Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-16 / 82.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. egj eleink Vasárpap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK 1 Beésí évre — — — — 12 kor. — 01. fű évre ----- 6 kor. - fii. begyed évre — — — 3 kor. — 01. Egyes szám ára: 14 01. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0X0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kézíratok, előfizetésed, nyiltterek és birdőtések ftöldendJ Kossuti} Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. Kózlratot nem adutik vissza, Bars vármegye küldöttsége a miniszternél. Esztergom, 1902. okt. 14. Elsó tekintetre érthetetlennek látszik az, hogy mi, szomszédos megyénk ügyes bajos dolgaival törődjünk, mivel magában véve teljesen közömbös reánk, vájjon AranyosMaróth, avagy Léva székhelye-e a megyének, és hogy a törvényszék és pénzügyigazgatóság, itt, avagy amott lesz-e elhelyezve, azonban ha a dolognak mélyére hatolunk, látni fogjuk, hogy a kérdés mikénti megoldása bennünket közelebbről érdekel. Régi és jogos óhaja Esztergomnak, hogy törvényszéke visszahozassák, aminek legnagyobb akadálya, .a komáromi igazságügyi palota. Ez állja sok máson kivül útját annak, hogy a törvényszék akár egészben, akár a volt esztergomi törvényszék részében visszahozassák, s igy csak azon nézet felszínre jutása adhat Esztergomnak törvényszéket, mely a megyék kikerekitésének kérdésével véli ezidőszerint a törvényszék kérdését megoldhatni. Hét éve annak, hogy lapunkban a törvényszék kérdésével foglalkoztunk, amidőn is ismertettük az igazságügyi kormánynak már akkor elfoglalt azon álláspontját, mely szerint nem idegenkedett azon combinatiótól, mely az ara nyosmaróthi törvényszéknek Lévára való áthelyezését célozza, aminek a geográfiai viszonyok szülte következménye lenne, Esztergom megyének, Honth megyéből való kikerekitésével, az ipolysághi kir. törvényszéknek városunkban leendő áthelyezése. Barsmegye mozgalma, mely a megye székhelyének és a térvényszéknek Ar. Maróthról Lévára leendő áthelyezését kérte a miniszternél bennünket nagyon is közelről érdekel, és megérdemli, hogy intéző köreinek azt figyelemmel kisérjék és az actiót városunk és megyénk részéről szintén és máris megindítsák, nehogy a barsmegyei székhely kérdések hullámverése, megyénk túlsó járásának valamely részét sodorja magával, hanem ellenkezőleg, hogy az igazság és belügyi territoriális politika combinatioi megvalósuljanak. Legyünk tehát résen ! Ó—. Országos iparssgyíílés. Magyarország ipartestületei és iparosaiügyük érdekében f. é. okt. hó 18. 19. és 20 napjain Nagyváradon értekezletre jönnek össze. A gyűlés napirendjének főtárgya a többek között; az ipartörvény revíziójának sürgetése leszen. Jól esik tudnunk, hogy e nagygyűlés vezérszerepében serény munkásságú ipartestületünk érdekéhez méltó részt nyert, a mennyiben a legfontosabb kérdések egyike, az ipartestületek működése és hatáskörének kibővítése, továbbá a kötelező nyugdij intézmény előadójául, városunk ipartestületének buzgó elnöke, Dóczy Ferenc kéretett föl, ki ez alkalommal fölkérés alapján a helybeli ipartestületen kivül más 26, nevezetesen a siklósi, karánsebesi, nagyszőllősi, ó és uj futtaki, nyitrai, pinkafői, topolyai, vágujhelyi, tabi, lengyeltóti, palánkai, nagymarosi, paksi, török sz. miklósi, trencsénbaani, zalaszentgróti, zsámbéki, kis komáromi, vörösmarti, kúnhegyesi, kékkői, nagyszombati, halasi, apatini, csornai, kapuvári ipartestületeket is képviselni fogja. Dóczy Ferenc elnök gonddal összeállított és határozott szakértelemre valló előadói javaslatát a következőkben ismertetjük. Esztergom. Az 1902. évi október hó 18 és 19. napjaira Nagyváradra egybehívott VI. országos ipartestületi gyűlés napirendjére az ipartestületek működési és hatáskörének kibővítése tárgyában hozandó határozat is kitüzetvén, van szerencsém erre vonatkozólag a következő előadói javaslatot előterjeszteni: Határozati javaslat. Mondja ki az országos ipartestületi gyűlés, hogy az 1884. évi XVII. törvénycikkbe foglalt ipartörvénynek, az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatokhoz, s az élet igényeihez képest történendő reviziója alkalmával a módosítandó ipartörvénybe fölveendőknek tartja a következő intézkedéseket: 1) tétessék kötelezővé az ipartestületek létesitése járási székhelyenként s az igy megalakitott ipartestületnek a járás területén lakó Összes szakképzett iparosok kötelezett tagjai legyenek kivétel nélkül. 2) Az ipartestületek hatásköre kiterjesztendő oly irányban, hogy az iparosok testületi beléletére, továbbá a munkaadók, segédmunkások és tanoncok közt fölmerülő panaszokra vonatkozó minden ügy érdemleges elbirálása és elintézése az ipartestületekre ruháztassák. 3) Tanoncot tartam csak szakképzett önnálló iparos legyen jogosítva. A tanonctartási jogositvány megadása az ipartestületek hatáskörébe utalandó. 4) Feljogositandók az ipartestületek, hogy az iparos tanoncok tanulási idejét fegyelmi büntetésképen három hónaptol egy évig terjedő idővel meghosszabbithassák. 5) Iparjogositványt csak tanult, szakképzett iparos, és pedig egyedül saját kitanult ipara gyakorlására kaphasson. E végből segédmunkás minőségben kitöltött legalább négy évi szakbeli foglalkozás kimutatása kivántassék meg, s az iparjogositvány megadása előtt az ipartestület véleménye kéressék ki. Nem tanult iparosok szakképzett üzletvezető alkalmazásával sem űzhessenek önállóan ipart. 6) A kontár ipar ellenőrzése és eltiltása az ipartestületek hatáskörébe utaltassék. 1 7) A mely ipartestület tagjainak kétharmad része kivánja, annak kebelében ! valamennyi tagra kiterjedő kötelező be, lépéssel ipartestületi nyugdíjintézmény í létesítendő. Ipartestületi nyugdíjintézet ! tagjai az esetleg szervezendő országos j nyugdíjintézménybe való belépésre nem j kötelezhetők. Megokolás. Határozati javaslatom majdnem teljeI sen azonos azon javaslattal, melyet a I legutóbbi kolozsvári V. országos ipartestületi gyűlés leié volt szerencsém terjeszteni. Ennél fogva természetes, hogy megokolása is csak ugyanaz lehet, melyet ott kifejtettem a következőkben. Szükségesnek tartom, hogy ipartörvényünk oly irányban nyerjen módosítást, mely egy erős, egészséges és életképes iparos osztály létesítésére és fentartására vezet. Hogy ez elérhető legyen, arra nem kívántatik, hogy ae iparos foglalkozásnak kivételes kedvezmények adassanak, hanem elég, ha az iparos-osztály hivatása magaslatára emelkedik. Egy kellő értelmi és erkölcsi színvonalon álló, szakképzett iparos osztály a fejlődő gyáripar mellett is megállhatja helyét s ezzel párhuzamosan haladva, egymást kiegészítve, mindkettő boldogulhat az ország közjavára. Nézetem szerint az ipartörvény módosításánál fősúlyt az iparosok szakképzésére és erkölcsi nevelésére kell fektetni. Ennek hiánya, vagy ki nem elégítő mértéke, mely az iparosok nagy részénél sajnosán tapasztalható, képezi bajaink kiváltképen való kútforrását. Érvényben álló ipartörvényünk minden iparosnak megadja a tanonc és segédmunkás tartásának jogát. De mit tanuljoa a tanonc vagy munkás oly iparosnál, ki maga is alig bir annyi szakképzettséggel, mint amennyit egy jóravaló tanonctól is megkívánhatunk ? Az ily fogyatékos képzettséggel biró iparosok száma pedig, sajnos éppen nem csekély. Úgy az 1872., mint az 1884/ évi ipartörvény lehetővé tette, hogy önnálló iparosokká legyenek s tanoncokat és segédmunkásokat tarthassanak oly fiatal korú iparosok, kiknek éretlen koruknál s ezzel együtt járó értelmi és erkölcsi kiforratlan voltuknál fogva még néhány évet segédi minőségben kellett volna eltölteni, hogy szakbeli ismereteiket gyarapítsák, elégséges szakképzettségre és a fegyelem hatása alatt kellőkép kifejlett erkölcsi érzületre tegyenek szert, hogy azután mint önnálló iparosok tanoncaikat és munkásaikat ugy az ipari szakmunka, mint az erkölcsi fegyelmezés és nevelés terén öntudatosan vezetni és képezni tudják; mert csak engedelmes, szorgalmas és jó erkölcsű tanoncból válhatik jóravaló segédmunkás és ugyanily tulajdonságokkal biró segédmunkásból oly önálló iparos, a ki hivatásának megfelelni, választott iparában mindinkább tökéletesedni, magának és családjának jólétet és becsülést biztosítani, a társadalomnak pedig hasznos tagjává lenni képes. Ezen cél érdekében szükségesnek vélem az ipartestületek hatáskörének kibővítését oly mértékben, hogy az iparosok testületi beléletére, továbbá a munkaadók, mnnkások és tanoncok közt felmerülő panaszokra vonatkozó összes ügyek elintézése az ipartestületekre ruI háztassék, mert ezen ügyekben igazsá; gos, méltányos és a gyakorlati szükségI leteknek megfelelő intézkedés csak úgy j várható, ha olyanok kezébe tétetik le j ez a jog, kik a törvény rendeikezéseii nek elméleti ismeretén kivül gyakorlati ! szakismerettel és tapasztalattal is bírnak. 1 Iparosaink nem csekély sérelme és pa) násza ugyanis a jelenlegi állapotok ellen j arra vezethető vissza, hogy az ügyeikI ben intézkedő hatóságok ipari szakismej retek híján a gyakorlati felfogásnak és ! igazságérzetnek meg nem felelő elintéI zésben részesitik az eléjük kerülő vitás i kérdéseket. j Az ipartestületek hatáskörének ilyetén j kiterjesztése különösen a tanoncügyek I tekintetében lenne eélszerű és üdvös haI tású. Altalános a panasz iparosaink körében, hogy tanoncaikkal nem birnak, hiányzik bennük a kötelességérzet, enge] deknesség és jó erkölcs, j Ennek oka pedig, ha nem is egészen, I túlnyomó részben mégis abban található, hogy az iparos nem rendelkezik igazán hathatós eszközökkel kötelességtudatlan ' és engedetlen tanoncai fegyelmezésére i és megbüntetésére. Az ismert házi íenyi! ték a lazább erkölcsi érzékű tanoncokkal ! szemben többnyire hatástalan marad. Részemről igen üdvös hatást remélnék a törvény oly intézkedésétől, mely az ipari testületeknek megengedné, hogy a köteJ lességszegő tanoncokat tanítási idejük!nek a kihágás súlyához mért arányban, három hónaptól, egy évig terjedhető j meghosszabbításával fenyíthessék. Azt I hiszem, hogy már a szabály felállítása, a ! tanulási idő meghosszabbításának lehető; sége magába véve is jelentékeny fékező i és fegyelmező hatást gyakorolna a ta1 noncokra. Ily módon kellő erkölcsi fegyelmezett; ségű és szakmájukban jobban kiképzett j elemekből alakulna az iparos segédmun1 kasok osztálya. Ezen minőségben pedig legalább négy évig kellene a segédnek szakbavágó munkával foglalnöznia s ezt hitelesen igazolni, mielőtt önnálló ipar üzésére jogot nyerne. Ugyanazok az okok teszik ezt kívánatossá, melyéket a tanoncokra nézve kifejtettem, tudniillik a szakbanvaló tökéletesebb kiképzés és az erkölcsi érzület kifejtése és megszilárdítása. Ily előképzés után önállóságra lépet j iparosoktól lehet elvárni s alaposan remélni, hogy hivatásuk öntudatától át iesznek hatva, a testületi életre előkészítve és kiképezve; erkölcsi érzületük fejlettségénél fogva az egyetértés és szolidaritás érzését ápolni fogják s ennek segítségével képesek lesznek megvalósítani oly célokat és intézményeket, melyek az egész iparos-osztály egészséges és életerős fejlődését nagy mértékben előmozdítani hivatvák, minők pld. a hitelszövetkezetek, bevásárlási és elárusitási szövetkezetek, közös vállalkozások stb. Jelen állapotaink mellett az ily célokra való törekvés meddő kísérletezés és többnyire, kárbaveszett fáradság, mert hiányzik az életadó szellem, az egyetértés és összetartozandóság érzete, az érdekkö-