Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-21 / 75.szám

U iiak elszántnak és erősnek a hazáJ|s szabadságért oly tettre és áldoJrra késznek a magyart, mint ez a ^ódával teljes idő: a szabadságharcz A» 1848-ik évi reformtörvények, melyek • xagyarországot a szűkes tartományi _Ler;tböl melyben az idegen uralom add-'g lenyűgözve tartotta egyszerre Jú < 4&baditották nyomasztó helyzetéből és migindu.lt a nagy alapvető munka mely hivatva volt a magyart a nagyobb és számottevő nemzetek sorába iktatni. KDS&ÜJ^ÍOS kinek a helyzetet felismerő Sszánt fellépése vivta ki rövid [olyasa alatt az új korszakot ^vények megalkotását és szentejgygzerre a nemzet vezérévé rajongó szeretettel és lelkesedett körül az uj vívmányok [jongó közvélemény. Iz örömmámort nyomon követte idalom és elkeseredés, midőn mint Ibbá lett a nemzet elleni törekizentesitett törvények végre nem l, a szabad intézmények megcsorbiirányuló gonosz és cselszövő íunka és midőn mindehhez a nemzeík mesterséges fellazítása is hozzá rt és Jellasich betört az országba, ír szervezte Kossuth Lajos a nemzeti Sdelmet, ekkor vette kezdetét a fadságharcz annak a 40. honvédzászló' felállításával, melyet Kossuth fnyára lelkesedéssell és minden _.*ra kész elszántsággal egyhangui-havazott meg a nemzet képviselete, ikor született meg a honvéd. Tüz és Frkere-\ztségben kapott nevét Kápolna, rJicske, Szolnok, Isaszeg, Vácz, N. Salló Buda, Komárom, Ácsnál és számtalan más Ihelyen saját és az ellenség vérével letörüihetetlenül irta a történelem lapjára. Száz csatában ezer halállal, szált "azembe a honvéd, a kit nem zsold, nem kényszer, állított hadi sorba, hanem ajiaza,- és a szabadság szeretet adta le a fegyvert hazája és nemzete |nére. Fényes győzedelmes harcát ra nézte a világ, mely az egykor peges magyar névről majdnem iledkezett már s habár a sors den végzete, mely az északi ]öruitotta száz sebből vérző haidalpálmájátakkorkiis csavarin erőfeszítés következtében kezéből az a harcz, melyet rar nemzet 2 nagyhatalom és m

^.onfitársai egyrésze ellen PTJL harczolt végig, hatásában Idményében győzedelmes volt, Jgy az elnyomatás keserves éjsza^^Trtán alkotmányos szabadságunk hajnalára viradtunk, s jelen áldásait íostohaságával együtt élvezve inkább ipndhatjuk mint valaha a költővel "^L magy aj

5 áll Buda még". Mindezt 4* szabadságharczban kifejtett irőfeszitésiiek és nemzetünk azon erkölcsi tulajdonainak köszönhetjük, melyek uj f

~

.fényes világításba helyezték nemzeflág szemében és ellenségeinket psre kényszeritették; mert meg magyar, hogy ennek a vérrel és vitézséggel fentartott iégvédésére elég erő cserWulO&^g fiainak izmos karjaiban ssabsldságszerető, áldozatra kész inden JVoszélyel szembeszállni merő Lor lelkében., — s bármikor akarná főszak és cselszövény nemzeti lététől [.állóságától szabad intézményeitől meg ii, készen találand mindnyájunkat "jclásáig. jélda, melyet 48/49 emléke Hkünk elé tár, ez a tanulság készséges befogadására és hű ízesére teszünk szentfogadást e lent helyen, és a mai szent napon, •gtnk áldott születésének százatlóján. Es kell e magyarázat vetett ma ide bennünket ? Nem llönk mindenki, hogy Kossuth rév minden időkre elválasztrrtak együvé? Kossuth Lajos Iség megteremtője, ő volt a Leírni harozának vezére szerveicsőség, mely a honvéd neve pg, ő rá sugárzik visza, — kegyelet mely szabadság^rczunk elvérzett hősei iránt ^ tölti be lelkünket, feléje szárnyal mindenkor, de kivált a mai napon. Ászért jöttünk ma ide, hogy Sitt ^ is tanúságot tegyünk Kossuth Lajos dicső emlékezetének kegyeletes ápolásáról, és és e szentelt hantokon a hazafiúi kegyelet oltárán mutassuk be a haza és szabadság szeretet áldozatát, mellyel emlékét ünepeljük. És most végre tehozzád fordulunk nemzetek alkotója és teremtője, mindenható Isten 1 Ontsd lelkünkbe szent malasztodat, gyújtsd fel szivünkben a hazaszeretet tiszta lángját, hogy édes magyar hazánkért mindenkor készek legyünk munkálkodni szenvedni, élni, s halni. Koszorúzzad meg a hazánk szabadságáért oly sokat küzdött és szenvedett hívedet Kossuth Lajost, szenthitvallóid hervadhatlan koronájával; vezesd be őt menyei dicsőséged, fénylakába és add meg neki azt, hogy égi fény köréből letekintve szabadnak, dicsőnek, nagynak, láthassa ezt a vérrel szerzett és megtartott szép magyar hazát az idők végezetéig ! Ugylegyen. Tátus János szavalata és hazafias dalok éneklése után, hazafelé indult a tengernyi nép. A banket. A hazafias ünnepélyt 150 terítékű bankett fejezte be, melyet a városi kör rendezett, esti fél 8 órakor a „Fürdő" vendéglőben, melyen társadalmunk minden osztálya képvi solve volt. Ott voltak az agg honvédek, számra nyolcan, kiket a városi kör vendégekül hívott meg. A város és a megye képviseletében a többek között ott voltak: Vimmer Imre, Frey Ferenc, Szabó Mihály, Niedermann József, dr. Hulényi Győző, dr. Földváry István, Hamar Árpád, Kollár Károly, R o t h n ag e 1 Ferenc, dr. Helcz Antal stb. A második fogásnál Vimmer Imre polgármester emelkedett szólásra. „Isten, áld meg a magyart!" ezzel kezdette szavait, melyeket koronás királynők éltetésével fejezett be. A háromszoros éljen elhangzása után, a hymnus dallama kelt visszhangra. „Leszált a nap de nem alkonyo dik" ! Ezzel vezette be Fre y Ferenc országgyűlési képviselő tartalomdús szavait, melyekben Kossuth Lajost dicsőitette és hazahívásának könnyekre inditó részleteit ismertette. Beszédét azzal fejezte be, hogy az a lelkedés, mely 48-ban volt, nem halt ki, él a nemzet szivében, csak alkalom kell arra, hogy kitörjön. Végre a jelenlevők a szózatot és „Kossuth Lajos azt üzente" énekelték el. Dacára annak hogy a megállapodás szerint csak két tósztról volt szó, mindamellett a jelenlévők Dr. Földváry István városi főügyészt is óhajtották hallani. A szűnni nem akaró „halljuk Föl dváryt" fel ki ált ásóknak engedve, állott fel nevezett főügyész és esztti ékben és hasonlatokban gazdag, lelkes és hazafias felköszöntőt mondott Esztergom város polgárainak jóllétére és azoknak a mult ápolásával, a hazát szerető erényére. Semmi sem sok — úgymond a többek között — semmi sem nagy amit a nemzet dicső emlékeinek áldoz, mert bár „nyelvében él a nemzet" de a nemzeti lét lelkét, a történelem, a szent hagyományok, a dicsőség és a gyász éber eleven öntudata teszi, ez képezi lükteíő erejét tartalmát. Fonnyad hervad elmúlik az a nép, a mely saját múltját felejti s az érte küzdő nagyok era lékezetét elhomályosodni hagyja, mert az lassan egyszer csak a saját nyelvében sem tud élni már. A vig társaság, az éjféli órákban oszlott szét. Kossuth ünnepély a helybeli reáliskolában. A helybeli reáliskola tanári kara és ifjúsága is szép és megható ünnepélylyel rótta le kegyeletét és háláját Kossuth Lajos nagy hazánkfia iránt, születésének ioo éves évfordulóján. A város kegyúri templomában tartott mise után mely alatt az ifjúság dalárdája énekelt, visszatért az iskola épületébe. Az I. osztály terme ezen ünnepélyhez méltóan volt feldíszítve, a nagy férfiú megkoszorúzott mellszobrával és arcképével. A hazafias ünnepély a következő sorrendben folyt le. Dr. Nemtsák János tanár, könynyektől meghatva méltatta megnyitó beszédében a nagy férfiú érdemeit; párhuzamot vonva Kossuth Lajos és a világtörténelem azon nagy férfiai között, kik a népért és a nép felszabadításért működtek. Felemlítette, hogy mily tiszta és megvesztegethetlen jellemű férfiú volt, kit semmi által sem lehetett a nép érdekeinek védelmétől eltántorítani, elrettenteni. Menekülnie kellett neki is, mi ugyanazon uton történt, melyen egykor Rákóczy Ferenc és társai menekültek. Ezt követte a »Kossuth hymnus,* melyet az ifjúsági dalárda szabatos előadással énekelt. Majd Szalva Jenő, >Kossut-ima« cimű költeményt szavalta helyes hangsúlyozással és érzéssel, mire a dalárda, a »Tavasz elmúlt* cimű dalt énekelte. Várallyai Sándor tanár hazafias szellemtől és meggyőződéstől áthatott beszéde következett, melyben »Kossuth. mint a magyar nép atyja* lőn bemutatva. Végül Hikkel István IV. oszt. tanuló, Kossuth Lajos cimű költeményt szavalta osztatlan tetszéstől kisérve. Az ünnepélyt a hymnus eléneklésével fejezték be. Kossuth ünnepély a tanítóképzőben. Ezen intézet is kegyelettel áldozott a nagy hazafi emlékezetének. Az ünnepélyt az »Onkepzok ö r< rendezte, s első ülését a hazafias megnyilatkozásnak szentelte. Kölcsey Hymnusának eléneklése után Keményfy Kálmán *D. tanár, a kör vezér-elnöke tartott emlékbeszédet. Beszédében rámutatott Kossuth reformátori egyéniségére, nagy művére a 48-as alkotmányra, Kossuth és Széchényi közti külömbségre, kiemelte a nagy férfiak szerepét a történelemben, az országos körülményeket és a nemzet természetes reform ösztönét, melyek elősegítik a gondviselésszerű nagy alakok eszméinek megtestesitését. Majd aKossuth korabeli ifjuság és a jelen ifjuság feladatairól szólt buzdítva az ifjúságot, hogy merjenek nagyok lenni egy szebb jövő előkészítésében. Az emlékbeszéd elhangzása után B o z z i István IV. éves szavalta el tűzzel Bartók Lajos: »Kossuth nóta*-ját, az énekkar pedig »Kossuth Lajos édes apám* cimű dalt énekelte 4 es hangban Hubacsek Arthur IV. éves ifjúsági karmester átíratásában és vezetésével. Osvald Lajos III. éves szavalta Farkas Imre: >Utolsó honvéd* cimű költeményét mély érzéssel, B e d e n i c s Gyula II. éves Ábrányi Emil: »Kossuth sirjá«-t. Végezetül elénekelte az egész ifjuság >Ne sírj, nesirj Kossuth L?jos* és »Kossuth Lajos azt üzente* nótákat, s Roszboryl Ferenc IV. éves ifjúsági elnök köszönő szavai után az ünnepi ülés véget ért. Párkány ünnepe. Az az ünnepi láz, a mely egész Magyarországot Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulóján elfogta, Párkány község felett se vonult el nyom nélkül; kigyúltak itt is mindenütt az örömtüzek, ünnepelt a község apraja, nagyja, fiatalja, vénje. Öröm volt végig nézni a lelkes közönségen, minden arcon az öröm, a nemzeti önérzet s lelkese dés szent tüze lángolt. Este 7 órakor minden ablak kivilágítva, az egész község fényben úszott; véges-végig a legkisebb kunyhóig minden ablakban kigyúlt az öröm lángja, s bizony voltak sokan a szegény nép közül, kik vacsorájukat vonták el szájuktól csak hogy Kossuth Lajos emlékének áldozhassanak. Es tette ezt a nép egyszerű felhívásra, minden kényszer nélkül, szive parancsára, lelke sugallatából. A hol csak egy parányi hely volt, mely alkalmas volt díszítés befogadására, az nem maradt üresen. Minden házon zászló lobogott, s számtalan helyen lehetett Kossuth apánk felvirágzott feldíszített arcképét látni. Az ünnepségek csütörtök este 7 órakor vették kezdetüket. Mozsárdörgés között, zeneszó mellett indult meg a menet a községházától, ötven fáklyással az élén. A tűzoltóság, az ipartestület, az egyletek s magánosok tömegesen vettek részt a menetben s ugy lehet mondani nem volt épkézláb ember, a ki otthon maradott volna. S az ünnepi zaj, a zene, az ének a késő éjjeli órákig tartott. Pénteken reggel a közönség a községházán gyülekezett egybe, hol a város képviselőtestületete már egybegyűlve volt s a menet a tűzoltósággal az élén, a róm. kath. templomba vonult, hol b. Jesenák Gábor plébános, ki közismert jó m agyar gondolkozásáról, énekes nagy misét celebrált, melynek végén a zsúfolásig megtelt templomban felhangzott a hymnus, majd a »Hazadnak rendületlenül* akkordja. Énekelt ott kor s valláskülömbség nélkül mindenki, s nem egy szemet fátyolozott el a hazafias öröm s meghatottság által kiserkentett könny. Templomból kijövet az egész ünnepi menet a községházára vonult, hol a képviselőtestület tartotta meg díszközgyűlését. A képviselők teljes számbart^t*lentek meg, s minder^* arcon rajta ült az igaz lelkesedés. Szekér Gyula biró nyitotta mhg az ünnepi ülést s szép szavakbam emlékezett meg a legdicsőbb (magyarról, majd Ivanits Gyula jegyző állott fel szólásra s a közgyűlés elé azt az indítványt terjessztette, hogy emeljen a község/ Kossuth emlékére szobrot s nevezze el az Öreg-utcát Kossuth-utcáínak, egyúttal azt is indítványoztad, hogy szavazzon meg a közgyűlési az állítandó szoborra 500 koronát. / 1.