Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-09 / 80.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLÓFIZETÉSI ÁRAK : Égést évre — — — — 12 kor. — öl. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. .íegyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes «Kam ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előflzetósek, nyiltterek és hirdetések küldendő Kossutlj Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. Kéziratot nein adunk vissza. í^— Az üresedésben lévő birói állás betöltése. Esztergom okt. 6. Midőn az igazságügyi kormány az 1893 éy i XVIII. t. cikket ter­vezte, két fő cél lebegett szemei előtt. Az igazságszolgáltatás gyor­sítása és olcsóbbá tétele. Hogy a törvény holt betűiben testté vált ige mennyire volt üdvö­zítő, arra a perlekedők tudnának legjobban megfelelni. Nem célunk a törvény bírálata, mivel arra a leghivatottabb a min­dennapi gyakorlat, azt azonban már feladatunk kötelességének is­merjük, hogy ujjal mutassunk reá azon, a törvény intentiójával össz­hangban legkevésbbé sem lévő ál­lapotra, melynek köszönhető, hogy az egyik albirói állás járásbírósá­gunknál betöltve oly soká nem lesz. Lehet, hogy mire e sorok napvi­lágot látnak, meghozza a hivatalos lap a várva várt kinevezést, de mig az igazságügyi kormány kése­delmes eljárását ez távolról sem Addig IjerVadt . . . Addig hervadt a falevél Míg lefújta az őszi szél. Hervadt levél, hervadt levél, Jtz enyészet rabja lettél. Addig tartott hű szerelmed, Mig magadat nem ismerted. Hogy mostan már tudod ki vagy ; Meghalhatok te miattad. Fehér. A szerelem tudománya. Novella a XV. századból. Irta: MARESKOVSZKY D. Meséére Fabricio, a bolognai egyetem legtudósabb professzorainak egyike, dia­lektikát tanított, melyen oly csodálatos művészettel uralkodott, hogy a syllogis­musok császárjának hivták. De messere Fabriciónak nemcsak a dialectika, ha­nem az emberi tudomány mindenestül a kisujjában volt. Es ami legnevezetesebb a dologban, — a tudós férfiú az ő fene­ketlen mindentudását nemcsak a fontos tárgyaknál nyilvánította, hanem a leg­kisebb világi dolgokban is. A diákok beszélik, hogy: messere Fabricio egy Íz­ben.levelére e czimzés helyett: »Padua, sanálja, addig másrészt nem ment fel bennünket attól, hogy a kérdést, nyilvánosan ne pertractáljuk. Az, ki ismeri az uj sommás tör­vény szülte ügyviteli szabályokat, a munkabeosztást, az ügykört, aki fi­gyelembe veszi, hogy augusztus és szeptember hónap az, midőn a biró jól kiérdemelt szabadságát élvezni óhajtja, az, ki tudja, hogy az esz­tergomi kir. járásbíróságnak mily ügyforgalma van, ki tudja, látja, hogy az az egy polgári bírája mint görnyed a túl nagy munka súlya alatt, az méltán fog megütközni azon, hogy már negyed évet meg­haladó idő óta van üresedésben járásbíróságunknál egy albirói állás. Hogy járásbíróságunk ügyfor­galma mily nagy, ezt a beavatottak tudják, talán legjobban az igazság­ügyi kormányzat. Hogy bíráink és a személyzet mily, valóban önfeláldo­zóan munkálkodnak, erről az el­nöki vizsgálatok tudnának legfőkép tanúskodni. Joggal kérdjük tehát az igzság­szolgáltatást igénybevevő nagy kö­a borpiacon, a Luna gyógyszertárban c, szórakozottságból ezt irta: »nella cittä Ántenörea, in sul foro di Bacco, all' aro­mataria della dea triforma«, vagyis : An­tenora városában, Bachus fórumán, a háromalaku istennő aromatriumában. A levél nem jutott el a címzetthez, de di­csőségére vált a tudós messere Febrici­onak. Oly gyakran és oly fölségesen beszélt Tullius nyelvén, hogy anyanyel­vét is elfelejtette, ami azonban őt nem bántotta, mert nem tartotta azt magá­hoz méltónak : és egyszer rossz kedvé­ben azt a véleményt nyilvánította, hogy Datite Divina komédiája a cicerói szé­pen szólás jelen korszakában csak sajt­takarónak való. De mikor annak bebi­zonyításáról volt szó, hogy a consumtum szavat p-vel vagy anélkül kell-e irni, akkor messere Fabricio a lelkesedésnek olyan szent lázába esett, ugy szórta a tudománya kincseit, hogy legkönnyel- J müob és tudatlanabb hallgatójának is borsódzott tőle a háta. Messere Fabricio kicsi, beteges, j gyönge legény volt, mert testét a toly­tonos munka kimerítette ; az arckifeje- j zése azonban szigorú és méltóságos vala, t a szeme mély, a járása fönséges és lassú és senki sem tudta a málnaszinü, nyulbőrrel béllelt professzor-peierint és a rengeteg kalapot oly művészettel vi­selni, mint ő. Ebben az időben a bolognai egyete­men két tekintélyes és gazdag római ifjú tanulta a jogot — az egyik Izönséggel, mi oka a sede vacante­nak ? Összeegyeztethetőnek tartja-e az igazságügyi kormány az olcsóság és gyorsaság elvére alapított igaz­ságszolgáltatással azt, hogy egy oly ügyforgalmú bíróságnál, mint a mi­énk, hónapokon keresztül és épp azon időben legyen üresen egy birói szék, midőn az ügyforgalom a leg­nagyobb ? Az igazságszolgáltatás milliókat jövedelmez állami háztartásunknak js igy mivel sem indokolt a fukar­jság, mert csak ennek tudható be a ' késedelmeskedés. ! Mi, eltekintve a méltányosságtól ! nem tartjuk összeegyeztethetőnek I az igazságszolgáltatás céljával azt, hogy egy bíróra háritassék azon fel­adatok megoldása, mellyek két biró egész munkaerejét igénylik, j De nem tartjuk összeegyeztethe tőnek azt sem, hogy az előléptetés folytán távozott biró darabjai hóna­pokon keresztül várják az uj birót.*) *) Úgy tudjuk, hogy polgári bíránk munkássága azokra is kerít sort a lehetőség határain belül. v A szerk. az egyházit, a másik a világit, — kik a nemes Savelliházból va­lók voltak és benső barátságban éltek. Az egyik neve Bucciolo, a másiké Pi­etro Paolo volt. Mikor az előbbi letette a rigorózumokat, igy szólt barátjához : — Szeretetreméltó Pietro, minthogy a rigorózumokat letettem, haza szándéko­zom utazni. ! Pietro ezt feleltl: — Kérlek ne hagyj el engem, én itt az idegenben oly egyedül vagyok. Ma­radj még itt a télen. Tavasszal befeje­zem én is tanulmányaimat és egyszerre utazhatunk. És addig, hogy az időt ne vesztegesd, válaszsz valamely szived szerint való tanulmányt és foglalkozzál avval. Bucciolo beleegyezett, megígérte, hogy megvárja barátját, elment messere Fab­ricio professzorhoz és igy szólt : — Elhatároztam, hogy megvárom az én unokaöcsémet és kérlek, mester, adj elő nekem az idő alatt egy másik felsé­ges tárgyat. — Jól van, felelt a mester, válaszsz magadnak valamely tárgyat és én tani­tani foglak. Bucciolo erre azt mondotta : — Mester, ha nagyságod megengedi, a szerelem tudományát szeretném ta­nulni. _ Mikor messere Fabricio ezt a kérel­met hallotta, összevonta szemöldökeit és ugy meg akarta mosni az arcátlan fickó fejét, hogy örökre elmenjen a Elvárjuk, de sőt követeljük az igazságot keresők nevében, a kése­delmes eljárás gyors sanálását. Veritas. Uj gyógyszertár a megyében. ! Egészségügyi bizottsági ülés. Esztergom, 1902. okt. 6. Két fontos ügyben adott ma vé­leményt a megye egészségügyi bi­zottsága, mely d. u. 3 órakor tar­totta ülését, dr. Seyler Emil tiszti főorvos elnöklete alatt. Az előadóit tisztet dr. Aldori Mór töltötte be, mig a tagok részéről jelen voltak : dr. Horacsek Gyula, Dankó István, Reusz József, B. Szabó Mihály, Oltósy Ferenc, Rogrün Ede, Kakass László és dr. Prokopp Gyula. Az ülés megnyitása után dr. Sey­ler Emil elnök röviden előadta, hogy a város polgármestere egy felter­jesztést intézett az alispánhoz, mely­ben az 1876. évi XIV. t.-c 163. §-ára való hivatkozással annak lehe­tőségét vitatja, hogy ő, az egész­ségügyi bizottságnak elnöke lehetne, mely felterjesztést az alispán, dön­tés végett a miniszterhez küldött fel. kedve a professzorokkal való tréfálko­zástól ; de mikor Bucciolora nézett és annak ártatlan, rózsás arcát, őszinte te­kintetét, szerény, tiszteletteljes moso­lyát látta, a latin dorgatórium elhalt aj­kain . . . Valami elmúlt, kellemes, vi­dám .dolog repült át emlékezetén, ő is mosolygott és ezt felelt«: I — Pompás ! Nem választhattál volna számodra kívánatosabb tudományt. Eredj hát a jövő vasárnap a minoriták temp­lomába reggeli misére, amikor Összegyü­lekszenek ott a város összes asszonyai és keress olyat köztük, aki neked meg­tetszik. Ha találsz ilyet, kövesd őt tá­volról addig, amig megtudod, hol lakik, aztán jöjj hozzám. Ez az első feladat; teljesítsd pontosan. Bucciolo ugy tett, ahogy a mester mondta. Elment a templomba és figyel­mesen nézegette az asszonyokat, akik ott nem kis számban jelentek meg. Valamennyinél jobban tetszett neki egy hölgy, aki kacér és kedves szépséggel vala megáldva. Mikor a hölgy kilépett a templomból, Bucciolo bizonyos távolság­ban elkísérte hazáig, megjegyezte a há­zat, amelyben lakott, amiből a hölgy azt következtette, hogy a diák udvarolni akar neki. Bucciolo ezután visszatért a mester­hez és igy szólt: — Teljesítettem az első feladatot és megtaláltam azt a hölgyet, aki nekem tetszik. Messere Fabricio mulatságosnak találta Iz .Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom