Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-04 / 70.szám

Esztergom, 1902. XXIV. évfolyam. 70. szám. Csütörtök szeptember 4. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" -NEK HIVATALOS LAPJA. [e£jelemik Vasárijap és csütörtökön. ^LLŐÍTÍZETÉSI ÁRAK : Egésc évre — — —•• — 12 kor. — fti. fél évre — — — — — 6 kor. — (11. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egjes szám ára: 14 dl. Felelős szerkesztő: Dr. PRÖKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR9K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. i-€r~A sok baj, küzdelmes viszonyok között elvégre egy igazi, jól eső ünnepet ült Esztergom, melynek fénye és értéke annál nagyobb és becsesebb lehet előttünk, mert az az alkotás, melynek zárókövét a jóságos apóstól, a hercegprímás letette és megszentelte, a maga teljességében a mi munkánk ; ami közönségünk áldozatkészségének és felvilágosodott humánus szellemének eredménye. Nálunk a jó eszmék bőven teremnek, inventiónk derekasan ki van fejlődve, csak az a sajnos, hogy mindennek messze mögötte maradnak a megvalósításhoz szükséges eszközök, az életet tevő és mozgató forgalom, a város pénzügyi ereje, ugy hogy nem csupán kül színében és lobogóiban, de belső értéke szerint, városi szempontból kell örülnünk annak, ha valami, —• kiváltképen pépig sikerülten megalkottatott, befejeztetett. Már egy évtized előtt lelkes szózatok hangzottak el egy modern, a városhoz méltó kórház ügyében, már minden előkészítve útban volt, mikor a hirtelen beállott zavarok, kórházi változások következtében az actio elvesztette erejét, egy időre lehanyatlott s dacára a hercegprímás alapvető fejedelmi adományának — egyelőre szünetelt. Sürgetésben, jóakaratú, vagy sok-' szor bántó kritikában is nem volt hiány; de hát az anyagi eszközök kellő, legalább is arányosan megfelelő biztositéka nélkül azt el kellet tűrni, mint minden jó ügyért egyik másikunknak meg kellett szenvedni s bár talán valamivel hamarabb is ide érhettünk volna, hálát adunk az Istennek, hogy a szép,' alkalmas Kolos kórház áll s a szenvedő emberiség szolgálatában he-; lyesen működik. j Szomorú látványt is nyújtott éve; ken át, szemben látni egymással a catonai csapat kórház aránylag fé- " lyes palotáját a polgárság lesülyedt, •ozöga ispotályával. Hát a polgári ílem nem tud az ő szenvedő tag-j airól legalább ugy gondoskodni, j nint az állam a hadsereg betegei- L ől! ? A kirívó, a bántó ellentét \ negszünt, a Kolos korház méltó ] íajléka immár a huraanismusnak. [•] • Kemlossy Ferenc, Wenczell Ant< kanonokokat. A papság részéről Eiíner Elemér, dr. Kereszthy Győzc Brühl József, dr. Reindl Romár Hollosy Rupert, dr. Bárdos Remi: 'stbieket. A belügy ministerium kép • ! viselőjét Chy'ser Kornélt. ; A megye képviseletében: And \ rássy János alispánt, dr. Seyle* JEmil főorvost, dr, Perényi Kálmái j főszolgabírót. J A város részéről Frey Feren j országgyűlési képviselőt, Vimme* Imre polgármestert, dr. Földvár^ István főügyészt, Kollár Károb ! gazdasági tanácsost, Rothnagel Fe (

renc főjegyzőt, Osváth Andor ta nács jegyzőt, Hoffmann Ferenc; pénzügyi tanácsost, mindannyit , diszmagyarban, továbbá: dr. Ál! dori Mór tanácsorvost, Nozdrovicky Miklós erdőmestert," Niederman% József rendőrfőkapitányt, Tiefenthai Gyula mérnököt. A vallásfelekezetek részéről: dr, Weisz Izsák izraelita, Csupics Emil görög. kel. és Pály Sándor, ev. ref. lelkészeket. A képviselőtestületi tagok s a kórházépitő bizottság közül: Dr. Helcz Antal, Marosy József, Zsiga Zsigmond, lovag Kaán János, Rudolj Mihály, Bleszl Ferene,dr. HornKiroly képviselőket, ifjú Bobula János budapesti műépítész a kórházi , épületek tervezője, Pfalc József építőmester vállalkozó, dr. G'öncy Béla kórházigazgató főorvos, dr. Vándor Ödön kórházi alorvos, stb. Az esztergomi takarékpénztár, mint egyik hatalmas alapító részéről ; Reusz József igazgató. A katonaság részéről: Hartmann Gusztáv ezredes, Stamcs György alezredes és Mráz József kapitányt. Ott voltak : dr, B erényi Gyula, dr. Simony i Adolí orvosok, Usztanek Antal primási felügyelő, Csupor István főerdőmester. A megérkezés. Háromnegyed 11 óra volt, midőn O Eminentiája, dr. Walter Gyul* kanonok, irodaigazgató, továbbá dr. Klinda Theoíil, cimz. kanonok, Andor György titkár és Berger Márk levéltáros kíséretében a sebészeti pavilion lépcsőzetéhez érkezett, hol Boltizár József érseki helynök és dr. Gsernoch János kanonok, mint infulatusok, Maszlaghy Ferenc kanonok cerimonárius, Kittenbtrger István kanonok a primási kereszttel, Dr. Fehér Gyula udvari káplán belvárosi plébános, Eitner Elemér basilicai succentor, dr. Bobura László és dr. Trikál József, mint segédkezők várakoztak. Beérve a műtőterembe, megkezdődött A zárókőletótel. O Eminentiája beszentelvén « záró követ, polgármesterünk, a kö i vetkező általános helyeslés és tet széssel találkozott beszédet mon dotta. Főraagasságú és Főtisztelendő Bibor nok Herceg Primás, kegyelmes uram mélyen tisztelt uraim ! j Áldott ki az úr nevében jő I J Áldott Eminentiád e hajlékban kö J zöttünk, mert az úr nevében jött a bék< j és szeretet művét megáldani, amelynél Í kezdete és vége Eminentiád, kiáltal az J ige testté lőn ; mert kimondá, hogy \QJ gyen és meg lett. J Igen — Eminentiádnak ma azon aikoj tás zárókövét méltóztatik letenni, amely; nek biztos alapját fenkölt áldozatkészségével vetette meg. I Eminentiád kegyelmes adománya közvetett hatásában és áldásává váit a kórház ügyének ; mert annak fényes pél; dája a szivekbe is bevilágitott, hogy axokból visszasugározva, termékeny legyen. ! Az adakozás csatornái addig el nem ; ért sikerre nyíltak meg ; s az új kórház szent helyének oltára alatt az alapkőben részletesebben, mint a zárkővel ma leteendő okmányban meg van örökítve, mely kegyes adakozók, magánzók és testületek, gazdag és szegény állottak be vallás- és társadalmi külömbség nélkül Eminentiád szent ihletű irgalmassága osztályosainak. Mi, az adakozók közt álló nemes város hivatásos törekvésének szerény végrehajtói csak kötelességet teljesíthettünk; de ezt teljesítettük hiven és ügybuzgóan; és ma van szerencsés alkalmunk Eminentiádnak, az áldott nevéről nevezett >Kolost közkórház magas védnökének jóságos bírálata alá bocsátani, mikép sáfárkodtunk a reánk bízott talentumokkal. Nem hiu hivalkodással állunk az Ítélet elé ; ellenkezőleg, azért mutatunk rá a kész műre, hogy alkalmat találjunk hálás elismeréssel adózni mindazon tényezőknek is, melyek intézkedő gyámolitása nélkül feladatunkat meg nem oldhattuk volna. E tényezők a felettünk álló hatóságok ; a magas kormány és a tekintetes vármegye, melyeknek Eminentiád, mint az uj kőzkórház kegyelmes védnöke előtt ez ünnepélyes alkalommal városom nevében hálás elismeréssel adózni igazságosnak és kedves kötelességemnek ismerem. De nem hagyhatom érdemelt elismerés nélkül azon tiszteletre méltó polgári szellemet sem, mely ez alkotás, felszerelés és hitelműveletek minden nehézségei közt polgárságunkat, annak legfőbb önkormányzati szervét a képviselőtestületet, mint ez utóbbinak bizottságait egészükben, mint tagjaikban egyenkint is áthatotta. Mindezek ügybuzgó hatása olvadt össze azon sikerré, mely a felszerelt s rendeltetésének immár átadott >Kolos« kór. Nem akarunk egyesek fáradha tatlan buzgalmáról külön-külön irni a derék, jelentős közintézmény hír desse azt sokáig; hála a nagyok nak és kicsinyeknek, hála minden kinek aki bármily csekély részber közremunkált, — a nagy és szem cél elérése a legfém^esebb jutalom, Ha mégis teszünk ez irányban egy megjegyzést, azt a következetesség kötelessége íratja velünk, t. i. hogy a bejáróban nem láttuk azt a márványt, melynek maradandó betűkkel kell hirdetnie az alapvetők nevét, azokét, akik iooo frtos adományokat jegyeztek és adtak. A bizottság ezt igy ígérte, ennek igy kell [ennie ! A kórház különben már a mult áv végétől meg van nyitva s amint a polgármester tartalmas, szép beszédéből hallottuk, hatalmas forgalma legnagyobb bizonyítéka annak iz égető szükségnek, melynek megelelni feladata. A mostani zárókő etétel a hála és öröm ünnepe volt oleg, hogy a város nagy patronu;ának bemutathassuk azt, hogy az 5 magas megjelenése legyen annak nindenkor dísze, az ő imája és állása a szenvedők lelki vigasztalása. * A lélekemelő szép ünnepély lefoyásáról tudósítónk a következőkben »zámol be : Az ünnepély. Gyönyörű, verőfényes nap ragyogott fel, hogy tanuja legyen azoníajlék utolsó kalapácsütésének, nelyet a felebaráti szeretet a szenredő emberiségnek emelt. Már a kora reggeli órákban felíangzott kocsi dübörgések folytoíos zaja jelezte, hógy városunknak innepe van, nem kevésbbé a há-| iákról lecsüngő lobogók. Az utcák, i erek, amerre O Eminentiája me-! íendő volt, mind fel voltak lobo-1 józva. , Az ünnepélyt a kórházépitő biottság rendezte, ugyanő bocsájtán ki korlátolt számban a meghívókat, O Eminenciájának azon kislentése folytán, hogy a nagyobb ;eretű ünnepély izgalmait, tekintetei egészségi állapotára, kerülni (hajtaná. Fél tizenegy óra volt, midőn a aeghivottak a műtőteremben, — ol az ünnepély lefolyt — s a fokosokon gyülekezni kezdettek. Ott láttuk a főkáptalan tagjai özül: Rosszival István, Bogisich lihály, Pór Antal, Graeffel János,