Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-04 / 96.szám

igéretét a kiküldöttek egyikének, ki már a komáromi útról volt szi­ves lapunknak egy számadatokkal támogatott valóban szakszerű közle­ményt rendelkezésére bocsájtani, hogy lapunk vasárnapi számában, tapasztalatainak közlését, egy cikk­sorozatban kezdi meg. Addig is általánosságban, a következőkben adjuk elő, a kikül­detés eredményét. A tapasztalat beigazolta, hogy a villamvilágitás számottevőleg többe jön a gáznál. Hogy azonban tárgyilagosak lehessünk, külön kell szóllanunk a magán, s külön a közvilágításról. Ugy a magán, mint a közvilágítás­nál a villám a gáznál feltétlenül többe jön, mig azonban a közvilá­gításnál minimo kalkuló 80—100 ó/ 0-al, addig a magánvilágitásnál a kisebb fényerő, felette nagy takarékosság stb. révén apasztható 30—25 0/ 0 ra. Viszont azonban igazolta a ta­pasztalat, hogy a több kiadás mér­séklése csak a kisebb helyiségek­kel biró lakosztályoknál érhető el, nem azonban a nagyobb szobák, üzleti helyiségek és termeknél, hol a helyiség nagyságának növeke­désével arányban nem állólag ke­vesbbedik a megtakarítás, vagyis drágul a világitás. A mi már most a közvilágítást illeti, az feltétlenül többe jön. Hozzávetőlegesen példával mus­trálva a következő a viszony. Esztergom világítása 300 izzóval -és a főutcán ivlámpákkal, körülbelül 24.000 koronába kerülne, vagyis 10000 koronával többe, mint a mos­tani, e mellett azonban, kivéve az ivlámpákkal világított főutcát, világí­tása megette volna a jelenlegi ace­tylen világitásnak. Ha pedig oly fényerővel akarnánk utcáinkat vi­Azután szemtelenül az arcomba nézve, folytatta : — Különben, kis Labarthe barátom, magának olyan jó, fiatal képe van, hát csak ne féljen, majd arat még ennél na­gyobb sikert is a zsurnalisztika terén ... » Nem tiltakoztam a szerkesztő gúnyo­lódása ellen. Pedig mit szólt volna, ha megtudja, hogy az interview a zsebem­ben van, a fejemben pedig páratlanul érdekes történet motoszkál, a melyből remek tárcát lehetne irni. De nem kapta meg sem az interviewot, sem a tárcát. Azóta arattam sok sikert a zsurnalisz­tikában, el is vesztettem belé jó, fiatal képemet és bőven megkeresek évente Ötvenezer frankot. De nem adtam* egyet­len egy cikket sem, mely oly gyönyö­rűséggel töltött volna el, mintáz a cikk, — nemoursi látogatásom, — a melyet a fiókom mélyére rejtettem, hogy soha ki ne kerüljön onnan. Gyakran gondolok arra, hogy nem ugy szolgáltam az irodalmat, ahogy akartam volna: mert egész pályámon egyetlen egy könyvet sem irtam csak apró aktuális cikkeket. De ha eszembe jut, hogy volt annyi lelki erőm, hogy ne kövessem el mesterem ellen azt az indiskretiót, amellyet elakartam követni, akkor igy szólok magamhoz: — Ha nem is szolgáltad az irodal­mat, de legalább nem is árultad el. Most azonban, midőn Pierre Fauchery már nincs az élők közt, ugy hittem, hogy elbeszélhetem az én első interviwom tör­ténetét. Semmi másra nem vagyok olyan büszke . . . (Vége.) lágitani, mint ahogy az Auer-égős gázzal kivilágítva lenne, úgy körül­belül 60.000 koronába kerülne a közvilágítás, ha azt körülbelül azon áram árral számítjuk, mint ameny­nyit a magánosok fizetnek. Ezen összeg azonban, a meglátogatott városokban tapasztaltak szerint, a magánfogyasztóknál elért haszon által kevesbbedne 50, avagy még nagyobb százalékkal. Figyelembe veendő körülmény a két világítási nemnél a fényerő, mi a magánfogyasztóknál kevésbbé ját­szik szerepet, annál inkább azonban a közvilágításnál. Igy pl. egy nor­mális nagyságú szoba világítására elég egy 16 gyertyafényü izzó. Ugyanazon helyiséget egy 5o gyer­tyafényű gázlánggal olcsóbban le­het kivilágítani. Igaz, hogy a gáz­nak 34 gyertyafénynyel felérő több világítása felesleges, de nem igy a nagyobb helyiségek, termek, udva­rok és utcák világításánál, hol épp az olcsóbban előállítható nagyobb fényerejű világításra van szükség. Hallottunk oiy vélemény nyilvá­nítást, hogy az egyesek szivesebben fizetnek többet, ha a villám vezette­tik be azért a kényelmért, egyszerű­ségért és tisztaságért, amivel annak kezelése jár. Ám legyen, az egyes fizethet többet, ha ugyan találko­zik a szükséglendő száma a fogyasz­tóknak, de ezzel csak az a cél lesz elérve, hogy drágább és szebb világítása lesz a magánosnak, de ezzel nem lesz segítve a közvilágí­táson, mert vagy világítunk villám­mal legalább is úgy, mint most a gazolinnal, s akkor többe jön a közvilágítás a mostaninál, vagy nem áldozunk többet a Jvillamra, a je­lenlegi világítási költségnél, ak­kor a jelenlegi világitás megett maradunk, mig a gázná^ azon össze­gen, amibe a közvilágítás jelenleg kerül, az egész várost sokkal fénye­sebben kivilágíthatjuk, sőt rövid idő alatt okvetlenül bekövetkezik az, hogy a jelenleginél jóval fé­nyesebb világitás kevesebbe, sőt semmibe sem kerül, illetve a ma­gánfogyasztás révén megtérül. Ujabban folyton a magánfogyasz­tók érdekeit látjuk előtérbe tolni, mi nem helyes, mert mi volt a ki­indulási pontja az egész világítási kérdésnek ? A közvilágítás. A magán­világítás csak támogatása és előse­gítése a közviiágilágitásnak, mely­nél az egyes nemcsak hogy anyagi áldozatot nem hoz, hanem a maga részére gazdálkodik és e mellett a városnak hasznot hajt. Az a felfogás pedig, hogy ily­képen a magános fizetné meg a közvilágítást, azon gazdagodnék a város, nem helyes felfogás, mert annak az egyesnek a világitás többe nem kerül s e mellett a városnak hasznot hajt. És kérdjük, ha a városnak hoz hasznot, ki élvezi azt, nem-e ugyan­az az egyes, ki ha nem volna ha­szon, pótadóban fizetné azt meg. Különben ugy értesülünk, hogy a Ganz gyár részéről ujabban egy igen kedvező ajánlat érkezett a vil­lamos világításra vonatkozólag, mely ha számadatai helyi viszonyaiknak tényleg megfelelnek, érdemes a beható mérlegelésre. Színészet. Tartalékos férj. Ez volt Berényi Zsigmond, városunk kedvelt művész fia jutalomjátéka, melyben Hólyag Tóni szerepét kreálta. Aki ismeri színtársula­tunk ezen törekvő tagját, a legjobb auspiciumokkal nézett az előadás elé s várakozásában nem is csalódott, mert a bár nem neki való szerepben érdekes alakítást mutatott. Az a rokonszenv, mely városunk fiát eddig kisérte, ez es­tén többször zajos elismerésben nyilat­kozott meg közönségünk részéről, mely különben teljes számban jelent meg ez estén. Az est sikere előmozdításában tevékeny részt vettek: Radnai (Timár Zoltán) és Nyitrai (Brancsán táncmester) meg Termesi Gizella (Fruzsina kisasszony), kik számtalanszor megkacagtatták a közönséget. A piros bugyelláris. Csepregynek ez az örökszép színműve ismét telt házat hozott össze vasárnap este. Az előadás starja ezúttal B. Csányi Juszti volt, ki igen takaros parasztmenyecskének mu­tatkozott be, jól énekelt, életteljesen ka­cérkodott és mókázott, szinte kár, hogy partnere, a rendesen jó Krassói Csillag őrmester szerepét kissé elpancsolta. El­lenben nagyon jó volt külső maszkra is Peták káplár szerepében Prágai és Kósza Gyuri szerepében Radnai, kik hálás sze­repeiket ügyesen produkálták. A lőcsei fehér asszony, Jókai gyönyörű regényéből a koszorús iró által alakított látványos színmű nem sok hatást ért el látványosság híján. Kevés közönség volt jelen, de soraiban ott láttuk városunk szépei legszebbjeit, kik a dicsőséges idők romantikus epizódjain lelkesedéssel tap­soltak színészeinknek. Az előadás elég sikerült volt s ez Prágai (Andrássy tá­bornok), Kohári Mariska (Géczi Julianna) és Radnai (Korponai kapitány) érdeme. Amit az erdő mesél. Báródy Ilonka jutalomjátéka gyanánt került szinre kedden este Géczy István jeles népszín­műve. Báródy Ilonkától sok kedves sze­repet láttunk, több előadás sikerében élénken osztozott kellemes fellépésével, bárolykor hideg, de zengzetes dialógjaival. Ezen este is szépen kitett magáért s jól esői eg láttuk törekvő alakítását Ficzere Zsuzsika szerepében. A közönség részéről tüntető ovációkban részesült és kopott egy igen szép virágcsokrot is. Kitűntek még az estén Prágai Sándor" Ficzere Tamás szerepében, Nyitrai Tűrje Tóbiás szerepében és Csányi Juszti Bacsó Kata szerepében. Szerdán este Rákosi Jenő Magdolna cimű színműve került szinre Porzsoltné Lukács Juliska felléptével, ma pedig ugyancsak a hírneves művésznő a Vas­gyárosban fog bemutatkozni. T—y. — Híreink egy része, mai számunkból kiszorult. — Az Oltáregyesület nyilvános istentisz­teletét folyó hó 14-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádásí napon pedig 1 /% 7, 8> 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — Fogadalom újítás. Dec 8-án fog a vízivárosi zárdatemplomban d. u. 5 órakor ez ünnepség megtartatni. Ezt megelőzőleg prédikáció, letenye, majd utána az irgalmas nővérek fogadalmai­nak megújítása lesz. A nyolcadban pe­dig naponkint d. u. 4 órakor áldás. — Vimmer Imre városunk polgármes­tere, szabadságidejének leteltével f. hó 2-án átvette a hivatal vezetését. — Ferenc napja volt tegnap, midőn is számos Ferencünk ülte névünnepét. Igy a többek közöt tországgyűlési képvise­lőnk Frey Ferenc, kit már kedden töme­gesen kerestek fel tisztelői barátai, an­nál többen pedig a tegnapi napon, mi­dőn szinte beletáradt a sok gratuláns fogadásába. Ugyan e napon ülte név­ünnepét Dóczy Ferenc ipartestületi el­nök, kinél szintén igen nagy számban jelen­tek meg, hogy jó kívánságaikkal elhal­mozzák. E helyütt emiitjük fel, hogy a polgári egyesület kedden este társas­vacsorát rendezett elnöke Dóczy Ferenc és tiszteletbeli elnöke Frey Ferenc tiszte­letére. — Halálozások. A kérlelhetlen halál az utóbbi napokban sürün ellátogatott hozzánk. A többek között vasárnap he­lyezték örök nyugalomra Schaller Vilma úrhölgyet, kit élte ifjú korában ragadott ki szerettei köréből a halál. Meszéna Já­nos, Esztergom megyének volt első alis­pánja december 2-án hunyt el, kinek el­halaláról vezető cikkünkben emlékezünk me g- Uggancsak vasárnap kisérték utolsó utjara várpalotai Hayas Simon nyugal­mazott érsek uradalmi központi intézőt nagy részvét mellett. Társadalmuuk egy kedvelt alakját vesztette el Glatz Ödön nyugalmazott honvéd őrnagy elhalálo­zásával, kinek tetemét a budapesti csa­ládi sírboltban helyezték el. Gloger Jó­zsef temetése pedig ma d. u. 4 órakor lesz, kinek elhunyta, a Buzárovits csalá­dot borította gyászba. — Figyelmeztetés. Laptársunk, az »Esztergom« fennakadva egy hirdeté­sünkön, tévedésünkre figyelmeztet, mely­nek folytán bűnbe estünk. Többször és nagyobb bűnbe esett már tisztelt laptársunk, mi azonban ízetlen dolognak tartottuk a vezeklésre figyelmeztetni. Köszönjük jóindulatát, de mi nem tévedtünk, sem a véletlen a dologban nem játszik. Lelki­ismeretünk nyugott a tekintetben, hogy nem rontottunk le semmit, mert amit épí­tettünk, oly szilárd alapokra fektettük, hogy képzeletbeli rontása, még atendentia mellett sem árt. Ne itélj, hogy meg ne ítéltess! — TŰZ. Nagy tűzvész pusztított hét­főn reggel a szomszédos Párkányban, melynek a Franki-féle keményítő gyár esett áldozatául. A tűz a gyár géphá­zában gyulladt ki s állítólag ugy kelet­kezett, hogy a gépész, ki ittas állapot­ban volt, olaj helyett petróleumot hasz­nált a gépek kenésére, mi meggyulladt s oly rohamosan terjedt a tűz, hogy annak csak nagy erőfeszítéssel lehetett gátat vetni, miben nagy részt vettek ki maguknak tűzoltóink. A gépházon ki­vül a gőzmalom majd több mellék épü­let hamvadt el raktár is leégett. A kár hozzá­vetőleg 280000 korona, minek nagyrésze a biztosítás utján megtérül. A gépészt a csendőrség letartóztatta s vasraverve kisérte a bírósághoz. — A Kaszinóból. A Kaszinó műked­velő gárdája szombaton estélyt rendez mely iránt általános az érdeklődés. A kitűnő sikerűnek ígérkező estély műsora a következő: 1. »Monolog.« Mondja: Fischer László. II. »A ki mer az nyer.« Jelenet Irta : Murai Károly. Személyek: Magda — Szenttamási Panni k. a. Laci — Nagy Pál. III. »Egy csésze thea.« Víg­játék 1 felvonásban. írták: Nuitter és Dertey. Személyek: Báró Villeduil Henry —Berán Károly.Hermance a báró neje —Daubek Ella k. a. Camouflet—Dr. Berényi Zoltán. József inas — Magyarász Béla. — A közigazgatási bizottság e havi ülését 9-én délelőtti 10 órakor tartja meg. — Vizsgálat a városnál. Főispánunk kedden délelőtt folytatta a már régebben megkezdett vizsgálatot annak kiderítése végett, valljon a Gunda-féle pontozatok­ban foglaltaknak elég-e lett téve. A ta­pasztaltakat megelégedéssel vette tudo­másul. — A megyei egészségügyi bizottsága kedden délután tartott ülésén választotta meg elnökét. A megüresedett elnöki széket ideiglenesen B. Szabó Mihály fő­jegyző, a bizottság azelőtt volt elnöke foglalta el, ismertetve az ülés célját s kérte a jelenlévőket az elnök választás megejtésére. Dr. Áldori Mór a köz­óhajt tolmácsolva kérte az ideiglenesen elnöklő főjegyzőt, változtatná meg régi elhatározását s fegadná el véglegesen és újból az elnöki teendők vezetését. A fő­jegyző az általános bizalom előtt meghajolva köszönetet mondott a tagoknak, egyben pedig indítványára, a bizottság volt el­nökének, a tiszti főorvosnak eddigi fára­dozásaiért és buzgalmáért a bizottság jegyzőkönyvi köszönetet mondott. — Vásár elhalasztás. A ragadós száj és körömfájás járványos fellépése követ­keztében a komáromi országos vásár december elsejéről 15-re lett elhalasztva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom