Esztergom és Vidéke, 1902
1902-05-18 / 40.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M c ál c ^ ei >^ Vasárnap és csütörtökön, ^LŐKIZETÉSI ÁRAK : Egész érre — — — — 12 kor. fél érre— — • — — — 6 kor. .Jegyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratod, előfizetések, nyiltterefe és hirdetéseit kőiden dö Buda^utcza 485. szám. H*< Kéziratot nem adunk viasza. Pünkösd. Esztergom, május 17. (S.) A tüzes nyelvek, — az eszme, a hit felmagasztaló erejének ünnepe köszöntött reánk, de a természet elkésett, hogy virág pompáját e napra felöltse, hogy az uj élet teljes reménységének megifjitó érzését kigyújtsa az emberek szivében. Valami hideg, aggódó hangulat nyomasztólag üli meg a kedélyeket s fájdalmas szorongással nézünk körül a kizsendült mezőkön, a fonynyadó lombokon. Fekete lett az élet virága, mielőtt a pünkösdi tűz megerősíthette volna fakadó szirmait. A tavaszi lelkesedés helyett, csöndes megadás van a szivekben s mintha félve kérdenék az emberek: mit hoz a jövő ? a nyár, az ősz ! Az érlelő meleg sugarak, nem bírják elűzni az árnyék hidegét s az emberiség keblében nem tud kigyúlni az igazi pünkösd. A Szent-lélek ereje, az a láthatatlan isteni tűz legyen velünk. Most, áhítattal várjuk, kérjük eljöp——•. I ll.lllll I I I I . • ^ Az .Esztergom és Viie' tárcája, ^ßarija leány . . Haja barna, kék a szeme párja, Csókos ajka az ő erős vára ; Csak a madár dalol olyan szépen ; Barna leány lesz a feleségem l Olyan gyönge s mégis rabja lettem, Egyszer láttam s már is megszerettem; De a rabság boldogság lesz nékem: Barna leány lesz a feleségem. Jön a szép nyár, — alig-alig várom l — Jöjj mielőbb, hadd legyen a párom ! Myrtus ágak nyíljatok csak szépen : Barna leány lesz a feleségem. Bpest, ipo2. IV. 20. Fekete Géza. Tavaszi vers. Az >Esztergom és Videke« eredeti tárcája. Nem vagyok spiritiszta, de azért hiszek sok mindenféle földöntúli dolgokban. Hiszem a többek között azt is, hogy minden embernek van egy testvér lelke, a kivel, egyszerre pattan ki Istennek örök lényéből, • s mig az egyik testet ölt, a másik láthatat- j lanul a világűrben marad és e kettő egy- i másnak a végzete és, hogy a világűrben bolygó lélek sugalmazza az ő iker lelké-! nek minden cselekedetét. vesét, hogy erőt öntsön a csüggedő lelkekbe s megacélozza a karokat, hogy némileg pótolhassuk a természet mulasztásait s Istenben és önmagunkban bizva, reménységgel nézhessünk a közel jövőbe. A legmagasabb régióktól, a legalsóbbig nehéz küzdésben áll a magyar nemzet. Az áliam legmagasbb fokán, egy pár évtizedre döntik el ismét, legközelebb, a nemzeti erők fejlődésének útját s válságos harc folyik a jövőért. Oh legyen világos azok elméje, akik a kockát elvetik ! Es itt a mi kis körünkben, városunk vezetőiben nemes törekvés buzog, hogy a nehéz helyzetekből megtalálják a kivezető utat s jobb sorsra vigyenek minket. Adja az ég, hogy a tüzes nyelvek szállják meg lelküket. Mintha egy régi, kipróbált elv felé mutatnának a pünkösdi tüzek, a szentlélek világító sugarai, amely a fenyegető veszélylyel szemben a legbiztosabb mód fenn és alant, nagyoknak és kicsiknek a védelemben A nyitott ablaknál ültem, a honnét messze el lehet látni a végtelen síkságra, honnét a tavasz illatát csapkodta felém a langyos szél és a lelkem testvérére gondoltam, a ki bizonyára ott repked valahol a vadvirágos rétek fölött megfürödve a napsugárban és virágillatban, azért sugalmazza nekem most ezeket a poétikus szép gondolatokat. ! — Tavasz van! tavasz van ! Ujongott a lelkem, és hangosan dobbant szivvel szinte átszellemülve néztem el a messzeségbe hol az arasztnyi fű közül már kimosolyognak a kora tavasz kedves virágai, a pici kék nefelejcs és a sárga szemű kökörcsin s ahogy látni vélem ezeket a mosolygó kedves virágokat, szépen csengő rimek zsonganak át a lelkemen. Elfog a költői ihlet, mint min- j den tavasszal, mikor legelőször megérzem a sarjadó fű szagát. Oh ! gondoltam mélységes vágyakozással, ha egyszer már ugy megtudnám irni versben azokat a gondolatokat, érzéseket, 1 ahogy azok ilyenkor a lelkemben élnek...! És sóvárogva néztem fel a magas kékségbe, hogy segítségül hívjam az az Ott bolyongó lelkem testvérét. Csak-1 nem kitártam karjaimat felé, ugy hiv-, tam néma áhítattal, hogy jöjj, oh jöjj! mert én verset akarok irni. egy szép tavaszi verset, olyat, a mit nem dobnának papírkosárba a kegyetlen szerkesztők. Jöjj hát és sugalmazzál egyszer már egy igazán jó verset nekem, amit ne csak én találjak szépnek, hanem mások s ez nem más, mint: a takarékossága. Ez az óvó biztosíték, ennek kell okszerűen érvényesülni a közéletben, ugy mint otthon, ennek az erénynek kell most megadni minden tiszteletet, hogy a nehéz idők megpróbáltatásait át tudjuk vergődni s melegebb, virágosabb, reményteljesebb pünkösdöt érjen hazánk és városunk. A város gazdasági kérdései. ii. Esztergom, május 16. Valamint a baj, betegség eredményes orvoslásához első és legfőbb kellék, a betegségnek, bajnak felismerése és megállapítása, úgy a város gazdasági kérdéseinek helyes megoldása is attól függ, valljon megtudjuk-e állapítani azt, hogy mivel rendelkezünk és másodszor, hogy ez a gazdászati objektuma a városnak miként volna úgy a város pénztára, mint az adófizető közönség javára a legeredményesebben kihasználható. is. Nézd hogy tele van a lelkem poézissal . . . Behunytam szemeimet és rímeket kerestem a gondolataimhoz. Egyszerre csak ugy tetszett mintha madár röpült volna be fejem fölött az ablakon. Meglepődve néztem körül és látom, hogy a kályha tetején levő Ámor bronz szobra megmozdul a helyén, felemeli a nyilacskáját és egyenesen rám céloz. Mit akarsz ? kérdeztem tőle ijedten, mialatt két kezemet védőleg emeltem a szivem fölé. — Ne védekezz mondta ő, utasítva vagyok, hogy lőjek a szivedbe a legmérgesseb nyilammal, mert az óhajtott szép verset, csak ugy tudod megírni, ha szerelmi fájdalomtói vérzik a szived. — Oh jaj csak azt ne kedves Ámor, inkább megfogadom, hogy sohaseirok több verset csak hagyj békét nekem, hiszen eleget vérzett már az én szivem a szerelmi fájdalomtól, mégse tudtam soha egyetlen jó verset sem irni ! — Az más volt, akkor még nem tanulmányoztad a rím szótárt, hiába vérzett a szived, hiába mérted ki a sorokat cérna szállal, hogy egyik se legyen hosszabb, mint a másik, de most már tisztába vagy a vers formákkal, csak szerelmesnek kell lenned, hogy valami szépet alkothass. — Ugy van! Hallatszott a szobor belsejéből egy fuvolaszerü csengő hang, szerelem nélkül még senki sem lett nagy poéta ? Vannak szántóföldjei a városnak, melyek ezidőszerint bérlet utján értékesíttetnek. Ezaz'értékesitésimód a városra nézve a legjövedelmezőbb, de meg a legkényelmesebb is, és kétségtelen, hogy a város, mint erkölcsi testület reá nem gondolhat arra, hogy földjeit csak valaha is házi kezelésbe vegye. Van azonban ennek az értékesítési módnak is egy bibéje, a mely hiba nem is valami messze távolban, veszedelmesen megboszulhatja magát és ez abból áll, hogy a városi bérföldek a jelen gazdászati rendszer mellett ki fognak merülni, az az; megszűnik termőképességük. Lesznek bizonyára elegen, a kik eme állításunkat egyszerűen megmosolyogják, avagy azzal ütik el e ' kérdés komoly oldalát, hogy a jövő ! miatt ne fájjon a fejünk, csakhogy a kik igy gondolkoznak, azoknak azt a ! választ adjuk, hogy egy városnak, a mely város évenként majdnem félmillió korona rezsivel .dolgozik, annak a jövőt igenis figyelembe kell venni, különösen akkor, midőn a baj mind közelebb fekszik és a midőn tudjuk, hogy a szántóföldek bérlete a városnak nevezetes jöveI delmi forrását képezi — Hát te ki vagy, aki ott beszélsz ? j — Én a lelked testvére vagyok, belebújtam ide Ámorba, mert meghallottam, hogy utánnam sóhajtoztál, de látod én nem tehetek róla, hogy a verseid olyan rosszak, ha szerelmes volnál mindjárt jobbak lennének. ! — Lehet, hogy igazad van kedves testvér, de látod milyen sok ősz hajszál i tarkítja már a szép arany hajamat és az ! ilyen Őszülő asszony már nagyon nevetséges figura a szerelem rózsás édenében. — Micsoda — hát már őszülsz? mondta Ámor gúnyos ajkíintoritással, aztán durcásan másfelé fordult. — Te bohó, hogy merted Amor előtt mondani, hogy már őszülsz — látod most már ő örökre elfordult tűled 1 — Azt nagyon okosan tette, elég sok bajunk volt egymással az életben. — De hová lesz akkor is a poézis ? — Az örök, az nem hagy el soha ! — Csalodol ! De mond csak őszintén, ha olyan nagyon czinikusnak mutatod magadat, miért sírdogálsz hát annyit éjelenként, és miért csokolgatol egy arcképet annyit ? — Én?? No no, hiszen előttem tudod, hogy nem lehet titkolódzni — ! Azt is jól tudom, hogy egy csinos fiatal ember minden este feldob az erkélyedre egy szép illatos kis bokrétát és tc már kora reggel mindég beviszed magaddal az ágyba és ott csókolgatod sirva, össze-vissza a szegény virágokat, a mik bizony szí
