Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-14 / 99.szám

2 ESZTERGOM 6a Vi DE KE. (99. szám.) i 2 deczember 14 gyermek betegségeken átestünk — fogunk hasznot látni, addig a lég­szesz világitásnál azonnal, még pe­dig tekintélyes üzleteredményre számithatnánk, mint ezt Pozsony és Komárom példája világosan mu­tatja. A befektetési tőkében úgy lát­szik nagy különbség nincsen, a villanynál drágább a gépezet, olcsóbb a vezeték, a gáznál olcsóbb a beren­dezés, de többe kerül a csővezeték. A légszesz egyszerűen azért jutányo­sabb, mert az elhasznált kőszén értékének több mint 50%-ka a a koksz árában fedezetet talál. Fő­úly helyezendő az első berendezés célszerűségére, hogy az üzem haszon­hajtó legyen és nehogy úgy járjunk mint Versecz, hol az első oszlopok a város különös kívánságára a Ganz gyár ellenkezése dacára egy helyi vállalkozótól szereztetvén be, több mint ezer korona költséggel rövid idő alatt megujitandók voltak. Közleményem befejezése előtt a két világítási rendszer előnyeit és hátrányait kísérlem meg röviden összegezve egymással szembe állí­tani, A légszesz előnyei: hogy a föld alatti vezeték nem csúfítja el az utcákat, hogy fűtésre, főzésre egyaránt alkalmas, hogy terek, utcák és nagyobb helyiségek megvilágítására kitűnően beválik, végre hogy valamennyi világítási rend­szer között a legolcsóbb. nül járt kelt a malomban, hol az egyik, hol, a másik lisztes zsákon ült. Halászott, a leeresztőt húzta föl, mi­dőn a parton már későn este felé egy ismeretien alakot látott. Asszony volt teletorokkal kiáltozott. — János! János ! I Valami keserves volt ebben a hang­ban, mert János midőn meghallotta ne­vét, megijedve kérdezte. — Ki az ? Kievezett a partra, amint kikötött, a hold épen akkor bujt ki a felhő mögül s megvilágitotta a kiáltozót; látta, hogy Boris anyja ! Kisírt szemeit törülgette, mire János tudakozódott. — Miért sir? — Nincs itt Boris, nem volt itt kér­dezte akadozva. — Nincs itt, nem is volt. Ma akartam hozzája menni ... Mi a baj ? . . . Ne sirjon. — Hogy ne sírnék, mikor elveszett sehol sem találom. — Hát mióta keresi? Még tegnap este azt mondta, hogy a malomba megy, elindult de vissza nem jött . . . Mit tett az a leány ? Miért is vesztek össze. Én Istenem! Mindkettő tördelte kezét. — Keresse, keresse! ahol csak lehet — sóhajtott János. — Én nem hagyha­tom a malmot, nincs aki vigyázzon. Kérdezze meg Sárát is nem látta e ? — Jól van / jól van. Boris anyja elfutott a patak partján, János pedig vissza ment a malomba rá­borult a garat oldalára s gondolkozott. Nem aludt, hisz oly keservesen zaka­tolt az a malom, hogy még igy soha. A viz is a malomkerék is egyre-másra A légszesz hátrányai: hogy előállítására csak a drága külföldi szén használható, hogy a csővezeték elhelyezése bajos és drága, hogy ipari célokra csak a nehéz­kes kezelésű gázmotorral használ­ható fel, hogy fejlődésének ugylátszik már a legmagasabb fokát elérte, hogy csak Auer égők segélyé­vel bir teljes érvényre jutni, végre hogy esetleg bűzt terjeszt és szak­avatatlan kezelés mellett veszélyessé válhat. A villany előnyei: a hazai olcsó kőszén használható sága, a vezeték könnyű elhelyezése, a lámpák gyors és kényelmes fel­gyújtása s eloltásával eszközölhető megtakaritás, erő átvitellel ipari célokra való könnyű alkalmazhatósága, a bevezetésnél a régi lusterek és petroleum lámpák felhasznál­hatása, általános közkedveltsége lakások megvilágításánál, központi kapcsolásnál az utcai lámpák egyidejű könyű meggyújtása és eloltása, a nagy jövő, mely a titokzatos villamerő további fejlesztésétől biz­ton reménylhető, végre a tisztaság, könnyű egyszerű ke­zelés és veszélytelenség. A villamvilágitás árnyoldalai: hogy utcák, terek és nagyobb helyiségek világítására vagy elégte­len vagy igen drága, hogy a felső vezeték oszlopai igen eléktelenítik a legszebb utcá­kat is, hogy fűtés és főzésre alkalmatlan, végre hogy a magánfogyasztás kétsze" résen drágább a légszesznél, mert a magán fogyasztóknak kell meg­fizetni nemcsak a költségesebb elő­állítási árt, hanem rendszerint a közvilágítást is, mely villamvli ági­tásnál — mint láttuk — lényege­sen költségesebb a gáznál. Az eddigi tapasztalatokat, — azt hiszem elég tárgyilagosan, — ezek­ben előadva, reménylem, hogy mind­azok, kik közleményemet figyelemre méltatták az ügyállásáról kellő tájé­kozást nyertek és könnyen fognak határozhatni a felett, hogy a város érdekét kellő figyelemben tartva, saját jól felfogott érdekükben a gáz vagy a villám mellett foglalja­nak-e állást ? Hog^ pedig a kérdés érdemének megfelelőleg úgyszólván atkotmányos úton intéztessék el, legcélszerűbbnek látnám egészen új aláírási ivek út­ján constatálni, váljon a többség a gáz vagy a villamvilágitást kívánja-e ? és azután azon világítási rendszer­ben megállapodni, a melyre több állandó magán fogyasztás biztosita­tott ! Bleaul Ferenc. azt hallatta — olveszett Boris! Miattad veszett el 1 — Egész éjjel ez hangzott fülébe. Kinézett többször a malom ajtaján, a felhők is tova vonultak, a hold világí­tani kezdett, még ő ott merengett, a messzeségbe tekintett. A hogy bánatosan gondolkozott, — Ugyan hol is lehet Boris! Mit tettl? —Többször locscsanás hangzott fülébe, mintha valaki a vizbe ugrott volna. A bizonytalanság gyötörte egész éjjel. Reggel ő is keresésére indult. Sokan keresték, de Boris csak nem jött elő, egyik sem találta meg l Különféléket beszéltek, mindenki más­kép tudta, de biztosat s igazat egy sem. Boris eltűnt! ez volt az igaz. De hová ? . . . Többet kihalgattak, mig végre meg lett fejtve elveszte. Felfödözte őt a véletlen. A másik malom tulajdonosa találta meg, az ő malmába akadt fel. Boris a vizbe fult! Midőn János megtudta boros fővel sírdogált, összekulcsolta kezét és ugy zokogott, szomszédja vigasztalta. Ivott, bánatát a borba akarta fojtani. Nem látta őt senki sem részegeskedve életében, de mióta, Boris eltűnt csak az italnak élt. Sokat befogott a csendőrség, mert Borcsa testén sérüléseket találtak. Az orvosok erőszakos halált konstatáltak. Sárát is elfogták, mindenkit akit csak gyanúsítottak. A rossz nyelvek azt is beszélték már, hogy János dobta malmából a vizbe féltékenységében; hogy mást szeretett titokban s ezt megtudta. Az elfogottak is oda vallottak, hogy haragudott vele az utóbbi időben és esak ő tehette senki más I Éppen a zsákokat hordta le a kocsi­ról a ladikba, midőn két zsandár szu­ronyszegzett fegyverrel közeledett feléje. A ladik orrán levő üvegből ivott midőn megpillantotta őket. Egy gondolat villant meg agyában. — Ezek másért nem jönnek, csak értem! A ladik farához futott s belevetette magát az ugy ís megáradt vizű patakba. De nem mentette meg a patakocska, mert'a két zsandár ladikra szállt s ki­húzták. Láncra verve vitték Jánost a faluhá­zára, s onnan törvényszék elé. Rab lett a falu legszebb legénye, láncok csöröm­pöltek lábán, melyek oly szépen jártak a cigányzenére. Sokan mondták, — szegény legény nem érdemli meg, hogy annyit szenved­jen. Az egész falu róla beszélt, hogy mi lesz most vele, mellik a bűnös Já­nos-e vagy Sára ? Sokáig vizsgálták az ország birái, hogy melyik a bűnös. Össze hánytak­vetettek minden irást, de a vallomások János bűnösségét erősítették. Minden kö­rülmény oda mutatott, hogy János a bű* nös, hogy a szörnyű vétek őt terheli! Egy napon kl is hirdették, hogy Sára ártatlan s János a bűntény elkövetője, hogy ő vetette a vizbe, mikor hozzája ment. Sárát szabadon bocsájtották. Já­nos fölött pedig kimondták az ítéletet. — örökös fegyház! Elzárták őt a világ elül, hogy többé ne lássa. Sötét, komor, épületbe került, Ä tanulmány-ut eredménye. Az >Esztergomi Lapok<-ban Ba­ráth Ármin törvh. biz. tag és a »Temesvarer Zeitung« szerkesztő­jének tollából egy közlemény jelent meg fenti cimen, melyben a neve­zett lap tisztelt szerkesztője azt irja, miszerént lapunk november 30-iki számában megjelent >a tanulmány­ut eredménye* cimű vezető cikkünk, mely a villamvilágitás tanulmányo­zására kiküldött bizottság tapaszta­latának eredményéről számol be, téves adatokon nyugszik, mi annál inkább sajnos, mivel ugy tűnik fel, mintha az, a kiküldöttek hivatalos véleménye alapján íródott volna. De kizártnak is tartja a délma­gyarország legtekintélyesebb sajtó orgánumának szerkesztője, hogy mi november 30-án a hivatalos adatok birtokában lehettünk volna, mivel úgymond a kiküldöttek 26 és 27-én még Temesváron jártak, majd azt mondja, hogy városunk kiküldöt­tei, tekintve Temesvár város elek­tromos telepével elért gazdasági si­kereket, csakis kedvező benyomá­sokkal távozhattak. A kérdés tisztázására közli Kra­tochvill Henrik ottani főszámvevő nyilatkozatát, mit számadatok tá­mogatnak. Engedje meg tisztelt szerkesztő társunk, hogy röviden megadjuk a választ. Mi nem tévedtünk, nem téved­hettünk, mert azt mit irtunk, mint a kiküldöttek tapasztalatát és véleményét reprodukáltuk. És, hogy mi nemis november 30 án. de már 29-én birtokában voltunk a kikül­döttek tapasztalatainak és vélemé­nyének, mit azok 26 és 27-én sze­reztek és alkottak, ez az ördöngös íiol egyik sem várta, hogy még egyszer lássa az aranyszabadságot. Egy kis cel­lát kapott, hol búslakodhatott, emészt­hette őt az örökös bánat, minden vi­gasztaló szó nélkül. Sára visszakerült a faluba, hol tovább élt, dé ó sem lett vig soha különös ko­molysággal járt kelt. Nem beszélt sen­kivel sem, nem járt sehova sem, csak a templomba, ott imádkozott napról-napra. Gyorsan kezdett öregedni, piros arca elvesztette szép színét, halvány lett, szemei mintha mindig sirt volna, bá­gyadtak lettek. Félt mindenkitől, éjjel lámpa mellett aludt, ha megzörrent va­lami szobájában, rémes ijedségbe esett. Mindig iszonyúbbakat álmodott. Az a szép leány fél év alatt elvesz­tette összes bájait. Nem birt hódítani, mint egykor, megtörte őt az idő. Nem jártak most utána, nem gondolt vele senki. A lakósok csak azon cso­dálkoztak, hogy miért öregszik oly ha­mar, mikép lehet annyira megváltozni. Volt idő, hogy négy napig senki tem látta. Ugyan mit csinált ekkor ! Bánata emésztette, sorvasztotta, már alig lézen­gett, mig ledöntötte a betegágyra. Egy öreg asszony ápolta őt, az Öreg­anyja, ennek panaszkodott az utolsó óráig. Végső időben egyedüli kívánsága a pap volt, a lelkiatya. Ezzel beszélt, ezt kérte, hogy látogassaa meg őt minél többször. Neki gyónt meg töredelmesen, csak neki mondott igazat. Az utolsó napon sírás, zokogás és óriási lelkifurdalások között kérte; — Édes plébános úr, nagy vétkes va­gyok, oly vétkem van, melyet még az

Next

/
Oldalképek
Tartalom