Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-12 / 4.szám

Ez helyes, kívánatos dolog és a huszadik század műveltségének meg­koronázása lenne. K. Az iparosok és munkások nyugdíj­biztosítása. HÍ. Előző cikkeimben általánosság­ban szóltam a > Magyarországi mun­kások rokkant- és nyugdijegyleté*­nek szükségességéről és üdvös vol­táról. Ez alkalommal felsorolom az egylet alapszabályainak főbb sza­kaszait, hogy azok is megismer­hessék az egylet humánus céljait és meggyőződhessenek ennek va­lóban nemes törekvéseiről, a kik­nek eddig nem volt erre alkal­muk. E szakaszok a következők. I. §. Az egylet cime : Magyar­országi munkások rokkant- és nyug­díj-egylete. 3. §. Az egylet célja : a) tagjainak rokkantság esetén segélyezése és nyugdíjazása, b) az egyleti tagok árváinak gyámolitása; c) az egyleti tagok özvegyeinek segélyezése. 6. §. Rendes tag lehet minden munkás, kor- és nemkülömbség nélkül, ki ezen egylet alapszabá­lyaiban foglalt kötelezettségeknek magát aláveti. 7. §. Tagjai lehetnek nemkülöm­ben oly egyének is, akik nem tar­toznak a munkás-osztályhoz, legye­nek önálló iparosok, avagy hivatal­nokok, vagy bármifele foglalkozású egyének, ha a 6. 12. 13. §-okban előirt kötelezettségeknek megfelel­nek, szintén nemkülömbség nélkül. 12. §. Minden rendes tag belé­pésekor 1 korona beiratási dijt köteles fizetni. 13. §. Az egylet tagjai három osztályba osztatnak. Az I. osztály­ban 20 fillér tagdijt, a II. osztály­ban 24 fillér tagdijt, a III. osztály­Körülbelül négyezer pompéi és hercu­lanumi freszkó ismeretes, s ezek közül másfél ezernek nythologiai tartalma van. A görög-római hitregék hősei, istenei éltek tehát a római falfestményében, ka­landjaikból és mythosaikból merítettek vidámságot, vagy vigasztalódást. Alig volt ház Pompeiben, a hol fal­képekre vagy mozaikművekre ne buk­kantunk volna. A nagybecsű leletek a nápolyi nemzeti múzeumba kerüllek. A Nápolyban összegyűjtött íreszkók (affreschi Pompeiani) nagyrészének alap­színe a déli világitásnak megfelelő vörös és sárga. De nemcsak a déli világítás, hanem a freskofestés technikája is igen szerette ezeket a színeket. Az olasz a fresco nevéről elnevezett nedves vako­latra dolgozott. A festék a vakolattal száradt meg, épen azért rendkívül tartós. A pompei és herculanum! freszkók a nápolyi múzeumban jó részt a görög mythologiából, az istenek kalandjaiból s a hőskor legendáiból merítik tárgyukat. A rómaiak szerették a vidámabb motí­vumokat, főkép a lebegő alakokat, az apró géniuszokat virágok közt, az amo­retteket tréfás jelenetekben, az utcán játszó nőket, a vigalmas zenészeket. (Pom­pei istennője a ledér Venus volt, kinek kultusza a freszkókban épen azért leg­többször erkölcstelen. Az ellatinosodott kis görögvárosok művészei aligha voltak mások, mint má­solók, — kik a hires görög composito­ban 30 fillér tagdijt fizetnek heten­kint. 14. §. A tagok kötelesek heti járulékaikat pontosan befizetni. Azon tag, ki 8 heti tagdíj-hátralék­ban van, felszólítandó annak pon­tos és mentől előbbi befizetésére. Ha ennek dacára egy hónapon át azt nem teljesítené, a tagok sorá­ból kitörültetik. Minden ily felszó­lításért 10 fillérnyi kézbesítési dij fizetendő. 17. §. Mindazon rendes tagok, a kik 10 évig (520 befizetett hét) rendesen teljesítették a befizetése­ket, 10 évnek eltelte után, vagyis rendes tagságuknak 11-ik évében rokkant- (nyugdíj-) igényeiknek ér­vényesítését, a jelen szabályok ha­tározmányai értelmében való meg­szavazását követelhetik, ha az itt kitelt 10 évnek betöltése után nem önmaguk által tudva és akarva elő­idézett testi, vagy szellemi elgyen­gültség következtében a további — keresetforrásul szolgáló, iparilag űzött — munkára tökéletesen kép­telenné válnának ; ezen munkaképte­lenség a tisztviselők által kirende­lendő két orvos egybehangzó két bizonyítványával megerősítendő. 19. §. Az I. osztály tagjai részére heti 12 kor. segély, a II. osztály tagjai részére heti 14 kor. segély, a III. osztály tagjai részére heti 17 kor. rokkant- és nyugdíj- segély ál­lapittatik meg 40 évi tagság után. Tíz év elteltével bekövetkező rok­kantság esetén a fenti összegek 7O°/ 0-a, s minden további évben i%-kal több segély adatik. 20. §. Azon rendes tag, aki 40 éven át teljesítette tagsági kötele­zettségeit, további fizetésre nem kötelezhető és nyugdijának azonnal élvezetébe léphet. 23. §. Ha valamely tag után ár­vák nem maradnak hátra, özvegye egyszer s mindenkorra férjének be­fizetett, kamat nélkül számított tag­illetékének 3o°/ 0-át kapja végkielé­gítésül. Ezen segély az özvegynek rokat utánozták a jobbizlésű, vagy jobb modorú pompei házak falain, Ezek a vándor képírók, vagy modellapokról, vagy emiékezetők lapjairól másolták a megrendelt mythologiai jeleneteket. A római Flavian házból ismeretes jelenet, midőn Mercur megszabadítja Jót, egészen hasonló felfogású és kivitelű változatok a pompéi freskók nápolyi gyűjteményi­ben. Mindezekből azt lehet következtetni, hogy a pompéi falfestmények többnyire olyan másolatok, melyeket a művészek az adott térviszonyokhoz alkalmaztak. Ez a felfogás megérteti velünk a falké­pek rendkívüli szaporaságát, valamint azt is, hogy miért dolgozhattak a vándor­művészek olyan jutányosán, mert egy­szerű iparosok és szegényes házak falai is teli vannak falképekkel. Nem végez­hették tehát a megrendeléseket teremtő elmével, hanem csak emlékezetből má­soló díszítő művészek voltak. A művé­szettörténet nem bánja, hogy a pompéi művészek nem föltaláló elmék, sőt in­kább érdemük, hogy semmit sem gon­doltak ki, mert igy beérvén, a classicus inventiók másolásával, elvezetnek min­ket az antik görög képíráshoz, melyet a pompéi utánzatok nélkül nem ismerhet­nénk. (Folyt, köv.) csak az esetben adatik meg, ha az elhalt férjnek legalább öt év óta törvényes neje volt. (Vége köv.) Kérdéseink. Olvasóinkhoz intézett 12 kérdésünkre még a következő válaszokat kaptuk : /. Mit tart ebben az életben legszebb­nek ? A mit csak a lelkemmel látok. — B. Büttner Lina. A tengert. — G. Bütt­ner Júlia. A szülői házat. — Kovács Elek. 2. Mit tart a legfőbb boldogságnak ? A boldogság álmát. — B. Büttner Lina. A tavasz, a virágok, a madarak, a sze­retet és béke együtt — a legfőbb boldog­ság — G. Büttner Júlia. Nem látni civi­lizált embert. — Kovács Elek. j. Mit tart a legnagyobb boldogtalan' ságnak ? Az élet nagy igazságtalanságait, melyeket meg nem gátolhatok. — B. Büttner Lina. A Gyászt. — G. Büttner Júlia. A tapasztalatokat. — Kovács E'ek. 4.. Milyennek képzelt el a földöntúli életet 1 ? Udvösségesnek, mert rosszakaratú emberek nélkül válónak. — B. Büttner Lina. Okvetlen a rosszak bünhődését vá­rom. G. Büttner Júlia. Ugyanilyennek, — csakhogy javított kiadásban. —Kovács Elek. 5. Ha három kívánsága teljesednék, miket kivánna? Kívánságaimat a > Mi­atyánk *-ból venném: > Jöjj ön el a te országod — hazánkban !c »Add meg a mindennapi kenyeret — e nemzetnek !c »Es ne bocsásd meg az ellenünk elköve­tett vétkeket!* — B. Büttner Lina. Háromszor mindig csak azt kívánnám : Rózsafák, lombosfák Rejtsék el lakásom : Rosz ember engemet Soha meg se lásson 1 G. Büttner Júlia. Hogy a régi, együgyű rang, vallás, osztálykülömbségek szűnjenek meg egy­szer. Hogy a munka megkapja méltó jutalmát és — hogy én ezt az isteni kort megérjem, — Kovács Elek. 6. Hisz e a férfi és nő közötti barát­ságban f Ez kérdést se szenved, nemes gondolkozású, önzetlen nő és férfi kö­zött. — B. Büttner Lina. Feltétlenül hi­szek benne, két becsületes egyén közt. — G. Büttner Júlia. Mit jelent e szó : barátság? Talán érdekszövetséget? Ab­ban hiszek. — Kovács Elek. 7. Mit gondol az irodalom céljának ? Hogy jobb és szebb világba vezessen. — B. Büttner Lina. Előbbre vinni az emberiséget, igaz úton, tiszta cél íelé. — G. Büttner Júlia. Minél nagyobb ol­vasó közönséget. — Kovács Elek. 8. Mit tart a szerelemről f A szere­lem csak epizód életünkben, csak a sze­retet örök. — B. Büttner Lina. Csak a nemes, tiszta vonzalom, a melyben benne van a hűség, érdemli meg a szerelem nevet. — G. Büttner Júlia. Fölötte áll a szeretkezésnek, de alatta a szeretet­nek. — Kovács Elek. p. Htszi-e, hogy t'ébbször is lehet iga­zán szeretni ? Ha a halál választ el, akkor: nem, de ha az élet választ el, akkor: igen. — B. Büttner Lina. Igaz szívnek igazán, nem lehet. — G. Bütt­ner Júlia. Egyszer se lehel eléggé iga­zán. ^— Kovács Elek. 10. Milyen legyen a házas élet, hogy boldog legyen f Egyenlő műveltség, egy­forma ideálok erősítsék a vonzalmat. — B. Büttner Lina. Voltaképen csak a jó embereknek volna szabad egybekelni, akkor minden házasság boldog lenne. — G. Büttner Júlia. Hasonlók legyenek ben­sőleg egymáshoz : vagy ostobák, vagy szellemesek, de soha se — felemások. — Kovács Elek. //. Hisse az öreg korban is megma­radó szerelemben f Ha a szerelem sze­retetté eszményesül, akkor igen. — B. Büttner Lina. Meg van a példa. Phyle­mon és Baucisz. — G. Büttner Júlia. Ha szerelem — nem marad meg; ha megmarad — nem szerelem. — Kovács Elek. 12. Hogyan képzeli el a halált ? Nem képzelhetem máskép, mint a hogy is­merem, mert sokszor volt közelemben. De ha nem lenne feltámadás, a halál istentelen kegyetlenség volna. — B. Büttner Lina. A halált nem lehet el­képzelni, mert a halál mindig más és más, de mindig rémületes valóság. — G. Büttner Júlia. Mint a virágnál a herva­dást — szükségszerűségnek. A halál rekömpenzációja az élet. — Kovács Elek. Kérdéseinkre a válaszok közlését a mai számban befejeztük. Egy asszony levele a szerkesztőhöz. Kedves Mezarthira! Tudja, már én csak ilyen konfidensül szólítom magát is, mert utálom a ceremóniákat és a nagyképűsködést mindenben, még a le­vélben is. Hát hogy maga is lerántotta magáról a leplet és magában is csalód­nom kellett! Csak filoszemita! Szegény barátom, hát nem tudja, hogy mennyire összeüt­közésbe jutott önvallomása által a di­vatos és uralkodó áramlattal ? Szeren­cséje, hogy Esztergomban még nincs szervezve a kuruc brigád (talán mert itt hiányzik hozzá — Kecskeméthy ?) De szó a mi szó, előttem sokat vesztett ér­dekességéből. Férj is (kihúzott sorsjegy) apa is és még hozzá — filoszemita! Hisz az minden zsidó lehet; no a fér­jemnek nem engedném meg soha az ilyen meggondolatlanságot. Apropó ! Volt a »Mozgó fényképek «­ben ? Nem láttam ott magát. Ha esetleg akkor éppen a halálos ágyán feküdt volna, még akkor is megbánta volna, hogy el nem jött. J Tudja, én kissé — hogy mondjam csak — gurmán vagyok a szinészeti dolgokban. Bokodyéknál csak egyszer voltam, de még most se hevertem ki. A műkedvelés pedig előttem olyan, mint a tejfeles torma mártás. A >Mozgó fényképek«-be is csak az uram kedviért mentem, (hogy ő kinek a kedviért ment, nem tudom) de beval­lom, hogy igen elszégyeltem magam az előre alkotott véleményeimért. Hisz ez a, gárda (a hogy maguk ne­vezik) kész szinésztrupp, még pedig 100 fokkal Celsius szerint a Bokodynivó felett. Én láttam már a mutoskópot, vagy mit is beszélek, a »Mozgó fényképeket* a >Vig«-ban is. De isten uccse, ez nekem jobban tet­szett. Mit szói az isteni Sárihoz ?. No ugy e ?!! Hát az Ellácskánál van e csókolni valóbb (no csak nekünk asszo­nyoknak) szobacicus ? Szecskay Margitot már láttam tavaly is, de annyira haladt az idén, hogy az már csoda számba megy. Jaj hallja, ha nekem is olyan kedves anyósom lenne, mint Várallyainé volt, de sokért nem adnám. A férfiakról nem merek irni, mert a férjem is elolvashatja ezt a levelomet és még gyanúba venne érte, pedig ta­lán .. . no de nem szólok. Marosi, Be­rán, Istvánfy, 3 csillag, Magyarász — melyik volt jobb, melyik fessebb ? Kü­lömben már mondtam, hogy nem merek nyilatkozni, mert alighanem elveszteném a nyugodt hangot. Ha akarja, ide irom a lapja számára a névsort is, tudom, hogy a riporterjük­nek nem vehették hasznát ; az tán még most is keringőzik, vagy éppen verset ir » Hozzá !« Nos tehát, jelen voltak asszonyok: özv. Csukass Lászlóné, özv. Daubek Ja­kabné, Ernst Dezsőné, dr. Erős Ar­noldné, Etter Ödönné, dr. Földváry Ist­vánná, Frey Ferencné, Geiger Ferencné, dr. Gönczy Béláné, Hegedűs Sándorné, dr. Horn Károlyné, Hübschl Sándorné, dr. Kabina Sándorné, Katinszky Lipótné, dr. Kirz Oszkárné, Lipschitz Józsefné, Lőwy Lajosné, Magos Sándorné, Marosi Ferencné, özv. Schumaherné Ida, Stern­feld Rezsőné, Szecskay Antalné, Szecs­kay Kornélné, Szenttamási Béláné, özv. Szvoboda Kornélné, Vajdáné Rudolf Irma, Várallyai Sándorné, dr. Weisz Sándorné, Zwillinger Hermanne. Leányok: Csukass Erzsike, Daubek Ella, Endrődy Ilonka, Erős Vilma, Gei­ger Ilonka, Hübschl Böske, Katinszky Mariska, Leimdörfer Aranka, Magos Mariska, Putz Rózsika, Renner Valy, Szecskay Margit, Szecskay Valika, Szenttamási Panni és Sárika, Szvoboda Kornél, Zwillinger Mariska. Hogy én melyik vagyok a sok kö­zött, azt találja ki. Maradok a maga inkognito barátnője Mariska asszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom