Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-12 / 81.szám

ESZTERGOM es mm A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M«ÖJ

eíei

)ik Vasárnap és csütörtökön. HMM*j^LÓFIZETÉSI ÁRAK I Bgé»í érre — fél évre — .íegyed évre Egyes síátu ára: 14 fll. 12 kor. — fll. 6 kor. — fll. 3 kor. — fiiFelelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség/ és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Kossuti} Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. ~£M Kéziratot nem adnnk vlsaza. I4$~ Fontos ügy. Esztergom, 1902. okt. 11. A városnak egy fontos ügye kerül most a 15-iki megye gyűlésen — ugy lehet — döntésre, mely az érdekelt városi körök teljes figyelmét megérdemli. A hivatalos tárgysorozatban nem fordul ugyan elő, de nincs kizárva, hogy a tavasztól húzódó kérdés, valamely pót tárgy- j sorozat rendén mégis a plénum elé j jut. Ha nem jut és még későbben ' kerül tárgyalásra, az esetre sem fölösleges, ha polgáraink és a megye- j bizottság tagjai most is és majd akkor is foglalkoznak vele. Nem kevesebbről van szó, mint- ] hogy a vármegye, az általa évek során át felhalmozott katonai pót-! adó alapból szüntesse meg egyszer s mindenkorra azt a terhes állapotot, hogy a város polgárai az állandó nagy laktanyára rá fizetnek, a vármegye pedig ezenközben a katonai pótadó alaphoz évenkint csak a hatalmas kamat hozadékot adja hozzá s a tőkét növeli. Az a kérdés, hogy a törvény rendelkezéséhez képest fordítsa erre a célra a felhalmozott százezreket, mert az a pénztömeg, az egész vármegye adózói által összerakott tőke, amelynek törvényes célja van s azt be is kell töltenie. A katona beszállásolás az egész törvényhatóságot terheli s ezért a kötelezettségért maga a megye központja állott helyt. Azt a reá fizetést, melyet a katonai jövedelmekre a város évenként pótol, meg kell szüntetni az egész vármegyének, — ez a törvény és ez az igazság. Évek során át az volt a kifogás, hogy a város a részére visszaadott katonai pótadó tételekről nem számolt, s ezen az alapon még a me- j gyének van kapni valója. Polgármesterünk vette kezébe az ügyet s a főügyész az uj számvevővel egyetértően megcsinálta ezt a fölösleges számadást, mert hisz nyilvánvaló volt, hogy a város mindig reá fizetett a katonai bevételeire s ezen számtétul szerint megállapítást nyert, hogy 1880-ik évtől 1895-ik évig, a szabványos laktanya átadásáig, a város összes katonai kiadása volt 129.182 frt 81 kr, ezzel szemben, a katonaságtól, a szomszéd városoktól és a megyétől elengedett vagy jobban mondva visszaadott pótadó cimén összes bevétele 110.379 frt 3 kr volt s ekként a városi úgynevezett katonai deperditák 18.803 frt 76 krt tesznek ki. Nincs tehát többé semmi akadálya annak, hogy a vármegye is számot vessen a maga katonai pótadó alapjával, melyet csak törvényes címekre szedhetett be s bármely más célra, csak egyenest a sz. kir város anyagi sérelmével fordíthatna. Egyébként maga az alapos előterjesztés, melyet a város képviselő testülete terjeszt a vármegye elé s s amely dr. Földváry István jeles tollábólkerült ki, bő ven tájékoz ugyanagy laktanya jövedelmezőségi adatairól, mint a megye elé kerülő kérdésről s ez okból közérdekűnek tartjuk azt egész terjedelmében közölni. A kérelem a következő : Esztergom szab. kir. városa felismervén azon kötelezettségeket, melyekkel a véderő elhelyezésének tartozik és felismervén azon közvetett előnyöket, melyekkel egy ezredAz Öreg erre nyugodt hangon igy i csontjaim megérezték volna Nen} panaszkodom . . . Vörösvár 1902. x./io. Ily ifjan, és már mennyit szenvedek l — Tanúim vagytok, átsirt éjjelek. — Ily ifjan, és már mennyi fájdalom — De nem panaszkodom . . . Hahogy nagy bűnért kell vezeklenem, Ez nem lehet más, mint — szivérzetem ; Hogy úgy imádom Önt, — bár tiltva [van — De nincs panaszszavam . . . Szerelmemért elhagytam — mindenem, a botot. Nem tudom mint vélekedik ön erről, Bucciolo mester, de ami engem illet, nincs a világon annyi pénz, hogy még egyszer oda menjek és önnek sem tanácsolom. Bucciolo nagyon kesergett ezen, azonnal elment tanitójához és tudatta vele a történteket. Fabricio ur vigasztalgatta. — ' Csillapodjál, Bucciolo. A fát te Halálom óráján ne halljam mennybeli | vágják ki egycsapással. Eredj ismét a hölgy | királyném imádságát, ilt ezen a helyen I ablakai alá és majd meglátjuk, milyen üssön meg a menykő, ha hazudom és.J arcot vág. Aztán jöjj ismét hozzám ha életemben szebb és nemesebb ifjat szólt: j — Azonnal megmagyarázok mindent, \ madonna. Egy bucciolo nevű iíju külI dött önhöz. Ő szereti önt egész lelkéI bői. Az Úristen, mondotta, nem tanusitj hatna nagyobb kegyelmet iránta, mint• hogy madonna valamely parancsát teljeI sithetné. És ő egyre zokog, a könny j patakokban csurog arcáról és ugy fogy j szerelmi bánatában, mint az égő gyertya. , láttam. j Mikor Giovanna e szavakat hallotta, \ elfödte arcát. I — Oh, ha a jó erkölcs aj nyelvemet Bucciplo elindult és kedvese házához tartott. Alig látta meg hölgye, előhivta szolgálóját és ezt parancsolta neki: — Uliva, eredj, nézd . . . ahhoz az ifjúhoz és mondd meg neki nevemben, El édes vágyaim

1

, el szép szülőhelyem, — I féken nem tartaná, ugy felelnék neked, (jöjjön el este hozam Bár érzem, —• Ont elérni nem fogom. De nem panaszkodom . . . Visnyovszky Emil. II szerelem tudománya. Norella a XV. századból. Irta: MARESKOVSZKY D. Folytatás. A hölgy csodálkozott és tudja, mi az oka a vénség méltóságának, ezt kérdezte: — Mit akar evvel mondani, te vén boszorkány, ahogy megérdemled ! Igen, az Úristen meg fog büntetni téged ! Ezzel az ajtó mellől előkapott egy rudat és döngetni akarta vele a csábitót. Az öreg gyorsan összeszedte a portékáját, elfutott és addig meg sem állott, a mig Bucciolohoz nem ért. — Nos, mi újság ? — kérdezte az hogy meg-' ifju. szeretetre-J. — Hogy mi, édesem ? . . . Olyan j rossz újság, hogy rosszabb se lehetne, jó asz- j Életemben sohasem ért ily szégyen . . . II. my Mit jelén'rensk eíe'-c a szavak? Ha gyorsan el nem párolgók, öreg Uliva az ifjúhoz ment és igy szólt: — Mester, madonna Giovanna kéreti önt, látogassa meg ma este, mert beszélni akar önnel. Bucciola nem tudta, mit gondoljon erről a dologról. De azért ezt felelte ; — Jól van mondd meg asszonyodnak, hogy örömest elmegyek. Aztán gyorsan visszatért Fabricióhoz. A professzor szintén csodálkozott és ezt mondotta : — Melyik utcában lakik hölgyed? — Mascarelle-utcában. — És hogy hívják a szolgálóját ? nek e vármegyében illetve városban való állandó elhelyezése jár, minden erőinek megfeszítésével 1894-ik évben egy ezred, egy ezredtörzs és az ezzel járó csapat kiegészítések szükségleteire, a városban szabványos laktanyát és ehhez tartozó épülete|seket emelt s ezzel az egész várt me

gy

e katona beszállásolási terhét I állandóan átvette, a hadkiegészítő j parancsnokságnak és egy gyalog j sorezrednek ezen vármegyében való ! állandó megmaradását törvény ér' telmében biztositositotta. j A nemes vármegye ezen alkotáshoz eddigelé 32035 frt. 50 kr. tőkével járult hozzá. I Ez a katonai beruházás a városnak a) alatt csatolt számvevői hiteles kimutatás szerint összesen , 648.797 frt 86 krba került, melyI bői levonva a vármegye fentebb kimutatott hozzájárulását 32.035 frt. 50 krt. és az időközi kamatok fejében bevett 17.868 frt. 02 kr. — összesen együtt 49.903 frt. 52 krt, , — tiszta terhe maradt 598.894 frt 34 kr, vagyis korona értékben ! .1.197.788 kor. 68 fillér valóságos kiadás. Ezen beszállásolási befektetés állandó évi törlesztési terhe a 2/a kimutatás szerint: a) az 1.197.788 — Nem tudom. Magas, sovány, fek«te sántit a bal lábára . . . — Herkulesre — Uliva! dadogta halkan a professzor és arca rákvörössé lett. — Mit mond, mester ? kérdezte Bucciolo. Fabricio urnák ugy tetszett, hogy a föld inog lába alatt és Bucciolo arcza megduplázódik. Minthogy nem érzett magában erőt a végső csapás elviselésére és attól félt, hogy Bucciolo a Giovanna asszony nevét, az ő saját feleségét fogja megnevezni, elhatározta, hogy a nevet nem kérdezi A téli hónapokon át a professzor az egyetemen éjszakázott, hogy a diákoknak éjjel is tarthasson előadást ugy, hogy madonna Giovanna a cseléddel egyedül volt otthon. — Elmégy a találkára, Bucciolo ? — Természetesen. — Kérlek, jer hozzám és tudasd velem, amikor elmégysz oda. Bucciolo megigérte ezt és eltávozott. Külsejéből és szavaiból azt következtette a mester, hogy még nem gyanakszik. — Nem kivánom, gondolta Fabricio ur hogy ezt a tudományt rajtam tanulja meg. Este eljött Bucciolo. — Mester, itt az ideje ! — Eredj és légy óvatos ! — Oh, ne féltsen engem ! Az iíju mellén vastag páncél csillogott, a kabátja alatt kard, a derekán tőr, — FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes Iia sím j lőszer. Iz .Esztepgom és Vidéke* tárcája.