Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-24 / 59.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ftjje&leleoik Vasárnap és csütörtökön. J£L.ŐFIZÉTÉSI ÁRAK ; JKgésu évre — — — — 12 kor. — ül. féi évre— — — —. — 6 kor. — fll. begyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes gzám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. HM Kéziratot nem adunk viasza. Gázvilágítás, csatornázás, vízvezeték, | közvágóhíd, utcakövezés, barakkaszár-j nya, tüzöltéi-fiéktelep. Esztergom, július ao. [ Boldogult Felekiről beszélik, hogyj egyszer nagy dáridót adott leány- j falusi villájában, mellyen budapestről • is, meg a környékről is számosan j jelentek meg a vendégszerető uri- j lakban, és ősi szokás szerint meg-I eredt a pohárköszöntések egész áradata. A pohárköszöntők legtöbbje^ a derék háziurat és háziasszonyt! illette, voltak azonban olyanok is, kik a leszármazókat sem felejtették el éltetni. Mikor a pohárköszöntések száma huszonöt felé járt,' oda szólt az öreg Feleki egy ágas-1 kodó uri emberhez ezzel a szavak- j kai. Ugyan öcsém szedje össze az egész famíliámat, hadd szakadjon vége ennek a borözönnek. Hát én is igy csináltam, hogy összeszedtem az egész famíliáját annak a sok kívánságnak, a melyek a helyi sajtó utján időről időre napvilágot látnak, s oda bigyesztettem cikkelyem tetejébe, hogy valahogyan vége vettessék annak a sok felszóllalásnak. Ezt a szegény várost, a melyben oly nehéz megkeresni a mindennapi kenyeret, mert hiszen nap nap után halljuk panaszkodni az iparost, a kereskedőt, a gazdát, hogy nagy az adó, nincs kereset, öt lap iparkodik hétről hétre mind nagyobb dózissal mért orvossággal bajából kigyógyítani és ennek dacára ugy látszik, mégis csak a régi közmondás teljesedik be rajta, hogy a sok bába között elveszik a gyerek. Hiszen az ember szivesen foglalkozik az idealizmussal, néha, néha nem is árt az emberi egészségnek, ha a mindennapi sivár élet légköréből kiemelkedik, hanem kérem szeretettel azokat, kik a város ügyes bajos dolgával szeretnek a sajtó utján foglalkozni, sohasem felejtsék el annak a hires generálisnak realismusát, a ki azt mondotta, hogy a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, pénz. Igy vagyunk mi is a város ügyeivel, a felszínre kerülő kívánságokkal, közóhajokkal, sőt hozzáteszem közszükséget képező intézményekkel Levelek. Kedves Gyurka. Valószínűleg rosszat gondoltál felőlem, hogy husz év után a helyett, hogy ódákat irnék kedves városunkról, igen sok megróni valót találok, s ilyesmikkel keserítettelek két levelemben. Talán hálátlanság is tőlem, de tudod, régi rossz természetemet nem tudom megtagadni. S lehet, hogy azért ragaszkodom ehhez a rossz tulajdonságomhoz, mert esztergomi eredetű, s nekem minden kedves, a mi esztergomi. Még a leszólás is, Hát kedves öregem, a leszólás itt csakugyan igen virágzik még most is. És mily szabadon űzik, mennyi sértegetés egy társalgás keretében. Hiszen mindenütt pletykáznak az emberek, de Esztergomban nagyon sokat pletykáznak, s ez oly általános, hogy nem is tudnának meglenni nélküle. Ha a pletykák után Ítélnéd meg a várost, nagyon el kellene szomorodnok. Itt mindenkiről hallhatsz valamit. Bámulatos az, mennyire ismerik itt egymás családi és anyagi viszonyait. X. asszonyról tudják ezt, Z. úrról tudják azt, N. úrról tudják, hogy megveri a feleségét, D. asszonyról tudják, hogy szépen öltözik, de nincs mit ennie. M. úrról tudják, hogy adósságainak tengerében fuladozik. Mindent tudnak és mindenkiről tudnak valamit. Én a magam részéről nem hiszem. Nem tudom elhinni, ellenben meg I vagyok győződve, hogy mindezt a I pletyka csinálja. Osmered a bolha (parI don !) történetét, a melyik elefánttá nő. Igy van ez Esztergomban. ! Csak az a sajátságos, hogy itt a plety! kát ily szabadon űzik. Nem botránkozik 1 • j meg rajta senki, s nem gondol senki j arra, hogy róla épen ugy pletykáznak, ! mint ő másokról. "Oly természetesnek ' tetszik itt a leszólás, mint, hogy sört kell inni ebéd és vacsora előtt. Mert megható itt a korcsmai élet is. Ha valakivel beszélni akarsz, a vendégj lökbe kell menned, ott találkozol isme- j rőseiddel vacsora előtt is, éjfél után is. Ilyenkor azonban ritkábban. A pezsgő ! nem oly életszükséglet, mint a három ! pohár sör és a zóna pörkölt, a minek I szomorú következménye, hogy otthon nem izük az étel és^haragszik az asszony. , (Csak pletykából hallottam, én nem győj ződtem meg róla.) Van is korcsma bőven Esztergomban ; nem emlitve az úgy-, J nevezett előkelő hotelokat, az apró bor-' mérések száma számtalan. i Ennek ellenében nincs egyesületi élet, holott óriási az egyesületek száma, pedig ! úgy gondolom, hogy az egyesületekben ! családiasabb, finomabb jellegű lehetne J az érintkezés. Fájdalom, a korcsmai élet is, hogy igenis kívánatos volna, ha azok megvalósulnának, mert ugyan ki nem akarna tisztességes világitást, ki volna ellene a város csatornázásának ?! Vagy kérdem találkoznék ember, a ki nem óhajtaná a vízvezetéket, egy minden kívánalomnak megfelelő közvágóhidat, utczáínknak koczka kővel való kikövezését, barakkaszárnyát stb-it ? Dehát könnyű mindezen kívánságokat szép hangzatú szavakkal feltálalni, de annál nehezebb ott, hol, hiányzik a nervus a megvalósításhoz. Azok, a kik oly sokat hánytorgatják ennek a városnak maradiságát, azok idegenek ebben a városban, azok az elmúlt 25 évet átaludtak ; s azt a küzdelmet, melyet e város adózó közönsége 25 év óta végig harcolt, absolute nem ismerik. Ez az ősi város, melynek történelme egykorú a nemzet történetével, a melyből -kilenczszáz évvel ezelőtt, a kereszténytan hatalmas sugarai szétáradva, nemzetalkotó tényezőjévé váltak ennek az országidegen szemekben a családiasság meggyöngülését mutatja, de ismétlem, nem hiszek a pletykának, s szokásnak tartom a korcsmázást; semmi egyéb, mint rossz szokás, még akkor is, ha asszonyokat látok olykor-olykor a kávéházban a pezsgős üvegek mellett. Igaz, kissé furcsa, de hát mért ne volna sikkes és divatos, s miért kellene mindjárt rosszra magyarázni. Azért talán, mert Magyarországon máshol ez nem divik ? Hja kedves öregem, Esztergomhoz közel van Pest, s onnan árad a divat. Minket, vén csacsikat ki is nevetnének, ha megtudnák, hogy ilyesmin csodálkozunk. Elmaradott vidéki múmiáknak tartanának. Hiszen, ösmerd be öreg te is, azok vagyunk már. Pedig jó volna még fiatalnak lenni. Itt most is anyia szép asszony és szép leány, mint régen. Ebben Esztergom Örökké híres marad. De még más valamiben is. Sok helyen megfordultam, de annyi szerelmet, annyi lángolást, mint itt, sehol sem láttam. Mondják, 5—10 évig udvarol egy úr egy hölgynek, és nőül veszi. Érdek házasság itt alig köttetik, pedig vannak jómódú leányok is. De nem is csodálom. Hallomás szerint a szerelmi házasságok története visszanyúlik az őskori mondákig, s a leányok, bármennyire piperkedők, jó nevelésűek, ügyesek és meglehetősen háziasak. Itt olyan leányokat is találni, a kik főzni tudnak. Aztán a vidék, a bájos, gyönyörű vidék ís szerelemre gerI nak, 1877-ben lekerült a törvény' hatósági városok sorából és a törI vényhozó testület a helyett, hogy az együvé tartozó négy várost egyesitette volna, s mint ilyennek a lélekszám alapján megadta volna a jogot az önkormányzásra, lesülyesztette a mellette levő községek nívójára és hegyibe elvette törvényszékét is. De ez nem volt elég a veszteségből, hozzájárult ehhez a phylloxera mely elpusztította egész szőlőhegyét. Es mindezek dacára rövid két évtized alatt annyi áldozatot hozott, a mennyit a provinciális városok közül kevés. Hogy csak a nagyobb kiadásokat említsem, a melyek a lefolyt 25 év alatt felmerültek ilyenek : 1. a főgymnásíumnak első izbeni megépítése . . . 140*000 kor. 2. a kaszárnya és a katonai kórház . . 1.400*000 kor. j 3. a vasúthoz való hozzájárulás . . . 6o*ooo kor. 4. az uj hidhozvaló hozzájárulás . . . 36*000 kor. Oldal: 1.636,000 kor. jeszt, csodálod-e, hogy oly virágzó itt a szerelem, a boldog szerelem. Helyi statisztikusok azonban azt mondják, hogy a boldog szerelem csak a házasságig tart, nem úgy, mint Hymfynél. De ez is pletyka, és én a pletykának elvből nem hiszek, nem tudok hinni. Egy másik statisztikus pedig úgy magyarázta a dolgot, hogy az Esztergomban fejlődött szerelmekből csak akkor lesz boldog házasság, ha a fiatal pár más városba vagy faluba megy lakni. Hallottál ilyet öregem. Bizony én sokszor megbotránkoztam, mikor hallottam, hogyan szólják le maguk az esztergomiak édes szülő városukat, bizonyára ebben páratlanok az országban. És mégis, látod látod öregem, mindenki visszakívánkozik ebbe a leszólt fészekbe, mert hiába, otthon jobb, mint máshol. Oh az a rög, mely apáinkat takarja, s minket is takarni fog, kedves nekünk még akkor is, mikor leszóljuk. Mert hiszen a mi leszólásunk csak rossz szokás; beszélünk, hogy beszéljünk, mert beszélni nem arany. Ez is olyan magyar természet, a mit az idő lassan lekoptat rólunk. Hanem sokat pletykáztam már én is. Azt hiszem ]ó lesz befejezni az irást, mivelhogy mindennek van határa, s te bizonnyára megunnád, ha még sokáig tartana. Isten veled. Ölel szerető hived Pista. b .Eszteroom és Vidékér tárcája.