Esztergom és Vidéke, 1902
1902-10-02 / 78.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. égj elemik Vasárnap és csütörtökön. JÍLÓFIZETÉSI ÁRAÜ ; int. évre — — — — 12 kur. — fii. fél évre— — — — — 6 kor. — Ül. .íegyed évre — — —3 k 0 r. — fii. Egyes izáiu ára: 14 Ül. Felelős szerkesztő: Dr. PRÖKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (nova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetéseit küldendő Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. Kéziratot nein adunk vissza. i-í-Egészségügyi állapotaink. Okt. i. Régi lakója vagyok Esztergomnak, ki mint ilyen, közügyeink és állapotaink iránt, bizonyos fokú érdeklődéssel viseltetem. És ha öszszehasoniitom a multat az utóbbi évek állapotaival, elfogulatlanul ítélve, haladást kell constatálnom közállapotaink, igy egészségügyi viszonyaink terén is. Az elfogulatlan Ítélet az, mi a tollat kezembe adja, amidőn kérdem, mi an'nak oka, hogy a közigazgatásnak legfőbb helyi szerve, körülbelül egy év óta mégis oly atyai gondjaiba vette városunk közegészségügyét, az atyai hatalom bizonyos arrogantiájával oktatva az önjogú várost ? Azt hiszem nem csalódom, ha azt mondom, hogy a buraucratia tultengésének tudandó ez be, mely szélsőségeiben, sokszor határt nem ismer, amely feltevésre méltán jogosít azon állandó, kivitelében variáló kritika, melynek egészségügyünk, mondhatnám állandóan ki van téve. Ai .Esztergom is lie* tárcája. Rózsika. — Elbeszélés. — Két leány szorosan átkarolva egymás derekát, lépdelt a hegyen felfelé vezető ösvényen. Előttük és mögöttük mindenfelé csak fenyő volt látható. Szép volt az út : . . A páfránnyal és eperrel szegélyezett, imitt-amott szikla részekkel diszitett fenyőerdő szépségét emelte a kedvesen csörgedező kis forrás, a mely minden lépten nyomon, a ballagok útjában állott. Hol egy vén sziklából, hol egy odvas fa alol, mindenünnen szinte lopva buggyant elő a forrás, s lassan tovább folyva, elhagyta kis fészkét, majd mint patak kígyózott végig az erdőn át. A kígyózó patakok össze gyűltek egy kiálló szikla felületen, ahol aztán nem fértek el, amiért megharagudtak és dühösen zuhantak le a szikla mellett tátongó mélységbe, amiben egy ábrándos ifjú gyönyörködött. Egy kidűlt fenyőfa korhadt törzsén ülve nézte a vízesést, és elmélázva hallgatta a viz meséjét. Mögötte egy hosszú szikla öltögette a nyelvét, a tetején egy néhány bólintgató ciklámennel. Majd cigarettára gyújtott és nagy füst karikákat erezgetve Egyszer az uj vágóhíd felépítését sürgetik, másszor a piac rendészet miatt ütik, majd köztisztaságát ócsárolják, pedig ha magas százalékú pótadót fizető városunk egészségügyi állapotait egybevetjük pl. a pótadót nem ismerő Párkány egészségügyi, köztisztasági állapotaival, úgy inkább annak lehetne adressálni, egy-egy megrovási kalandot, mint Esztergomnak. Igazságtalan volnék, ha azt mondanám, hogy egészségügyi állapotaink kívánni valót maguk után nem hagynak, mert hisz mindnyájan észleijük a fogyatékosságot, de viszont aki nem a törvények és rendeletek kérlelhetlen szigorának paripájáról, hanem a mindennapi élet gyakorlatából szerzi a tapasztalat adatait, az méltán megfog ütközni egészségügyi állapotaink olyatén jellemzésén, mely azt, a megye legutolsó községének ís utánna helyezi. Az, ki a város költségvetéséből tudja, látja, hogy mily — erejét meg- i haladó — áldozatot hoz a város kö- j I zönsége az egészségügyi követelmények kielégítésére, kell, hogy méltó megbotránkozásának adjon kifejezést akkor, midőn mindezek dacára, a teljes semmit tevés vádjával illettetik. Hallva a vádat, a kritikát, a legsötétebb Afrikában kell városunkat képzelni. A legújabb kori ezen állásfoglalás tárgyilagosan szólva, tendentiosus, mit tovább tűrni nem lehet. A kérdéssel egyelőre bővebben nem foglalkozunk, mivel a történendőknek eléje vágni nem akarunk, hisz alkalmilag reá térünk még a dolog érdemére. Egyet azonban szó nélkül hagyni nem lehet. S ez a város jó hírneve. Hisszük, de elvárjuk, hogy képviselőtestületünk fog módot találni arra, hogy legyenek bár a súlyos vádak igazak, avagy alaptalanok, mindkét esetben úgy fog eljárni, hogy a város hírneve csorbát ne szenvedjen. Veritas. a kék semmiségbe, türelmetlenül tekintgetett az erdő meredek ösvényére, ahol, ah végre ! feltűnt a két leány, Herta és Rózsika. Az ifjú ember, akit nevezzünk Gedeonnak, felszökve ülőhelyéről, zerge módra szaladt a lányokhoz. — Már oly türelmetlen voltam. Tessenek nagysámék egészen feljönni a vizeséshez. Rózsikának úgyis ez a kedvenc helye — ott lehet ábrándozni. — Maga beszél! hát maga mit tett mostanáig ? azt hiszi nem tudom! — Cigarettáztam. — Igen ! cigarettázott a legjobb kifogás. Talán az is foglalkozás akar lenni ugy-e ? — Hát persze az ! — Igen! eh különben mit. Gyere Hertuskám azért is a vizeséshez megyünk. — Istenem de nagy gyerekek vagytok. Gedeon soká vártál ? — Már egy örökké valóság óta édes kuzin. — Ne hidd Hertus ! — Rózsika ! mért ne higyjem, hiszen tudod te, hogy én mind a kettőtöket szeretlek, ő az unokaöcséra és te vagy az én aranyos kis hercpinkellim. — De őt ne szeresd ! mert ő egy kiállhatatlan ember. — Már megint! mit vétettem magácskának Rózsika ? — Mit ? még maga kérdezi, hát tegnap mikor a kertben ültem ki volt az a goromba ember ? . . . — fogalmam sincs róla. — Csak adja itt most a komoly doktort, haha ilyen gyerek orvos. — Rózsa ! — Kis lányom ne légy rossz ! mond el mV az a nagy vétség ? / — Képzeld csak Hertus : tegnap este amint a kertben ültünk, egy csokrot dobott az ölembe, de tudod sokan voltak nálunk akik aztán mulattak az én zavaromon. Még szerencse, hogy nem vették észre ezt a kis levelet. Tessék itt van vissza adom olvasatlanul. Gedeon alig birta nevetését tartoztatni, tréfája sikerének hallatára. A heréig kis duzzogó Rózsika pedig, egy haragos pillantást vetve rá, Hertának, a komoly Írónőnek adta a levélkét. — Édes lányom ez a levél neked szóll, én nem bonthatom fel, de tudod mit, adjuk oda Gedeonnak, a kopé had olvassa fel maga. Én is kiváncsi vagyok mi állhat egy ilyen kis levélkében, amit az én komoly unokaöcsém a virágokra bízva juttat kezeibe. — Megengedi Rózsika nagysám, hogy felolvassam ? E közben felértek a vizeséshez. Herta és Rózsika, Gedeon előbbi helyére ülve gyönyörködtek a vadregényes tájék szépségében. És Gedeon egy fához támaszkodva reszkető kezekkel bontotta fel a levelet és nézte a fehérruhás Rózsika Teknika és közgazdaság. Teknikusaink a legközelebbi napokban országos gyűlésre gyűlnek össze, hogy megvitassák foglalkozási águknak ügyes-bajos kérdéseit. A napirendre tűzött előadások között van egy, amely általános érdeklődésre is számot tarthat. Ez Gaál Jenő dr. műegyetemi tanárnak előadása a technika és közgazdaság kapcsolatairól. Ha a teknikának és közgazdaságnak egymáshoz való viszonyait csak futólagos szemléletre méltatjuk is, azonnal'kitűnik, hogy itt nem csupán egy, hanem sok, sőt lényegükben igen különböző problémákról van szó. Hogy a tárgynak csak két főoldalát jellemezzük, ime : ha a teknikára és közgazdaságra, mint tudományokra gondolunk, felvetődik e két tudományszak összefüggésének és fokozott megtermékenyítésének kérdése ; ha pedig technika alatt gazdasági célokra irányuló tudást, közgazdaság alatt pedig az emberek gazdasági életét értjük: akkor a probléma a teknikai tudás és gazdasági belátás bizonyos fokai és fejlődési irányzatai között|jfennálló kölcsönös vonatkozások körül fog forogni. kedves, átszellemült arcát. Mert ideális kis lány létére tudta élvezni a táj szépségét, aki a felvidéki fenyvesekben nyaralva ismerte meg az ő unokanővérét, a szellemes, okos Herta irónőt. Látszott, hogy a legnagyobb szeretettel és csodálattal csüng uj barátnőjén. — Te Herta ! én ezeket a fenyőíákat nézve, mindig mintha a kis Jézus lépteit hallanám. Gyermek álmaiban mindig innen képzeltem a karácsonyfákat. Szinte látom amint vágja ki és díszíti azt a jó gyermeknek és én a kis leány, az ablaknál állva lesem. Eh, de hisz az már elmúlt . . . — És nagyon boldog voltál akkor ? — Igen Hertám ! — És most nem vagy boldog? — De, ha téged látlak, ha mellettem vagy és szeretsz, óh akkor nagyon boldog vagyok. — Rózsika ! feleljen előbbi kérdésemre, olvassam-e a levelet ? kérdé ingerülten a fiatal orvos. — Ne! nem akarom. Hanem tudja mit Gedeon, kedves jó Gedeon! Másszon fel arra a sziklára és szedje le azokat a a virágokat nekem. Igen ? és Gedeonhoz menve megfogta a kezét, s lágy behízelgő hangon kérte. — Mind-mind leszedem magának Rózsika!.. súgta fátyolozott hangon az ifjú merően a szemeibe nézve az ő általa annyira szeretett Rózsikájának. És elindult, hogy a merész utat megtegye a szeszélyes lány kedvéért.
