Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-20 / 92.szám

keznünk, ki Csura harangozó részeg atlürjeit örökös derüft hatást keltve mar­kírozta, méltó volt hozzá fia Berényi Zsigmond, kl az együgyű székely suhan­cot dicséretre méltó invencióval festette. Hétfőn este Schönthan Pál unalmas bohózata: „A Sabin nők elrablása* ment, kevés érdeklődés mellett, mert la­pos cselekvénye, fogyatékos komikuma nem tudott visszhangra találni a színé­szek minden igyekezete mellett. Ami jó volt azt Bányainé szerepében Szabóné Hóza produkálta, ki ezúttal hűen, szer­teleoségek nélkül adta a szigorú anyóst, Nyitrai pedig Rettegi Fridolin színigaz­gató szerepeben, melyet ugyan kevés •erővel teremtett meg a szerző, igyeke» zett számottevő alakítást bemutatni, mel­lette jó volt Prágai az örmény Marosán Bogdán szerepében. Fe'tünt ez este Krassói Józsika — Bányai Etelka ked­ves szerepében — melyet üdén, tempe­ramentumosán jelenített meg, minden jelenetében rokonszenves, talán utolsót kivéve kifogástalan volt, de ebbe ugy látszik, rendezői szórakozottságból egy gixer csúszott be, ame'yet Marosán End­rével (Berényi Zsiga) nem tudtak hely­rehozni. Egyébként ilyen rideg darabo­kat bátran levehet a direktor a reperto­árról, mikor a modern és más hirdetett műveket, minők : >Az őrnagy ur«, >Ku­ruc Féja Dávid* etc. már erősen várja közönségünk. Kedden este Czigány Panna előadá­sára nagy ujitást vezetett be az igazgató. Szerződtette ugyanis a 76. gyalogezred zenekarát, aminek azonban semmi jelen­tősége nem volt, mert nem mint szín­házi zenekar szerepelt, csak a felvonás közökben játszott néhány darabot s a mellett a nézőtér első, legjelentékenyebb részét elfoglalta a személyzet s igy az oldal és támlásszékek bérlőit hátraszorí­totta. No de volt ismét tekintélyes kö­zönség, és igy Csányi Juszti jutalomjá­téka igen szépen sikerült ; meg is érde­melte, mert a cigány Panna szerepében ez este valósággal brillírozott. De segí­tettek neki a többi szereplők is, igy Vá­mosi Marciszerepében Radnaüsmét jeleske­dett és Nyitrai: Vak Pista kortes sze Azelőtt is olvasta esetleg, de nem tet­szett, mert még nem mondott a német semmit. Tetszik neki, de még el-elfogja a kétely, mert a saját Írójáról van szó. Néhány hónap előtt egy kis történet­két kolpórtáltak a képviselőházi folyosón, egy gróf képviselővel történt, én csak passive szerepelek benne. A gróf neje magyar születésű báróleány, hosszas lábfájás miatt ki nem mozdulhatván szobáiból, gyorsan kiolvasta londoni szállítója legutolsó könyvküldeményét s megkérte az urat, hogy uj seriest ren­deljen. — Milyen könyveket parancsol ? — kérdezte a férj levélíráshoz fogva. — Angolt, kedves barátom, angolt. — Kiktől? — Kiplingtől, ha van valami uj tőle, Crawfordtól és . . . megálljon csak, éde­sem, egy ismeretlen iró munkája tetszett meg nekem a múltkori küldeményből, de nem jut eszembe a neve. — Conan Doyle ? — Ah menjen ! Conan Doyle nem ismeretlen. Nagyon furcsa név, meg kel­lenne nézni . . . — Megkereshetem a könyvek közt, de ehhez mindenekelőtt a könyv cime kellene. Nem emlékszik rá ? — Oh hogyne! » St. Peters Umbrella.* A gróf kotorászik a szomszédszobában a kiolvasott könyvek közt, aztán nagy nevetve jön be. — Hisz az Mikszáth ! — Igen, igen. repében mutatta be sikerült alakításainak egy ujabbikat. Tegnap, szerdán Bokor József vígjátéka a Kuruczfurfang került szinre, ma pedig Galambos Mariska vendégfelléptével: a Gésákot adják mérsékelten emelt hely­árakkal. Erre az előadásra külön felhívjuk műpártoló közönségünk jóakaró figyelmét, hisz Esztergomnak egyik kiváló leánya művészetében, ki a hazában mindenfelé dicsőséggel járta be a világot jelentő desz­kákat, lesz alkalmunk gyönyörködhetni. Galambos Mariska az ő tehetségével méltán sorakozik az esztergomi szárma­zású kis művészgárdához, gyönyörű, csengő, fülbemászó hangja van, amely minden fázisában tiszta s kiválóan értékes tulaj­donsága, hogy minden szava zengzete­sen és érthetően pereg ajkairól a legké­nyesebb hangmodulációkban is. Ez a hang s mellette felette megnyerő színpadi alakja és egyéb szini erényei predesztinálják arra, hogy rövid idő alatt az elsők között fog helyet kivívni s amit eddig hallottunk is róla az osztatlan elismerés hangján, már is büszkévé tehet bennünket művész­nőnkre. A mult héten Jászberényben: Szabadhegyi színtársulatánál vendégszere­pelt, vendégszereplésről az ottani lapok a legőszintébb elragagadtatással beszél­nek. Ugyancsak eiről a vendégelőadás­ról a »Budapest! Napló* ezeket irja: »Galambos Mariska, a Magyar színház volt tagja, Rákosi Szidi sziniiskolájának volt egyik legkitűnőbb tanítványa. A fi­atal énekesnő, ki már bájos színpadi megjelenésével is megnyerte a közönség tetszését a »Gésák* Nimózájába lépett föl s mindjárt első dalával az Arany halacskával nagy tetszést aratott, mely utóbb még fokozódott. Kedves tisztán csengő és erős hang, diskrét játék, mely a fővárosi színpad gyakorlatára vall ezek jellemzik az ifjú énekesnőt.* Azt hisszük, hogy mai bemutatkozása után ezekhez a meleg szavakhoz a mi elismerésünket is csatolhatjuk. Taffy. — De hiszen az nem angol iró. — Hát mi ? Honnan ludná maga ? — Hiszen ösmerem. Képviselőtársam. Mindennap találkozunk a clubban. A grófné ezen se csodálkozott (egy grófné különben sem szokott talán cso­dálkozni,) unottan jegyzé meg: — Ugy ? nem tudtam. Akkor hát hagyjuk ki! * • * Mindezekből pedig milyen keserű tanú­ságokat vonna le más ember. Még jobban kibontaná a kérdést, széles mederben tárgyalná, kihozna belőle annyi grava­ment, hogy a hátunk borzongna bele, elmondaná mije a magyarnak az irodalma (u yszólván az életere) felsóhajtana, hogy bezzeg az ötvenes években a nagyitó szemével nézte iróit a közönség. (Hiszen épen az, hogy akkor se látta jól.) Aztán odalökné végén a receptet. Hanem én jó ember vagyok és nem untatom a közönséget tovább, a mi pe­dig azt illeti, mi a mentő arkanum, erre azt felelem : »semmi«. Azért is, hogy igazán nem tudok el­lene semmit, és azért is, (hogy egy tré­fával végezzünk,) mert szembajt konsta táltam és a szembaj ellen legjobb a nix wasser, magyarul : »semmi«. Mikszáth Kálmán. szertartásai szerint az ipoly-nyéki teme­tőben .örök nyugalomra helyeztetni. Az rngesztelő szent mise áldozat folyó évi aovember hó 18-án reggel 9 órakor fog íz ipoly nyéki róm. kath. templomban íz Urnák bemutattatni. Ipoly-Nyék, 1902. november 15-én. Nyugodjék békében ! — Lipót napja Doroghon. Pelcer Li­pót doroghi esperes plébános, e hó 15 én illte névünnepét. Hi vei, jó barátai, tisz­telői és ismerősei oly nagy számban halmozták el nemcsak a községből, ha­nem a környékből is jókivánataikkal, ami a plébános ritka népszerűségére vall. A kerületi tanítóság testületileg jelent meg. Az iskolában pedig ünnepélyt ren­deztek. — Esküvő. Nagy József a zalatnai kénkovand ipar r. t. irodavezetője vasár­nap délelőtt fél 12 órakor vezeti oltár­hoz a helybeli izr. temlomban Swarcz Sárikát, Swarcz Samuné kedáes leányát. — Zászló szentelós. A szentgyörgy­mezei kath. olvasókör zászlóját, melynek gyönyörű hímzéseit és szalagját Oltóssy Ferenczné úrnő zászló anya ajánlotta fel, vasárnap szentelik meg. — Katalin estély. A kath. kör szom­baton helyiségében Katalin estéiyt ad. — Eljegyzés. Jakab Zsigmond fővá­rosi nagykereskedő eljegyezte Doroghon Tietel Emma Mária úrhölgyet, Tietel Flórián doroghi bányagépmester leányar. — Az esztergomi kaszinó műkedvelő társasága újra megkezdte működését. A mint a megvalósitani tervezett műsor­ból kitűnik, zajló farsangra van az iden kilátás a kaszinóban. Az első előadás december 6án lesz a mely alkalommal >Egy csésze thea« Nuitter és Derley ki­tűnő vígjátéka kerül színre. A főszerepet Daubek Ella, Berán Károly, dr. Berényi Zoltán és Magyarász Béla játszák. Szil­veszter estére sensatios műsorú orphe­um estély van tervben, ugyanezen alka­lommal játékonycélú tárgysorosjáték is lesz. Januárban a harmadéve oly nagy sikert aratott »NánU népszínmű megy közkívánatra újra, februárban pedig Her­ceg Ferenc nagy színműve, »A dolovai nábob leányát kerül színre, >A színielőa­dások után társasvacsora és táncz lesz. — Pályázat a közjegyzői állásra. A. egy év óta üresedésben lévő közjegy­zői állásra a pályázati hirdetmény a hivatalos lapban megjelent. — Ki lesz a megyei egészségügyi bi­zottság elnöke. Közöltük, hogy a be­lügyminiszter döntött már ama kérdés­ben, vájjon a megyei egészségügyi bi­zottság elnöke lehet-e a tiszti főorvos. A ministeri döntés folytán megüresedvén a megyei egészségügyi bizottság elnöki állása, annak választás utján leendő be­töltése legközelebb várható. A bizottság tekintélyes részének bizalma Vimmer Imre polgármester köré csoportosul, ki azonban nem hajlandó a jelölést elfo­gadni. — Halálozás. Az esztergomi keresk* és iparbank tisztikarának egy derék és munkás tagját ragadta ki szerettei Lő­réből, legszebb férfi korában a kegyet­len halál Szalkay József főkönyvvezető személyében, kinek haláláról a gyászoló család az alábbi jelentést adta ki. »Özv. Szalkay Józsefné szül. Magurányi Cecília, úgy a maga, valamint gyerme­kei : Mici, férj. dr. Szabó Lászlóné; Mar­git férj. Clementis Zsígmondné ; Alfonz és Rafaella ; unokái: Szabó Jenőké és Clementis Ervinke; továbbá testvérei: Szabina, férj. Wenczell Józsefné : Erzsé­bet, özv. Szloboda Ferencné; Anna, férj. Csasztony Mártonné és Chrisztina, férj. Plhal Ferencné nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a felejthe­tetlen jó férj, forrón szeretett atya, nagy­atya, testvér és rokon Szalkay József az esztercromi keresk. és iparbank főkönyv — Erzsébet ünnepély. Reáliskolánk :egnap, Erzsébet napján a megboldogult iiralyné emlékére ünnepélyt rendezett. A. szépen sikerült ifjúsági ünnepély a kaszinó helyiségében folyt le, melyet a kaszinó vezetősége engedett át ez alka­lomra. A tágas, nagy színházi terem zsú­folásig telt meg hallgatósággal. Az ünne­pély bevezetéséül az ifjúság énekkara Neményi Károly vezetése mellett gyász­dalt énekelt. Ugy ezen, mint a többi énekrésze a tárgysorozatnak elisme­résben részesült a jelenlévők részéről, aminek nagy része Neményinek szóllott. Nagy Antal intézeti igazgató lendületes megnyitó beszéde után, Ábrányi Emil. >A nyolcadik tőre jét Háber Jenő IV. o. ta­nuló szavalta tetszéssel, mely után újból a dalárda énekelt. Grusz Ede reáliskolai tanár Erzsébet királyné emlékéről tar­tott hosszabb és érdekes felolvasást, mi általános és nagy tetszésben részesült. Ezt követte az ifjúság gyászéneke, mely atán Szalva Jenő IV. o. t. Váradi An­:al sz^p költeményét; „ErzsébeU-et sza­valta dicséretre méltón. Az ünnepély a »Hymnus« eléneklése vei ért véget. — Temetés. Az őszinte részvét és sajnálkozás mély megilletődésével vesszük 51 tollat kezünkbe, hogy beszámoljunk alvasóinknak arról a fájdalmas jelenetről, melynek hétfőn d. e. 10 órakor az ipoly­nyéki temető színhelye volt. Ekkor lett ugyanis a családi sírbolt örök lakójává köz­szeretet és tiszte'étnek örvendő főispánunk megboldogult neje, kit utolsó útjára a ra­jongásig szerető férjen, az árvává lett gyer­mekeken és a gyászbaborult családtagokon kivül, két megye közönségének osztatlan részvéte kisért utolsó útjára. Nem volt még alkalmunk megismerni, de áldott jó lelkének, a szerető hitvesnek, a legjobb anyának hire hozzánk is eljutott. Megyénk részéről a temetésen Andrássy János alispán vezetése mellett, Szabó Mihály főjegyző, dr. Hulényi Győző t főügyész, dr. Seyler Emil t. főorvos, Hamar Árpád árv. elnök, dr. Perényi Kálmán és Kakas László főbi­rák, Kádár Gyula számvevő, Dankó Ist­ván törv. állatorvos, báró Jeszenák István főisp. titkár, Haán Rezső tb. főjegyző majd Usztanek Antal, Geiger Ferenc és Hegedűs Sándor, mig a város részéről: Vimmer Imre polgármester élén: dr. Földváry István íőügyész és Frey Ferenc országgyűlési képviselő jelentek meg. Ugy a megye, mint a város küldöttsége, egy gyönyörüésimpozáns élő­virág koszorút helyezett el a ravatalon. Hont megye tisztikaraLits Gyula főispánnal az étén vett részt a temetésen. A nagy részvét megnyilatkozását legfényesebben illustralta a vidékről jött fogatok száma, melyek a százat túlhaladták. A gyászba­borult család az alábbi értesítőket kül­dötte szét. »Horváth Béla, mint férj : Rózsika és Lacika gyermekei; Nicora József és neje szül.: Ágocs Róza szülei: Horváth Miklós és neje szül : Tersztyánszky Mária, mint após és anyós; Nicora József, Nicora János és dr. Nicora László testvérek: Kondor Józsefné szül.: Horváth Manci, Nicora Jánosné szül. Geich Teréz, mint sógornők, úgy maguk, mint a többi ro­konok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik felejthetetlen jó nejének, szerető anyának, legjobb leány , testvér-, sógornő és rokonnak: Horváth Béláné, szül: Nicora Rózának élete 35-ik s bol­dog házassága 18 ik évében Ipoly-Nyéken hosszas szenvedés után 1902. évi november hó 14-én esti 10 órakor történt gyászos elhunytát. A drága halott földi marad­ványai f. é. november hó 17-én, délelőtt 10 órakor fognak a róm. kath. vallás

Next

/
Oldalképek
Tartalom