Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-19 / 100.szám

tása igen szép, csak az ívlámpák fényének vibrálásahat kellemetlenüla szemlélőre. A többi utcák iő-os gyertyafényű izzólámpákkal vannak világítva, melyek az illető utca többé vagy kevésbbé forgalmas volia szerint egymástól átlag 25, 50, vagy 75, méter távolságban állanak. Ezen lámpák f- nyhatása meglehetősen kedvezőtlen, az u'cák sötétek, minek okát a 16.0sgyertyalénynek utcai világításra való elégtelensége mellett abban is véljük megtalálni, — bogy az izzó-körték nem cseréltetnek elég sürüen, mint az a zárszáma•d ísok szerint e célra felhasznált összegek csekély voltából is kitűnik. Az összes utcákon légvezeték vonul vígig dísztelen faoszlopokon az utcák mindkét oldalán, ugyan ezen faoszlopokon vannak a közvilágítási lámpák is elhelyezve. Ezáltal az utcákon valóságos oszloperdő van, mely azok kinézését igen hátrányosan befolyásolja. A közvilágítási lámpák közül az Ívlámpák este 10 óráig, az izzólámpák fele éjfélig, másik fele reggelig ég. A központi telepen 3 drb. — egyenkint 125 lóerejű gőzgép, ugyanannyi egy fázisú váltóáramú gépet hajt, az elosztó hálózat csupasz légvezeték, melyben 3000 Volt feszültségű primaer áram kering. A secundaer áram feszültsége 2x105 Volt. Az ü?em csak éjjeli, mivel nappali fogyasztás nincsen. A telep nem kezeltetik kereskedelmileg önállóan, hanem a város ugy kezeli, mint vám és egyéb jövedelmeit, csakhogy eddig még mindig veszteséggel mely vesztességeket a város házi pénztára egyrészt előlegek alakjában, másrészt a közvilágításért és a városi épületek világításáért fizetett és eddig folyton emelkedő összegek alakjában fedez. Verseczről a megállapított utiprogramm szerint Nagy-Becskerekre utaztunk, hol az esti órákban megérkezve mindenekelőtt az utcák világítását vettük szemügyre és azon tapasztalatra jutottunk, hogy itt az izzólámpák határozottan jobban világítják meg az utcákat, mint azt eddig más városokban tapasztaltuk. Nagy-Becskereken csakis a megyeház .előtti nagy téren van egy oszlopon álló és a főutcában 3 drb. az emeletes házak között kifeszített sodronykötélen az utca közepe fe'ctt lógó ívlámpa, az utóbbi 3 egymástól circa 130 méter távolságra. A többi utcák csakis izzókkal vannak megvilágítva, melyek egymástól az utcák forgalmas voltának arányában 25—100 .méter távolságra vannak. Az áram faárbócokra erősített csupasz ágvezetéken vezettetik, ugyanezen faoszlopokon vannak az utcai izzók is felerősítve. Ezen oszlopok, mint mindenhol, úgy itt is, az utcák kinézését igen kedvezőtlenül befolyásolják. A közvilágítást 560 izzólámpa, melyek, mint a telep vezetőjétől csodálattal értesültünk, csak 10 gyertyafényüek és a már emiitett 4 drb. 12 ampéres Ívlámpa •szolgáltatja. Az Ívlámpák 10 óráig, az izzólámpák egész éjjel égnek. Eredetileg az utcákon 40 ívlámpa állott, de ezek számát kénytelenek voltak 4 re reducálni, mert nem győzték a költséget. A város a közvilágításért fizet a villamos műnek évente 24000 koronát, azonkívül a városháza világításáért 2000 — és a színház világításáért 1800 koronát ; ha az elfogyasztott áramot valódi értékében kellene fizetnie, ez több mint 60000 koronát tenne ki. A központi telepen van 3 drb. 125 lóerejű gőzgép és ugyanannyi generáter, a primaer feszültség 2000, a secundaer feszültség 105 Volt. Magánlámpa ezidő szerint 8200 drb. van szerelve. A magánfogyasztók az áramért fizetnek hectowattóránként 10 fillért, mely ar a mai viszonyokhoz képest igen nagy. Nagy-Becskerekről Kecskemétre utaztunk, mint az utolsó oly városba, hol a villamos világitás tanulmányozása elénk volt szabva. A közvilágítás itt is alig mondható megfelelőnek) 1901. év végén volt 616 drb. izzó lámpa, melyek a kevésbbé forgalmas utcákon 10 és 16 gyertyafényüek, kis részök 32 gyertyafényű; van azonkívül 18 drb. Ívlámpa. A vezeték a város belsejében földalatti-, a külső utcákban földfeletti, — a belső utcákban az izzólámpák csinos vasoszlopokon állanak, a külső utcákban azonban — valamint az ívlámpák mindenhol faoszlopokon állanak, melyek az eddig látott városoktól eltérőleg mázolva vannak és reá szegezett lábazattal díszítettek. Az utcák, a vasúttól bevezető főutcát kivéve, — határozottan sötéteknek mondhatók. A város központjától távolabb eső részeken még petróleum-világítás is van. A magánfogyasztók az áramért hectöwattonként 8 fillért fizetnek, miből esetről esetre megállapított engedményt kapnak. 1901 év végén volt 7434 drb. szerelt magánláng. Fentiekben törekedtünk lehetőleg hiven beszámolni az 5 napi tanúlmányútunk ideje alatt tapasztaltakról, legyen szabad nyert benyomásunkat a következőkben röviden összefoglalnunk : A közvilágítás a meglátogatott városokban, melyekre a Ganz-gyár, mint olyanokra hivatkozott, hol a berendezések a legcélszerűbbek és az üzem a legolcsóbb — dacára az óriási lámpaszámnak és a lámpák egymáshoz való közelségének, — igen gyenge, ott, hol csak izzólámpák vannak. ívlámpák alkalmazása esetén, ha azok jól vannak elhelyezve, az utcák világítása igen szép, de nagyon drága, ezért mindenhol csak kevés ivlámpát alkalmaznak, sőt mint Nagy-Becskerek példája mutatja, ez okból a már elhelyezve volt ivlámpákat is leszerelték. A nagy beruházási, de különösen a nagy személyzeti és egyébb regie költségek folytán még oly óriási fogyasztó körrel rendelkező telep is, mint a temesvári, mely pedig egyúttal a legrégibb is, nem képes annyi hasznot producálni, hogy legalább a tulajdonos város közvilágítása ingyen legyen. Azonkívül a légvezeték és lámpák céljaira az utcák két oldalán sűrűn elhelyezett telegráfrúdak az utcák kinézését valósággal elcsúfítják és ez el nem kerülhető, mert díszes vasoszlopok alkalmazása a beruházási költségeket igen lényegesen emelné, földalatti vezeték pedig circa 100 %"

a

l drágább a légvezetéknél. A magánlakások világítására már igen is alkalmas a villamosság, sőt lehet állítani, hogy a legkellemesebb világítási mód, az áram drágasága a magánfogyasztóknál nem jut annyira érvényre, mert tapasztaltuk, hogy a közönség beletanul a villamos világitás bevezetése estén úgy a fényerőben, mint az égési időtartamban való takarékosságba a mi a közvilágításnál keresztülvihetetlen, mert ott bizonyos óráig égetni kell az utcai lámpákat. Vagyis felállíthatjuk eddigi tapasztalataink alapján a következő tételt: a városra mint közre nézve határozottan előnyöseb a gázvilágítás, mert utcáin nagyobb fényerőt olcsón sőt bizonyos magánfogyasztás mellett ingyen és azon fölül a házi pénztár javára eső némi tiszta haszon mellett képes előállítani, mig a magán-fogyasztó szempontjából a villamos világitás a kezelés egyszerűsége, tisztasága* és csekélyebb mérvű veszélyessége folytán sokkal kellemesebb. Tehát azon kérdés lenne eldöntendő, — óhajt-e a mi városunk is úgy, mint azt a fenti hiteles adatok szerint más városok tették, a magánfogyasztók érdekében hosszú éveken át áldozatokat hozni, vagy pedig a világitás kérdését úgy óhajtja-e megoldani, hogy az a város évi költségvetését mindjárt az első években kedvezően befolyásolja. A szerint, a mint képviselőtestületünk egyik vagy másik irányban fog dönteni, lesz villamos- vagy gázvilágítás. Ennek eldöntésénél mérvadó lesz az is, mily előnyöket képes a Ganz-gyár legújabban érkezett ajánlatával a városnak nyújtani. Színészet. K. Hegyesi Mari vendégjátéka. Fényes előkelő közönség gyűlt egybe szombat este a Vörös talár előadására, melyben Etcheparnét, Rejane asszony hires szerepét adta K. Hegyesi Mari. Több hires művésznőtől volt alkalmam látni ezt az alakítást, igy magától a híres francia tragikától is, de bátran állithatom, hogy a nagy francia alakítása rám nézve nem volt oly meggyőző, oly szingazdag, mint Hegyesi Marié. Brieux által olyan merészen megrajzolt baszk jellemet mesés erővel domborította ki a mi művésznőnk, erőteljes, uralkodó dialógjával pedig valósággal elragadta a közönségünket, nem egynek könnyeket csalva szemébe. Partnere: Radnai Etchepar szerepében szintén fényesen megállotta helyét s eredeti drámai vénája a nehéz szerepben jól érvényesült. Vagret vizsgálóbíró szerepében a társulat egy uj tagja: Jeszenszky Jenő mutatkozott be, ki biztos fellépésével, ambitiozus játékával egyszerre rokonszenvet biztosított magának s kár, hogy eddigelé hasonló nehéz szerepekben nem láthattuk. Vasárnap este Schiller hatalmas drámája : Stuart Mária ment a címszerepben Hegyesi Mari asszonynyal végre valahára telt ház előtt. A kik ezen este jelenvoltak és a nagy tragica játékát végigélvezték, szerencséseknek nevezhetik magukat; Thalia ezen egyik leghivatottabb papnője szentélylyé avatta az igénytelen színpadot és olyan alakítást nyújtott, milyenben már rég nem gyönyörködhetett Esztergom közönsége. A közönség gyönyörű élővirág csokorral és hatalmas babérkoszorúval — melynek széles nemzeti szinű szalagján >Az Esztergomiak Hegyesi Marinak" felírás állott — tisztelte meg a nagy művésznőt és szűnni nem akaró tapssal, kihívással és éljenzéssel hálálta meg a nyújtott műélvezetet. A többi szereplők is elég jól megállották helyüket és különösen Radnai mint Mortimer, nehéz szerepét mély érzéssel és a tőle már megszokott dicséretes alakítással; Krassoiné Ó Kelly Margit kis terjedelmű de nem könnyű szerepét hatásosan játszotta meg; Kohári: Erzsébet szerepében nem volt méltó partnere Hegyesinek, amit ezúttal egyedül érthető elfogultságának tudhatunk csak be. Az előadás végeztével az igazgató meglepetésben részesité a közönséget, amennyiben tudomásul adta, hogy Hegyesit még egy vendégjátékra sikerült megnyernie, de azoknak, akik hétfőn Ságheti örökszép és drámai jelenetben gazdag szép színművét, a >Cigányt-t, végignézték még egy ujabb meglepetésben is volt részük, mert a cimszerepet Jeszenszky Dezső a vidéki színészet eme legkiválóbb művésze, mint a társulat legújabban szerződtetett tagja adta remek alakitásban és igazi művészettel. Hegyesi méltó partnerére akadt Jeszenszkyben, kinek játéka a nagy művésznő alakítását még jobban érvényesítette. Hegyesi művészete, az ellentétes érzelmek variatióit, a szerelmes, szerelmében csalódott, megrágalmazott, majd bánatában megőrült és végül lelki ziláltságából ismét felocsúdott cigányleányt oly hatalmas erővel jelenítette meg, mely valósággal extásisba ragadta a közönséget. Tisztelői ismét virágcsokorral lepték meg, mit jól eső örömmel fogadott. B. Csányi Juszti mint Évi kiválóan érvényesült, mig Radnai: Gyuri szerepében valósággal felülmulta önmagát. A többi szereplökre is esak dicséretet mondhatunk. Ezen előadással véget ért a Hegyesi series és mindig örömmel fog vissza emlékezni Esztergom, hogy e nagy mű vésznőt falai között tisztelhette. Egyúttal köszönet illeti Báródy igazgató buzgóságát, ki áldozatot nem kiméivé a közönséget ily műélvezetben részesité. Szerdán este Radnainak a színtársulat ezen fáradhatlan és sokoldalú tagjának iutalomjátékául ment Böthy László énekes bohózata A három kásmér. Kár, hogy ezt az előadást oly kevesen nézték végig, nagyon sajnáljuk a derék Radnaira való tekintetből is, ki pedig sokszor rászolgált e közönség hálájára. Ez estén is kivette részét az előadás sikeréből és ugy ő, mint Jeszenszky meg Csányi Juszti, Szabónéval és Völgyivel igen élvezhető előadást produkáltak. Csütörtökön másodszor a Csókon szerzett vőlegény ment, mely első előadásán teljesen zsúfolt házat hozott. A színház fűtve ! Brrr ! Brr ! Arzén. — Lapunk legközelebbi száma, szerdán, — karácsony előestéjén jelenik meg. Ebben keresendő oka lapunk mai megjele nésének is. — Eljegyzések. Két pár aranykarikát cseréltek ezen a héten, mind a kettő két egymást igazán szerető szivet kapcsol szorosan egymáshoz. Varjassi Suhajda [ános oki. gyógyszerész jegyezte el várpalotai Hajas Olga kisasszonyt lapunkszellemes munkatársát, és nemes Puxbaum fenő a 76 cs. és kir. gyalogezred jelenleg Komáromban állomásozó hadnagya vál tott jegyet hermányi Sztankay Gizella kisasszonnyal Csatáról. — Tiszti-estólyek, Vettük a helyőrség tisztikarának meghivóját, amely szerint: január 10 én és 17 én hangverseny, majd 31-én jelmez táncestély lesz a »Fürdő* szállodában. Február 21-én hangverseny, majd 24-én »Häringschmans< lesz vig előadásokkal. — Érdekes felolvasás lesz holnap, szombaton este 6 órakor a katholikus körben, midőn is dr. Walter Gyula praclátus kanonok ^karácsony a művészetben < cim alatt tart felolvasást. A felolvasás iránt már eleve is általános az érdeklődés. — A megyei tisztikár értekezlete. A megyei tisztikar f. hó 22-én értekezletet tart, melynek tárgya a közigazgatás egyszerűsítésének mikénti életbe léptetése. — Ritka vadász zsákmány. Podroman jából (Bosznia) irják lapunknak, hogy Eltzenbaum Sándor házi ezredünk Boszniában lévő zászlóaljának főhadnagya a Rézsétnica patak mentén, kacsa vadaszás közben, egy csapat hattyúra bukkant, melyek közül egyet sikerült lelőnie. — Ujabbi villamos ajánlat. Az újpesti egyesült villamossági részvénytársaság aziránt keres^ meg a város tanácsát, hogy szóllitsa őt is fel a villamos világításra vonatkozó ajánlat megtételére, melynél igen előnyös ajánlat tételét helyezi kilátásba. — Gyógytár vizsgálat. Gyógy táraink szokásos évi vizsgálatát megyénk főorvosa a napokban ejtette meg, mely alkalomból azok a legnagyobb rendben találtattak. — Pénztárvizsgálat. A jeleztünk nagy pénztárvizsgálat . szerdán délután lett megtartva lovag Kaán János, Rudolf Mihály, Iványi Géza és Tátus János városi képviselők közbenjöttével. A bizottság a tapasztaltakat megelégedéssel vette tudomásul. — Ülések a megyénél. Deczember 29-én az állandó választmány, míg 30-án a törvényhatóság bizottsága ülést tart. — A nagy Buna beállott. Mielőtt a nagydunai vashíd fel lett építve, eseményszámba ment, ha a nagy Duna jege megállott, mert az annyit jelentett, hogy Esztergom a nagyvilágtól rövidebb, hosszabb ideig el van zárva. Ma, nem igen érdekli az embereket a városunkra még mindég nagy horderejű ama esemény, hogy a jég hétfőn este megállott, melynek félelmes következményeivel csak télviz idején szoktunk számolni. — Tömeges biztosítás a munkás pénztárban. Azok a nemesszivű földbirtokosok, akik oly szép példát adtak cselédeiknek az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárba való beiratása által, egyre nagyobb szánni