyekben útbaigazítással szol­gálnak. Alapszabály-tervezetet mindenki­nek készséggel küld Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára, (lakik: március hó végéig Nyit­rán, azontúl Budapesten). A„Gazdasági Egyesületiből Nagyon sok tenyésztő hiába való költséget okoz önmagának, nem tudván azt, hogy a tenyészállatok vasúti szál­lításánál ilyen állatok mérsékelt díjazás mellett lesznek szállítva, ha azok nem gyorsáruként adatnak fel. Erre nézve a következőkre hívjuk fel a gazdaközönség szives figyelmét: A szarvasmarha, sertés és juh tenyész­állatok szállításánál a fuvarlevelekhez csatolandó a mérsékelt díjszabásra jo­gosító igazolvány, mely a m. kir. állat­tenyésztési felügyelőnél, Komárom, — akár szó, akár írásbeli megkeresésre megadatik. A megkeresésnél pontosan feltünte­tendő : 1) a szállítandó állat darab száma 2) a szállítandó állat fajtája 3) a szállítandó állat neme 4) a tulajdonos neve és lakhelye, a feladási állomás 5) a címzett neve és lakhelye, a le­adási állomás, a mely marha rakodásra be van rendezve. — Születésnap. Folyó hó 3-án ünne­pelte Boltizár József püspök, érs. hely­nök 81-ik születésnapját. A közszeretet­ben álló, kiváló főpapot egyházi és vi­lági részről számosan üdvözölték a szép ünnep alkalmából, mely üdvözlésekhez mi is mély tisztelettel csatoljuk jókíván­ságainkat s hisszük, hogy az ég még igen sok születésnapot enged megélni a nemes főpásztornak, a mostanihoz ha­sonló jó egészségben mindnyájunk kö­zös örömére. — A prímás jótékonysága. Vaszary Ko­los, bíboros hercegprímásunk a szegény képezdei növendékek élelmezésére 2400 koronát utalványozott. A szegény bará­tok számára pedig 600 koronát adott. — Szép elismerésben részesült Brühl József papnöveldéi alkormányzó a város földmivelői részéről. Folyó hó 6-án a Szt. Anna templomban tartott remek szentbeszéde után az ájtatos földmivesek tömegesen mentek be a sekrestyébe és könnyes szemekkel köszönték meg neki a mély hatást keltett beszédet. A mai hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom