Esztergom és Vidéke, 1902
1902-12-14 / 99.szám
2 ESZTERGOM 6a Vi DE KE. (99. szám.) i 2 deczember 14 gyermek betegségeken átestünk — fogunk hasznot látni, addig a légszesz világitásnál azonnal, még pedig tekintélyes üzleteredményre számithatnánk, mint ezt Pozsony és Komárom példája világosan mutatja. A befektetési tőkében úgy látszik nagy különbség nincsen, a villanynál drágább a gépezet, olcsóbb a vezeték, a gáznál olcsóbb a berendezés, de többe kerül a csővezeték. A légszesz egyszerűen azért jutányosabb, mert az elhasznált kőszén értékének több mint 50%-ka a a koksz árában fedezetet talál. Főúly helyezendő az első berendezés célszerűségére, hogy az üzem haszonhajtó legyen és nehogy úgy járjunk mint Versecz, hol az első oszlopok a város különös kívánságára a Ganz gyár ellenkezése dacára egy helyi vállalkozótól szereztetvén be, több mint ezer korona költséggel rövid idő alatt megujitandók voltak. Közleményem befejezése előtt a két világítási rendszer előnyeit és hátrányait kísérlem meg röviden összegezve egymással szembe állítani, A légszesz előnyei: hogy a föld alatti vezeték nem csúfítja el az utcákat, hogy fűtésre, főzésre egyaránt alkalmas, hogy terek, utcák és nagyobb helyiségek megvilágítására kitűnően beválik, végre hogy valamennyi világítási rendszer között a legolcsóbb. nül járt kelt a malomban, hol az egyik, hol, a másik lisztes zsákon ült. Halászott, a leeresztőt húzta föl, midőn a parton már későn este felé egy ismeretien alakot látott. Asszony volt teletorokkal kiáltozott. — János! János ! I Valami keserves volt ebben a hangban, mert János midőn meghallotta nevét, megijedve kérdezte. — Ki az ? Kievezett a partra, amint kikötött, a hold épen akkor bujt ki a felhő mögül s megvilágitotta a kiáltozót; látta, hogy Boris anyja ! Kisírt szemeit törülgette, mire János tudakozódott. — Miért sir? — Nincs itt Boris, nem volt itt kérdezte akadozva. — Nincs itt, nem is volt. Ma akartam hozzája menni ... Mi a baj ? . . . Ne sirjon. — Hogy ne sírnék, mikor elveszett sehol sem találom. — Hát mióta keresi? Még tegnap este azt mondta, hogy a malomba megy, elindult de vissza nem jött . . . Mit tett az a leány ? Miért is vesztek össze. Én Istenem! Mindkettő tördelte kezét. — Keresse, keresse! ahol csak lehet — sóhajtott János. — Én nem hagyhatom a malmot, nincs aki vigyázzon. Kérdezze meg Sárát is nem látta e ? — Jól van / jól van. Boris anyja elfutott a patak partján, János pedig vissza ment a malomba ráborult a garat oldalára s gondolkozott. Nem aludt, hisz oly keservesen zakatolt az a malom, hogy még igy soha. A viz is a malomkerék is egyre-másra A légszesz hátrányai: hogy előállítására csak a drága külföldi szén használható, hogy a csővezeték elhelyezése bajos és drága, hogy ipari célokra csak a nehézkes kezelésű gázmotorral használható fel, hogy fejlődésének ugylátszik már a legmagasabb fokát elérte, hogy csak Auer égők segélyével bir teljes érvényre jutni, végre hogy esetleg bűzt terjeszt és szakavatatlan kezelés mellett veszélyessé válhat. A villany előnyei: a hazai olcsó kőszén használható sága, a vezeték könnyű elhelyezése, a lámpák gyors és kényelmes felgyújtása s eloltásával eszközölhető megtakaritás, erő átvitellel ipari célokra való könnyű alkalmazhatósága, a bevezetésnél a régi lusterek és petroleum lámpák felhasználhatása, általános közkedveltsége lakások megvilágításánál, központi kapcsolásnál az utcai lámpák egyidejű könyű meggyújtása és eloltása, a nagy jövő, mely a titokzatos villamerő további fejlesztésétől bizton reménylhető, végre a tisztaság, könnyű egyszerű kezelés és veszélytelenség. A villamvilágitás árnyoldalai: hogy utcák, terek és nagyobb helyiségek világítására vagy elégtelen vagy igen drága, hogy a felső vezeték oszlopai igen eléktelenítik a legszebb utcákat is, hogy fűtés és főzésre alkalmatlan, végre hogy a magánfogyasztás kétsze" résen drágább a légszesznél, mert a magán fogyasztóknak kell megfizetni nemcsak a költségesebb előállítási árt, hanem rendszerint a közvilágítást is, mely villamvli ágitásnál — mint láttuk — lényegesen költségesebb a gáznál. Az eddigi tapasztalatokat, — azt hiszem elég tárgyilagosan, — ezekben előadva, reménylem, hogy mindazok, kik közleményemet figyelemre méltatták az ügyállásáról kellő tájékozást nyertek és könnyen fognak határozhatni a felett, hogy a város érdekét kellő figyelemben tartva, saját jól felfogott érdekükben a gáz vagy a villám mellett foglaljanak-e állást ? Hog^ pedig a kérdés érdemének megfelelőleg úgyszólván atkotmányos úton intéztessék el, legcélszerűbbnek látnám egészen új aláírási ivek útján constatálni, váljon a többség a gáz vagy a villamvilágitást kívánja-e ? és azután azon világítási rendszerben megállapodni, a melyre több állandó magán fogyasztás biztositatott ! Bleaul Ferenc. azt hallatta — olveszett Boris! Miattad veszett el 1 — Egész éjjel ez hangzott fülébe. Kinézett többször a malom ajtaján, a felhők is tova vonultak, a hold világítani kezdett, még ő ott merengett, a messzeségbe tekintett. A hogy bánatosan gondolkozott, — Ugyan hol is lehet Boris! Mit tettl? —Többször locscsanás hangzott fülébe, mintha valaki a vizbe ugrott volna. A bizonytalanság gyötörte egész éjjel. Reggel ő is keresésére indult. Sokan keresték, de Boris csak nem jött elő, egyik sem találta meg l Különféléket beszéltek, mindenki máskép tudta, de biztosat s igazat egy sem. Boris eltűnt! ez volt az igaz. De hová ? . . . Többet kihalgattak, mig végre meg lett fejtve elveszte. Felfödözte őt a véletlen. A másik malom tulajdonosa találta meg, az ő malmába akadt fel. Boris a vizbe fult! Midőn János megtudta boros fővel sírdogált, összekulcsolta kezét és ugy zokogott, szomszédja vigasztalta. Ivott, bánatát a borba akarta fojtani. Nem látta őt senki sem részegeskedve életében, de mióta, Boris eltűnt csak az italnak élt. Sokat befogott a csendőrség, mert Borcsa testén sérüléseket találtak. Az orvosok erőszakos halált konstatáltak. Sárát is elfogták, mindenkit akit csak gyanúsítottak. A rossz nyelvek azt is beszélték már, hogy János dobta malmából a vizbe féltékenységében; hogy mást szeretett titokban s ezt megtudta. Az elfogottak is oda vallottak, hogy haragudott vele az utóbbi időben és esak ő tehette senki más I Éppen a zsákokat hordta le a kocsiról a ladikba, midőn két zsandár szuronyszegzett fegyverrel közeledett feléje. A ladik orrán levő üvegből ivott midőn megpillantotta őket. Egy gondolat villant meg agyában. — Ezek másért nem jönnek, csak értem! A ladik farához futott s belevetette magát az ugy ís megáradt vizű patakba. De nem mentette meg a patakocska, mert'a két zsandár ladikra szállt s kihúzták. Láncra verve vitték Jánost a faluházára, s onnan törvényszék elé. Rab lett a falu legszebb legénye, láncok csörömpöltek lábán, melyek oly szépen jártak a cigányzenére. Sokan mondták, — szegény legény nem érdemli meg, hogy annyit szenvedjen. Az egész falu róla beszélt, hogy mi lesz most vele, mellik a bűnös János-e vagy Sára ? Sokáig vizsgálták az ország birái, hogy melyik a bűnös. Össze hánytakvetettek minden irást, de a vallomások János bűnösségét erősítették. Minden körülmény oda mutatott, hogy János a bű* nös, hogy a szörnyű vétek őt terheli! Egy napon kl is hirdették, hogy Sára ártatlan s János a bűntény elkövetője, hogy ő vetette a vizbe, mikor hozzája ment. Sárát szabadon bocsájtották. János fölött pedig kimondták az ítéletet. — örökös fegyház! Elzárták őt a világ elül, hogy többé ne lássa. Sötét, komor, épületbe került, Ä tanulmány-ut eredménye. Az >Esztergomi Lapok<-ban Baráth Ármin törvh. biz. tag és a »Temesvarer Zeitung« szerkesztőjének tollából egy közlemény jelent meg fenti cimen, melyben a nevezett lap tisztelt szerkesztője azt irja, miszerént lapunk november 30-iki számában megjelent >a tanulmányut eredménye* cimű vezető cikkünk, mely a villamvilágitás tanulmányozására kiküldött bizottság tapasztalatának eredményéről számol be, téves adatokon nyugszik, mi annál inkább sajnos, mivel ugy tűnik fel, mintha az, a kiküldöttek hivatalos véleménye alapján íródott volna. De kizártnak is tartja a délmagyarország legtekintélyesebb sajtó orgánumának szerkesztője, hogy mi november 30-án a hivatalos adatok birtokában lehettünk volna, mivel úgymond a kiküldöttek 26 és 27-én még Temesváron jártak, majd azt mondja, hogy városunk kiküldöttei, tekintve Temesvár város elektromos telepével elért gazdasági sikereket, csakis kedvező benyomásokkal távozhattak. A kérdés tisztázására közli Kratochvill Henrik ottani főszámvevő nyilatkozatát, mit számadatok támogatnak. Engedje meg tisztelt szerkesztő társunk, hogy röviden megadjuk a választ. Mi nem tévedtünk, nem tévedhettünk, mert azt mit irtunk, mint a kiküldöttek tapasztalatát és véleményét reprodukáltuk. És, hogy mi nemis november 30 án. de már 29-én birtokában voltunk a kiküldöttek tapasztalatainak és véleményének, mit azok 26 és 27-én szereztek és alkottak, ez az ördöngös íiol egyik sem várta, hogy még egyszer lássa az aranyszabadságot. Egy kis cellát kapott, hol búslakodhatott, emészthette őt az örökös bánat, minden vigasztaló szó nélkül. Sára visszakerült a faluba, hol tovább élt, dé ó sem lett vig soha különös komolysággal járt kelt. Nem beszélt senkivel sem, nem járt sehova sem, csak a templomba, ott imádkozott napról-napra. Gyorsan kezdett öregedni, piros arca elvesztette szép színét, halvány lett, szemei mintha mindig sirt volna, bágyadtak lettek. Félt mindenkitől, éjjel lámpa mellett aludt, ha megzörrent valami szobájában, rémes ijedségbe esett. Mindig iszonyúbbakat álmodott. Az a szép leány fél év alatt elvesztette összes bájait. Nem birt hódítani, mint egykor, megtörte őt az idő. Nem jártak most utána, nem gondolt vele senki. A lakósok csak azon csodálkoztak, hogy miért öregszik oly hamar, mikép lehet annyira megváltozni. Volt idő, hogy négy napig senki tem látta. Ugyan mit csinált ekkor ! Bánata emésztette, sorvasztotta, már alig lézengett, mig ledöntötte a betegágyra. Egy öreg asszony ápolta őt, az Öreganyja, ennek panaszkodott az utolsó óráig. Végső időben egyedüli kívánsága a pap volt, a lelkiatya. Ezzel beszélt, ezt kérte, hogy látogassaa meg őt minél többször. Neki gyónt meg töredelmesen, csak neki mondott igazat. Az utolsó napon sírás, zokogás és óriási lelkifurdalások között kérte; — Édes plébános úr, nagy vétkes vagyok, oly vétkem van, melyet még az