Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-24 / 101.szám

AZ ESZTERGOM és YIDÉKE KARÁCSONYI MELLÉKLETE. "8 ;r

?^betlehemi pásztorokhoz Ama fényes, nagy éjszakán, Egy angyal szállt le glóriában Az Úr szavával ajakán : „Ne rettegj bűneidben, ember, Az Úr kegyes, az Úr szelid, Pazar kezekkel hinti, szórja Rád szive drága szent kegyit. Az Úr szavát hozom közétek, Az ő kegye mit hirdetek, Ó, dobbanjon örömre tőle Elárvult csüggedt szivetek! Mit próféták megjósolának, Betelt az ige s szentírás : Ma született az istenember, Ma született a Messiás ! . . Szólt. S romba dől reá az oltár, Mely idegen bálványt imád, És millió sziv küld Urához Egy ajkkal, s szivvel egy imát, A pásztorok az angyalokkal Zengnek magasztos éneket: „Dicsőség menyben Istenünknek, S e földön béke s szeretet!" ... A bűn ül szörnyű orgiákat, — S a hitvány rossz világ pedig, Hogy törpeségét eltakarja, Hazug álarcban kérkedik. Szeretet ? Nem! A rút irigység. Mely lelkünknek nyugtot nem ad, S a béke ? — Haj ! szivünkbe' régen Helyette átok s vád fakad. Ma is kigyúl még sok-sok oltár Sok idegen bálvány előtt, De a vergődő bús szivekbe Nem áraszt éltető erőt. Mellettök, ah dehogy találunk A szivre békés nyugovást, — Ah, oly sokan vagyunk, kik várjuk Az üdvözítő Messiást ! Pedig már megjött. Úgy tanítják, Ama fényes nagy éjszakán A betlehemi pásztorokhoz Egy angyal szált le glórián. Az Úr kegyét hozá szavában, Nagy örömet hogy hirdetett, És feltámasztá uj erőre A régen szunnyadó hitet . . . Ó, szállj közénk is égi angyal, Hallgasd meg lelkünk sóhaját, Varázsold ujra, óh élénkbe A betlehemi éjszakát. Hadd zengje ajkunk hő fohászban Ama magasztos éneket : „Dicsőség menyben Istenünknek, S a földön béke s szeretet!" FÜLÖP ZSIGMOND. Jézus. Lengő szárnyalatu dalt a költő ajakára, hogy himes szavaival tolmácsolja azt a boldogító érzetet, mely ma a keresztényvilágot betöltő emberiség szivében bár csak egy pillanatra is lángra lobbantja. Tudjátok-e miben van a hit megmegcsillámló igazsága a lélekben ? Egy pillanatnyi vallásos érzelemben, mit elfojtani az akaraterő sohasem képes. S mily fenséges a hit megnyilatkozása, az azért váló rajongás, hol a vallásos érzelem állandó tanyát ver. A mily mérvben van bennünk a vallásos érzelem, oly mérvben van bennünk a boldogság is. A küzdés, a szenvedés, a fájdalom, a nyomor állandóan lankasztólag sohasem hathatnak ott, hol a hitérzelem jár nyomában. S miért nem? Mert az élet szeretete fölött ott ragyog csillaga a remény. J »Jézus született !< kél harsonára az égi szózat s betölti a kebleket áradó melegével. Melegével, mert a Szeretet száll a földre a reménynek glóriájával magával hozván a Benne való hitet. A gunyhónak, a palotának lakói, mintha valamely láthatlan és ellenállhatlan erő vezetné, egyaránt helyet adnak a születés fölötti örömnek, képzeletben elővarázsolván a legszebb éjeit, melyben fényözönben, leheletszerű lepelben, lengő angyalok utolérhetlen bájú dallamban hirdetik : * Dicsőség menyben az Istennek, Békesség földön az embernek.*. Eltűnődöm, elmerengek s gyermek lettem ujra. Gyermek a ki kis kacsóival tapsolva örül a fényben rezgő karácsonyfának, gyermek, a ki teli álomszerű boldogsággal ug rándozva járja körül azt és köny perdül szemembe. Igen, az öröm könnye, azon örök időkre szóló világtörténeti esemény fölött, hogy Jézus születésével az ember megigazulásával Jézusban ujra születik. Az öröm könnye a fö'ött, hogy él bennünk a tudat az örökéletnek szépségéről, melynek megtestesült hírnöke később tanúbizonysága a ma született Jézus. A bennünket hordó vén égi testölén zúzmarás ágakkal fehérlő részén lakozunk. Drága az a föld nekem, mert keletről rajzott ősatyáim szerezték. Ők még az ismeretlen Hadúr oltárán áldoztak, de az újjászületés nemsokára váratott magára. Megtörtént Jézusban, kinek tanában nemzetem léte immár egy ezredéven tündöklik a szabad nemzetek soraiban. Kisded Jézus mit adjunk viszonzásul nemzetünk fölött őrködő gondoskodásodért ? Mit adnánk egyebet, mint a Benned való hitet a szeretetet és a reményt. Szeplőtlen édes anyád jóságos és szende képével díszített lobogónk színeivel pompázó csokorral járulunk bölcsödhöz s ott térdre borulva : imádunk Téged Jézus! Imádunk mindnyájan születtünk légyen bíborban, vagy mint Te gondozatlan hazám düledező hajlékában és Téged dicsőítő angyalok énekének echojaként zengjük : n Ok szerencsés éjszaka, Boldog az az óra, Mely minden kincsek felett E mennyei kisdedet, A legszebb virágot, legdrágább gyémántot Hozta e világra: alleluja!'

1 Bertalan Vince.