Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-21 / 75.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ -ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Jt{e£Jelei>lk Vasárnap és csütörtökön. JILŐFIZETÉSI ÁRAK I Egésa évre— — — — 12 kor. — öl. fél évre— — — — — 6 kor. — fii. .íe^yed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyíltterek és hirdetések kflldend í Buda*utcza 485. szám. --#•» Kéziratot nein adunk viasza. Kossuth Lajos. A fényes ünnep lezajlott! Eszter­gom méltó volt ismét régi hírnevé­hez, mert a hazafias felbuzdulás tü­zével, — igaz, Őszinte lelkesedéssel olvadt bele a nemzeti nagy megem­lékezésbe s ünnepet szentelt Kossuth Lajos örök emlékének, aki a maga egész életét, erejét, lángeszét hazá­jának, a szabadság, a szabad esz­mék korszakalkotó ügyének szen­telte. A hazafias érzés ereje hatotta át a lelkeket s nem kényszer, nem muló fellángolás, de az az érett tu­dat tette magasztossá városunk ez ünnepét, hogy a dicső mult nagy emlékének, — a szabadság láng­szavá apostolának tartozunk mind ezzel s valóban szégyenleni kellene magunkat a nemzet s a jövendők előtt, ha hideg közöny nyel fogadta volna Esztergom ezt az emléke­zetre méltó dátumot. Esztergom az ezeréves mult köz­vetlen osztályosa, itt állt már midőn a honalapító bölcsesége megvetette a magyar alkotmány alapjait, a dicső napok fényessége beragyogta kereszt­tel diszlő tornyait s a balsors, a félhold fekete felhői is itt öntötték hosszú időkön át a gyűlölet záporát. Ennek városunk népe mindenkor erős, hazafias érzéssel állott ellent a nem­zet előtt, a késő utódoknak is nagy kötelessége, hogy ezt a fényes mul­tat megbecsülni tudják, hogy ahhoz méltók legyenélsT^ Mi, az idők krónikásai elmond­hatjuk, hogy méltó is volt s öröm­mel, lelkesedéssel számolunk be a Kossuth ünnep eseményeiről. A fáklyásmenet és a kivilágítás. Szeptember 18. Már a kora délutáni órákban sor­ban búvtak elő a lobogók, s mire az alkony beállott, zászlódiszben pompáztak a házak. Az ifjúsági rendezők sürögtek forogtak, s beköszöntvén az est ho­mály, a város utcái fényárban úsztak. Egy negyed nyolcat ütötte el, midőn a Szent Anna templom előtti éren, mintegy varázsszóra egy láng­tenger csillant fel és a hálás kegye­iét jeléül gyújtott szövétnekek száz, ínég száz lángja kigyózott be, a most már Kossuth Lajos utcába, *a zenekar hangjai mellett. A menetet kereskedő ifjaink zárt sorai nyitották meg, kik a hymnust, szózatot és egyébb ha­zafias dalokat énekeltek. Utánnok jöttek a nemzeti szinű karszalagos rendezők jobbról, bal­ról a menet oldalán fáklyával ke­zükben kiket a tűzoltók követtek, majd végül a polgárság. A menet derekán haladtak az érseki tanítóképző növendékei, kik szintén hazafias dalokat énekeltek. Ok voltak az egyedüliek, kik jelen­létükkel a tanuló ifjúságot képvisel­ték. Az impozáns menet a városház­közön bekanyarodva a Széchenyi­tírre, ott a fáklyások, a városháza előtt félkörben felállottak, mire a városháza kivilágított erkélyén, ifjú­ságunk rokonszenves tagja, Vis­nyovszky Emil jelent meg, s elsza­valta Fejes Istvánnak »Kossuth Lajos emlékezete* cimű alkalmi költeményét. Majd dr. Aldori Viktor ügyvéd­jelölt, rendező bizottsági elnök lé­pett az előbbi helyére, s messze hal­latszó érczes hangon mondott haza­fias beszédet, minek befejezésével a zenekar a hymnust játszotta. Ezután a menet a piacon át Ví­zivárosnak véve irányát felment a vár uton, s elhaladva a ka­nonikális házak előtt, a sötét kapun át lejött, s a Ferenc József uton át a Széchenyi, majd a plébánia templom előtti térre ment, hol a szózat eléneklése után szétoszlott, A menetet fennebb impozánsnak jeleztük, mire visszatérve, nem s hazafias lelkesedés szülte felbuzdulá­sunk hatása alatt, hanem a valónak i megfelelőleg mondhatjuk el^ hog) Esztergom ily tömegét a fáklyák i nak, ily impozáns menetet még nem látott. Nem hagyhatjuk még felemlitéí nélkül azt a példás rendet, am 1 mindvégig megvolt, mi főkép éí első sorban az ifjúsági rendezői I érdeme, amiben viszont közönsé I günknek is van része. Esztergom szept. I< I A kora hajnali órákban mozsár lövések jelezték, hogy nagy napn J virradt városunk. Büszkén lengette a hűvös észak szél a száz meg ezer trikolort, me lyek mindegyike fényes tanújele ^adta városunk hazaíiasságának. Lobogók alatt vonultak város í és leány elemi iskolám k, a realis­:ák, majd a város képviselő testü­ete, s kezdetét vette az ünnepély A templomban, hol dr. Fehér Gyula plébános mondott misét, amely alatt a reál­iskolai dalárda énekelt. Ott voltak a megye részéről: Szabó Mihály, Kollár Péter, dr. Ma­jor Ödön, Ivanovics Béla, Kádár Gyula diszmagyarban, majd dr. Hu­lényi Győző, Hollósy Mór, Nedeczky Pál, Dankó István, dr. Szilárd Béla és Fekete Rezső. A város részéről : Vimmer Imre, Niedermann József, dr. Földváry István, Rothnagel Ferenc, Kollár Károly, Hoffmann Ferenc és Osváth Andor diszmagyarban, majd a tisz­tikar többi tagjai és a képviselőtes­tület. A padsorok nagy részét díszes hölgyközönség foglalta el. A mise befejeztével a reáliskolai énekkar a Hymnust intonálta, mit az összes jelenlevők egy szívvel egy lélekkel énekeltek el. Díszközgyűlés. Az ünnepségek fénypontját, 2 városháza tanácstermében tartotl díszközgyűlés képezte. Zsúfolásig telt meg a terem. A város képviselőtestülete teljes szám ban ott volt, a megye részéről azok kiket az isteni tiszteleten láttunk, Tiz órakor nyitotta meg polgár mesterünk az ülést hazafias szellem tői áthatott, alábbi ékes szavakkal Tekintetes Képviselőtestület ! A Gondviselés kitanulhatlan eszközei vei intézi a népek sorsát és szerencsé! a nemzet, mely felismerni s a Gondvise lés kezéből hálás tudattal fogadni képei a feléje nyújtott jótéteményt. Csak eszköz ugyan az ég, föld és vilá gok urának kezében a legnagyobb embe is isteni adományaival, mert nagyság! megtörheti erejét túluraló viszonyokon Mégis — a gondviselésszerű küldeté: próbája, a szellemi erő azon tüneményei képességében nyilatkozik meg, hog) kortársait túlszárnyaló fölényében a vi szonyokat is saját fenkölt céljai szerint a millióknál jobban uralni birja ; lángéi méjének szive tűzhelyén táplálkozó fé |nye elömlik a látóhatáron, mint a kel i nap, keresztül ragyog veszteglő szélcsen [ den és viharokon, és megtermékenyíti I fogékony kebleket, melyek a hálás anya I föld hasonlatosságával fogadják be a 'igazság magját, hogy hova-tovább a b termés áldásaival árasszák el a nemzel nagy társadalmat. Nem magának, hanem ideáljáért é j szent céljáért él a nagy apostol; eze 1 oltárán áldozik Istenétől nyert mindení el és nemzetének evangéliumává s tör­ánelmévé leszen ; mikor pedig már nem üzdhet és sirhantján fáradt lelke meg­ihen, rászáll a Géniusz és enyhet nyújt eki nemzete hálája és kegyeleté­ek örökzöld babérkoszorújával ; és tt marad virrasztani dicsőséges hagyo­mánya felett mely nem holt kincs, hanem lő forrás, melyből a nemzeti lét folyton jült erőt merit, és mely soha ki nem ipad. A gondviselés ilyen választott eszköze :ü!detcsének ünnepét ii• í hálás nemze­ünk Kossuth Lajos születésének 100-ik :vfordulóján ; s midőn a nemzet ily ma­gasztos ünnepet ül, abból méltó részt :ér és vesz ki magának Esztergom szab. ;ir. város hazafias közönsége és képvi­időtestülete is. Ezen ünneplés lévén a mai napra egy­jehivott díszközgyűlésünknek egyetlen )ka, célja és tárgya, szerencsésnek val­óm magamat, hogy városom hazafias érzülete ily magasztos megnyilatkozásá­íak a közgyűlés egybehivásában eszköze ehettem ; szerencsésnek vallom maga­nat annál inkább, mert polgártársaim Érett politikai tudatában biztositékát lá­;om annak, hogy midőn a párttekinte­:ek felett tündöklő hazafiúi erényt és lágyságot ünnepeljük, teljes összhang­Dan maradunk alkotmányos hűségünkkel, melyet a magyar alkotmány századok viharaiban megedzett legerősebb védője a szent korona iránt és ennek királyi srényekkel ékeskedő Felséges viselője, alkotmányosan megkoronázott apostoli sirályunk, a legelső magyar ember iránt keblünk szentélyében ápolunk. A rendkívüli és díszközgyűlést ezen­nel megnyitottnak nyilvánítom. Siri csönd váltotta fel a polgár­mester szavai után felhangzott lel­kes éljeneket, midőn felállott dr. Helc Antal, hogy elmondja azt az ünnepi beszédet, mely nemcsak a hazafiság húrjait pendítette meg, a szivekben és elmékben, és csalt könnyeket a szemekbe, nem­csak Helc Antal ismert fé­nyes tehetségének nagyságát mu­tatta be, hanem városunk történe­tének évkönyveit egy fényes lap­pal gazdagította. A városunk életében esemény számba menő beszéd szövege a következő. Tisztelt ünneplő Közgyűlés ! Emlékezés ünnepét ülni, a hazafiúi kegyelet oltárán áldozattüzet gyújtani, melytől magasabb lánggal lobogjon fel haza-és szabadságszerető szivünk hő ér­zése, hálát adni a nemzetek sorsát in­téző Gondviselésnek kegyelméért, mely­lyel száz esztendő előtt egy isteni ado­mányainak kivételes gazdagságával meg­áldott tüneményes nagy szellemet kül­dött a szabadság apostolául hű magyar népe közé, és hogy egy szóba foglaljak

Next

/
Oldalképek
Tartalom