Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-07 / 71.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. y[eg}e\ei)\k Vasárnap és csütörtökön, j ftLÓFiZETÉSI ÁRAK I j Égési évre — — — — 12 kor. — fll. I fél é?re— — — — — 6 kor. — fll. .íe#}'«*il évre — — — 3 kor. — ítl. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovd a Kéziratok, előfizetősek, nyiltterek és hirdetések küldeni) Budaxutcza 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ ^ÄSSC A magyar áruraktárak létesítése. Országos a panasz, hogy a ke reskedelem, az ipar pang, mely ba jon segíteni, a kormány feladata. Midőn a kereskedelemügyi kór mányzat a magyar áruraktárak lé tesitését elhatározta, nem vonjul kétségbe, hogy a fennebb mondót tak vezérelték, de, hogy a kitűzőt cél, épp az ellenkező eredmény fogja elérni, bizonyítja azon orszá gossá növekedő feljajdulás, mely ; magyar ipar és kereskedelem ne vében, tiltó szavát emeli fel, i hogy méltán, igazolja a ministe: azon elhatározása, mellyel egy |fő városi díszműáru kereskedő cégnél privilégiumot adott arra, hogy a ma gyar állam vasút vonalainak állomá sain áruraktárakat rendezzen be, mely raktári helyiségeket in gyen bocsátja nevezett cégnél rendelkezésére, sőt a rakta rákba szánt árukat, ingyen szállítás ban részesiti. Ha határozott tudomásunk nerr Ai .Esztergom íi für tárcája A csecsebecse. Irta: GOTTFRIED KELLER. Abban az időben, mikor Mária Antoinette Franciaországba férjhez ment, volt Touraine-ben egy csinos, derék, de még tejfölös szájú legényke, aki a légynek sem vétett. Thibaut de Vallormesnek hivták és apród volt egy gyalogezredben. Noha ilyen vitézlő állást foglalt el, amint emiitettem, még félig gyerek volt s ha a szolgálat le nem kötötte, mindig öreg nagynénik és egyéb érdemes matrónák körül lebzselt ; feltúrta piperés skatulyáikat, csecsebecsés fiókjaikat és leveleiket, elbeszéltette velük életük epizódjait és ezalatt megette a tortájukat, a diós süteményüket és a bonbonjukat. De ennek az ártatlan fiúnak is elérkezett az ideje, sorsa megfordult és veszedelmes férfiúvá kezdett fejlődni. A királyi esküvőre apród-szolgálatra éppen ilyen csinos legény keket válogattak össze a hadseregből és küldtek Párizsba és a kecses kis Thibaut szintén ebben a szerencsében részesült. Az ünnepség végeztével tőrtént, hogy többek közt az apródokat, mielőtt hazamentek volna, a versaillesi kastély egyik termébe hivták, megvendégelték és megajándékozták. Egy kamarás vagy valami efféle mindegyiknek adott egy kis csomagot, volna a most elmondottakról, mese beszédnek tartanok azt, de sajnosán kell konatatálnunk, hogy az való. A kitűzött cél; a magyar ipar és kereskedelem fejlesztése helyes, de az eszköz egy két élű fegyver, mely első sorban azt fogja megsebezni, mit védeni akar. Az a fővárosi cég, melyet a minister a szabadalommal és különféle előnyökkel elhalmoz, dús gazdag lesz, míg azon városok ipara és kereskedelme, melyekben áruraktárak állíttatnak fel tönkre fog teljesen menni annál is inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a díszműáru fogalma nagyon is tág. Előre látható, hogy kereskedőink a hatalmas versennyel szemben olcsó, kétes értékű külföldi cikkek behozatalára lesznek utalva, elfogják árasztani az országot külföldi ipari cikkekkel, s a kitűzött cél, épp az ellenkezőt, a magyar ipar elnyomását fogja eredményezni. De nemcsak a kereskedelem és iparnak lesz kára az áruraktárakaztán váratlanul tudtukra adták, hogy a fiatal dauphine az urfiskat még egyszer látni kívánja. Be ke'lett tehát vonulniok oda, ahol a királyi menyecske néhány udvarhölgyével ült; mindeniket bemutatták és szolgálatuk jutalmául, kecses köszönet kiséretében, még külön ajándékot is kaptak, melyet egy udvari ur lyujtott át nekik. így jutott Thibaut egy ;gy szép arany órához, de lánc vagy szalag nélkül és a magas hölgy azt a negjegyzést fűzte ajándékához, hogy a csecsebecsét idővel neki kell hozzá meglódítani. Thibaut gyönyörtől kipirultán néze-. jette óráját, mikor a többi urfival együtt így nagy omnibuszon visszatért Párizsba ;s az ajándékot egymásnak megmutat-' ák. Az óra hátsó födelére egy kis tenperi kikötő volt bevésve, melynek hatte- j ében a nap fölkelőben van és sugarait finonan és egyenletesen mindenfelé szétizórja. A födél belső lapjára tarkaságos [ép volt emaillirozva ; picike tengeri Is- j en hajtott a zöld hullámokon kicsiján, j nelyet vizi lovak húztak ; rózsás fátyol! engett körülötte és a kék égen fehér: élhőcske úszott. Az előtérben tritonok :s hableányok ringtak. Mikor elegendőképpen megbámulták •jndezt a sok fölséges dolgot és megitatták, kommentálták a jövendőbeli kiályná barátságos szavait, Thibaut színen elbeszélte, mit mondott neki és hozátette: — Csak tudnám, mit értett ő királyi ból, hanem károsodni fog az állam is az adóalapok megszűnése folytán, csak a privilegizált fővárosi kereskedő nem, kinek önös érdekeit, országos érdeknek minősíteni, azt hisszük nem szándéka a ministernek. j j Ha a miniszter a magyar ipar, cikkeknek akar kedvezni, ez dicséi rendő, de részesítse akkor a ked(

vezményben mindazon kereskedő• ket, kik a magyar iparcikkek árulásával a magyar ipart pártolják, s ne adjon kizárólagosságot egy nagy cégnek, mely a kapott előnyök folytán jóval olcsóbban lesz képes áruit adni, s így a többi kereskedőkkel versenyezni. A mozgalomhoz, mely a minisztert az elődjétől öröklött káros intézkedés megszüntetésére birni lesz hivatva, városunk kereskedői is csatlakoznak, mi, hogy nem lesz eredmény nélkül — reméljük. fensége az alatt, hogy a csecsebecsét magamnak kell meghódítanom ! — Hah! — kiáltott egy lovassági apród, — hiszen ez csak elég világos. Azt jelenti, hogy olyan hölgyektől szerezze meg a csecsebecsét, kiknek szivét ön elrabolta! Minél többet szerez, annál hívebben teljesíti ő fensége óhaját. — Nem hinném, hogy a dauphine ő fensége ilyesmire gondolt volna, — szólt egy másik ifjú szerényen, — inkább azt hiszem, azt értette, hogy de Vallormes ur a szükséges bijout a mamától, a néniktől és mindenféle cousine-októl kérje vagy ajándékoztassa magának, mert ő királyi fensége nem válogathatja maga össze ezt a sok apróságot ! — Ej, ugyan, — vélte a lovas — ez nagyon unalmas csecsebecse lenne ! Ezeknek meghódított hadi jelvényeknek kell lenniök ! Minden gentilhomme ilyet visel! Thibaut az utóbbi felfogásnak hódolt s mikor Toursba hazatért, minden per cét a borzasztó rabló-hadjárat előkészületeinek szentelte. Kerülte a vén nénik szobáit és nagy buzgalommal kujtorgott olyan leánykák körül, akik nyakukon, karjukon, vagy a fülükben valami csillogót viseltek. De mivel a szivrabláshoz még nem értett és néhány botor csíny után mindjárt ama tárgyak felé nyúlt, hát mindenütt a körmére kopintottak és az órája számára nem került zsákmány. jegyszer húsvétra Beaugencyba utazott, ahol rokonai voltak és ugy tetszett, hogy itt alkalmas tér nyilt vállalkozásának. A polgármesteri jelentés. (A városnak 1901. évi állapotáról.) Folytatás. IV. A képviselő testületből. Tölö határozat. j Városi képviselőtestületünk az elmúlt esztendőben összesen 13 közgyűlést tartott. — Első közgyűlésünk febr. hó 7-ik napján volt, amikor is ama szomorú kötelesség hárult reám, hogy néhai Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos volt szeretett főispánunk haláláról kellett jelentést tennem. — Jelentésemet a képviselőtestület részvéttel vette tudomásul s a megboldogultnak emlékét jegyzőkönyvbe iktatta. Ugyanitt bejelentetett, hogy a belügyminiszter ur ő nagyméltósága a Sastelek eladására vonatkozó 153/1900 sz. kgy. határozatot az adásvevési szerződéssel együtt jóváhagyta ; hogy Boltizár József püspök úr ő méltósága az új kórház építése javára 2000 koronát és az új sz. Háromság szobornak kerítéssel leendő ellátására 400 koronát adományozott. A kegyeletes adományok elfogadtattak és O méltósáVolt ott ugyanis látogatóban a szomszéd Orleansból egy nagyon szép leányzó, aki persze már huszonkét éves volt és azért a fejét egy tenyérnyivel magasabban hordta, mint az alig tizenhét éves apród ; de különben is magas termetű hölgy vala. És noha Thibautnak kissé fölfelé kellett néznie, ha szemébe akart tekinteni, mégis szíveskedett beleszeretni, már csak azért is, mert a nyakán egy vörös koraiból való szivet látott, mely nagyon szúrta a szemét. Körülbelül akkora volt, mint egy hollandus arany és ki lehetett nyitni. A sziv belsejében egy kis zöld pók mozgott, mely rendkívül művésziesen kis smaragd-kövekből volt készítve, szemecskéi pici gyémántból és hosszúkás lábai finom aranyból valók voltak. A pók folyton rezgett és mozgott az ő nyolc lábacskájával együtt mert finom mnnkáju mesterséges csuklókkal volt ellátva és azonkívül egy kis láthatatlan rugóra volt erősítve. Ezt a szivet a szép Guillemette vőlegényétől kaptaajándékba; mert jegyese volt egy főbb rangú tisztnek, aki Franciaország amerikai gyarmatain szolgált és az esküvőt visszatértéig elhalasztotta. Mikor a tiszt a szivet a búcsúzáskor menyasszonyának adta, tréfásan azt mondta, hogy szeretné látni, lesz-e annyi gondja az ajándékozóra, hogy mire visszajő, a nyugtalan pókocskát még ép állapotban találja. Azt azonban kikötötte, hogy az ékszert el ne zárja, hanem állandóan a nyakán viselje. Evvel talán azt az óhaját nyilvánította, hogy