Esztergom és Vidéke, 1902
1902-01-19 / 6.szám
S kik erre a hivatott tényezők ? Első sorban is a város kebelében működő történelmi társulat nagyérdemű tagjai. Igen, mert hisz összes munkásságuk: felfedezni, megóvni mindent, a mi a magyar nemzet történetének akár közvetve, akár közvetlenül teljes képét nyújtani van hivatva. — Mi természetesebb tehát, mint a még meg levő élőtanut is gondviselése alá venni s megmenteni azt a jövő, késői nemzedék hazafiúi érzületének fejlesztésére s ha kell felébresztésére. Igazam van r Mikor ős Budavára Nagyasszony templomának azon a részén sétáltam, hol Szent István király lovasszobra fog felállíttatni és ahol a bástyafal árkádokkal diszittetett fel, eszembe jutott Esztergom. Istenem, — gondoltam magamban, — mily elragadóan szép volna, ha az esztergomi fellegvár alatt is ily építkezések foganatosíttatnának. Ha a Sión domboldala is árkádszerü apró nyaralókkal beépítve s virágos kertekkel rendezve egy első rangú látványosságát képezné Magyarországnak ! Ott a vár fokán van egy épület. Mibe kerülne azt öszhangzásba hozni a bástya tisztes építkezési múltjával, vagy mibe, hogy a várfal felső részén egy stílszerű támfal emeltessék a várnak északi oldalán ? Felelet: pénzbe. Te pénz, te pénz, be nagy akadálya vagy a kegyeletérzés tettekben való nyilvánulásának. Mert ha az nem volnál, már nemes Bottyán kuruc generális szobrának is állnia kellene. De lelkesedni csak szabad ? Hogy ne ! Lehet is, — pénzbe nem kerül ; de adja Isten, hogy a fenti sorok, mint a vizbe dobott kő mindszélesebb körben terjedő hullámokat verjenek s akkor a pénz talán még sem lesz oly nagy akadály. És talán támadnak nagyok, Esztergom múltján lelkesedő és az Esztergom ősiségét képező élőtanuknak évszázadokra kiható biztosítására áldozatkész férfiak, kik valójában megértik az ősfalaknak szemléleti értékét, a szívnek, a honszerelem eme fészkének világában. Verus. az alapszíneket s a kitűnő rajzokat. A freszkók alakjai bájosak, kompositiói egyszerűek, kerülve kerülik a tömeges jeleneteket s szeretik a kevesebb alakokra jelenetezett thémákat, sőt sokszor az egészen magán álló alakokat. A pompéi freszkók elkalauzolnak minket az antik világ classicus művészetébe, melyet nélkülök már aligha ismernénk. Az eltemetett város remek falfestményeit manapság nem olyan világításban látjuk, a milyenben megfogantak. A falak tetőzetek nélkül merednek ég felé s j igy a freszkók rikító déli világitásnak vannak kitéve. A régi pompéi házak mérsékeltebb világossága, majdnem félhomálya, hogy hűvösség maradjon a helyiségekben, jobban enyhítette, vagy el is tüntette a falfestmények hiányait és fogyatékosságait. Maguk a művészek aknázták ki leginkább ezt a fény- és szinhatást elnagyolt rajzaikkal és ecseteléseikkel. Valóban fokozódik csodálkozásunk, ha meggondoljuk, hogy a művészek egy kis város polgárai számára dolgoztak s hogy az egész római világban olyan lehetett az izlés, mint Pompéiban s hogy mindenütt élniök kellett üy művek alkotására képes művészeknek. Ez az, a mi álmélkodásba ejti s megzavarja elménket. Messzire vezetne, ha tovább folytatnék elmélkedésünket a pompéi freszkókról. De minthogy épen ezek teszik a kiásott várost s a nápolyi muzeumot >világhirűvé, szívesen elidőztünk vele. (Folyt, köv.) A hazai agyagipar fellendítése. Az idei karácsonyi iparművészeti tárlaton nagy feltűnést keltettek azok az egyszerű, mázas, parasztfazekas edények, melyeket a kereskedelemügyi miniszter az ország egyes vidékein kisérletképen készíttetett, meggyőződést szerzendő, vájjon a mi fazekasiparunk alkalmas e az újraélesztésre. A kísérletek fényesen beváltak, ugy hogy most Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az egész ország agyag háziiparának alapos és gyökeres újjáalakulását vette tervbe. A cél az, hogy az ország minden agyagiparral nagyobb mértékben foglalkozó vidéké az ottani eredeti minták és régi technikák lehető felhasználásával jellegzetes, — csak az illető vidék által űzött háziipart nyerjen, hogy így az egész ország minden egyes vidéke egyegy speciális jellegű agyagíparral bírjon, melyben egymásnak csak a technika tökélyében okozzanak versenyt, de egyébként egymást kiegészítsék. Vonatkozik pedig ez úgy a közönséges főzőedények készítésére, mint a kályhagyártásra, valamint a szorosabb értelemben vett fazekasságra. A cselekvés ki fog terjeszkedni agyagiparunknak ugy technikai, mint művészi fejlesztésére, első sorban a házi és kisipart tartva szem előtt, de e mellett szolgálatot téve a gyáriparnak is, a nélkül azonban, hogy ez utóbbi az előbbit befolyásolhatná. E végből elhatározta a miniszter, hogy Budapesten egyelőre három évi időtartamra egy központi agyagipari műhelyt állit fel, melynek a jelzett célon kivül még az a rendeltetése is lesz, hogy központi gipszmintázó és öntő műhelye legyen az iparoktatási intézeteknek, azok számára a rajz és mintázás tanításához szükséges gipszmintákat megmintázza és sokszorosítsa. Ennek a központi műhelynek főbb feladatai lesznek : i. összegyűjti az ország összes agyagipari vidékein található agyagokat és azokat ipari használhatóság szempontjából szakszerűen megvizsgálja, illetőleg kipróbálja és az összes eszközölt próbákról rendszeres gyűjteményt létesít. 2. Minden egyes vidék számára az ottani agyagokból, esetleg a régi technikák felhasználásával is egy-egy teljes sorozat piacképes mintaedényt és tárgyat készít. Ezen minták készítéséfél különös súlyt fognak fektetni a hazai formák és motívumok értékesítésére. Minden ily vidékről, vagy esetleg községcsoportról a szükséges időre egy-egy alkalmas fazekas háziiparost fognak berendelni, a ki itt a saját vidéke agyagaiból a korongolást végezze és az edények készítését, díszítését, a mázak elkészítésének módjait, az edények okszerű égetését megtanulja és képessé tétessék arra, hogy otthon a háziiparosokat begyakorolja. 3. Minden vidék régi és uj edényeiből mintagyüjteményt állit össze, melyből azon vidék agyagiparának fejlődése megítélhető legyen. E gyűjteményeket a budapesti m. k. technológiai iparmuzeumban fogják elhelyezni. 4. Hogy minden vidéknek jellegzetes agyagipara legyen, törekedni fog a központi műhely speciális magyar, u. n. paraszt-majolika típust megteremteni, mely természetesen vidékenként változó modorban és alakban, lehetőleg ujat nyújtson e téren. 5. A menny&en egyes iparosok, gyárosok kísérleteket kívánnak végeztetni, a fölmerülő költségek megtérítése mellett azok számukra teljesen díjtalanul eszközlendők, illetőleg nekik megengedendők. 6. Az agyag háziipar szakszerű felügyelete. 7. Az ipariskolák céljaira szükséges mintákat a külön e célra kiadandó részletes utasítás szerint mintázza és az iskolák részére sokszorosítja, ezen kivül pedig gipszmintákból törzsgyüjteményt létesít. A műhely nem lesz külön intézet és csak addig tartatik fenn, mig a fentebbiekben jelzett főbb hivatását betöltötte. A létesítendő központi műhely művészi vezetését Hegedűs miniszter Horti Pál kiváló iparművészre bízta, kinek megfelelő segéderőket is adott rendelkezésre. A műhely berendezése legközelebb vétetik foganatba és gyakorlati működését a Székelyföld agyagiparának fejlesztésével fogja megkezdeni. Közöljük ezt az örvendetes tervet annál is inkább, mert a mint tudjuk, a fönt emiitett kiállításon Esztergom városából is szerepeltek egyes oly agyagminták, amelyek a szakértők tetszését teljes mértékben elnyerték. Vajha városunk legalább egy irányban is produktiv tényezőjeként szerepelhetne a haladásnak. X. — Rózsaszínű rovat. Szőllősy Jenő fővárosi tanitó, városunk fia eljegyezte Szántó Erzsikét, a liptószentmiklósi áll. polg. iskola szellemes tanárnőjét. Gratulálunk ! — A Sz. Erzsébet jótékony egylet füzetben adla ki 1901. évi működéséről szóló jelentését. A jelentésből a következő főbb pontokat emeljük ki: Az 1901. évi jan. 12 én tartott zene és táncestély a jótékonyságnak 586 kor. 6 fillér tiszta jövedelmet hozott. Az utolsó közgyűlés óta az egylethez beérkezett 1020 korona jótékony adománykép. Az egyesület törzsvagyona az utolsó közgyűlés óta 500 koronával szaporodott. E szerint az egyesület alaptőkéje az év végén kitett: 11,933 koronát és 6 fillért. Az egyletnek volt az elmúlt évben bevétele : 8060 kor. 64 fillér. Ezzel szemben kiadása: 4902 kor. 39 fillér. Maradvány : 3158 kor. 25 fillér. A segélyezésre a következő javaslatot fogadta el a közgyűlés : A szegények között osztassák ki 2000 korona, városi óvodának adassék 50 korona, Sz. Anna-zárdai óvodának 50 korona, Szentgyörgymezei óvodának 50 korona, párkányi óvodának 20 korona, szegény elemi iskolások ruházatára 50 korona. Összesen : 2220 korona. A közgyűlés által választmányi tagokul megválasztattak : Andrássy Jánosné, Bleszl Ferencné, Burány Ernőné, Büttner Róbertné, Brutsy Gyuláné, Csupor Istvánné, Földváry Istvánné, Frey Ferencné. Grósz Ferencné, Hajas Simonné, Hamar Árpádné, id. Kaán Jánosné, Kerschbaummayer Károlyné, Kruplanicz Kálmánné, özv. Laczkó Pálné, Leitgeb Jánosné, Magos Sándorné, Magurányi Józsefné, Marosi Józsefné, Mattyasóvszky Vilmosné, özv. Mészáros Károlyné, Nedeczky Miklósné, Niedermann Józsefné, Palkovich Jenőnő, Pfalcz Józsefné, Reviczky Gáborné, Szalkay Józsefné, Szecskay Kornélné, özv. Szvoboda Románné, Vaszary Lászlóné, özv. Zubcsek Mihályné. Póttagok: Kersch Ferencné, Laczkó Vilma, Marosi Ferencné, Mattyasóvszky Marianna, Molnár Erzsébet, Schleifíer Lajosné, Véghelyi Ödönné. — Tiszti mulatság. E hó 16-án csütörtökön tartotta meg a 76-ik gyalogezred tisztikara első mulatságát a »Magyar Király* szálloda uj helyiségében, a mulatság igen jól sikerült s az abban résztvevők a késő hajnali órákban igen kel'emes emlékekkel távoztak. A táncot válogatott műsorból összeállított hangverseny előzte meg, melyet a közönség élvezettel hallgatott végig. %— A Kath. Legényegyesület tán emu latsága f. hó 12-én tartatott meg a >Fürdő« szálloda nagytermében. Az estély szinielőadással kezdődött. »A Végrehajtót és »Flipper és Nobbier* cimű vígjátékkal szereztek a műkedvelők igen élvezetes órákat a jelenvoltaknak, kik között láttuk : a főkáptalan több tagját és számos notabilitást. Megérdemlett elismerésben részesültek Gábris Margit, Rehák Erzsi és ührig Cecilia, kik első nyilvános fellépésük alkalmával is kellő bátorságot és kiváló ügyességet tanúsítottak. A férfi szereplők közül Markó Gyula, Markó Kálmán és Schramm Nándor készültségükkel, kifogástalan alakításaikkal tették összhangzóvá a szereplők játékát. A színielőadás után tánc volt a hajnali órákig. — Jótékonycélu álarcosbál. Február hó 9-én tartatik meg Porgesz Béla vendéglőjében a második nagy álarcosbál, melynek jövedelmét Porgesz Béla a »Ma gyarországi munkások rokkant és nyugdíj-egyleté «-nek ajánlotta fel. Ajánljuk előre is a nagyközönség figyelmébe ez érdekesnek ígérkező es'élyt. fü— A vármegye törvényhat. bizottsága f. hó 28-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, mely közgyűlésen tárgyalandó ügyek előkészítése céljából az állandó választmány f. hó 27. d. e. 10 órára hivatott egybe. — Pénzügyigatóság Esztergomban. Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, a pénzügyminisztériumban a legközelebb felállítandó pénzügyigazgatóságot Esztergom városának szánták, de a szokásos szeptember havi felállítás ez alkalommal későbbre marad. — Tűzoltó bál. A párkányi önkéntes tüzoitó egyesület igen jól sikerült bált rendezett e hó 11-én Nánán. A mulatság jó sikerében főrésze volt Klinda Aladár elnöknek. A négyest 72 pár táncolta és a mulatság reggeli 7 óráig, vagyis kivilágos kivirradtig tartott. — A földadó revíziójáról szóló törvény kidolgozásával Beniczky Mihály pénzügyi főtanácsos bízatott meg, aki hir szerint munkájával elkészült. Legközelebb várható tehát, hogy a kerületi helyszinelési becslőbiztosok a számukra kijelölt körielekben megkezdik áldásos