Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-01 / 87.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. J&e$}e\er\\)k Vasárnap és csütörtökön. ^LŐriZETÉSI ÁRAK ', JEgéa« évre — — — — 12 kor. — fll. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. begyed éyre — — — 3 kor. — fll. Egyes inain ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. % Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaa köziratok, előfizetések, nylltterei és hirdetések küldendő Kossuti! Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. --#-< Kéziratot nem adunk viasza. Halottak napján. Ä mai nap azoké, akik boldogabbak, mint mi, a halottaké. Gitár ma minden domborulat, amely a sírkertekben sorakozik és szentegyház minden kebel, amelyet az emlékezés jótékony nemtője megszáll. Szerény-e az oltár, vagy gazdag, a mai napon nem kérdés ; egy szál gyertya lobog-e rajt, avagy fényözön árasztja el, egészen mindegy; őszi rózsából font koszorú árnyékolja-e be, vagy virágerdő borul reája, egyre-megy. A fő az, hogy az emlékezés felújult legyen minden kebelben egyaránt! A temető kultusza egyike azoknak, amelyek mig egyrészről a fájdalmas emlékeket visszatérítik az ember tudatába, másrésztől nemesítő leg hatnak a lélekre. Más az ember a világnak zajos forgatagában, más a temetőben, más a szentegyházban. Amott a lét küzdelmei, a hiu látszat imádása skötik le, emitt földi Temetőbe^. Temetőben, hogyha járunk, Ne feledjük el azt soha, Hogy &zent a hely minden felett, Szent a főidnek minden pora. Porból lettünk, porrá válunk, Porladó sziv maradványa Talán az a pici rög is, A hol áll az ember lába. Ki tudja, mily jót tehetett, A ki fekszik a föld alatt ? Tán valami megváltó volt És a sirján Jel se maradt. Ki tudja, mily eszmét hordott, Kit a szent föld rejt magában, Jó tettének mindnyájunkért Nem — e élte volt az ára ? Nem lehet, hogy tiszteletlen Menjünk el a kereszt előtt, Megtiporjuk nyugvó helyét, Melyet már a fü is benőtt. Minden egyes kis halmocska Szeretetnek az oltára, Akárkié az a sirdomb Tisztelettel nézzünk rája. Tiszta lélek vezéreljen, Ha belépünk a sírkertbe, múlandóságának beismerése veri bilincsekbe s a templomban bűnre hajló voltának tudata mondatja vele : Mea culpa, mea maxima culpa ! S amint az élet tarka színpadán bőven váltakoznak előtte a rideg való, a dráma, tragédia, regény, novelette, a csalódás, öröm és bánat és mindez a nélkül, hogy lelkének elégedettsége biztosítva volna ; utóbbi két helyen a béke várja s távoztával az enyhülés hatja át. Ez a nap az emlékezés napja. Első sorban halottainké, másodsorban ama lelki szükségleteké, amelyek erőssé tesznek bennünket a megpróbáltatások napjaiban és megnyugvással töltenek el a helyett, hogy kételyekkel kellene küzdenunk. Sirban nyugvó szeretteinek emlékezetére már a mult sötétségében tapogatózó pogány is szövétneket gyújtott, annál inkább kötelességünk ezt tenni nekünk, akik a hitnek meggyőzhetlen védelme, a kultúrának csodásan felvilágosító hatása Ezt a földet sok kis árva Igaz könnye megszentelte. Itt a csendes esti szellő Tán bus lélek sóhajtása, És a holdnak ezüst fénye örömünknek végsugára. Szöllösy Géza. és a kebelben lakozó nemesebb érzéseknek befolyása alatt állunk. Jobb hazába költözött szülőink, , testvéreink, barátaink sirján lobogjon a mai napon az emlékezés szövétneke, feküdjön rajt a szeretet I virágaiból font koszorú és nyugalj műkért szálljon hő ima a Minden! hatóhoz ! j És valamint kegyelettel üljük I amaz emléknapokat, amelyeket ha; zánk halhatatlan emlékű elköltözött ! nagyjainak dicsőítésére azért rendezünk, hogy az utókor a felújított 'emlékek hatása alatt hasonló tetj tekre buzduljon; azonképen szítsuk Telkeinkben az emlékezés szövétnekét a mai napon mindazok fölött, ' akik közös hazánk fenállásáért, a hit védelméért, a kultúra terjesztésért áldozták életőket és porlad1 nak obeliszkekkel jelelt, vagy teljesen jeltelen síroknak ölén, hogy beteljék a költőnek ama ihlett jövendölése : *Hol sírjaik domborulnak I Unokáik leborulnak j És áldó imádság mellett Emlegetik neveiket /< ! Igen, áldó imádság szálljon a ma! gasságba a mai napon ; az emlékezés hatása alatt szerezzen min, den embertársunk erőt a megpróbáltatások idejére s megnyugvást \ ama gondolatban, hogy a lélek j örökké él, a földi lét az örök életÍ nek csak kezdete, amelynek egyej dül ez lehet a jelszava : Feltáma;

dunk ! . . . —O.—A.— Kik vezetik be a gázvilágitást Alig két napja, hogy a bizottság működését megkezdette, s már is szép számban vannak sr jelentkezők. Örvendetes és dicséretes eseményképen emiitjük fel, hogy közönségünk az előjegyzéstől nemcsak nem idegenkedik, hanem a bizottság működését megkönnyíteni igyekszik azzal, hogy azt kész tervvel várja. Az az általános lelkesedés, melylyel a kezdeményezés találkozik, mutatja azt, hogy közönségünk tudatára ébredt azon elvitázhatlan Lynna. Irta: FRÉDÉRIC FÉBURE. IV. Folytatás Aznap este Tom igy szólt Róberthez vacsora után, mikor egyedül voltak : — Nyugtalankodom a tiszteletes ur miatt. Remek prédikációt mondott ma, de zavarosat is . . . Eleinte megakadt s már attól féltem, hogy belesül . . . Oh Róbett ur, itt bizonyosan történik valami. — Mit akar ezzel mondani Tom gazda ? •— Ez még nem minden. A tiszteletes ur a családi boldogságról olyan képet festett, a mely Igazán nagyszerű volna, ha meg lehet valósitani, de hát lehet-e megbízni az asszonynépben ? Azután beszélt a kötelességteljesitésrői s megríkatta vele az egész népet . . . Mindez nem természetes. Bizonyos vagyok benne, hogy ez az asszony meg ez a kis fiu hozta a zavart ebbe a házba, a mely mostanáig csendes és nyugodalmas volt. — Maga túlozza a dolgokat, kedves Tom barátom, — mondáRóbert, hosszas szünet után — és abban a szeretetben, a melylyel ura iránt viseltetik, tudtán kivül jókora önzés is van. Az én James bátyám elvégre is szép férfi, egészséges, független ; szerethet és őt is szerethetik. A fiatalság nem mindig elegendő ám a boldogsághoz. Ha ez az asszony méltó ő hozzá, ám vegye el; én, az unokaöcscse, örülni fogok rajta : és maga nem örülne-e, ha ez a nő boldoggá tenné ? Ami pedig a gyermekét illeti, az kedves fiu, aki sokszor fogja ugyan magát bosszantani; de gyermek nélkül üres a ház — jól mondta ezt a tiszteletes ur. Én tudom ezt legjobban, a ki egyedül kóborlók a világon . . . Nagyon, nagyon szomorú esték vannak igy az ember életében . . . Es milyen jó lehet hallgatni a gyermek gügyögését, a mely elfelejteti velünk az emberek durva hangját, hazugságait és alacsonyságait! . . . Ej, Tom tekintsen hát mosolyogva arra a két üde arcra, a mely örömöt és boldogságot hoz ebbe a házba. Tom megnedvesülő szemmel nézett a fiatal emberre. — Meglehet, — hogy igaza van, Róbert úr. Ha csakugyan úgy lesz, azt fogom mondani magamban, hógy én már öreg legény vagyok s hogy utánam lesz legalább valaki, a ki gondját viseli majd az én kedves tiszteletes uramnak . . . De, ugyebár, neki nem szól erről semmit ? — Ne féljen Tom ; úgyis nagyon kényes tárgy ez miköztünk. Maga derék szolga; kár, hogy talán az utolsó ebből a fajtából. Róbert kiment a kertbe, mert látta, hogy nagybátyja odakünn sétál. — Azt hallom Tómtól, kedves bátyám, hogy ma gyönyörű prédikációt tartott. — Tom nagyon elnéző, mert szereti a gazdáját, de én korántsem vagyok magammal megelégedve... Elmondtam-e mindazt, a mit mondanom kellett vagy mondani akartam ?. . De hagyjuk ezt... Azt hallottam ma Tómtól, hogy te el akarsz utazni. Miért sietsz úgy el innen, holott nekem olyan jól esett, hogy nálam pihened ki fáradalmaidat ? — Mennem kell, bátyám, mert legközelebb indul Ausztráliába az az expedíció, a melyhez ígérkeztem. Engedjen oda mennem, a hol talán hasznomat vehetik ; ez az egyetlen mentsége annak a henye életmódnak, a melyet eddig folytattam . .. Visszajövet talán majd rágondolom magamat arra, amit ön olyan sokszor mondott és annyira kíván ! De időre van szükségem, hogy megbarátkozzam azzal a gondolattal . . . Sajnálom, hogy nem hallottam a prédikációját, mert az talán megtérített volna. De lehet, hogy másokat talán megtérít ... a mit őszintén óhajtok, tevé hozzá Róbert, nagybátyja kezét megszorítva. Emez meglepve nézett rá s azután megölelte: — Oh kedves fiam, mennyire szeretnélek boldognak látni! — Én is önt, kedves bátyám 1 De az FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü termesz etesliaslia|tőszer.