Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-05 / 45.szám

Van a városnak továbbá 1826 kat. hold és 1297 Q öl legelő területe. A ki ismeri a város legelőterületét, az tudni fogja, hogy ez a legelőterület silány, az a jelen állapotában rendeltetésének nagyon kis mértékben felel meg. Az a gondatlan és okszerűtlen kezelés, a mely már évtizedek óta folyik, oda juttatta ezt a legelőterületet, hogy annak egy jó részét a borovicska bokrok foglalják el. Ma, nem országszerte, hanem világszerte látjuk, hogy a nagyobb gazdaságok is jórészt felhagynak a gabona termeléssel, a mennyiben a mai viszonyok olyanok, hogy a gabonatermelés veszteséggel jár és a hol lehet áttérnek a marhanevelésre. Nálunk, — különösen a városházán — a marhanevelés kérdése soha érdemi megfontolás tárgyát nem képezte. Szeretik, ha minél több kintháló marhát jelentenek be, mert ezzel a legelőbér jövedelme szaporodik, de hogy arra gondoltak volna, hogy az a legelő javittassék, azt ugyan nem tette senki. Az állategészségügy kérdése anynyira ismeretlen, az ezen téren va'ó gondoskodás és intézkedés, nálunk annyira fölöslegesnek látszó valami, hogy az évek óta sürgetett gyepmesteri telep elkülönítése, bekerítése, a világ minden kincséér sem tud megvalósulni. Hozzá kell látni, bele kell kezdeni és pedig mielőbb a legelőterületnek okszerű megjavításába. Módot kell nyújtani arra, hogy kisgazdáink kedvet kapjanak a marhaneveléshez. A múltban, midőn az állategészségügy a kormány gondoskodásán nagyon is kivül esett, tudjuk, hogy rendesen a vágómarhák utján, a marhavész minden ötödik, hatodik esztendőben bekövetkezett, — a marhanevelés nagy risikóval járt. Ma, mint a tapasztalás igazolja, ez az állapot jórészt megszűnt, és nincs ok arra, hogy e miatt a gazdák & marhaneveléstől tartózkodjanak. Hozzá kell fogni tehát először is, hogy a legelőterület a mindenféle bokroktól megszabaditassék, másodszor pedig miután köztudomású, hogy a legelőnek talaja homokj amelyen a fű az első forró nap után tökéletesen kisül, a legelőnek részletekben való akác fávali beültetéséhez. Hogy pedig gazdáink kedvet kapjanak a marhaneveléshez, első ben is jutalmakat kell a városnak kitűzni s meg kell jutalmazni azt a gazdát, a mely gazda a mi talaj és klimatikus viszonyainknak legmegfelelőbb marhát nevel. Elkeli engedni a legelőbért a harmadik, a negyedik rideg marha után. És ezekkel a műveletekkel, különösen a legelő-területnek akácfával való beültetésével, úgy a szőlőtermelő közönségre, mint magára a város pénztárára nézve is nem megvetendő haszon háramlanék azáltal, hogy olcsó karók volnának előállíthatók. Fogjon hozzá tisztelt gazdasági tanácsosunk, vesse csak fel mindezen kérdéseket a gazdasági bizottságban, menjen ki egypár gazda emberrel a legelő-területre, szemlélje meg s állapítsa meg, hogy hol lehetne a beültetést megkezdeni, az erdőmesternek a külső faiskolában bizonnyára van annyi akácfája, amennyi a kezdethez elég lesz. Jól tudjuk mi, hogy ez a munkálat nem a jelennek hanem a jövőnek fog javára szolgálni, ámde ha sohasem kezdjük meg, úgy sohasem is fogunk eredményt elérni. A telekkönyv megosztása. Kübölkut, június 1. A tulsójárási székhely áthelyezésének kérdése, egy korcsszülöttet hozott létre, melyben nincsen senkinek sem öröme, sem gyönyörűsége. E korcsszülött a párkányi járás községeire vonatkozó telekkönyveknek Muzslára való áthelyezése és a muzslai kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházása. Korcsszülötte ez, e kérdésnek azért, mert senki sem akarta ezt elérni, ha jól tudjuk, maga Muzsla község sem. Ha tényleg megvalósulna e terv, ugy bizonyára legtöbb veszteség érné Esztergom városát, de viszont nem nyerne vele senki, még maga Muzsla sem. E község fekvése ugyanis oly kedvezőtlen, oly annyira nélkülözi magában a fejlődés feltételeit, hogy a telekkönyv sem segíthet rajta. Évtizedek óta székel ott a kir. járásbíróság és a szolgabírói hivatal ; s ha azt kérdezzük, hogy e két fontos tényező folytán mennyire fejlődött e község, ugy kénytelenek vagyunk bevallani, hogy most is ott áll, ahol a Bach korszak alatt állott; s igy a telekkönyvi hatóság sem volna képes kedvezőbb viszonyokat létesíteni. De nem csak Esztergom vesztene, hanem vesztene a túlsó járás valamennyi községe. Mig most a közönség telekkönyvi ügyekben a vármegye természetes gócpontjában, a megye székhelyén kényelmesen elintézheti teendőit; addig az áthelyezés esetén, kénytelen volna azon kivül a félreeső s rosszul megközelíthető Muzslára is fáradni. S minthogy a tapasztalat azt mútstja, hogy a földmivesek természetes szünideje alatt t. i. a téli hónapokban sokkal nagyobb számban fordulnak elő birtok változások, mint a nyári hónapokban, ennélfogva kétszeresen terhes lenne a közönségnek, a feneketlen sár miatt járhatlan utakon Muzslára jutni a téli hónapokban. Vármegyénk szeretett alispánja, ki mindenkor hű fia volt városunknak, szülő városa javára jelentékeny szolgálatot tehetne és ezzel szolgálatot tenne a túlsó járás községeinek is és pedig az által, ha rendeletileg felhívná a párkányi járás községeinek kéviselőtestületeit, hogy nyilatkozzanak az iránt, váljon a telekkönyvet óhajtják-e Muzslára átvitetni, vagy inkább szerének, ha a mostani állapot fentartatnék. Mi teljesen meg vagyunk győződve, hogy a községek legnagyobb része Esztergom mellett fog nyilatkozni. Ha már most e nyilatkozatokkal egy ujabb köldötség fogja az igazságügy minisztert felkeresni s kérni fogja a telekkönyvnek Esztergomban való meghagyását, akkor a miniszter nem fogja az egész járás óhajával szemben a telekkönyveket megosztani s muzslára áthelyezni. Még nincs késő s minden jóra fordulhat. Purosz. A„Gazdasági Egyesületiből Május hó 31-én tartott ülésén elhatározta a választmány, hogy a tényé sz szarvasmarha dijazás éz évben az ősz folytán fog megtartatni. A gazd. munkás és cseUd segély pénztár tágabb körű ismertetése végett a megye több községében felvilágosító előadts fog tartatni. Sajnálattal vette a választmány tudomásul, hogy dacára a tett felhívások és kérelmeknek, a pozsonyi gazd kiállításon részvétlenség folytán gyűjteményes kiállítást Esztergom megye részéről be nem mutathat, amennyiben a minden irányban szétküldött felhívások — egy kettő kivételével — válasz nélkül maradtak. Az uradalmak közül egyedül a főkáptalan gazdasága vesz részt, különféle állatjaival a kiállításon. A lótenyésztési bizottság ugyan az nap j tartott ülésén f. év június 23-ik napjára állapította meg a ló díjazás napját, mely j Párkányban fog megtartatni. Állami és j megyei dijakban 660 korona valamint j arany, ezüst és bronz érem fog kiosztatni. J Ezen lódijazásra vonatkozó részletes értesítés a legközelebb fog nyilvánoságra hozatni. — Ájtatosság. Ma esti fél 7 órakor' veszi kezdetét sz. k. plébánia-templom-, ban a Jézus sz. Szive tizteletére alapi • [ tott ájtatosság, melyről lapunk előző

1 számában már megemlékeztünk. — Szabadság meghosszabbítás. Kakass 1 László párkány járási fő biró, kinek su1 lyos betegségében fordulat állott be, orvosai tanácsára ujabbi hat heti szabad- j ságért folyamodott a megyéhez, a még szükséglendő fürdőzések céljából. — A győri áll. tanítóképző intézőt a KováCSÍ patakban. A győri m. kir. áll. tanítóképző intézet növendékei, miként mult számunkban emiitettük, szombat d. u. 5 órakor, hajón Vácra mentek. Ott megtekintették a siketnéma intézetet. Nagyon meglepte a kirándulókat a növendékek eredményes tanítása, azok hangos és értelmes felelete. Másnap, vasárnap szt. mise után, melyet a velük utazó Ricset Farkas bencés-tanár mondott, elindultak a korai reggeli vonattal N. Marosra, honnét átkeltek Visegrádra. Itt az idő rövidsége miatt csak a Salamon tornyát nézhették meg, mindamellett a a legszebb benyomásokkal telve tértek vissza a visegrádi propelleren N. Marosra, hogy onnan a kies fekvésű, pormentes Kovácspatak kellemeinek élvezésére induljanak, n óra volt, midőn berobogott a vonat a kovácsi patakhoz s kiszállt az ifjú sereg. Fogadtatásuknál jelen volt Andrássy János alispán, Frey Ftrenc orsz. gyűlési képviselő, Gussvtnits Vilmos képezdei igazgató Schedl Arnulf bencéstanár, majd sok más városunkból. Megérkezésük után felsiettek a gyönyörű verandához, megtekintették az Ámor-forrást. A vadregényes hely annyira tetszett a fiataloknak.hogy alig tudtak megválni töle. De végre is menni kellett. Ebédhez ültek és jó étvágygyal költötték el Schleifer bérlő Ízletes ételeit. Az ebéd folyama alatt Guzsvenits Vilmos igazgató emelkedett szólásra, üdvözölvén majd búcsúztatván is egyúttal a vendégsereget. Mohar József képezdei igazgató-tanár ismételten és ékes szavakban mondott hálás köszönetet mindazoknak, a kik a kirándulásban segítségükre voltak, nem felejtkezve meg a jelenlevő győri tanfelügyelőről s Récsey Farkas bencés tanárról sem, kiknek nemcsak az örömökben, hanem a rendezés fáradságaiban is részök volt. Ebéd után Pali nótái mellett táncra perdültek s járták vigan, mígnem a csavargőzös hivó szava, véget vetett a mulatságnak. Visszatérve városunkba,megtekintették a főgimnáziumot. A díszterembe elénekelve a hymnust és néhány magyar népdalt,hosszas sorban kivonultak a füzitöi állomáshoz, hogy visszetérjenek otthonukba. Nehéz szivvel váltak meg Esztergomtól és azon Ígérettel, hogy ismét ellátogatnak majdan ide, hol sok szépet láttak és magyar vendégszeretetet találtak. — Kereszt SZentelÓS. Patkó Ferenc és Szóda Erzsébet hitestársak elhatározták, hogy a xsidódí dűlőben levő szántóföldjükön a táthí út mellett, Isten dicsőségére keresztet állítanak. A feleség Időközben elhalt; a férj közö« határozatuknak most eleget tett. Süttői kemény kőből diszes keresztet állíttatott a kitűzött helyen, annak fentartását örök alapitványnyalbiztositotta. A keresztet mult vasárnap délután szentelte fel dr. Fehér Gyula plébános ki oda körmenetet vezetett. Szentelés után a megjelent hívekhez a keresztről beszédet intézett, fejtegetvén annak reájok nézve nagy jelentőségét. — Halálozások. Feigler Miklós, nyug. érsek urad. intéző, mint részvéttel értesülünk, május hó 30-án 69 éves korában, Nágy-Fajkürtön elhunyt. Temetése f. hó i-én volt. Halálát neje s gyermekei gyászolják. Elhunytáról a gyászoló család, az alábbi értesítést adta ki. Alulírottak mélyen szomorodott szivvel jelentik, maguk, valamint az összes rokonság nevében, a jó férj, szerető atya, nagy atya és testvér Feigler Miklós nyugalmazott primási uradalmi intéző f. hó 30 án reggel 5 órakor rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 69-ik boldog házasságának 33 ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai június hó i-én d. u. 4 órakor fognak a nagyfajkürti róm. kath. temetőben őrök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig június hó 2-án a helybeli plébánia templomban a Mindenhatónak fog bemutattatni. Nagy-Fajkürt, 1902. május 30 án. Áldás és béke lengjen porai felett: özv. Feigler Mikiósné, szül. Borócy Emma, mint neje. Feigler László, Feigler Irén, férj. Zólomy Imréné, Feigler Janka, férj. Lukmann Károlyné, gyermekei. Hamulyák Hermin, férj. Feigler Lászlóné, menye. Zólomy Imre, Lukmann Károly vejei. Zólomy Aranka, unoka. Feigler Gusztáv, Feigler Mária, Feigler Apollónia, testvérek. . Oltósy Aladár jeleztünk elhunytáról a bánatos szülők az alábbi gyászjelentést adták ki. Alulírottak a maguk, valamint az Összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szivvel tudatják a felejthetetlen, hőn szeretett fiu, illetve testvér, unoka és rokon Oltósi Aladár folyó évi május 31 én reggeli 6 órakor, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, életének 25 ik évében Budapesten bekövetkezett gyászos