Esztergom és Vidéke, 1902
1902-08-24 / 67.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ^jegjeleteik Vasárqap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Eges* évre — — "V _ 12 fc 0 r. — fll. *« évre— _____ 6 kor. — fll. .legyed évre — — — 3 kor. — ftl. Egyen szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, oyiltterek és hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. Kéziratot nem adunk viasza. A nevelő bline. Elborul a lelkem, mert sötét színekben rajzolódik le előttem a modern nevelés abból a fertőből, melyet a körmendi eset hozott felszínre. Oly nagy bennem a tanitói, a nevelői érzület, hogy szégyenpír futja át arcomat, a tanítónak rettenés viselt dolgai fölött. Az átkozott nem csak önmagát bélyegezte meg, hanem mindnyájunkat, amikor oly véghetetlen szomorú okot szolgáltatott arra nézve, hogy a közönség felzúdulásában a férfi tanerőknek a leányiskolákból való kiküszöbölését óhajtja. Es igazuk van. S nehogy az ily esetek bárhol is megismétlődhessenek, a jelen esetből kifogólag nem volna megengedhető, hogy a leánynevelés oly kezekben legyen, akiknek neméhez, a gyanú hozzáférkőzhetik. Micsoda borzasztó kavarodást idézett elő az eset az ottani családokban, azt egyhamar élénken ecsetelni nem lehet! Feldúlt családi béke izgalmas jelenetei tolulnak nyomába, a szülők között, a szülők és a gyermekek között kivetvén gyanúsító szálait a multakra, amikor és ahol az ily emberek működtek. Irtózatos megtorlást követelő bosszú száll ajkamra a tanitói méltóságról megfeledkezett fölött és ha rajtam függne, rögtön kiutasítanám a hazából, hogy hazátlanná, bujdosóvá tegyem a nyomorultat. Mert jaj annak, ki bünt követ el, s kétszerte jaj annak, aki az erények szolgálatát vállalta magára, mikor arra a képesítést megszerezte magának. Még sajnosabbb dolog, hogy a körmendi eset nem áll egymagában, mert e tekintetben nem az első esettel állunk szemben. Ami annál is inkább indokolja azon óhajt, hogy a férfitanitók a fejlet, tebb korú leányokat magába foglaló iskoláktól távol tartandók. Csakhogy van az éremnek másik Az Jjitep is Vidéke" tárcája. Egy gyermek lelke. Irta: LOUIS COUPERUS. I. Lacika hét éves volt s majdnem mindig egyedül a leánnyal, aki rája vigyázott s aki rendesen ott ült az ablaknál egy nagy kosár kézimunka előtt. A kis Laci fivérei és nővérei már nagy legények, nagy lányok voltak, akiknek nem volt semmi kedvük, hogy hosszasabban eljátszogassanak vele s igy a nagy háztartásnak minden mozgalmassága és zaja mellett is elhagyatottnak érezte magát, magára maradtnak az ő apró gondolataival és képzelődéseivel. Nővérei nagyon gyakran mentek el sétára, bálba, s olykor-olykor látta őket, a mint este berepültek szobájába fátyolszö vetés, habkönnyű ruhában s ostromolták Linát, az ő Lináját, hogy hol a szalagokat megigazítsa, hol az elgyürött fodrokat rendbehozza. Ilyenkor rövid időre betöltötte a kis szobát a leányok hangos kacagása s a báli ruháknak fényes suhogása. Majd egyik bátyja jött be fekete kabátban, széles kivágott mellénnyben s indulásra unszolta őket. S a leányok, mint tarka pillangók, egy kettőre kisiklottak selyemcipős kis lábacskáikkal . . . Milyen puszta, milyen homályos lett minden, hogy ők eltávoztak! Lacika mindjárt lefeküdt utánna s álmodott csodaszép álmokat gyönyörű kastélyokról, nagy, fényes bogarakról, sokszínű lepkékről, melyek rózsaszínű levegőben egymással táncoltak. Ugy, a hogy azt karácsonykor, a gyermekelőadáson j látta. i Lacika fivérei már gymnasiumba jártak. E2t ő borzasztó nagynak képzelte : akkora, mint egy egész világ s benne csupa szigorú professzor, akik mindent tudnak s óriási házifeladatokat adtak fel. Tudta, hogy fivéreinek nagyon sok könyve és füzete van, s hogy azokból folyton kivülről tanulnak s azokat mindig teleírják: aztán nagy térképeket is látott náluk, a melyekből egész országokat rajzolnak a melyekben hegyek, tavak és városok vannak . . . Szinte elszédült, mikor mindezeket látta s már előre félt attól az időtől, amikor neki is annyit kell majd tanulnia. Most még csak azokat a kis leckéket tanulgatta, amiket a doktor bácsi, az ő házitanítója, adott fel neki. Az Írásbeli feladványait • is szép tisztán csinálta meg. Néha ver' seket is tanult, különösen a mama, a 1 papa és nagyapó születése napjára, cze\ ket a verseket aztán le is irta szép j aranykeretes, virágos papírra, s a nagy kövér betűk ilyenkor, a nagy vigyázatban, majd jobbra, majd balra dűltek vagy kiszaladtak a sorból, mint az ügyetlen újoncok. Különösen a térképek kellették fel figyelmét, s ő azt képzelte, hogy a gyeroldala is, ami figyelmünket el nem kerülheti, s ez az, hogyelvetemült tet1 teiknek rugói sok tekintetben a. nevelési rendszerben és az oktatás tananyagában vannak letéteméi ;nyezve. j i m i j A modern ifjúság nevelés irányi- j j tása messze eltért a helyes útról, | j mikor a tananyaggal karöltve, a reajlízmus tultengéseivel határát lépte' ' át. Innen van, hogy a mai nemze- j i dék 12—i8-ik korosztálya már is 'érett lelkületében az oly dolgokat ^ illetőleg, melyekre a régi időkben, 1 ' az élet iskolája tanította meg. S igy nem csoda aztán, hogy oly korán ! a bün ösvényére lép, melyre a faji önfentartás korai tudata viszi. Az az j eszményi, hitvallásos, erkölcsös ne- [ velés, mely csak a serdült korban ébresztette a faji önfentartás tudatát, elhanyagoltatott, mi, hogy boszuért kiált, példa arra a jeleztem, de számos egyébb eset. Ha azoknak a szerencsétleneknek igaz és mély hitük lett volna, akkor nem vetemedtek volna oly undorító botrányra. Nem tépték volna le a mekszoba az egész világ. Linának dol- ' gozó-asztalkája a fehér kézimunkával j ugy tetszett neki, mintha hóval borított hegység volna ; gyakran ült rajta, hogy kilásson az utcára s ha a székről íelmászkált rá, azt hitte, magas hegyet mászott meg a szép kilátás kedvéért. A padló volt az óceán s a tarka szőnyeg ! a szárazföld. A vázákkal és csecsebe' csekkel telerakott kandalló párkánya ! volt China és Japán, a poreellán hazája ; ' egy játékszerekkel telerakott szekrény J volt Paris, a hálófülke a pályaudvar s ( ja két ágy, a Lináé és az övé, két vas-! J uti kocsi. Este aztán, mielőtt elaludt, nagy utazást tett a képzelete, országról' országra. De azért napközben is uta- j zott. Két szék volt a kocsi, Lina a konI duktor. Összes is szedett erre a célra egy egész csomó lóvasúti jegyet. II. I l Ilyen s száz efféle gondolatok kerge- [ tődztek fejecskéjében s vidították fel szomorú magányát. Atyjától nagyon félt. Tudta, hogy valami nagy nagy hivatalnok és igen hatalmas ember. Nem jól érezte magát, amikor a papa keze megsimogatta göndör barna haját. A mama mindig nagyon el volt foglalva a maga és a leányok ruhájával, a hosszú asztalokkal, melyek telve voltak kristályüvegekkel, ezüst tálakkal s nagy virágbokrétákkal, aztán meg a bútorok rendezésével. Esténkint gyakran sok-sok ember jött a házhoz, annyira sok, hogy mikor ágyacskájában feküdt, hallhatta, amint bimbóról szirmait, hogy az életet egész életre tönkre tegyék. De tán a bimbó sem lett volna oly könnyen letörhető, ha a tananyagban felsoroltak figyelmüket oly ébren le nem kötik és a hitvallásos-erkölcsös nevelés és fegyelem alkalmazásával az ágak nem tövisesebbek. Ezt a nevelést kell követelnünk a családban, az iskolában, a társadalmi életben, de nem ám úgy, hogy csak neve legyen, oh nem ! hanem úgy, hogy az ifjúság lelkülete vallásos érzületénél fogva ha kell, ártatlanságáért életét áldozza fel. Es csak az a tanár, tanitó nyerhessen képesítést, kinek lelkülete a vallásos érzülettől van áthatva, a mely hatalmas tilalmi törvény a bűnös merénylet megkísérlésével szemben megvéd, mert a lelkiismeret hatalma uralkodik az embereken. Tehát a felzúdulás jogos, nagyon jogos, de sok tekintetben még sem nyújt arra nézve támaszt, hogy a férfi tanerők a leányiskolákból kiküszöböltessenek, amihez hozzáodalent zümmögnek, mint a méhek. Ilyenkor mindig kíváncsin, figyelve settenkedett a nagy zűrzavarban, szeretett volna folyton kérdezősködni erről is, arról is ; de a mama néha megboszszankodott, elküldte a szobájába, a miért folyton az ember körül lábatlankodik, vagy pedig valami szolga véletlenségből a lábára lépett. Sirva ment ki aztán a teremből; senkinek sem volt ideje, hogy vigasztalja, még Linát sem találta fenn szobájában. Végre is a konyhába nézett be, ott a szakácsné répát hámozott neki, azt majszolta lassan, szomorúan, mi közben szive még mindig fájt az igaztalanságért, amit rajta elkövettek. Kis teste remegett még az utolsó, görcsös zokogástól s sovány arcocskáin lassan peregtek le a nehéz könycseppek. III. Miryen más világ kezdődött akkqf, mikor megjött a Gyula bácsi, a mamának legifjabb testvére, aki rendesen külföldön tartózkodott. Lacika eleinte tőle is félt; olyan magas és erős volt s olyan hangosan nevetett és a mama mindig korholta, amikor a leányokkal kergetődzött az asztal körül, az előcsarnokban, a kertben, a • honnan aztán a karjában hozta őket vissza. A leányok rugdalództak, sikongattak, mintha meg akarták volna ölni őket. De a fiukat sem hagyta ám nyugton : boxolt velük, mint az a kövér angol, akit Lacika egyszer egy képen látott. Félt is ilyenkor mindig, hátha őt is megüthetnék.