Esztergom és Vidéke, 1902
1902-10-05 / 79.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Meájelepik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgésí évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — — 6 kor. — fi]. .íegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes ti2ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldené J Kossutlj Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. H*-t Kéziratot nem adunk viasza. HrEsztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága elnökétől, Meghívó. Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága 1902. évi IV. évnegyedes rendes ülését folyó évi okt. hó 11-ik napjának délelőtt 10 órájakor tartja a vármegye székházának tanácskozó termében, melyre igen tisztelt Uraságodat, mint ezen bizottság tagját, van szerencsém hivatalos tisztelettel meghívni. Esztergom, 1902. évi szept. hó 30-án. Heya Tivadar. kir. tanácsos, elnök. A muzslai járásbíróság székhely kérdése. Esztergom, 1902. okt. 3. Régi nóta ez már és mégis uj, mivel azt az actualitás felfrisiti. Felveszük a reménytelenül elejtett fonalat, hogy harcoljunk az érvek súlyával, az újból napirendre hozott székhely kérdésében. Az igazságügyi kormány érzi, tudja, hogy ama helyiség, melyet jelenleg bir, bírósági helyiségekre alkalmatlan, célszerűtlen, s ez indi, ! Az .Esztergom és ÍÍM tárcája. Mikor ér\ még . . . Mikor én még ott lehettem tenálad, Messze került el engem a búbánat ; De mióta távol vagyok tetőled, Az is fáj, ha gondolkodom felőled. I Piros alma vagy te most is kis leány, \ Én falevél, tovasodort, halovány. Te még most is ott csüngsz anyád kebelén, Zúgó szelek forgó szárnyán futok én ! Pedig tudom, ha célomhoz érkezem Összetépve, megviselve végtelen, Ezek lesznek jó anyádnak szavai: Az almát már elrabolta valaki . . . Ruff Andor. I A mire a férfi nem számit. Irta. JEAN REIBRACH. I. Astrel kapitány az egész télen át fáradhatatlanul udvarolt a szép grófnőnek, akinek aranyhaja szeszélyesen hullámzott a fehér illatos vállakra s a kinek makulátlan márványhoz hasonló testén mintha valami rózsaszínű meleg fény csillogott i volna. A keringők bódultsága, a cotillon vigasságai s a vacsorák fesztelenségei között a kapitány lángoló szavakkal totta arra, hogy a székhely kérdését ujabban napirendre tűzze. Az elmúlt hetekben, midőn Pulay Géza kúriai biró, a komáromi törvényszék elnöke szokásos szemléjét nevezett bíróságnál tartotta, megbízta annak vezetőjét, hogy a helyiség kérdésében járjon ujabban el, tárgyaljon a községgel alkalmas helyiség bérletét illetőleg, mert Muzslán épiteni, egyáltalában nincs szándékában a kormánynak. Hogy a megbízatásnak mi lesz az eredménye, előre sejtjük. Egy helyisége van csak a községnek mi alkalmas lenne a biróság részére, és ez az iskola épület, melytől azonban a község meg nem válik, mert sokkal nagyobb érdeke, hogy fiai egészséges iskolába járjanak, mint a biróság ottmaradása, s igy befejezettnek tekintendő az, hogy a biróság Muzslán nem marad, mi ha megtörténik, Muzsla községe veszíteni mit sem fog, mert hisz a bírósági székhely, eddig sem hozott annak semmit. A kérdés már most az, hová, ostromolta őt s a fogadási napokon, a mikor jó korán szokott volt [jelentkezni, ott térdelt rendszerint a zárt szalon enyhe télhomályában a hölgy lábainál és elzengte azokat a szerelmi himnuszokat, melyek oly gyakran altatják el az asszonyi ellenállást. De a grófnő ellenállt, változatlan maradt a gúnyolódó vidámságban, kétségbeejtve az udvarlót vére nyugodtságával, pillantásának zavartalanságával s őszinte, nyilt kacagásával. De a mai naptól, július 14-étől, sokat várt a kapitány. Hosszas esedezés után megkapta az engedélyt arra, hogy elkísérhesse a szépséges grófnőt a longchampii revuere. Ezer bolondos reményt fűzött a kapitány ehhez a naphoz. Azt hitte, hogy a tömegnek lelkesedése a grófnét is hatalmába ejti, hogy az egyenruhák fénye elszédíti, a csapatok mozgása, a trombiták harsogása elkábítják s hogy ilyenformán megtörve: a hosszú védekezés után legyőzve, a viszszajövetnél karjaiba fog omlani a viszszafojtott szenvedély teljes hevével. Astrel kapitány ott ült a grófnő mellett a zsúfolásig megtelt tribünön s a hajfürtök rezzenésében, a szemek fényében, az ajkak pirosságában, a gyöngéd lélekzéstől rithmikusan emelkedő kebel mozgásában kémlelte, hogy mit érezhet most az ő imádottja. Térdeik egy-egy fordulásnál találkoztak. Néha a napernyő, mely szines foltokat varázsolt a hölgy orcáira, megérintette a kapitány könyökét, vagy pedig a legyező, mely a fog tétetni a biróság, ha Muzsláról kihelyeztetik ? Ha jól vagyunk értesülve, ugy a kormány tekintete Köbölkútra esik. Hogy miért arra, s miért nem Esztergomra, ez valóban talányszer u. Köbölkút maga sem kér a székhely dicsőségéből, ha ,pedig a közönséget, a perlekedőket szavaztatjuk meg, azok érdekeit vesszük figyelembe — ami a leghelyesebb — ugy előre látható a győzelem, mely városunknak juttatja a pálmát, mivel azok inkább jönnek városunkba, hol egyúttal egyébb, pl. a pénzintézeteknél, telekkönyvben lévő dolgaikat végezhetik, bevásárlásaikat eszközölhetik, de eladásra szánt termékeiket és árucikkeiket is értékesíthetik ugyanazon egy alkalommal, s igy ha az a vidéki perlekedő Ezstergomba jön, mindég tudja dolgát úgy beosztani, hogy a mellett más teendőit is elvégezze, ideje kárba ne vesszen. Fordítsuk azonban meg. Nem vész e teljesen kárba az az idő, nyak körül a szőke fürtöket fel- és lelengette, bódító női illatot hullámzott feléje. Astrel kapitány a legártatlanabb arccal kertfste azokat az apró érintkezéseket a hölgygyei, melyek ha megvolnának engedve, nem lennének annyira kéjesek s ha nem a szórakozottság leple alatt csinálódnának, illemsértők is lehetnének. De mindezek aközben történtek, hogy a grófnőnek megmutatta ott lenn a napsütötte térségen a csapatokat. Amott a lovasság: kék és vörös szinvegyület, melybe, a szürke lovak világos foltokkal mozognak ; a dragonyosok a vértesek: a sisakok csillognak, a vérteken a fénysugarak villannak meg. Távolabb a tüzérség vonul fel : egyhangúbb kép, csak időközönkint villan meg egy-egy acélfegyver hideg fénye. Egészen hátul, a térség végén a gyalogezredek, befejezve a felvonulást, még tovább rendezkednek. Aztán összetömörülve szürke gomoíyba, összerakják a fegyvereket gúlákba, melyekről visszaverődik a napsugár. Es a nő fölé hajolva, a kapitány mintegy kiséri a figyelő tekintetet, azon van, hogy el ne veszítse az érintkezést a hölgy vállával. És a grófnő, bár látszólag megragadja őt az előtte feltáruló kép szépsége, olykor finom gunyosmosolyra vonja össze szájszőgleteit: de azért nem szakítja meg az érintkezést a férfival, hanem mozdulatlanul nézi a fegyvereknek távolról jövő csillogását. melyet a városi perlekedő kénytelen eltölteni, ha akár Muzsla, akár Köbölkútra kénytelenittetik menni ? Sem Muzslának, sem Köbölkútnak a birósági székhely előnyt, hasznot nem nyújt, s azért egyik sem ragaszkodik ahhoz. Ami pedig a leginkább érdekelt perlekedőket illeti, azok természetszerűen városunk javára döntenek. Ha már most mindezekkel szemben Esztergomot vesszük, elképzelhető az az anyagi haszon, melyet mások kára nélkül az idegen forgalom révén annak hoz. Sajátszerű mégis, hogy igy állván a dolgok, miért kerüli városunkat az igazságügyi kormány ? Hisz magának az igazságszolgáltatásnak lenne csak előnyös az adott viszonyok között, ha a biróság székhelyéül Esztergom választatnék, hol telekkönyv, adóhivatal, közjegyzőség s egyébb hivatalok és hatóságok jelenléte, az igazságszolgáltatás céljait, feladata megoldásában elősegítik. Avagy talán az adóhivatal, közli. A tribünök már mind megteltek. Köröskörül a longchamp i mezőn ember ember hátán tolong, a fejek mintegy elzárják a a látóhatárt s a tolongó, nyüzsgő nép mint egy morajló tenger ostromolja körül hullámmaival a fényes hadsereget. Egyszerre ágyúszó hallatszik. A csapatokban egyszerre sürgés-forgás, a fegyvergulákat megbontják s a nagy tömeg nemsokára csapatokba rendezve, elkülönítve, mozdulatlanul készen áll. A térségen minden csendes és egyszerre balról a dobosok és kürtösök megszólalnak, a zene belekezd a játékba végig az egész vonalon. Megkezdődött a szemle. A szuronyok képezte sor ellőtt porfelhő kavarog fel. A spahik nyitják meg a menetet, humuszukba bnrkolva, lovaikat megsarkantyúzva vágtatnak előre, utánuk a szines, ragyogó táborkar élén halad a párizsi gouverneuer, lassú tisztelgéssel illetve az egyes ezredek zászlóit. Sokáig, tartott ez a tarka felvonulás a lehajló zászlók előtt, a mindenütt felhangzó zene kísérete mellett a szemle terén. A nép megrészegedve a zajtól s a színektől, tapsolt. A lárma mindinkább nagyobbodott, túlharsogva a kürtök riadását. Most, hogy a szemle végett ért, a kormányzó helyet foglalt a tribünökkel szemben, háta megett a fényes egyenruhájú kísérettel, Astrel kapitány, boldogan, hogy a grófnő a figyeléstől kipirult s hogy testén a lázas kíváncsiság átrezzent, megmutatta a külföldi attache^ FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtőszer.