Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-01 / 44.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^áJ clei >i^ Vasárnap és csütörtökön, JILÓKIZETÉSI ÁRAK: : Egész éfre — — — — 12 kor. fél évre— — — — — 6 kor. •Jegyed é?re — — — 3 kor. Egyes se ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Lap tulaj do nos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda*utcza 485. szám. H Kéziratot nem adunk viasza. »-^-~. Az adóprés. Esztergom, május 30. Itt, ott cseppen már csak egy-egy csepp, de a lelketlen komandans ridegen ezt kiáltja : csak szorítsd ! A sanyargatottak, a nagy közön­ség nevében, melynek jogos érde­keit védelmezni kötelességünk, kérd­jük ,• mi akar az lenni ? Volt alkalmunk betekinteni a ter­vezetekbe és az elkeseredés jogos felháborodásával szólhatunk csak azokról. Nemcsak méltányos, nemcsak jo­gos, de égetően szükséges, hogy agyonvégrehajtott, az adók súlya alatt a tönk és pusztulás szélén görnyedő népünk adója leszállitas­sék, ha azt, az adóalapokat, az állam nak megakarjuk menteni. Ezen él­nem tagadható tény köztudata rin­gatta adófizető polgárainkat azon reményben, hogy a viszonyok figye­lembevételével, a tervezet nem fog kitérni az adóleszállitás várakozása elől. Csalódtunk! keserűen csalódtunk. A közszemlére kitett tervezet, ál­talános adóemelést javasol. Pillanatfelvételek. (At lEsztergom és Vidéke* eredeti felvételei) Jóféle Kodak-készülékel szereztem Brutsy Gyulától. Ahhoz, hogy felvétele­ket készitsek ezzel az ördöngös masiná­val, nem kell más, csak egy rejtett rugó és az alkalmas pillanat. Az alkalmas pillanatokban pedig bővel­kedem. E héten több sikerült felvételt csináltam és miután a képeket kidolgoz­tam, íme bemutatom azokat. A thuják. A szép mívű sz. Háromság szobrot Őrző disztelen kerítésen belül szépen zöldelő gyepágyak volnának, ha szere­tett gazdasági tanácsnokunknak egy (?) bogara nem volna. Nem tűrheti a zöld füvet. Amint egy pár szál kisarjadzik, odaállít sarlóval két, ez alkalomra ker­tész legényi rangra emelt sírásót és le­vágatja a zöld szőnyeget. Akadt mégis egy alkalmas pillanat, amikor meglop­hattam az árgus szemű tanácsnokot. A fű nőtt. Szinte láttam a növését. No mondok, hadd legyen egy olyan fénykép­felvétel is a szobor környékéről, amely a gyepágyak üde zöldjét is megörökíti. Kipattant a rugó, jól dolgozott a Kodak­gép. Bevonultam a sötét kamrába és elő­hívtam a képet. Szokatlan dolgot fedez­tem fel rajta. A gyepszőnyeg közepéből Kérdjük, van-e arra szükség ? de képesek vagyunk-e az adó emelé­sét elviselni ? Megadják erre a választ a zálo­golási jegyzőkönyvek és az árverési hirdetmények. Ugy tudjuk, hogy a legfelsőbb pénzügyi kormányzat intentiójának ezen eljárás meg nem felel, csak alantas közegeinek érdemhajhászási viszketegsége az, kik az adók súlya alatt leroskadt polgárok vállain akar­nak feljutni a parnassusra. Hogy a tervezet igazságos, reá­lis voltáról képet alkossunk, csak egy példát hozunk fel. j Egyik adófizető polgárunk adó­ját, ki minden segítség nélkül egye­dül fárad és küzd a mindennapi kenyérért, épp oly adóval rója meg a tevezet, mint azt, ki kettős segít­séggel és tényekkel támogatott köz­tudomás szerint, legalább is három­szor oly jövedelemmel bir. Ezen egy példa fényesen igazolja azt, hogy a tervezet a kellő és va­lódi adat nélkül, felületesen és gon­dolom formán készült, avagy, szé­két thuja-bokor sötétlett. Nem hittem szemeimnek. Akartam látni a valóságot. Visszamentem. Nem láttam semmit. Álmélkodtam. Akkor jött oda a fű gyűlölő tanácsnok. — Mit vizsgál uram? — kérdezte gyanúsan. Elmondottam a j dolgot. — És nem látja a thujákat ? Nem én. Hát kérem itt vannak — món-' j dotta — azzal belépett a kertbe és a fűszálak közül kihajtogatott két thuja • ivadékot. Ezek azok, mondom, hiszen ezeket szabad szemmel is alig látni. — Oh! kérem — világosított fel az előzé­. keny ur — ennek az az oka, hogy na»; gyon megnőtt a fű, az takarja el, de a' j füvet holnap levágatom. Meghajtotta ma­1 gát és ellebegett a M. K. felé, én pedig elhatároztam, hogy Kodakomat megrend­szabályozom, mert — túlságosan nagyit. I j Feltárt ősvilág. | j Van Esztergomban, — közvetlen a vá- ' • ros mellett — egy szigetcsoport. A tér­' képen ugy fekszik, miként a ködös AI- \ , bion a vele folyton marakodásban levő [ Ir és a mivel sem bajlódó nomád Skót ' ország együtt. Ez a vízivárosi primási j és a szunyogszigetek csoportja. Ez a ( szigetcsoport eddig két részre oszlott, t. j ' i, már ismert és még alig járt helyekre. 1 j Helyzeti fekvésük a Mansfeld-féle 1600-beli ; térképeken tanulmányozható volt ugyan, j de a prímás sziget felső része az alacsony fekvés, a vízjárás, a sok szúnyog, meg !az áthatolhatlan vadon miatt csakis jól ? i szervezett expeditióval volt pár hete mélyes motívumoknak kellett közben játszani. Ily körülmények között csak he­lyeselnünk kell azt a mozgalmat, amely avégből indult meg, hogy a legfelsőbb helyen keressen városunk polgársága sürgősen orvoslást, an­nak alantas közegei, ismertettünk eljárása ellenében. Kereskedelmi társulatunk a napok­ban foglalkozott az adó kérdésével és adott be egy memorandumot az adókivető bizottsághoz, minek, hogy eredménye lesz, elvárjuk annak tagjaitól. De elvárjuk főispánunktól, ki mindenkor kész jogos érdekeinket védeni, országgyűlési képviselőinktől, hogy sürgős orvoslást és intézkedést fognak kérni legfelsőbb helyen a tekintetben, hogy az alantas köze­gek, emberséges bánásmódra, 2 leg­szigorúbban utasitassanak, hogy a tervezett adóemelés mellőztessék, sőt indokolt esetekben az adó le­szállittassék. — a. A megrendelések gyűjtése.*) Győr, május 28. (Mozgalom a törvény ellen) Mintegy három negyedéve annak, hogy a megrendelések gyűjtésének tilalmazásáról szóló törvény rendel­' kezesei életbe léptek s az ; radvi­déki iparegyesület kezdeményezé­jsére már is országos mozgalom in­jdult meg a törvény szigorú módo­sítása érdekében. j Az elmúlt három negyedév ta­pasztalatai ugyanis igazolják, hogy a helyzet a vidéki városok iparosaira és kereskedőire még rosszabbá lett, j mint előbb volt, mert mig a belföldi ' érdekeltek a törvényt szigorúan j megtartják, addig a külföldi elemek minden kigondolható eszközzel dol­goznak a törvény kijátszásán s igy kereskedelmünkben mindenkor a külföld fogja az előnyöket élvezni, a mely nagyarányú és pazar reklám­jaival, a magyar vevőközönséget nem első esetben vonta hálójába. Szeben vármegye törvényhatósága volt az, mely 1896. évi október hó 5-én tartott közgyűléséből kifolyó­i *) A kamara székhelyéről, Győr városából vettük a sorokat és készséggel adunk azoknak helyet, a me lyekben felvetett eszmével, kereskedőink mindenna­pos panasza céloztatik orvosolni. felderíthető. A szúnyog szigeten legfel­jebb a halász-canoek őstulajdonosai jár­tak eddig, mert az fűz, nád, vadkomló és szederindával átszőtt növényzetével áthatolhatlan sűrűséget képezett és a Dunának nevezett víztömeg teljesen kö­rülölelvén, a hozzájutás hason'ó merész válalkoxás Columbuséhoz. Erről nem is beszélek többet, a prímás sziget felső részéről azonban igen. A mult héten egyik délután belehelyezkedtem canpemba és magammal vive kodakomat, átevez­tem a szigetre. Gondoltam : ha már nem örökíthetek meg exoticus őserdőket és pampas-okat, legalább megelőzöm a ha­ladó ? helyi kultúrát, és megmentem Esztergom történetének a prímás sziget ősi képét. A fényképezésre legalkalma­sabb fix-pontnak vélve a Koller-gunyhót, arra felkapaszkodtam. — Az óriási topoly-fák lombjai kőzött egy alkalmas nyilast kikutatva, felállitottam a gé­pet, beirányoztam azzal a nyuga­lommal amely engem annyira jelle­gez, egy nyomintás a rugón és a felvé­tel megtörtént. A gyorsaság a fényképé­szetnél szükséges valami ugyan, de csak itt láttam, hogy mennyire jó sietni A szúnyogok ugyanis csaléteknek véltek és jól akartak belőlem lakni. A lemez, odahaza a szükséges munkálatokon át­hajtva, végre előh.vtam a képet. — Uramfia! — Megelőzött a kultúra. A képzelt ősvilág angol kertté alakult át. Szerte kígyózó utak terjeszkedtek az őstalajon, az utak hajlataiban számos pihenő pad nyújtózkodott, évszázados fák törzsei adtak árnyékot a buja tenyé­szetnek, amely bársonyos füvei csalogatja a kirándulót. — Elvittem a képet ahhoz, akit már fentebb tiszteltem. — Feléje bökött az ujjával s kérdezte : — Bajnán járt uraságod ? — Ott láttam ilyen szép angol kertet. — Mondok: ez a prímás sziget felső része. Nem lehet ez, — ál­lítja — hiszen annak felfedezését még nem vettem programmomba s jól meg­I mosolyogta állításomat. — Betértem a Circiterbe. — Utánam jött. Ott ült már j a városi erdőmester is. — Ő talán meg­\ ismeri, — gondoltam — mert ugy tud­I tam, hogy a szigetek az esztergomi ős­erdőknek üzemosztályba sorolt tagjai. — Természetesen rá ismert a képre. Hogy lehet ez, kérdeztem. — Hát a szépitési egyesület jóvoltából no meg egy kis csalafintaságból — felelte. — Nem ér­! tettem a dolgot. — Azután megmagya­• rázta, hogy ae ősszigetet a szépítő egye­sület osztotta be gyarmatai közé, az vitte oda a culturát, mig a lócákhoz a fat a város majorból csenték el. — Ez az utóbbi eset pedig ugy történt, hogy a gazdasági tanácsnok nem is tudta, hogy 42 lócát faragtak a majorban kü­lönben lassú korhadásra itélt faanyagból, mert ha tudta volna ... A cultura haladása tehát újból eltö­rült egy darab ősvilágot. Amateur. Az .Esztergom és Wat tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom