Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-09 / 89.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA, Klegjelepfk Vasárnap és csütörtökön. JELÓKIZETÉSI ÁRAK : Egész évre fél évre — — — — 12 kor. — fi]. - — — — 6 kor. — fll. legyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetésed, nyiltterek ős hirdetések küldendő' Kossutlj Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. -4H Kéziratot nem adunk vissza, MFpKérelem. Esztergom vármegye és Esztergom sz. kir. város nagyérdemű közönségéhez. A húsz év előtt megalakult VörösKereszt egylet esztergomi fiókjának fenntartása érdekében emelem kérelmemet a vármegye és szab. kir. város nagyérdemű közönségéhez, amely közel van a feloszláshoz. Esztergom várm«gye és a szab. kir. város hazafias közönsége, nem engedhet veszendőbe menni oly egyesületet, amely a legnemesebb emberbaráti célokon felül, egy s oly értékes kapcsot képez a magyar nemzet hagyományos és törhetlen hűsége és az apostoli király között. Ezen meggyőződés és a mélyen tisztelt nagy közönség iránti ingathatlan bizalmamtól vezetve, arra kérem a vármegye és szab. kir. város minden lakóját, hogy akik a fiók egyesületbe tagokul belépni óhajtanak, ezen szándékukat, vagy nekem, vagy Br. Jeszenák István főispáni titkár úrnak, akár szóval, akár levélben, tádomásul hozni szíveskedjenek. Amint a belépni szándékozok száma megfogja engedni, azonnal megteendem a lépéseket a szervező gyűlés egybehívására. I Az .Esztergom és fiié" tárcája. Változatlan tisztelet és nagyrabecsüléssel maradtam a tisztelt és nagyérdemű közönségnek. Esztergom, 1902. október 2g. alázatos szolgája Horváth Béla főispán. Világítás.*) Esztergom novb. 8. E sorok kedves és komoly olvasóit nem szándékozom ismétlésekre vezetni a város közvilágítása ügyében. A gázvilágitást illetőleg a mozgalom széles mederben indult meg és az előjegyzések folyamatban vannak és engem nem elégítenek ki. Nem tartozom azok közé akik obscurusnak szeretnek látszani, sem azok közé kiknek az éjjeli utcai világításra valami nagy szükségük van. E tekintetben igen jó viszonyban vagyok a világ fájdalommal merengő poéta vidám hallgatójával, a holddal, a mely égi test tudva levő irtózatosan fumigálja a kőolaj *) Mi, a város érdekében, előnyösebbnek feltétlenül n gázvilágitást tartjuk. Hogy ennek dacára készséggel adunk jelen, ellene intézett felszóllalásnak helyet, tesszük ezt épp az ügy érdekében, elvünk levén: „Audiatur altera pars.« A szép uaiognne. Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. Irta: Fülöp Zsigmond. Akkor történt, a mikor Káta Ferit, a megye legérdekesebb emberét kikosarazta az alispánék Gizája. Káta Ferit, kiért rajongott minden leány, a kit a lányos mamák valósággal becézgettek s a kitől hat hetes férjek féltek legjobban. Nagy port vert fel az akkoriban, mert azok után, a mik a férfi és a leány között már azelőtt történtek, senki sem számított kosárra. Persze nagy volt a meglepetés s az első pillanatban a szavuk is elállt azoknak, kik a legvérmesebb reményeket fűzték a frigyhez. Igaz ugyan, hogy Káta Feri elszámította egy kissé magát. Sokáig járt az alispánékhoz, sokszor foglalkozott Gizával is, de sokáig váratott magára. Azt hitte, hogy az a lány úgy is az övé egészen. A mikor végre maga is belátta, hogy itt az idő, megkérte a leány kezét, de már ekkor Giza el volt igérve másnak, a ki pedig unokabátyja volt a leánynak. A nagyságos asszony sokáig várakozott az igaz, néha-néha célzásokat is tett Káta előtt, de végre is multak a napok, Giza 22 éves lett. A nagyságos asszony pedig mindig tartott tartalékban egy-egy kérőt, kik az utóbbi időben valósággal megostromolták a megye házát. Egyszer mikor épen bizalmas családi konferencia volt, elhatározta, hogy GiI zát férjhez adja. Kapóra jött az unokaI bátyja, a ki a minisztériumban épen akkor lett előléptetve miniszteri segédtitkárrá. Az igaz, hogy csak annyit tudtak a titkár úrról, hogy rengeteg módon tud költekezni s hógy itt-ott Ggy-egy borsosabb kalandtól sem riadt vissza néha napján, de a nagyságos asszony úgy gondolkozott, Giza okos leány, jó asszony válhattk belőle, a ki majd kordában tartja az urát. A mi pedig a szerelmet illeti, áz megjön idővel. Káta Feri a kosár óta nem beszélt a leánnyal. Szégyelte magát. Pedig erősen feltette magában, hogy beszél vele és megkérdi, hogy miért fordult el tőle. A megyebálra készült mindenki. A rendezőség, élén a lady patronesse — az alispánnéval, mindent elkövetett, hogy fényesen sikerüljön. A rendezőség sorába felvették ugyan Káta Ferit is, de a nagyságos asszony törölte. Azt hitte, hogy igy legalább megszabadul ő is meg Gizája is az esetleges botránytól I Káta Feri azonban alkalmasnak látta a bált szándéka érvényesítésére. ! — Megkérdezem a leányt, mormogta magában — legalább megtudom a bizonyosat. jobb, hanem mi olcsóbb. És ezzel a kesergő érzelemmel utaztatunk, tanulmányoztatunk, értekezünk, végre megakadunk egy positióban, hogy később annál jobban keseregjünk az elért sikeren, ha ugyan sikernek lehet nevezni. i. Ne tessenek félreérteni, nem vagyok én a gázvilágitásnak ellensége, j sőt inkább gratulálok az eddig eiért siker fölött, de ig z és őszinte barátja még is a villamvilágitásnak ' vagyok, mert ezt tartom azon ténye1 zőnek, mely rövid idő multán tán a közutakat is megfogja világítani. És lehetségesnek tartom azt, hogy városunkba is azzal a költséggel ép ugy bevezethető volna, mint a gáz és ipari szolgálatra azonképpen alkalmazható volna. Ezeken kivül fénye magasabb, intensivebb, kezelése veszélytelen s berendeztetése minden kényelemre igénybe vehető. Ma már a vasutakon is alkalmazzák szálodának meg egyáltalán nem modern szálloda, ahol villamvilágitás nincs. Nem kell attól tartani, hogy akár gondatlanságból, akár szórakozottságból a csap nyitva maradjon és a kitóduló gáz veszedelemre szolgáltasson okot és alkalmat. Szó nincs róla ! Egyszerűen az áram összekökanócos vitézeit, a mi lámpa gyújtóinkat. De hát mert afféle újság író fráter vagyok, kinek a szivén a vá- ros világossága és sötétsége egyaránt fekszik, nem mulasztom el az alkalmat pennámat a kalamárisba mártani és elmondani a maj gam mondókáját a közvilágítás i ügyében. J Tehát a gázvilágitásnál tartunk. Sajátságos! Haladottabb városok már 'régebben a villamvilágitás bejhozatalán fáradnak és bármerre I menjünk is, mindenütt a villamvilá! gitással kecsegtetnek bennünket, — í Esztergomban a gázzal. i ! Kétség kivül haladás, de vájjon i modern haladás-e, az más kérdés. I Tény az, hogy mindenütt a merre ! a méchanickai, technikai, szóval phisicai és chemiai cultura uj és uj vívmányokkal lepik meg a viíá• got, ezen vívmányoknak rendszejrint otthont akarnak teremteni. így van ez a villamvilágitással is, mit, I ahol csak tehetik, mindenütt bevezetnek. Esztergomban azonban nem. S miért nem ? Mert őszintén szólva a közterhek alatt roskadozva minden nagyobb szabású vívmánynyal szemben kesergő melankoliával gondolunk s nem azt keressük mi Ragyogott a bálterem a sok disztől. Déli növények, szines drapériák valóságos tündérkertté varázsolták a megyeház — nagytermét, mely ez alkalommal bálterem lett, levetve szürke, mogorva külsejét, mely más alkalomkor olyan nyomasztó hatással volt az ember lelkére. Gyűlnek a vendégek. A megye legszebb asszonyai és leányai kisebb-nagyobb rajokban hullámzanak fels alá, udvarlókés rendezőktől kisérve. Minden arcon, minden szemben öröm és élet ragyog, egy fényes sugár abból a hagyományos régi jó időből, — s mikor rázendül a zene ritmikus hangja, i annyi tűzzel, annyi jókedvvel roppják a táncot, hogy gyönyörűség nézni. Az alispánék Gizája vőlegénye karján annyi boldogsággal és annyi édes bájjal, | tüzesen lejti a táncot, hogy szinte oda j kell intenie legyezőjével a nagyságos asszonynak, ki a terem főhelyén, magas j trónon ül s örökké mosolyog. Gyönyör- j ködik a szép párokban. Csak ott az ajtó mellett, egy feh<r szegfüs úron nem látszanak az őröm jelei. Valami dacos szomorúság ül az arcán és mogorván nézi az előtte kacérkodó párokat, a kik között az ő elhibá- j zott boldogságát az az ismeretlen úri annyi kegyetlenséggel széditi el. Szinte szeretné már, ha vége volna a táncnak,' talán akkor oda jutna a leányhoz. Úgy látszik, észre sem veszik a mula-1 tozók. Azaz, hogy máris. Egy szép szőke fiatal asszony, a járási szolgabíró karján, oda kacag rája, tüzes szemeivel kacsint egyet, a mint a fordulónál megpillantja. A szép Baloghné az, egy év óta özvegy, a kit úgy hagyott itt nagy sereg aprósággal egyetemben az ura, — jó maga csendesen elszenderedvén az Úrban. Mondják, hogy a szép özvegy halálosan megszerette a legérdekesebb embert s egyedül ő volt az, a ki örült, mikor Káta kosarat kapott. Amint Káta Feri a táncolókat bámulja, látja, hogy az az ismeretlen úr helyére vezeti az alispánék Gizáját. Hirtelen elhatározza magát. Oda áll a leány elé. — Szabad egy tourra ! — mondja halkan. A leány elvörösödik és szó nélkül, szinte megfeledkezve mindenről, a férfi karjaira bizza magát. És keringenek. Valami őrölt sebességgel, hogy szinte elvonulnak előlük a párok. Káta Feri szorosan vonja magához a leányt s közbe lázasan suttogja : — Giza, édes, mért fordult el tőlem ? Ugye nem szeretett soha? A leány hirtelen fe'eszmél s kiszakítja magát a karokból és úgy, hogy mindenki hallhatja, fellázadva kiáltja: — Szemtelen! — és ott hagyja a férfit a terem közepén. Káta Feri összeszedi magát és egyenesen az ivóba tart. Feldúlt arccal, szé« gyentelt lélekkel hagyta el a termet. A leghátulsó fülkében aztán neki adta magát a busulásnak. A pezsgős palackok dtirrogtal^ab FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes Etashaffőszer