Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-06 / 88.szám

Vimmer bankett. Eszt2rgom, noy. 4. A közpályán működő egyén legszebb jutalma az elismerés. Ebben volt része ma Vimmer Imre, városunk polgármesterének, kinek névünnepe alkalmából a >Magyar\Király«-ban, egy minden tekintetben fényeién sikerült bankettet rendezett a város polgársága. A kezdeményezés és rendezés joga egy-két év óta a > Polgári Egyesület" privilégiuma, mi jó kezekben van, A vacsorára, mintegy százan jöttek össze a társadalom minden osztályából, mi fényes bizonyítéka annak, hogy polgármesterünk működése közelismeréssel találkozik, amint ezt, az est szónokai felköszöntőjükben ki is fejezték. Az ünnepeltet, midőn dr. Földváry István és Wimmer Ferenc kíséretében a terembe lépett, frenetikus tapsvihar fogadta. A tosztok sorát Dóczy Ferenc, a polgári egyesület elnöke nyitotta meg. Hosszasabban és általános helyeslés között emlékezett meg Vimmernek, mint polgármesternek kiváló érdemeiről. Vimmer Imre válaszában reá mutatott azon, állásával járó súlyos feladatokra, amelyeket leküzdeni, mindenkor kedves és a város jól felfogott érdekében álló kötelességének ismeri, a város Iránti szeretetéből és azon okból, hogy ki kötelességét teljesiti, a haza szeretet erényeit műveli. A siker elérésének vágya az, mi törekvéseiben sarkallja. Szépen átgondolt és önérzetes válaszának azon részét, melyben kijelentette, hogy az általa elfoglalt közpálya rögei és hantjai között mindenkor emelt fővel fog haladni, nagy tetszéssel találkozott. Frey Ferenc országgyűlési képviselő a messze jövő évezredeibe kalauzolta beszéde fonalán az ünneplőket s érdekesen állította lelki szemeik elé azt a kort, melyben az örökké fürkésző emberi lény majdan a földnek egyik pontján, a régi dicsőséget szomjúhoz várj feltárni, kutatásai közepette huszonhat méter mélységben fog reá akadni az esztergomi bazilikára, melynek tájékán, az egykor fényes a nélkül, hogy észrevette volna, elejtette a rózsát. Olivier hirtelen lehajolt, fölvette s a keblébe rejtette. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Lynna semmit sem vett észre. George egyenesen a fal hasadékához tartott és visszaszólt : — Emlékszik még, bácsika ? Itt beszéltünk legelőször . . . — Emlékszem — mondta rá halk hangon Olivier. — Itt másztam föl a falra s jutottam a karjába, emlékszik ? — Emlékszem, — ismétlé még halkabban Olivier. — Itt beszélt legelőszőr a mamával is, emlékszik ? — Emlékszem, — hagyta rá könybe fulladó hangon Olivier. Georges felmászott az alacsony korlátfal hasadékán és szomorúan monda : — Csakhogy most már nincs itt virág, mint akkor volt. És olyan sötét van . . . Olivier lehajolt, hogy megfogja a gyermek kezét és hirtelen mozdulatában a a rózsa kiesett a kebeléből. — De bizony, van még virág! kiáltott fel Georges, a rózsát felkapva. —» Mama, tűzd csak oda az enyém mellé... De ni, hol van, hová lett ? Elvesztetted ? Éppen olyan volt, mint ez . . . Miért mondta hát Tom, hogy az volt az utolsó ? Lynna, a ki látta, mikor Olivier elejés hatalmas Esztergom fekszik, amelynek nagyságát azok is segítették felépíteni, kiknek köréből két jeles tag, B. Szabó Mihály megyei főjegyző és dr. Perényi Kálmán főbiró van jelen, akiknek évezredek múlva is dicsőítendő tettre készségükre emeli poharát. Magyary László, a polgári egyesület titkára, Frey Ferencet éltette a mai kettős ünnepély alkalmából, melyen az egyesület a szegény gyermekek felöltöztetésének nemes tettét, kapcsolatba hozta a polgármester névünnepével. Dr. Horn Károly ügyvéd a polgári egyesület elnökére, Dóczy Ferencre ürítette poharát, kinek nemcsak a mai sikerült est köszönhető, de akinek folyton mozgó tevékenysége mindenkor siet megragadni az alkalmat, midőn és ahol az igaz érdemnek adandó elismerés jutalmazásáról van szó. Dr. Perényi Kálmán főbiró ugyancsak Dóczy Ferencre emelte poharát a mai est rendezésének sikeréért. A yidám társaság az éjféli órákban oszlott szét. Nem volna hű tudósításunk, ha meg nem emlékeznénk a kevésbbé élénken felszolgált, de különben pomás és ízletes ételekről. — r. JtíL J« JCTÜ JGml mGSmwm — A hercegprímás váiasza. Vaszary Kolos hercegprímás a névünnepe alkalmából a vármegye részéről hozzá intézett üdvözlő feliratra, a következőkben válaszolt : >Tekintetes Főjegyző Úr ! Fogadja őszinte köszönetemet ama megtisztelő figyelemért, melyei legkegyelmesebb kineveztetésem évfordulója és névnapom alkalmából Esztergomvármegye tekintetes tisztikarának és tőrvényhatósági bizottságának üdvözleteit tolmácsolni szíveskedett. A jó kivánatokat szívből viszonozva, Isten bőséges áldását kérem a megyei közönség anyagi és erkölcsi jólétének emelésén fáradozó törekvéseikre. Midőn Tekintetes Uraságodat kérem, hogy Esztergom vármegye érdemes tisztikara és tette a rózsát, nem merte ráemelni a szemét. Georges most az alacsony fal túlsó oldalán volt, s Olivier, felhasználva az alkalmat, leüit a kőpadra Lynna mellé, a ki heves mozdulattal föl akart állni. — Ne menjen el Lynna, — monda Olivier, gyöngéden visszaerőltetve őt a helyére. — Ne menjen el. Magával vinné az egész életemet. Maradjon itt és legyen az én hitvesem ... Az Ur igy intézte mindezt az ő isteni kezével. Ön teljesítette a feladatát, az elhunytnak utolsó kívánságát. Ha szenvedtünk is mind a ketten, ő összehozott bennünket, hogy elfeledtessük egymással a mult fájdalmait . . . Én megbocsátottam neki ; képe napról napra jobban elmosódott az emlékezetemben ... Ez a gyermek pedig egybefüzött bennünket... Ne menjen el, Lynna l Lynna hallgatott. Olivier most clőszóUitotta a gyermeket. — Georges, a te anyád más tanítót akar neked keresni ... Te is el akarsz innen menni ? — Oh, nem, nem ! Mama, miért nem akarsz itt maradni? Én ugy szeretem a bácsit; meg te is szereted, jól tudom, mert mindig ő róla beszélsz. — Georges! — szólt rá Lynna a gyermekre, hogy elhallgattassa. Olivier megölelte a gyermeket és megcsókolta. — Miért sir, bácsi ? . , . Nézd mama a homlokom nedves lett. törvényhatós'ágibizottsága iránt való nagyrabecsülésemnek és állandó jóindulatomnak kifejezést adni szíveskedjék, maradok kiváló tisztelettel Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás, érsek.c A város közönségének pedig ezekben válaszolt : »Tekintetes Tanácsnok Polgármester helyettes Úr! Fogadja őszinte köszönetemet a névnapom alkalmából Esztergom szab. kir. város közönsége és tanácsa részéről kifejezett szives üdvkivánatokért, melyeket viszonozva, Isten bő áldását kérem székvárosomra. Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás, érsek. — Előléptetés. Freisinger László Il-od osztályú ezredorvos, első osztályú ezredorvossá lett előléptetve. — Magos Sándor kir. táblabíró, járásbíróságunk vezetője, miként sajnálattal értesülünk, nagyfokú hűdés következtében még mindig szobáját kénytelen őrizni. y — Áthelyezés. Dr. Hütt Árpád nagybecskercki pénzügyi fogalmazó, a pancsovai pénzügyi különítményhez helyeztetett át. — ÁZ uj albiró. Dr. Alföldy Ede, járásbíróságunkhoz kinevezett uj aljárásbiró, vasárnap érkezett meg városunkba s hétfőn elfoglalta állását. — Caldiero. Az 1805 évi caldierói csata évfordulóját, f. hó 31-én ünnepelte meg háziezredünk. Reggel 9 órakor a plébánia templomban mise volt, melyen az ezred tisztikara és legénysége volt jelen. A nap emlékére a legénység szabadságot s délben jobb ebédet kapott. Este bankette volt a » Fürdő* vendég lőben, mellyen úgy házi, mint a 76-ik gyalogezred tisztikara, majd a hatóságok fejei, mint meghívott vendégek vettek részt. Az első felköszöntőt Hartmann Gusztáv nyugalmazott ezredes mondotta O felségére. Sztanics György ezredes a nap emlékét méltatta. B. Szabó Mihály megyei főjegyző Ő felsége fekete gyémántjaira, a 26-osokra, mig Frey Ferenc országgyűlési képviselő a polgárok és az ezred közötti jó egyetértésre ürítette poharát. Dr. Fehér Gyula udvari káplán plébános pedig az ezredet éltette. Lynna szó nélkül vonta magához a gyermeket, és mialatt kezet nyújtott Oliviernek, megcsókolta a gyermek homlokát azon a helyen, a hol az ő ajka érintette volt. Mikor a kertajtóban álltak, búcsúzóra, Olivier igy szólt : — A viszontlátásra, holnap ! De mielőtt hazamenne, még egy szót: mondja meg őszintén, mikor legelőször kopogtatott be hozzám, kereste-e még akkor azt az embert, a kit szerencsétlen barátnője megnevezett ? Lynna kedves mosolylyal felelt: — őszintén szólva, nem kerestem már . . . Megtaláltam! Pár hónappal utóbb Sir Róbert Davidson Sidneybcn levelet kapott a nagybátyjától, a ki tudatta vele Mrs. Lynnával való egybekelését. Ugyanakkor Tómtól is érkezett levél, a mely ezekkel a szavakkal végződött: »Vége ... a tiszteletes ur megnősült . . . Mrs. Lynna szelid, jólelkű aszszony, Georges urfi pedig kedves fiu, de szörnyen pajkos. Hanem majd csak hozzá szokom valahogyan ... A mi csendes házunk és kertünk most egész nap vidám hangoktól zajos . . . pedig a madarak elköltöztek! . . . Mindig is mondtam én, hogy nem lesz ennek jó vége! . . .* (Vége.) — Imre napja volt tegnap, polgármesterünk névnapja. A város tisztikara Niedermann József vezetése mellett testületileg jelent meg szeretett polgármestere lakásán, hol a tisztikar jó kivánatait a a rendőrfőkapitány tolmácsolta. A polgármester meleg szavakban köszönte meg a tisztikar jó kivánatait, egyben pedig kérte, hogy a város boldogulását cél/.ó önzetlen munkálkodásban, egész erejükkel támogassák. — Szerenád. Kellemes meglepetésben részesítette a 76-ik gyalogezred tisztikara bajtársát, Kulcsár Károly főhadnagyot és neje szül: Sáaghy Margit úrnőt. A fiatal házaspár kedden érkezett haza a nászutról, mely alkalomból esti fél nyolc órakor a tisztikar az ezred zenekarával Kulcsár lakása elé vonult, hol válogatott darabokból álló esti zenét adott. , — Névnap. Kollár Károly gazdasági tanácsos kedden ülte névünnepét, mely alkalomból tiszttársain kivül barátai és ismerősei közül sokan keresték fel, s gratuláltak neki. — Halottak napja. Verőfényes nap ragyogott le a holtak birodalmára, mely szokatlanul megnépesült e napon. A kegyeletes emlékezés volt az, mi a szülőt, a gyermeket, a jó barátot, a tanítványokat a szeretett halott sírjához vezérelte. A főgymnásium ifjúsága vasárnap este fél 6 órakor rótta le a kegyelet adóját elhunyt tanárjai sírjánál, hol az ifjuság énekkara gyászdalt énekelt, mely után Kartaly István VIII. o. t. mondott emlékbeszédet. Ima után az énekkar újból gyászdalt énekelt. Az érseki tanítóképző ifjúsága is meleg kegyelettel áldozott a peadagógia halottjainak. Keményfy Kálmán Dániel és dr. Trikál József tanárok vezetésével délelőtt a kir. városi, délután a sz. Györgymezei temetőben jelent meg. A kir. városi sírkertben Majer István püspök, a híres paedagogusnak, az intézet első tanárának sírjánál ezúttal először emlékeztek meg szépén és példásan. A megható emlékbeszedet Rozsboryl Ferenc IV. éves növendék, az > Önképzőkör* ifj. elnöke mondotta, az énekkar pedig gyászdalokat adott elő. Itt az egész Frey család és rokonsága jelen volt, szives köszönetet mondott Frey képviselő úgy Keményfy tanár rendezőnek, mint a szónoknak. A Sz. Györgymezei sírkertben, az intézeti tápintézet alapítójának Somogyi Károly kanonok emlékének hódoltak, ugyanoly módon, mint Majer István sírjánál. Itt Bartal Alajos IV. éves, a Mária Congregatio praefectusa mondotta el mély érzéssel emlékbeszédét. A négy elhunyt pályatárs, az intézet elhalt növendékeinek; Stefka János, Rózsa Béla, Szerkál György és Estéli István sírjánál Buday Aladár IV., Gungl Aurél III., Mericska János iV., és Dause Gyula III. é. növendékek beszéltek szabatos előadással, az énekkar pedig gyászdalt énekelt. A hálás és részvétteljes emlékezés impozánsan nyilvánult meg lapunk ifjan elhalt szerkesztőjének Munkácsy Kálmánnak sírjánál, melyet tömegesen kerestek fel nemcsak a hozzátartozók, rokonok és jó barátok, hanem, talán kevés kivétellel mindazok, kiket a kegyelet e napon a sírkertbe vezérelt. — Szinészet. Bárodi Károly színigazgató jól szervezett társulatával városunkba érkezett s előadásait szombaton kezdi meg az >Asszonyok a kaszárnyában* c. énekes vígjátékkal. Vasárnap szinre kerül:..»Télen, c — Ülések a megyénél. F. hó n-én d. e. 10 órakor a közigazgatási bizottság, 11 órakor az ut és pótadő felszol. b., fél 12 órakor pedig a gyámügyi felb. b. ülést tart.