Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-22 / 50.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. $Heg}e\ei}llí Vasárnap és csütörtökön. JELŐKIZETÉSI ÁRAK ; JEgési évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — 6 kor. — fll. .Jegyed éyre — — — 3 kor. — fll. Egyes azám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Or. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda*utcza 485. szám. HM Kéziratot nem adunk vissza. »<<H „Legyünk résen." Esztergom, június 20. Ily cimű vezető cikkünkben leg­utóbb foglalkoztunk a M. Á. V. és a H. E. vasút egyesülésével és fel­hívtuk a közfigyelmet arra, hogy legyünk résen, nehogy a beolvasz­tás városunk és megyénk valame­lyes hátrányával történjék, mivel megszoktuk mi azt már esztergo­miak, hogy áldozatkészségünknek jutalma ; rendesen érdekeink teljes ignorálása. A tornyosuló felhők villáma nem csap le oly gyorsan, mint amilyen váratlanul jött a hir, mely a tör­vényjavaslat elfogadását meghozta. És a gyorsaság az, mi benntin­ket aggaszt, mert ugy sejtjük, hogy mire feleszmélünk lesz okunk a zugolódásra. Maga az egyesítés ténye általá­nosságban véve előnyös. Mert mig a megszakítás nélküli egységes díj­számítás a közforgalom érdekében Mese. Ismertem egy barna kis lányt, Mosoly ült az ajkán. Megismert egy szőke ifjút, Szomorú lett aztán. Ismertem egy szőke ifjút, Bus volt szive-lelke ; Megismerte azt a kis lányt S búját elfeledtedte. Nyári rokonok. Irta: NAGY RENEÉ. Ai »Esrtcrgom és Vidéke* eredeti tárcája. Mikor még fiatalabb és természetesen | naivabb is voltam, sokszor csaknem sirva j fakadtam a nagy boldogságtól, mikor igy nyár elején elhalmoztak a fővárosi: rokonok ismerősök kedves szeretettől; áradozó levelekkel. Boldog voltam na-! gyon, hogy azok a finom elegáns népek \ annyira ragaszkodnak hozzánk, az egy- í szerű falusiakhoz és büszke voltam rá­juk az ismerőseim előtt s alig vártam,' hogy nyár legyen, hogy magam köré gyüjthessem őket, had irigykedjenek rám a barátnőim, akik nem kérkedhet­tCk hasonló finom atyafisággal. Jöttek is nyakra főre, olyan volt a házunk egész nyáron, mint egy vendég hasznos, addig az igazgatási költsé­gek apasztása, a részvényeik által ér­dekeltekre előnyös. De nem is az egyesítés ténye az, mi aggodalmat kelt, hanem a tör­vényjavaslat indokolásának az a része,melyből mig azt olvassuk, hogy a doroghi mozdonyszinnek 6 állás­sal való kibővítésére 36.000 korona, egyébb építkezésekre u. m. szén­fészer kibővítésre, második viztar­tányra, íűtőházi irodára, szertár épületre, szertár irodára, lakótanyák bővítésére, olajpincére, műhelyi be­rendezésekre és az állomás ellőtt építendő egy homokvágányra ösz­szesen 46.000 kor. és igy a do­roghi állomásra összesen 82.000 korona van felvéve kibővítések és pótépitkezésekre, majd a bubapest­doroghi vonalrésznek az éjjeli for­galomra való berendezése és ezen vonalon lévő néhány állomás kibő­vítésére 465.000 korona, addig az esztergomi állomásra összesen 41.500 korona, mig az Esztergom­doroghi vonalszakaszra semmi s igy I fogadó, soha kinem fogytunk a vendé­geskedésből és néha annyian voltunk, hogy a szalon is megvolt rakva ágyak­kal. A férjem, ki él hal a seabad leve­gőért, kint aludt a kerti lugasban egy fapadon. Én a gyerekekkel a cselédszo­bába szorultam, de azért boldog voltam, csak a férjem panaszkodott, hogy a szúnyogok összecsípik és fájlalta az ol­dalát a kemény pad miatt. De nekem nem igen volt rá időm, hogy panasz­kodásait meghallgassam, mert egész nap sütöttem, főztem, rendezkedtem, mig a vendégek sétáltak — kirándulást tettek, én otthon a meleg konyhában izzadtam. Egy idős néni a kinek fájt a lába és nem birta a sok járást, otthon maradt és hogy kárpótoljon valamivel, megstop­polta a gyerekek lyukas harisnyáit és megtanított a finom torták és parfeek | készítésére. Két fiatal leány, mind a kettő konzervatorista, egész nap a zongorát verte, egy fiatal jogász gyerek meg egyre a francia nyelv gyakorlását hang­súlyozta, mert úgymond, hogy manap­ság már minden művelt embernek nél- \ külözhetetlen a francia nyelv tudása. Én szégyeltem, hogy bizony csak magyarul! tudok és még kenyér dagasztás közben' is német és francia leckéket magoltam j és szégyenkezve vallottam be, hogy bi-; zony nagyon járatlan vagyok az idegen; irodalomban is és hogy nem ismerem' az ujabb operettek zenéjét sem és ha táncolni akartak, én három négy észten- J tendős polkákat és keringőket zongoráz­tam. Node nem is késtem aztán helyre­önkéntelenül lelki szemeink előtt látjuk Dorogh végállomást. S ez az amiérttiltakozó szavunkat felemeltük, mert Esztergom megye és város nem azért hozott százez­rekre menő áldozatot, hogy az azok árán . létesített intézménnyel azt tönkre tegyék. I Nem hiszünk az Ígérgetésekben, nem hiszünk a kimagyarázásokban, mert a számadatokba rejtett czélok, 1 mást igazolnak. i Az ügy jelen állása elszomorító reánk és arra int, hogy ne késle­kedjünk, tegyünk ha még tehetünk valamit, mert egy kis jó indulattal és fáradsággal tágíthatunk a hur­kon még. Esztergom vármegye selyemtenyésztése. A földmivelésügyi miniszter meg­küldötte lapunknak az országos se­lyemtenyészté^i felügyelőségnek Fe­hér, Nyitra, Pozsony, Esztergom és Bars vármegyékre vonatkozó jelen­tését, melyben sok érdekes és ta­nulságos dolog van. pótolni a hiányokat, és állandó össze­köttetésbe léptem egy fővárosi könyv­kereskedővel és zenemű kereskedővel, a kik nekem minden ujabb irodalmi és zenemű terméket pontosan 'megküldték. És boldogan búvárkodtam ezekben egész nap, sőt a férjem nagy bosszúságára éj­félekig zongoráztam a divatos operette­ket. Bár nem tett szemrehányást, de észrevettem rajta hogy bosszankodik, és aggódva nézi hogy elhanyagolom a ház­tartást és a gyermekeimet s mikor egy­szer azzal ált elébem, hogy jó volna ha a mosásra felügyelnék, mert az ing­galérai nagyon feketék, gúnyosan néz­tem végig rajta és szónélkül ott hagy­tam. — No még tán az kellene, hogy mos­sak és vasaljak, mint az előtt, én a mű­velt modern asszony 1 Igen mert most már az voltam tetőtől talpig és titkos gyönyörűséggel gondoltam rá, hogy meg­fogom hódítani azokat a finom, művelt pestieket, ha maid egyszer feljutok köz­zéjük, ha valaki a rokonok közül meg fog hívni, hogy fogok én ott majd im­ponálni az én sokoldalú tudásommal és nagy ambicióval láttam neki a francia nyelvtanulásának is. Az uram csak nézte szónélkül ezt az én változásomat és néha megjegyezte, hogy nem találom e külö­nösnek, hogy ezek ami rokonaink csak így nyáron szeretnek bennünket olyan nagyon és télen soha se irnak, legföl­jebb csak akkor, ha valami falusi külön­legességre áhítoznak. Én nem találtam furcsának, sőt természetesnek, hogy nem k .Esztergom ü Vidéke" tárcája. Mint bennünket közelebbről érdek­lőket, közöljük kivonatosan annak megyénkre vonatkozó részét, mely a következőképen szóll: Költséges áldozatoktól sem riadt vissza az országos selyemtenyész­tési felügyelőség, hogy ezen várme­gyében is meghonosítsa a selyem­tenyésztést és ezen célból a vár­megye székhelyén selyemtenyész­tési felügyelőséget szervezett, melyet azonban a szederfa hiánya miatt kénytelen volt beszüntetni. Ennek dacára azonban nem ve­szítettük el bizalmunkat, sőt meg­erősbült azon hitünk, hogy itt is si­kerülni fog meghonosítani a selyem­tenyésztést, miután a vármegye há­lára kötelező jó indulattal karolja fel a szederfatenyésztést és a tör­vényhatósági utaknak szederfával való befásitásán fáradozik. Az országos selyemtenyésztésí felügyelőség működését Esztergom vármegyében a következőkben is­mertetem meg : 1901. évben a vármegyének 8 községében 88-an foglalkoztak se­lyemtenyésztéssel és 2,020 kilo­gramm gubót termeltek, melyért 3,777 koronát fizettünk ki. írnak, mert nem érnek rá a sok zsuro­zás és színházba való járástól és elszo­rult a szivem a vágyakozástól, hogy bár csak egyszer már meghívnának engemet ezekre a kellemes mulatságokra és a leveleimben egyre célozgattam, hogy mennyire vágyom már én is ki, a mi egyhangú unalmas fészkünkből s a mint közelgett a tél, midőn a fővárosi társas élet aranykorát éli, szinte provokáltam a meghívást, hangoztatva, hogy hat ru­hát rendeltem a miket itthon nem is viselhetek, olyan elegánsak, ezt azért emiitettem, nehogy azt gondolják, hogy valami divatját multa s ócska ruhákba állítanék be ha meghívnának. De ezekre a leveleimre egyik sem válaszolt. Én azonban reménykedtem, hogy a far­sangra mégis majd csak meghívnak. A hajamat aranysárgára festettem, mert olvastam, hogy Párizsban, most az a di­vat és temérdek vaselinl felkentem a karjaimra, vállairnra, hogy sima, fehér legyen a k'vágott estélyi ruhához és napról­napra izgatottan vártam a levélhordót, hátha meghozza a várva várt meghívást. Végre ugy karácsony táján csakugyan jött egy levél azoktól, akikhez leginkább vágytam. Boldogan bontottam fel — azon reményben, hogy megvagyok híva — csalódtam. Azt írták benne, hogy nagyon leköteleznénk őket, ha kará­csonyra küldenénk egy kis fiatal szár­nyast, mert odafönt ilyenkor már mind öregek és nagyon drágák, no meg egy kis friss hurkát, kolbászt is. Én sirva vágtam a löldhöz ezt a le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom