Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-09 / 12.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Bgésx érre — •— — — 12 kor. fél évre— — — — —6 kor. Jegyed érre — — — 8 kor. Egyei Mám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPElrEN FARKAS­Lap tulajdonos ok : Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Szécljenyi-tér, 830. szán*. HH Kéziratot nem adnnk •laasa. i-4É~ A kisbirtokos és a kisbir­tok hiteléről. A kisbirtokos és kisbirtok hitelét vagy kényelem szeretetből, vagy tudatlanságból, vagy felületes vizs­gálódás eredményeképpen igen so­kan összezavarják. A nagy közön­séget e tekintetben nagyrészt a napilapok közgazdasági rovatvezetői befolyásolják s igy elhitették azt, j hogy e két fogalom ugyanegy. Eb­ből a téves hitből keletkeztek és keletkeznek aztán azok a zavaros fogalmak és óriási károk, melyeket ma már mindenki, a ki gondolko­zik, nyugodtan megállapíthat. Mikor az 1898. évi XXXIII. t.-c. 1 alapján az Országos Központi Hi­telszövetkezetet megalakították, min-1 denki nagy reményekkel nézett elébe és azok, a kik ezt az alko­tást ugy fogták fel, hogy azt a kisbirtokosok személyes hitele ki­elégítése forrásául alapították, nem is csalatkozhattak benne, mert erre ÜJ Wő. Lesz e idő, eljön e egykor A jóknak álma, az a szebb kor, Mikor a szeretet hatalma Jut a világon diadalra? Mikor mindenki rájön végre, Hogy ember embernek testvére, S nagy hazugságai a múltnak, A válaszfalak mind lehullnak ? Mikor a nyomorultak könnye Nem lel majd szívtelen közönyre, Mert vérlázitó ellentétnek Nem lesznek Krőzusok s szegények? De boldogsághoz könnyű szerrel Juthat akkor, majd minden ember, A két varázsszót megtanulva, S e két szó : szeretet s a munka . . Fogynak az évek s újra nőnek, Érlelői az új időnek — És boldog szivem érzi, sejti Diadalmasan közeledni. Fényét immár előre szórja Zsarnok önzőkre, elnyomókra, Mig majd szivök jege fölenged Égő napján a szeretetnek. Mezarthim. a célra kitűnően bevált, fejlődés­képes, áldás jön a nyomába és tényleg hézagpótló intézménynek bizonyult. Egyetlen egy kifogást lehetne ez alapítás ellen tenni és ez az, hogy már ma is, mikor még csak 1500 hitelszövetkezet ügyeit kell a köz­pontban adminisztrálni, hitellel el­látni, a központi vezetés egy kissé nehézkes és lassú. Ezen az állapoton, ha még ma nem is, de nemsokára okvetetlen változtatni kell. Csak hozzávetőleges kimutatást teszek és ki fog tűnni, hogy mi­lyen óriási méretű munka földol­gozása vár az Országos Központra. Ma az 1500 szövetkezet minde­nikére átlag számítsunk csak 300 tagot, ez 450,000 tag; számítsuk, hogy ezek egyharmada hiteligény­nyel lép föl, — ez már 150,000 hitelügylet teljes lebonyolítása. Jó­val nagyobb számban, mint Ma­il szerelem hatásairól. Irta: BÁRDOS. Nem tudom, hogy minden ember úgy jár-e mikor megnősül, mint szegény Oó Pál? Mig legénysorban volt, addig a város­ban legtöbbször emlegetett aranyifjú, utolérhetlen társalgó, szellemes és ter­mékeny tárcaíró volt. Nem volt oly hét, amelyben valamelyik előkelőbb fővárosi napilap ne hozott volna egy »0« jelzésű tárcát, a melynek szerzője a mi Oó Pá­lunk volt. És ezeket a tárcákat igazi élvezettel olvasták mindenfelé. Mikor azonban Elvira kisasszonyt az oltár előtt magához láncolta és mióta viruló életepárja oldalán a földi boldog­ság legnagyobbikát élvezi: Oó Pál urat mintha kicserélték volna. Ha társaságba kerül szegény feje, nem tud két szót hiba nélkül elmon­dani. A mi pedig irodalmi működését illeti, arról ne is beszéljünk. Már öt hét óta nem irt egy betűt sem. Igazán csodálatosak az élet személyei. A berkek és ligetek jókedvű dalosa ak­kor csattogtatja legszebb dalait, mikor a nőcske az éltet lehelő meleggel övezi pici tojásait. És Óó Pál, a hírneves tárcaíró, a szellemes társalgó nőül vesz egy világ­szép leányt, részese lesz annak a leg­nagyobb boldogságnak, mely az embe­riségnek e földön adatott és e perctől fogva a szellemes társalgó nem tud még csak folyékonyan beszélni sem, a kitűnő iró nem tud irni. Úgyszólván: elné­mult. gyarország akármelyik pénzintéze­tének összes ügyei. Igaz, hogy az összeg nem múlja felül az ötven millió koronát, mert nagyrésze ezek­nek apró kölcsön ügylet és épen mert kis és nem kerek összegekről van szó, a kamat kiszámítása is sokkal nehézkesebb, mint egy nagy pénzintézeté. Ilyen óriási munka-halmaz mel­lett méltánytalanságot követne el mindenki, a ki az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet eljárását gán­csolni, vagy kissebbiteni akarná. A fejlődés meghozza a föltétlenül szükséges decentralizációt, hogy csakis a legfőbb vezetés maradjon meg a mai Országos Központ ke­zében. A mikor ez majd bekövetkezik, meg lesz a kisgazdák hitelének kérdése hazánkban oldva olyan ideálisan, hogy büszkén, bátran példányképül mutathatjuk fel azt a szervezetet a művelt külföldnek is Mikor más emberfia hasonló körül­mények között a legragyogóbb tollal, a legszínesebb költői műveket alkot­hatná, Óó Pál elnémul. Sokáig kutattam az okok után, melyek e jelentős változást elő idézték, mig végre maga a sors födözte fel azokat Óó Pál által előttem: a nagy, a végte­len, az odaadó szerelem alakjában. — Hogy én most oly ügyellen vagyok — mondta Oó Pál, — annak az az oka, hogy a feleségemet bolondulásig szere­tem. Mikor más nővel kell beszélnem, az Ő hangja zeng a fülemben s arról egészen megfeledkezem, hogy talán fe­lelnem is kellene arra, amit tőlem kér­deztek. Az Ő égő szemeit, az Ő göm­bölyű karjait, királynői termetét látom szüntelen magam előtt. A hivatalban, mióta nős vagyok, egész hasznavehetet­len lettem. írni nem tudok, mert eszem j minden gondolata, szivem minden dob­I bánása feleségemben összpontosul. I Tökfilkó vagyok, mert szerelmes vagyok ! Erről az utóbbi kategorikus kijelentés­ről eszembe jutottak Óó Pál esetéhez hasonló dolgok. Emlékezzünk csak vissza deák-életünkre, nem jártunké igy mi is? Mikor a mosolygós bakfis areok, a puha kacsok, a kis lakktopánkas lábacs­kák vibráltak a szemeink előtt s elfödték az előttünk fekvő phisika komoly téte­leit ! Dehogy ment másnap a leczke! Hülyék voltunk, mert bolondulásig sze­relmesek voltunk. A szerelemnek tehát nemcsak olyan hatása van, mely a lelket az élet küzdel­meire meg acélozza, hanem némely ern­es hiszem, hogy e szervezetben nyújtott példát sokan fogják utá­nozni. A kisbirtok hitelének kérdésé­ben alig történt még valami. A mi történt, az is több kárt, mint hasz­not okozott. A kisbirtok hitelének járadék-szerűnek kell lennie és a járadék nem múlhatja felül a kis­birtok évi jövedékét. Ha a kisbir­tok méltányos hitélét uzsorás ka­matra vett pénzzel és nem járadék­szerű kölcsönnel elégítik ki, — a mint ma rendszerint történik — ugy az értelmesebb kisbirtokost, hogy földjét megtarthassa, rabló­gazdaságra kényszeritik, hogy a föld hozadéka az uzsorás kamatot behozza. Ez azonban előbb-utóbb a föld kimerülésére vezet és bár lassabb tempóban, de mégis a jó­módú és józanul gazdálkodó kis­birtokos kis birtoka az adósságokban elúszik. Csakhogy ekkor már a hi­telező is egy kizsarolt birtokhoz bernel olyan, amely tunyává, úgyszólván ' hülyévé tesz. j Oó Pál nősülése után mintegy hét ' hónapra legnagyobb meglepetésemre , olvastam a lapokban, hogy egy most megjelent novelláját az akadémia pálya­díjjal, az olvasó közönség pedig párat­lan lelkesedéssel fogadta. I Nagyon megörültem, hogy szegény barátom nyelve végre megoldatott és hogy képzelete még hatványozottabb erővel röpíti nevét a halhatatlanok közé, de azt csak később tudtam meg, hogy — a bájos Elvira már hat héttel ezelőtt kirepült a meleg családi fészekből egy délceg hadfi oldalán. Alkonyat. Úgy szeretem az alkonyt. Ilyenkor a képzelet nagy utat tesz meg, vagy távol élő egyéneket hoz el észrevétlenül, hógy megnépesitse magányunkat. Nem tudjuk merre jár, kit hoz közelünkbe. Hisz alko­nyat van. A képzelet!... Mennyi bánatot dérit fel, mennyi vágyat tölt be, mennyi jót tesz a tehetetlen, a >társadalomé bi­lincseitől lenyűgözött emberiségnek. El hozott téged is hozzám, mert látta, mint vágyik lelkem a te komoly, becsü­letes egyéniséged után. Egy percre becsukom ssememet. Ilyen­kor érzem közellétedet. Hailom a han­godat, melynek oly megnyugtató hatása van lelkemre. — Tudod, olyankor, mikor azt hiszem, nem birom elviselni a ke­serveket, a sok-sok szenvedést. — Ez a félhomály oly jól illik álmodó képzele­temhez, — hisz a világosság úgy is Az .Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom