Esztergom és Vidéke, 1902
1902-05-22 / 41.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Jjjegjeleplk A'asarqap és csütörtökön. J£LŐKIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — ül. fél é?re— — — — — 6 kor. — öl. •íegyed évre — — — 3 kor. — ül. Egyes aráin ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a köziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kőiden do Buda^utcza 485. szám. -^-» Kéziratot nem adunk viasza. A város gazdasági kérdései. Esztergom, május 20. III. Kétségtelen, hogy a város, a melynek minden fillér jövedelmére nagyon is nagy szüksége van, különösen a mostani körülmények között, midőn úgyis a magas pótadó leszállítására törekszik, — nem igen lesz hajlandó belenyugodni: abba, hogy az ugarrendszer beho- j zatalával, a földjei utáni bérjövede-, lem egy részét elveszítse, mert az bizonyos, hogy az első intrádára a, bérjövedelem megfog csökkenni, ámde mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ezt a veszteséget a, rendszerrel járó és az azzal később elérendő béremelkedés tökéletesen fedezni fogja. A város ugyanis nehezen lesz arra rábírható, hogy a művelés alatt álló és bérben birt földjeit trágyáztassa, hogy a majorban összegyülemlett trágyát az ő bérbeadott földjeire hordassa ki. De nem is cselekedhetne meg, mert hiszen a Az .feitep is fiié' tárcája. ]VJindcnkiPŐl . . . Mindenkiről tudok mindent, Csak terólad keveset, Hogyha rólad kérdezgetek, Oly némák az emberek. Egy-egy szóból kell kilesnem, Hogy szomorú, beteg vagy, Hogy a lelked aggodalma Mint a tenger, olyan nagy. Sejtem olykor egy szavukbői, Hogy tied e nagy világ; De szivednek ez a nagy kincs Boldogságot sok 1 se y ád. Egy-egy szóból rajzolom meg A te drága képedet . . . S mégse ismerhet ugy senki, Mint a hogy én tégedet t Cyprus. Látogatás Sárkányon. (Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája) Ha valakit valamely szerencsétlenség vagy kár ér, annak őszinte érdeklődésünkkel szoktuk malőrje nagyságát enymajorban összegyülemlett trágya oly csekély a földek mennyiségét tekintve, hogy azzal vajmi kevés eredményt érne el, másrészt pedig ez a módja a trágyázásnak — hogy t. i. a hat évre bérben lévő földekre hordassa ki az ő trágyáját, — teljesen kivihetetlen. Az esetleg bekövetkezhető nagyobb veszteséggel szemben tehát reá kell térnie a városnak az ugárrendszerre, még pedig nagyon helyesen cselekszik a város, ha e tekintetben mielőbb hozzá lát e kérdés mikénti megvalósításához, különösen ugy a területek, mint az ugarozási idő megállapításához, mert hiszen már ma is látjuk, hogy egyik másik bérlő még a kapáját sem vágta jól bele az ő bérföldjébe, már is siet attól szabadulni és készséggel adja át másnak, csak azért, mert Játja és tapasztalja, hogy az a föld nagyon sovány, az, a szántás vetés árát, a magértékét meg nem termi, ki nem fizeti. Hogy mennyire igaz ez a mi állításunk, világosan igazolja maga az 1900. évi zárszámadás, ahol látjuk, hogy a haszonbér hátralék 11.025 korona 20 fillér. hiteni. Ez okból magam is Sárkányra mentem, hogy részemről őszinte érdek' lődésemmel felejtessem némileg a pusztító tüz rombolását. Ez alkalommal azonban, dacára a halomra égett uri lak és az égnek nyúló meztelen kémények látásának, nem remélt kellemes maglepetésben részesültem, amennyiben Boronkay Jenőt nem csüggedve, a léhaság tehetetlenségével panaszkodva a sors ellen, hanem mint egy igazán modern kultur embert ismertem fel, ki önnön magával ép ugy, mint a kritikus helyzettel teljesen tisztában volt és legnagyobb bámulatomra ugy intézkedett, mint egy váratlanul meglepett és ütközetet vesztett hadvezér, ki arra készül, hogy a csorbát kiköszörülje. Munkálkodásában tele öntudattal, bizalommal, csupa életkedv. S ezekben rejlik a jövő biztosítása. Mindamellett szomorú látványt nyújtott nekem az a porrá égett ősi kúria. Ront vagy javit, de nem henyél. Milyen illustrátioját képezte ennek az a munkások sokasága, kik sietve iparkodtak szem elől eltakarítani ezt a hamuvá lett régi emléket! Kis ideig magamra hagyva csendesen elgondolkodva nézegettem azt az ügyesen vezetett munkásokat, hogyan izzadnak, hogy a romba dőlt régi emlék helyébe ujat alkossanak. Mert, hogy az a régi kúria Phőnixként fog a hamuból Mit igazol ez? azt, hogy az a bérlő nem tudja, nem képes megfizetni az évi bérösszeget, hogy miért nem tudja, miért nem képes megfizetni,, mert a bérföldje nem hozta meg, még azt az összeget sem, mely a bérösszeg kielégítésére elég lett volna. De hát ezzel az állításunkkal szemben, azt hozhatják fel, hogy hiszen mégis jut minden darabka városi földnek bérlője, még pedig elég borsos ár mellett. Hát ez tökéletesen igaz, de lássuk csak miben rejlik ennek az igazságnak alapja ? Mindjárt meg is mondjuk ; abban, hogy a phylloxera gyászos pusztítása következtében, nálunk nagyon sok földmivelő embernek kiesett lába alól a talaj, a homoki szőlők pedig negyedrészben sem pótolták a veszteséget, minek következtében, — bizon nem elég meggondoltsággal — mindegyik iparkodik — ha mindjárt jó borsos árért is — bérlethez jutni, földhöz jutni, ahol az ő krumpliját, babját megtermelheti. Csak a legutóbb történt városi földek eladása tanúsítja, a mikor is feltámadni, azt bizonyosra vettem. Ezeken elmerengve emlékezetemből elejbém varázslodótt az a kedves régi urilak örökálomba szenderült tipikus lakóival: Koller Antalékkal, vagy, mint a köztisztelet és szeretet elnevezte: Toni bácsi, Toni bácsiék. Múlnak a régi tipikus kúriák a még tipikusabb alakjaival — és utánuk támad az uj kor. Valamint szőleinket a filloxera tönkre tette, tönkre tette azt a régi, őszinte, tele bensőséggel egymáshoz kapcsolt és egy bizonyos naivsággal oly igézően zománcozott magyar társadalmat a — stréberség, az az Önző s kajánul prédára leső stréberség. Ugy, a mint scőleink alapos átalakulást szenvedtek, az a régi kölcsönös bizalomra fektetetttársadalmunk megriasztva alapjából átalakult és kisebb körökre szorítkozva, modern igényekkel lakályossá teszi otthonát. Szük, alacsony és azért nyomasztólag hatnak a régi kúriák a szűkebb körre szorítkozott társadalmi elemek igényei és szokásaihoz mérten. Ezek behatása következtében a sárkányi régi kúria uj kastély alakjában fog feltámadni romjaiból. Érdekes az, hogy hogyan és honnan observálják Boronkay-ék a modern stylben épülendő kastély kiemelkedését a régi kúria hamvaiból. a katonai lövelde melletti földek horribilis magas áron adattak el,— hogy nálunk a földmiveléssel foglalkozók számához viszonyítva, a kultúra alatt álló föld kevés és éppen ezen, de egyébb szempontokból is nagyon, de nagyon üdvös volna, ha az összes, a város, mint erkölcsi testület tulajdonát képező földek örök áron a kisgazdák tulajdonába adatnának át. Hogyan növeljük az idegen forgalmat. Esztergom, május 20. I Aki viszonyainkkal csak egy kissé j is ismerős, az természetesnek fogja 1 találni az általáns pangás feletti áljlandó panaszunkat. Iparunk, kereskedelemünk pang, i a földmives nép pusztul, s még csak egy halvány reménysugár sem biztat a kétes jövőből, j Reménytelenül küzdünk, fáradunk a mindennapi kenyérért, miközben észrevétlenül apadnak el, a kereset forrásai. , Vannak kik a napirenden lévő túlsó járási telekkönyvek elvitelének kérdését optimisztikus szemüvegen át nézve, az egészben csupán i ! A szükség találékony. i A leégett urilak parkírozott udvara által elválasztott tiszti lakásnak egy részét foglalták el, melybe egy sajátságosan kényelmes megfigyelő tanyát varázsoltak. Amit csak a boldogság, megelégedéséből fakadó kedélyesség és szabadon j terjeszkedő művészi dilletantismus szövetkezve a jó ízléssel önnön maga kényelmére otthont képes teremteni: az feltalálható abban az improvizált szűk lakásban. Az élénk leleményesség csaIpongó Ötletei, bámulatos ellentétes bu' tor, szőnyeg, szekrény, asztal, fotel, képek és csecse-becsék oly kedves és vonzó összhangzásba zsufoltattak, hogy j attól a grotesk harmóniától a szöglet1 ben álló szerény vaskályha elkapatva j valóságos kiegészítő részének képzeli magát és teljes szimetrikus joggal. Olyan ez az improvizált ideiglenes tanya, mint nyári hőségben a nyárfa árnyékolta üde pázsit. A nyárfa rezgő levelei titokzatos suttogása bűbájos varázst bocsájtanak az érző ottheverőre és suttognak . . . Vájjon mit suttoghat a nyárfa szünetlen rezgő ezüstös lombja ? Gyalogos.
