Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-28 / 68.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVIDÉKl GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. $Heg}e\ei)[\i Vasárnap és csütörtökön. JILŐFIZETESI ÁRAK figésí étre — — — — 12 kor. — fll. ?él évre— — — — — 6 kor. — fii. .legyed érre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a késíratok, előfizetések, uyiltterek és hirdetések küldendő Buda*utcza 485. szám. Kéziratot nem adunk viasza. Kereskedelmi társulatunk. Esztergom, augusztus 27. Nem a mai kor társulási szelle mének beteges, rövid életű szüle menye, hanem az ötvenes évek al kotása az. A kereskedelmi érdekeknek vált vetett előmozdítása volt a cél, mel) kereskedőinket, 1851 év július 5-én egy társulattá tömöritette. Lelkesülve sorakoztak a kibontotl zászló alá, hogy vállvetve szolgál ják a közös célt: a kereskedelmi érdekek előmozdítását, nem riadva vissza a társulás követelte anyagi áldozatoktól, mely beiratási és tagsági dijak cimén elég magasra rúgott akkor még. \ Félszázados fennállás tanúsítja a társulat létezésének jogosultságát, mely hoszszú idő alatt a körülmények és viszonyok befolyással voltak ugyan arra, hogy működésének teljességére időnként bénitólag hassanak, de léte meg soha sem ingott, mert mindig voltak, — bár kis számmal — lelkes hivei, kik áldoztak a kereskedelem oltárán. b .Esztergom is Vitóke" tárcája, Egy gyermek lelke. Irta: LOUIS COUPERUS. (Folytatás és vége.) V. Gyula bácsi elment. Lacika nem sirt, mikor elhagyta a házat, hanem ugy érezte magát, mint akkor, mikor a bácsi magasra feldobta a levegőbe s majdnem elejtette. Most is ugy érezte, hogy felemelik magasra, nagyon magasra, aztán esik lefelé, mélyebben és mélyebben. Olyan nagy és kietlen, amilyen nagynak és kietlennek csak képzelhette, olyan volt most a magánya. És csöndesebb és hallgatagabb lett mint valaha. Mialatt a bácsikája itt volt, elröppent a félénksége; a bácsi biztatására, gyakran feleselt a mamával, védekezett nővéreinek ingerkedése ellen, együtt hancúrozott idősebb testvéreivel, sőt egyszer még a papával szemben is illetlenül viselte magát. Szóval már nem volt olyan tisztességtudó gyermek, mint azelőtt, s a mama a nagybácsit okozta azzal, hogy teljesen elrontotta. S mégis, ha Lacika jól meggondolta, a nagybácsi csak olykorolykor volt hozzá barátságos, amint éppen a nagy emberek a kis fiukkal bánni szoktak; aztán meg nem is volt mindig Kezünkben van a társulat tagjai 1 nak és Esztergom kereskedőinél -névsora és csodálkozás tölt el, hs látjuk, hogy a két névsor nem hog) egymást födné, hanem messze éltéi egymástól. Társulatunk több izben kísérelte már meg, hogy a kereskedő világ minden számot tevő tagját kötelékébe felvegye, hogy igy annak egyrészt erkölcsi súlyát növelje, másrészt pedig áldozatkészségét fokozhassa, de eredménytelenül. Törvényhozásunk is kezd már annak tudatára ébredni, hogy a kereskedelmi társulatok, mint a helyi kereskedelmek gócpontjai létjogosultsággal bírnak, s igy a kötelező társulás eszméjével foglalkozik, minek üdvös voltát társulatunk, illetékes helyeken már régen hangsúlyozta. Aki kereskedelmi társulatunk működését figyelemmel kisérte, láthatta, hogy az éber őre a kereskedelmi érdekeknek és, hogy működése szerényebb keretek között mozog, annak nem a társulat, hanem azok mellette, hanem legtöbbnyire lenn a szalonban . . . Pedig hogy szerette volna Laci, ha mindegyre c*ak körü, lőtte lehetett volna ! S aztán elgondolI kozott a gyermek, képeket szőtt képzeI létében, látta magát, amint a bácsikáI val játszik, sétál, mindig csak a bácsij kával! De ezek csak álmok voltak s ; egyszer beteges érzékenységében, amint • egyedül feküdt a kis ágyban, keserve! sen sírdogált azon, hogy az ő képzelő' dései csak puszta ábrándok. VI. Egy reggel nagyon korán keltették fel a kis Lacit. A többiek már mind ' fel voltak öltözve, a szolga s a leányok nagy koffereket cipeltek lefelé. ' A kis fiú tépelődései közepette nem is ; figyelt arra, hogy egynéhány hétre elhagyják a várost, hogy falun nyaraljaI nak. Most egyszerre tudatára ébredt ; ennek. De hisz ez pompás lesz, falun lakni! Gyermeki olvasmányaiból tudta, 1 hogy falun vig az élet, ott vidámak a • gyermekek s vannak ott lovak, mada' rak. Olyan ott az élet, mint egy egyretarto kirándulás. S sugárzó tekintettel fogta meg anyja ruháját: — Mama, mama ! — Nos, mi kell ? — Lesznek ott gyermekek is ? A mama nevetett. — Nem Lacika. A nagybácsi és a (

nagynéni, a kihez mi megyünk, már ! öreg emberek s a gyermekek már fel' nőttek és megházasodtak. - okai, kik a társulaton kivül állva : a tagság ellenszolgáltatása nélku L részesei azon, kisebb nagyobb ered r (

menyeknek, előnyöknelc, melyekel "az kivív. A társulat legközelebb tartja : J közgyűlését, melyen mozgalmat ' j szándékoznak annak tagjai indítani, "jhogy bevonják mindazokat, kiknek iOtt helyük kell, hogy legyen, mely J mozgalomnak célja, nem az indokolatlan taggyüjtés, hanem megerősbbitése az egyesületnek, mely I legközelebb városunk forgalmának \ növelése érdekében, nagyobb actióra készül. J Azoknak szól szavunk, s azokhoz fordulunk, kiknek hivatásukkal járó feladata volna a társulatot támoi gatni, lépjenek be az egyesületbe, I támogassák az egyesületet és hozzanak ők is áldozatot, hogy méltó viselői legyenek, a kereskedő elnevezésnek. í ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ I A kis fiúnak megszegte ez_ minden kedvét. I — És aztán nekem is el kell oda menni ? j — Természetesen. Vagy talán egyedül akarsz itthon maradni ? De azért mégis pompásnak talált mindent, amikor megérkeztek. Egy parkban feküdt akis kastély,a ház előtt egy tavacska, körülötte zöldbársonyos gyepen ; szép virágágyak. A szobák homályosak J voltak, a falakon méltóságos tekintetű, j puderozott urak és krinolinos szoknyáju • asszonyok képei. S a nagybácsi és nagynéni is olyan volt, mint két ódon : családi kép csak a rnhájuk nem volt ! olyan régi divatú. Legalább iyen volt a í gyermekre az első benyomás. Később ugy I találta, hogy a nagybácsi egy igen kedves ' ember, aki kiviszi őt a gyümölcsösbe s ott I megmutatja neki a húsos, bársonyos 1 bőrű őszi barackokat, amelyek olyanok, j mint a rózsás gyermekarcok. Nagybácsi i meg is számlálja őket mindig. — Sohasem fogsz torkoskodni, ugy-e j Lacika ? Titokban ne szakits le egyet se. — O nem ! S Lacika áhítattal nézett a megszámlált gyermekarcokra és olyan boldog volt, ha néha egyet kapott belőlük; [ oly édesek voltak. A nagynéni is igennyájas volt; egy fényes ezüstszelencéből néha cukorkákat adott neki. De Lacika nem szerette, hogy az öreg, feszes em; berek mindig egy és ugyanazon hangon A polgármesteri jelentés. (A városnak 1901. évi állapotáról.) Vettük polgármesterünknek nagy gonddal és körültekintéssel egybeállított 1901. évi érdekes jelentését, mellyet olvasóink és a város ügyei iránt érdeklődők tájékozása végett a következőkben ismertetünk. Közgazdasági élet. Mielőtt az év történetét megfelelően részletezném, általánosságban meg kell jegyeznem, hogy városunk közgazdasági viszonyaiban a mult évihez képest némi javulás konstatálható. Eltekintve ugyan a kereskedelmi és ipari téren sajnosán tapasztalt pangástól, a mely a közgazdasági lét ezen legéletképesebb és a leghivatottabb két tényezőjére mondhatni bénitólag hat, a mezőgazdálkodás egyik ága, a szőlő művelés, hovatovább^fellendül és ama csapásnak szomorú következményei, [amelyek a phylloxera-pusztitás nyoI mán előállottak, immár oszladozni j kezdenek. Ez az Örvendetes jelenség különösen a szegényebb néposztály javára tudható be, de nem kevésbbé íontos közerkölcsiségi- és közforgalmi tekintetekből is. A földmives nép az évről-évre'nagyobbodó beszéltek hozzá, mintha még olyan kicsi ölbeli baba volna, aki nem ért semmit abból, amit az öregek beszélnek. >Ugye Lacikám ? * — >Csak jó légy mindig Lacikám !f igy járta ez mindig és Lacika a Gyula bácsi erős, durva hangja után vágyakozott. Milyen másképpen hangzott az, mint ez az édeskés flótázás. A leánytestvérei naphosszanta a nagybácsi és nagynéni "rokonaival töltötték el az időt, fivérei lovagoltak vagy úsztak, a miben neki nem volt szabad résztvenni, mert a mama ugy találta, hogy ő még nagyon gyenge az ilyesmihez s könnyen meghüthetné magát. Egymagában kóborolt hát ide-s-tova. Eleinte unatkozott, de később a homályos park sudaras, vén fái alatt titkosan örült a magánynak. Mit törődik ő a körülötte lévő emberekkel, amikor Gyula bácsi nincs mellette ! Hiszen mindenki önfejű gyereknek tartotta, aki sohasem lesz olyan kedves, illedelmes mint a többi. Egyik nővére > álmos Gyurinak* nevezte, s ez a név rajta is maradt. Ó nem, ezek mind egy cseppet sem szeretik, de ő ezzel nem fog törődni, ő nem fog érte búsulni! De azért mégis csak bánkódott s a bánatnak az ő hét éves szivecskéjében csak olyan súlya volt, mint a felnőtt embernek akár milyen fájdalma. Ha szomorúsága ugyan (

hamarább eloszlott, ha a nagybácsi odaadott neki egyet azokból a pirospozsgás barackokból, vagy