Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-11 / 98.szám

Az utcai világitás azonban itt is csak ott szép, hol Ívlámpák vannak, vagy ahol a 32-es izzólámpák 20 méterre állanak egymástól, a többi utcában, főleg a pályaudvarhoz ve­zető úton, hol a régi kihasznált izzók alkalmaztatnak, bizony szintén igen gyenge. A villamáram általá­ban 6 oldalú deszkalábazattal ellá­tott fenyőfa oszlopokon, — de a központban a föld alatt vezettetik. Az üzem 3 évig a Ganz gyár által vezettetett, jelenleg azonban a városi mérnök felügyelete alatt házi­lag kezeltetik, de további fejlődés esetén egy elektró technikus alkal­mazása kikerülhetetlennek látszik. A városi mérnök elismeri, hogy a villám drága, az utcák világitása ívlámpák nélkül gyenge s hogy az Auer égős gáz sokkal olcsóbb és az utcák megvilágítására alkalma­sabb, mindennek dacára a villámot ajánlja, mert ez a közönségnek ked­vesebb, ez által jobban igénybe vétetik és igy a városi világitás drágább volta a közönség nagyobb fogyasztásából fedeztetik; de véle­ményünk szerint meggondolandó, hogy egy város drága és gyenge közvilágítása a szintén drága magán­világítás által fizettessék meg akkor, midőn egy kevés kényelmetlenség és rizikó árán olcsó és fényes vá­rosi és magán világitás létesíthető. Ez okból utinaplóm lezárása előtt indokoltnak tartom a gázvilágítás terén néhány hó előtt Komárom­ban szerzett tapasztalatokat is rö­viden újból közölni. A komáromi gázgyár 1901. év­ben 360.000 korona költséggel épült, az utcákon 294 darab, magánosok­nál kezdetben 1700, fél év múlva 2120 drb egyenként 50 gyertya­fényű lánggal, a gáz ára óránkint 3*2 fillér, a világitás utcán és ma­gánosoknál egyaránt fényes, az Uz­leteredmény pedig már az első fél évben 15.033 K. volt, leütve ebből a fél évi 10,000 korona amortisa­tiót, mutatkozik 5,033 korona fél évi tiszta haszon, mely megköze­lítőleg fedezi az utcai világitást. Ez adatokból könnyen kiszámítható, mit jövedelmezhet a vállalkozónak, esetleg a városnak egy régi üzem­ben álló gázgyár, melynek 4-szer ötször, esetleg 10-szer nagyobb ma­gán fogyasztója van. Bleszl Ferenc. A villanyosfény diadala Pápán. Ezen a cimen az >Esztergomi Közlöny* legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, melynek a a címből következtetett célja, a vil­lamos fény ujabbi diadalának zen­geni dicshymnusokat. Az érdekes cikk a Dunántúl At­hénjével, Pápával foglalkozik, el­mondja, hogy annak polgármestere mily szeretetre méltó, hogy he­tenként kétszer összejöveteleket ren­dez, melyen a várost érdeklő kér­déseket beszélik meg, felsorolja, hogy hány jótékony egyesülete, kollégiuma, jogakadémiája, theoló­giája, algimnáziuma stb. stb. mi mindenféléje van. Hogy ott csak két lap van, könyvtára, irodalmi, színházi önképzőköre, dalárdája, ze­nedéje, állandó színháza stb.je. Magasztalja aszfaltjárdáját, kitűnő kövezetét, mely nem olyan »ot­romba*, „esetlen" és > kriminális kövezési unikum", mint amilyent nálunk a fŐ közlekedési vonalakon láthatni. Elmondja, hogy a várostól 6 kilométerre fekvő Tapalcafő hatá­rában fakadó forrás táplálja vízve­zetékét, majd egy fordulattal áttér — mi külömben nála megszokott — Esztergom város > évszázados ázsiai maradiságának sürü iszapja* felka­varására s e mellett isteníti a me­gyei főorvost, ki annyira rajongója a kötelességtudásnak, hogy még saját maga alatt is vágja a fát, ha az a fa korhadt, de akit mi eszter­gomiak meg nem értünk. Szóval sok mindenféléről ír s a három hasábos cikkben, néhány sorban a villamos fény pápai diadaláról is. Városunk közegészségügyeivel kiválóan foglalkozik s szemére lob­bantja annak, hogy miért nem esi nál előbb vízvezetéket a világitás helyett, mondván: *Mert ha kevés a szegény ember pénze és beteg, akkor előbb orvossá­got vesz és csak azután lámpát ha futja rá a pénze. Feltéve persze, hogy ha betegsége nem az agyban székel, mert akkor megeshetik hogy petróleumot vesz, megissza orvosság helyett és azt képzeli hogy ő már most gázlámpás.* Sajnáljuk, hogy térszüke miatt nem vehetjük át egész terjedelmé­ben az »E. K. * érdekes cikkét, mely a most idéztünk sorokhoz hasonló csattanós passusokban nem szűkölködik. Kerestük benne a villamos fény diadalát s ime abban találtuk meg ; hogy Pápa városa egyhangúlag el­határozta, miszerént a várost villám­mal fogja világítani. Ha ez már diadal, úgy még na­gyobb a gázé, melyet az, a többek között Paris és Bécsben ül, mely világvárosokban a villám kiküszö­bölésével egészen uj gázműveket létesítenek, amiről ugylátszik a pá­pai diadaltól ittas villamos hivek, tádomást nem szereztek még, vagy nem akarnak. Hát szép és könnyű dolog más zsebére modernizálni és idealizálni, de nem ugy egy anyagilag zilált viszonyok között levő városnak, melynek az ész és célszerűség kell, hogy legyen jelszava. Pápa ma diadalt ül, de vájjon annak a nagy fénynek, nem-e lesz majd nagy az árnyéka ?! Esztergom érdekeinek már sok álprófétája volt, akikről fel van je­gyezve ; hogy azok ártottak leg­többet önzetlenségükkel. Nem tudjuk, a villanyosfény, avagy a főorvos rajongó kötelesség­tudása hozta e annyira extasisba a cikk ismeretlen, külömben tisztelt íróját, de legyen nyugodt s higyje el nekünk, hogy nem még két Seyler Emilre — kinek tudományos képzettsége iránt mindig elismerés­sel voltunk — van nekünk szüksé­günk, hanem pénzre, hogy teremt­hessünk. Ha a tisztelt cikkírónak van oly teremtő ereje, mint amilyen tolla a városi ügyek markáns kritizálására, érvényesítse azt e város hasznára, amiért nem csak az utó, hanem a jelenkort is mély hálára fogja lekö­telezni. A pénzügyigazgató ezen kijelentése, jól eső meglepetést szült. Az államépitészeti hivatal főnöke az utak jó karban létéről, mig a kir. tán­felügyelő az iskolalátogatások eredmé­nyéről számolt be. A főorvos jelentéséből látjuk, hogy Esztergom városában és a párkányi já­rásban, a párkányi kör kivételével az egészségügyi viszonyok elég kedvezők, mig az esztergomi járásban kedvezők. A közgazdasági előadó fagykárokról és a gyorsan beállott hideg idő követ­keztében némely munka elmaradásáról jelentett. A törvényhatósági állatorvos jelenté­sében a sertésvész és sertésorbánc meg­szűnéséről tett említést, majd arról, hogy a ragadós száj és körömfájás localisálva lett. Referens. Egy hó közigazgatása. dec, 9. A megye közigazgatási bizottsága december havi ülését ma tartotta meg. A mai lévén a bizottságnak utolsó ülése ez évben, az elnöklő főispán elő­terjesztést tett a bizottság jövő évi ülé­sei határnapjának megállapítása ügyé­ben, minek folytán kimondotta a bizott­ság, hogy ősrégi szokásához hiven ülé­seit az 1903 évben ugyancsak minden hó második keddjén fogja megtartani, mi­ről tagjait azzal értesiti, hogy a közi­gazgatás egyszerüsitése folytán, az egész Évre előre megállapított napon tartandó ülésekre, külön meghívók nem fognak kibocsájtatni. Ezután következett a napirend. Az alispán november havi jelentésé­nek felolvasása és tudomásul vétele itán Hey a Tivadar kir. tanácsos ügyész szóllak fel. Felszóllalásában a Vízivárosban nem­rég volt tűzről emlékezett meg, mely­nél úgymond kevés tűzoltó jelent meg, szerek sem igen állottak rendelkezésre, 5 a vizet amennyiben Vízivárosban ke­vés a kut, a messzelevő víztoronyból kellett szállítani. A polgárok vagyonbiztonságának megóvása okából, valamellyes intézke­dést kér. Az alispán felemiitette, hogy a városi tűzoltói intézmény önkéntes s nem fize­tett tűzoltókból áll, ámbár részéről átír a városhoz, a tűzoltói intézmény töké­lesbitése végett. Felolvastatott a tiszti főorvos felleb­bezése, mellyet a közig. b. azon hatá­rozata ellen adott be, mellyel az tudo­másul vette a városnak a vágóhíd ügyé­ben tett azon jelentését, hogy amennyi­ben újnak építését anyagi viszonyai nem engedik, a jelenlegit 7000 korona költséggel bővíteni fogja. A fellebbezés irálya hasonló azon írásbeli jelentések, vélemények stbéhez, mellyeket a főorvos a városi egészség­ügyi dolgokban alkalmazni szokott. >Egészségügyi merényletéről, »köz­vágóhidnak nevezett faalkotmány*-róI, >tarthatatlan állapotok* ról beszél a fellebbezés, majd azt mondja, hogy a város a > szégyenfoltot megakarja dup­lázni.* Fellebbezésének célja, hogy a város egy rendes vágóhíd építésére kötelez­tessék. A pénzügyigazgató referádája kapcsán főispánunk arra kérte azt, hogy a szo­rongatott Bzegény adózókkal szemben, szokott méltányos eljárását, most, midőn a népnek jövedelme nincs, midőn borter­mését, miből pénzt remélt, értékesíteni nem tudja, a kincstár érdekeinek veszé­lyeztetése nélkül, a szükséghez mérten gyakorolja. Felemi tette, hogy bár nem Írásban, csak szóval, félhivatalosan értésére esett, hogy a pénzügyigazgató kiküldöttének, Dombay Lajosnak eljárása ellen pana­szok merültek fel. A pénzügy igazgató válaszában kijelen­tette, hogy az ügyhöz most még nem szóll­hat, arról a jövő havi ülésen íog referálni, azt azonban ígéri, hogy az ügyet be­ható vizsgálat tárgyává fogja tenni, s ha látja, hogy kiküldöttének nem lesz igaza, annak jelentését a kellő értékre fogja leszállítani. Társaságból. A kaszinó estélye. Dec. 6. Valami színes, ragyogó fluidumba ki­'ántam mártani pennámat, hogy méltóan rhassak arról a poétikus, kedves estéről, imely mult szombaton a kaszinó termei­ben lefolyott. Üde, tavaszi hangulat, neleg, romantikus verőfény áradt az ace­ylen csillárok alatt, merész ellentétben 1 hófödött tájjal, melyre hivalgóan te­kintettek le a kaszinó fényárban uszó iblakai. Már megszoktuk azt, hogy a kaazinó tnűked velő-társaságának minden vállal­cozását a jól megérdemelt siker követi. Az a kis agilis csapat, mely ez estélye­ket rendezi s mely társaséletünknek nél­tülözhetetlen faktorává vált, ezúttal is­iiét egy kellemes eredményt jegyezhet fel tartalomdús annaleseibe. Ez estéken találkozik a város és vidék uri társasága, amelyet a fesztelen, de magas niveaun illó mulatság vágya hoz össze, s meg­adja annak a szellemi szórakozást a szí­nészgárda az általa szinrehozott dara­bokkal és látványosságokkal. Némileg aj regime alá került a művész csapat, amennyiben a titkárság nehéz funkcióját dr Berényi Zoltán sok mű vész vihart át­élt vállaira helyezte a műkedvelő társa­ság, ki amily odaadással ép oly igyeke­zettel látott hozzá, hogy tapasztalatait, kellő aikerrel érvényesítse, A legjobb auspiciumokkal néztünk te­nát a szombati est elé, mely a megye 6s város előkelőségeit összehozta a ka­szinó remek dísztermébe számtalan fes­;ői csoportozatban. Pontban 8 órakor anegszólalt az ügyelő csengetyűje, a vö­ös bársony kárpit sxétnyillott és Fischer Ví László elmondotta a műsor első szá­nát, Jókai nagy dramatikus monológját \ munkácsi rab-ot. Fischer előadó ké­pességéről nem írhatunk ujat, mindenki tudja, hogy igazán jól szaval, csengő tiangja a legnehezebb drámai feladatok megoldására is képesiti őt. Ez alkalom­mal is igazolta magát, s méltán oszto­zik az elismerésben, amely az estén az összes szereplőknek kijutott. Aki mer, az nyer, — Murai nagyon kedves jelenete volt a műsor második száma. Magda m szerepét Szenttamási Pannika urleány játszotta. Megkapó kedve­séggel adta a szerelmes fiatal leányt ki elolvad ugyan ideáljáért, de a világért sem árulná el szerelmét, végre a merész udvarló, dacára az erélyes tiltakozásnak hangosan megcsókolja: az Istenért, csak halkan, mert meghallja a mama — mondással a boldog Laci keblére borul. Különösen a leirt zárjelenetet adta nagy sikerrel a kis művésznő aspiráns. Laci személyesitője Nagy Pál, uj ember a mű­kedvelők között. A gárda igen jó erőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom