Esztergom és Vidéke, 1902

1902-05-15 / 39.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET*-NEK HIVATALOS LAPJA. Kfegjeleitik Vasárnap és csütörtökön, J£LŐKIZETÉST ÁRAK : Égést é?re — — — — 12 kor. — ÍU. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Hegyed évre — — — 8 kor. — fii. Egyes Mám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. -••( Kéziratot nem adunk viasza. nf~: A város gazdasági kérdései. Esztergom, május 12. I. Az a nagy adóteher, mely ugy az állami, valamint a városi pótadó révén az adózó közönséget nyomja, az illetékes tényezőket valamelyes könnyebbség elérhetése céljából arra indította, hogy a közvetett adók behozatalát fundálta ki, majd pedig a különféle javadalmakat — a nagyobb jövedelem elérhetése céljából — házikezelésbe vette. Hogy ez az eljárás mennyire vált be és az adózóközönség terhe menynyivel lett kevesebb, teljes megvilágítást nyer az utóbbi évek költségvetésével, különösen azon évekével, a mely években már úgy a házi kezelés, valamint a közvetett adók behozatala kezdetét vette. Igy 1898-ban szükséglet 425.225 kor. 10 fii., fedezet 247.693 kor. 24 Iz .Esztergom ÉS léte' tárcája. fii., hiány 177.531 kor. 86 fillér. 1899-ben szükséglet 452.607 kor. 62 fii., fedezet 261.559 kor. 78 fii., hiány 191.047 kor. 84 fii. 1900-ban szükséglet 443.575 kor. 90 fii., fedezet 262.645 kor. 46 fii., hiány 180,930 kor. 44 fillér. 1901-ben szükséglet 445.016 kor. 80 fillér, fedezet 265.251 kor. 55 fii., hiány 179.765 kor. 25 fillér. 1902-ben szükséglet 448.583 kor. 39 fii., fedezet 289.433 kor. 35 fii., hiány 159.150 kor. 04 fillér. Mint ahogy ezen számtételekből kitűnik, kétségtelen az, hogy annak dacára, hogy a szükséglet emelkedett, — ezzel szemben emelkedett a fedezet is — és annak dacára, hogy igazolva van azon állítás is°, miszerént a pótadóval fedezendő hiány, különösen a folyó évben tetemesen alászállott, mégis azon kérdést vetjük fel, valljon 3159.150 korona 04 fillér hiány, az az öszszeg-e, amely már az adózó közönségre súlyos teherként nem nehezedik ? Erre a kérdésre, magadja a választ maga a város érdemes polgármestere, midőn az öreg tónak halastóvá való átalakítása által, a város közjövedelmét akarja szaporítani a nélkül, hogy ezen intézkedéssel a kisgazdák érdeke sérelmet szenvedne. Világos felelet ez oly értelemben, hogy igenis az ille' tékes tényezők nemcsak belátják, hanem önmaguk is elismerik, hogy az ezidőszerinti pótadó, még mindég súlyosan nehezedik az adózó közönségre és minden eszközt meg kell ragadni arra nézve, hogy ebből a mély kátyúból, a város szekere kirántassék. De a polgármesteri javaslat egyszersmind megmutatja az irányt is, hogy mely téren volna kibontakozás elérhető. T)alok. Ici-pici kis levélke, Mégis benne szive, lelke; Minden szava ábránd, álom, Minden zzavát úgy megáldom. Azt irta, hogy tűrjek, várjak S betelnek a rózsás álmák, Hogy a gondja mindig velem : Csak türelem . . . csak türelem II. Bár a szeme oly epedőn, Oly biztatón mosolyog; Mégis azon töprenkedem Leszünk-e majd boldogok ? Ugy remegek, hogy az első Boldog csóknak mámora, Soká tart-e t s nem röppen-e, Idő előtt majd tova 1 Kakuk jó Kobold. Irta. NAGY RENÉE Az »Esztergom és Videke« eredeti tárcája. Kakuk ! Kakuk ! hallatszott egészen a végtelenségig, és a mig könnyein át mosolyogva számlálja a kakuk kiáltásait, mintha a Mária is mosolyogva nézne rá jóságos tekintetével — és mondaná: igen, —igen sokáig fogsz élni és nagyon, de nagyon boldog leszel ! A gyermek Jézus is szinte megmozdul az anyja ölében, felé nyújtva kicsiny gyermek kacsóját és mintha mondaná az üdvöt adó igét. Higyjetek, mert csak akkor üdvözültök! Boldogan, szivében egy uj élet reménységével sietett vissza a virágos uton és még este lefekvés előtt levelet irt Pista bácsinak. * * 1 Könyvek és újságok szanaszét hányva hevernek körülötte az asztalon, székeken, előtte sűrűn tele írott lapok, a mikre a legújabb novelláját irta meg. Gyönyörű világos májusi éjszaka volt, közel a hajnali órákhoz, amikor már még a lumpok is nyugalomra térnek, a mikor szinte ijesztő a csönd, a nagy város zajához szokott embernek. O is ritkán szokott már ébren lenni ilyenkor, de most, ahogy haza jött a szerkeztőségből, ezen a virágillatos világos tavaszi éjszakán, ugy elfogta az irói ihlet, hogy nem tudott tőle megszabadulni. Különben is napok óta ott motoszkált már egy érdekes téma a fejében, hát most leírta, azután egy szivarra gyújtva kibámult az ablakon és arra gondolt, hogy jó volna már egyszer berendezni itthon valami hideg büffet, mert az ilyen hosszas virrasztások alatt mindég alaposan megéhezik. Csodálatos, mióta hires emberré kezd lenni, azóta a gyomra is sokkal követelőbb. Először jutott eszébe az is, hogy most már módjában volna szebb és tágasabb lakást is tartani, hiszen ugy lakik itt ebben a tizenkét forintos szűk kis szobában, mint egy diák, de már ugy a lelkéhez nőtt itt minden bútor darab, hogy taián mégse tudna válni tőlük. írni meg pláne nem is tudna másutt csak itt, ugy, hogy ha látja ezt a szakadozott fehér csipke függönyt az ablakon, amibe repülő Ámorok vanijak beleszőve. Ezek az Ámorok az ő múzsái, ezeket nézve irta meg a könyvet is —! Ahogy nézi most is a repülő Ámorokat, szemben ülve a nyitott ablakkal, a hold éppen rá világit az arcára. Hosszasan nézi azt a hideg fényességet, melynek szelid sugarai megcirógatják az arcát, és, mintha a beáradó hidek fényességből valami jótékony zsibbadság szálná meg minden ideg szálát, majd.mintha kéjes zsibongás támadna körülötte, a mi csodálatos álomszerű állapotban ringatja, érzi, hogy ébren van, de azt is érzi, hogy ez az állapot testvére a halálnak. Érzi ereiben vérének lázas keringését és még tart ez a félig önkívületi állapot, a fehér csipke függönybe beleszőtt Ámorok oda jönnek hozzá egészen közel és pajkos csintalan dolgokat sugdosnak a íülébe a szerelemről. Felakarja emelni a kezét, hogy elkergesse a pajkos koboldokat, de az akarat láncszeme már megszakadt a cselekvés között, keze erőtlenül csúszik le az ölébe, alszik,, s minél mélyebre nyomja le az álom a lankadt szempillákat, annál elevenebb lesz a lélek. Látja, halja a körülötte röpkedő Ámor sereg pajkos incselkedéseit. E közben kint az utcán megkezdődik a hajnali élet, kocsik kezdenek járni és tompa morajuk felhallatszik az alvó poétához, a ki álmából felriadva tétován néz szét maga körül, a frissen vetett ágy csábítja ugyaa, de soha sem szokott addig lefeküdni, mig a leveleit át nem Csak legutóbb, a város gazdasági bizottságában, a halastó tárgyalásával kapcsolatosan, egy és másrészről oly eszmék vettettek fel, amelyek nemcsak arra érdemesek, hogy azok köztudomásra hozassanak, hanem éppen úgy a város pénzügyi érdeke, mint a gazdasággal foglalkozók érdekében is kívánatos, hogy azok a nyilvánosság terén, a legszélesebb mederben ésa legbehatóbban megvitattassanak, hogy ily módon, mint közszükséget képezők megérlelődjenek s a város közönsége által végrehajtassanak. Az ma már vita tárgyát nem képezheti, hogy a város közjövedelmét — a jelen viszonyok mellett — akár egyenes, akár közvetett adók utján szaporítani ne lehetne. Arra kell azonban törekedni, hogy mindkét nembeli adózás lehetőleg mérsékeltessék és pedig annyival is inkább, mert hiszen tapasztaljuk, hogy maga az állam is közvetett nézi. Most is ott van előtte egy csomó ma érkezett levél, de csak egyet olvas el közülök, egy hosszúkás rózsaszínű levélj két. Finom parfüm illat áradt ki belőle a mint felnyitotta és a hogy olvasta — az arca mindinkább kipirult. Te édes, te, mondta időnként olvasás közben. I És a pajkos Ámorok megint ott rajzot1 tak körülötte, belekukucskálva az illatos j (

levélkébe és ő vissza mosolygott rájuk ! és magában többször ismételte, holnap elutazom Böskéékhez ! — Te édes te ! susogta ahogy lefeküdt, ! a hűvös fehér ágyba és a pajkos Ámorkák megint ott röpködlek körülötte, felemelt nyiiacskáikat egyenesen a szivére ' irányozva. — Holnap, holnap susogta félálomban is. Csönd lett azután a szobában, csak egy boldog egészséges ember egyenletes I mély lélegzése hallatszott. A pajkos Ámorkák is elültek, mereven bámulva ki az ébredő világra. * A lila és fehér virágú orgonafák szelíden bolingatnak illatos lombjaikkal, melyek frissen kötött koszorúként szegélyezik a keskeny gyalog ösvényt. Egy fiatal pár sétál a virágos uton, szorosan egymáshoz simulva. Kakuk szólal meg bent a park sűrűjében, mire nyomban hallatszik a kérdés. Kakuk madár mond meg hány évig leszünk mi boldogok együtt ? És csókkal számlálják meg a Kakuk kiáltásait, mialatt a férfi mosolyogva csak anyit mond : Tudja is azt a kakuk madár Te édes! Vége.