Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-22 / 50.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. $Heg}e\ei}llí Vasárnap és csütörtökön. JELŐKIZETÉSI ÁRAK ; JEgési évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — 6 kor. — fll. .Jegyed éyre — — — 3 kor. — fll. Egyes azám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Or. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda*utcza 485. szám. HM Kéziratot nem adunk vissza. »<<H „Legyünk résen." Esztergom, június 20. Ily cimű vezető cikkünkben legutóbb foglalkoztunk a M. Á. V. és a H. E. vasút egyesülésével és felhívtuk a közfigyelmet arra, hogy legyünk résen, nehogy a beolvasztás városunk és megyénk valamelyes hátrányával történjék, mivel megszoktuk mi azt már esztergomiak, hogy áldozatkészségünknek jutalma ; rendesen érdekeink teljes ignorálása. A tornyosuló felhők villáma nem csap le oly gyorsan, mint amilyen váratlanul jött a hir, mely a törvényjavaslat elfogadását meghozta. És a gyorsaság az, mi benntinket aggaszt, mert ugy sejtjük, hogy mire feleszmélünk lesz okunk a zugolódásra. Maga az egyesítés ténye általánosságban véve előnyös. Mert mig a megszakítás nélküli egységes díjszámítás a közforgalom érdekében Mese. Ismertem egy barna kis lányt, Mosoly ült az ajkán. Megismert egy szőke ifjút, Szomorú lett aztán. Ismertem egy szőke ifjút, Bus volt szive-lelke ; Megismerte azt a kis lányt S búját elfeledtedte. Nyári rokonok. Irta: NAGY RENEÉ. Ai »Esrtcrgom és Vidéke* eredeti tárcája. Mikor még fiatalabb és természetesen | naivabb is voltam, sokszor csaknem sirva j fakadtam a nagy boldogságtól, mikor igy nyár elején elhalmoztak a fővárosi: rokonok ismerősök kedves szeretettől; áradozó levelekkel. Boldog voltam na-! gyon, hogy azok a finom elegáns népek \ annyira ragaszkodnak hozzánk, az egy- í szerű falusiakhoz és büszke voltam rájuk az ismerőseim előtt s alig vártam,' hogy nyár legyen, hogy magam köré gyüjthessem őket, had irigykedjenek rám a barátnőim, akik nem kérkedhettCk hasonló finom atyafisággal. Jöttek is nyakra főre, olyan volt a házunk egész nyáron, mint egy vendég hasznos, addig az igazgatási költségek apasztása, a részvényeik által érdekeltekre előnyös. De nem is az egyesítés ténye az, mi aggodalmat kelt, hanem a törvényjavaslat indokolásának az a része,melyből mig azt olvassuk, hogy a doroghi mozdonyszinnek 6 állással való kibővítésére 36.000 korona, egyébb építkezésekre u. m. szénfészer kibővítésre, második viztartányra, íűtőházi irodára, szertár épületre, szertár irodára, lakótanyák bővítésére, olajpincére, műhelyi berendezésekre és az állomás ellőtt építendő egy homokvágányra öszszesen 46.000 kor. és igy a doroghi állomásra összesen 82.000 korona van felvéve kibővítések és pótépitkezésekre, majd a bubapestdoroghi vonalrésznek az éjjeli forgalomra való berendezése és ezen vonalon lévő néhány állomás kibővítésére 465.000 korona, addig az esztergomi állomásra összesen 41.500 korona, mig az Esztergomdoroghi vonalszakaszra semmi s igy I fogadó, soha kinem fogytunk a vendégeskedésből és néha annyian voltunk, hogy a szalon is megvolt rakva ágyakkal. A férjem, ki él hal a seabad levegőért, kint aludt a kerti lugasban egy fapadon. Én a gyerekekkel a cselédszobába szorultam, de azért boldog voltam, csak a férjem panaszkodott, hogy a szúnyogok összecsípik és fájlalta az oldalát a kemény pad miatt. De nekem nem igen volt rá időm, hogy panaszkodásait meghallgassam, mert egész nap sütöttem, főztem, rendezkedtem, mig a vendégek sétáltak — kirándulást tettek, én otthon a meleg konyhában izzadtam. Egy idős néni a kinek fájt a lába és nem birta a sok járást, otthon maradt és hogy kárpótoljon valamivel, megstoppolta a gyerekek lyukas harisnyáit és megtanított a finom torták és parfeek | készítésére. Két fiatal leány, mind a kettő konzervatorista, egész nap a zongorát verte, egy fiatal jogász gyerek meg egyre a francia nyelv gyakorlását hangsúlyozta, mert úgymond, hogy manapság már minden művelt embernek nél- \ külözhetetlen a francia nyelv tudása. Én szégyeltem, hogy bizony csak magyarul! tudok és még kenyér dagasztás közben' is német és francia leckéket magoltam j és szégyenkezve vallottam be, hogy bi-; zony nagyon járatlan vagyok az idegen; irodalomban is és hogy nem ismerem' az ujabb operettek zenéjét sem és ha táncolni akartak, én három négy észten- J tendős polkákat és keringőket zongoráztam. Node nem is késtem aztán helyreönkéntelenül lelki szemeink előtt látjuk Dorogh végállomást. S ez az amiérttiltakozó szavunkat felemeltük, mert Esztergom megye és város nem azért hozott százezrekre menő áldozatot, hogy az azok árán . létesített intézménnyel azt tönkre tegyék. I Nem hiszünk az Ígérgetésekben, nem hiszünk a kimagyarázásokban, mert a számadatokba rejtett czélok, 1 mást igazolnak. i Az ügy jelen állása elszomorító reánk és arra int, hogy ne késlekedjünk, tegyünk ha még tehetünk valamit, mert egy kis jó indulattal és fáradsággal tágíthatunk a hurkon még. Esztergom vármegye selyemtenyésztése. A földmivelésügyi miniszter megküldötte lapunknak az országos selyemtenyészté^i felügyelőségnek Fehér, Nyitra, Pozsony, Esztergom és Bars vármegyékre vonatkozó jelentését, melyben sok érdekes és tanulságos dolog van. pótolni a hiányokat, és állandó összeköttetésbe léptem egy fővárosi könyvkereskedővel és zenemű kereskedővel, a kik nekem minden ujabb irodalmi és zenemű terméket pontosan 'megküldték. És boldogan búvárkodtam ezekben egész nap, sőt a férjem nagy bosszúságára éjfélekig zongoráztam a divatos operetteket. Bár nem tett szemrehányást, de észrevettem rajta hogy bosszankodik, és aggódva nézi hogy elhanyagolom a háztartást és a gyermekeimet s mikor egyszer azzal ált elébem, hogy jó volna ha a mosásra felügyelnék, mert az inggalérai nagyon feketék, gúnyosan néztem végig rajta és szónélkül ott hagytam. — No még tán az kellene, hogy mossak és vasaljak, mint az előtt, én a művelt modern asszony 1 Igen mert most már az voltam tetőtől talpig és titkos gyönyörűséggel gondoltam rá, hogy megfogom hódítani azokat a finom, művelt pestieket, ha maid egyszer feljutok közzéjük, ha valaki a rokonok közül meg fog hívni, hogy fogok én ott majd imponálni az én sokoldalú tudásommal és nagy ambicióval láttam neki a francia nyelvtanulásának is. Az uram csak nézte szónélkül ezt az én változásomat és néha megjegyezte, hogy nem találom e különösnek, hogy ezek ami rokonaink csak így nyáron szeretnek bennünket olyan nagyon és télen soha se irnak, legföljebb csak akkor, ha valami falusi különlegességre áhítoznak. Én nem találtam furcsának, sőt természetesnek, hogy nem k .Esztergom ü Vidéke" tárcája. Mint bennünket közelebbről érdeklőket, közöljük kivonatosan annak megyénkre vonatkozó részét, mely a következőképen szóll: Költséges áldozatoktól sem riadt vissza az országos selyemtenyésztési felügyelőség, hogy ezen vármegyében is meghonosítsa a selyemtenyésztést és ezen célból a vármegye székhelyén selyemtenyésztési felügyelőséget szervezett, melyet azonban a szederfa hiánya miatt kénytelen volt beszüntetni. Ennek dacára azonban nem veszítettük el bizalmunkat, sőt megerősbült azon hitünk, hogy itt is sikerülni fog meghonosítani a selyemtenyésztést, miután a vármegye hálára kötelező jó indulattal karolja fel a szederfatenyésztést és a törvényhatósági utaknak szederfával való befásitásán fáradozik. Az országos selyemtenyésztésí felügyelőség működését Esztergom vármegyében a következőkben ismertetem meg : 1901. évben a vármegyének 8 községében 88-an foglalkoztak selyemtenyésztéssel és 2,020 kilogramm gubót termeltek, melyért 3,777 koronát fizettünk ki. írnak, mert nem érnek rá a sok zsurozás és színházba való járástól és elszorult a szivem a vágyakozástól, hogy bár csak egyszer már meghívnának engemet ezekre a kellemes mulatságokra és a leveleimben egyre célozgattam, hogy mennyire vágyom már én is ki, a mi egyhangú unalmas fészkünkből s a mint közelgett a tél, midőn a fővárosi társas élet aranykorát éli, szinte provokáltam a meghívást, hangoztatva, hogy hat ruhát rendeltem a miket itthon nem is viselhetek, olyan elegánsak, ezt azért emiitettem, nehogy azt gondolják, hogy valami divatját multa s ócska ruhákba állítanék be ha meghívnának. De ezekre a leveleimre egyik sem válaszolt. Én azonban reménykedtem, hogy a farsangra mégis majd csak meghívnak. A hajamat aranysárgára festettem, mert olvastam, hogy Párizsban, most az a divat és temérdek vaselinl felkentem a karjaimra, vállairnra, hogy sima, fehér legyen a k'vágott estélyi ruhához és naprólnapra izgatottan vártam a levélhordót, hátha meghozza a várva várt meghívást. Végre ugy karácsony táján csakugyan jött egy levél azoktól, akikhez leginkább vágytam. Boldogan bontottam fel — azon reményben, hogy megvagyok híva — csalódtam. Azt írták benne, hogy nagyon leköteleznénk őket, ha karácsonyra küldenénk egy kis fiatal szárnyast, mert odafönt ilyenkor már mind öregek és nagyon drágák, no meg egy kis friss hurkát, kolbászt is. Én sirva vágtam a löldhöz ezt a le-