Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-27 / 34.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. <34. szaru.) i"'2. április 27 fel saját tapasztalataim s naponkénti észrevételeimet. Vannak-e a szó értelmében vett középiskolai ifjaink ? Ifjaink, kik szórakozásban, gondol­kozásban és kedélyvilágukra nézve is külömböznek — fiatal emberek­től ? Nem egy e a középiskolák fel­sőbb osztályú ifjainak szórakozása, a már életbe kilépett fiatal embere­kével ? Ezelőtt 25 évvel a főgymna­sium VII. VIII. o. tanulói sem tartották szégyennek a labda ütőt végig vinni a városon a vásártérre, hol vigan folyt a kifutós, s a körlabda számos neme. Ma már — legalább ily érte­lemben — nincs ifjúság. E tények, majd a statisztikának szomorú ki­mutatása, mely szerint az ifjúság középtermete évről évre csökken, mig Németországban e téren növe­kedés tapasztalható, mind arra biztat­nak, hogy térjenek vissza ifjaink régi szórakozásaikhoz. Bámalatos a kép­zett tornászok kitartó képessége és ügyessége a hadseregnél. Ezért be­szélték némi gúny — de inkább keserű humorral annak idején, hogy a poroszok járással győzték le az osztrák hadsereget. A tornaügy felkarolását magasabb erkölcsi indokok is támogatják. Rendszeres testi nevelés által az érzékek és izmok teljesen az agy­rendszer uralma alá hajtatnak, mi­által sok káros szórakozástól elvo­vatik az ifju. Példa az oxfordi labda­rugók esete, kik 44 goallal győztek o ellen, de midőn a budapesti fia­talok — irja a »Hét* — szokott mulatságaikba belevitték, elpirultak és nem vettek benne részt. A játékdélutánokat kitűnően fel lehetne használni az atlétikára : mint sikfutás, diszkoszdobás, gerelyvetés, távolugrás, füleslabda hajítás, suly­dobás s esetleg távgyaloglás és csó­nakázásra. Kérjük tehát az irányadó köröket, teremtsenek ifjaink részére játékte­ret, állítsanak a főgymnasium példá­jára tornatermeket, melyek nem megbénítani, hanem edzeni képesek a fejlődő szervezetet. Tegyék lehe­tővé az ifjak versenyét egy nemes téren. Ifjaink pedig tömörüljenek, még pedig a középiskolák növen­dékei ép úgy, mint az életbe kilé­pett fiatalok. Majd meglátják mint felvidul . kedélyük, mint ragyog te­kintetük egy jól eltöltött játékdélu­tán, vagy épen egy sikerült matche után. Majd akkor el fog következni az eszményi állapot: Mens sana, in corpore sano. Oberth. A katholikus tanügyi-tanács ülése. Az > Országos katholikus Tanügyi Tanács" kedden, f. hó 22-én tartotta meg Budapesten mult számunkban jelzett gyűlését. Tekintettel a napirend fontos tárgyaira, a 25 tanácstag közül 18 an jelentek meg, köztük városunkból Guzsvenitz Vilmos tanítóképző, Szá­mord Ignác óvónőképző-igazgatók, Keményfy Kálmán D., és Bertalan Vince tanítóképző tanárok. Dr. Wal­ter Gyula praelátus kanonok elmara­radásátgyöngélkedésével mentetteki. Az ülést dr. Steinberger Ferenc nagy­váradi apátkanonok, egyházi s Ember Károly tanítóképző igazgató világi elnök vezették. Az elnöki bejelen­tések közül*nagy megelégedést kel­tett azon nyilatkozat, hogy a tanács által kidolgozott uj tanképesitő s vizsgálati szabályzatot a püspöki kar tárgyalta, s publikálása nem sokára meg fog történni. A napirend egyik legfontosabb tárgya volt a püspöki kartól lekül­dött tanítási tervek meo-beszélése. Addig is mig a tanács > tanítóképző szakosztálya f egy közelebbi ülésen ebben a kérdésben megállapodásra jut, az elemi tanitó és tanítóképzők tanítási tervének kidolgozására hosz­szabb eszmecsere után, az 1895-iki katholikus, s a most kiadott állami tanítási tervek figyelembe vételével egy Guzsvenitz Vilmos, Keményfy Kálmán D., és Ember Károly tanács­tagokból álló szűkebb bizottság kül­detett ki. Guzsvenitz Vilmos indítványára többek hozzászólása után a tanács, ennek a szűkebb bizottságnak, mint általános irányító elvet azon utasí­tást adta, hogy a tervezet készíté­sénél az általános műveltségek s lényegében a szakképzést szolgáló tárgyak tanítása lehetőleg már a III-ik osztályban befejeződjék, s a IV. osz­tály javarészben a gyakorlati szak­képzést szolgája úgy, hogy a hittan, nevelés, magyar irodalom, a hazai történelem és a zene továbbképző tanítása mellett a többi óraszám a gyakorlati fellépésekre s az önálló­ságot elősegítő intenzív szakképzésre forditassék. Ha sikerül ezen elv keresztülvite­lével a tanítási tervet úgy megálla­pítani, hogy a jelenlegi tananyagot megtartva, a szak képzést hatványo­zottan kidomborítsa, akkor az uj tantervvel a tanítóképzés szakjellege nagyban fog emelkedni s a katholi­kus tanítóképzők egy fontos paeda­gogiai reformmal fogják az államia­kat megelőzni. Az elemi tanító-kép­zők tanítási tervével kapcsolatban a tanács, a polgári tanitó és tanítóképzők tanítási tervének revidealását Ember Károly igazgató (Budapest), az óvónő­képzőkét Számord Ignác igazgató, a népiskolák Dreissiger Ferenc tanár (Kalocsa), Tóth Géza (Jászó) és Számborofszky Rezső (Nagyvárad), tanítókra bizta. Ugyancsak a Dölrössy Alajos pécsi igazgatótól összeállított > Rendtartási szabályzat«-ot a Guzsvenitz —Ember — Keményfy-féle szűkebb revideáló bizottság fogja átnézni sárról javas­latát megtenni. A gyűlés másik fontos mozzanata volt a XIII. Leó pápa jubileuma al­kalmából rendezendő tanfér ßakrómai zarándoklata. Ezen szép és actualis indítványt dr. Walter Gyula praelátus küldte be, s a tanács lelkesedéssel kimondotta annak megvalósítását, ha legalább 200 jelentkező lesz. A zarándoklat elkészítését intéző bizott­ság tagjai lettek : dr. Walter Gyula, dr. Steinberger Ferenc elnök, Szá­mord Ignác és Ember Károly. Tárgyalta még a gyűlés a tanügyi tanács irodájának szervezési szabály­zatát s azt elfogadta. Általában a ta­nácsülés egész lefolyása tartalmas szín­vonalon állott, s a tárgy fontosságához mérten az egyes kérdéseket élénk vita és eszmecsere kísérte, melyben a ta­nácstagok nagyrésze részt vett. Városi közgyűlés. Esztergom, április 24. A nagy munkaidő dacára, szép számmal jelentek meg a mai ülésre képviselőink, hogy tanúi legyenek a nemzet nagy halottja emlékének megörökítésénél. Megnyitván polgármesterünk az ülést, felemiitette, hogy egy szomorú eseményről kell jelentést tenne, mely nemcsak az egész nemzetet, hanem városunkat is érte. Az írásbeli jelentést főjegyzőnk olvasta fel, melyet a képviselőtes­tület tagjai állva halgattak meg. A jelentés egész terjedelmében a következő volt : Tekintetes képviselőtestületi közgyűlés ! > A halál angyala megsuhogtatta rémes szárnyait nemzetünk felett és szivébe vájt pusztító hatalmával. Eragadta egyik legjobb fiát, s a mil­liók bánatának osztályosai közt kegyet­lenül helyezett bennünket a fájdalom ki­váltságosai közé; mert Horánszkyt ra­gadta el, kihez a közéleti közösség em­lékei és folyton élő erkölcsi kapcsai ál­lal voltunk fűzve, melynek erőssége az ő jellemnagyságában s a mi hálánkban mindenkorra biztosított volt, mig csak nemes szive doboghatott. Csak nemrégen üdvözöltük őt ér­demdús pályfutása zenithjén, s még át sem nyújthattuk, neki üdvözletünket oly szavakban és alakban, mint tenni óhaj­tottuk, hogy érzelmünkhöz méltóan te­hessük, és ime Jelestink, szeretve tisz­telt volt országgyűlési képviselőnk, a haza egyik büszkeiége s válságos ügye­iben egyik reménye és oszlopa nincs többé ! A megtestesült önzetlen hazaszeretet, mely egy Cató s egy Deák Ferenc pél­daképeinek hűséges követésével ragyo­gott ; a törhetetlen jellemű 8 kiapadha­tatlan munkássággal vértezett kötelcség­érzet az Ő örökbecsű hagyományai, melyekben élve marad közöttünk; de mégis vigasztalan a lemondás élő eré­nyeinek tovább érvényesülhetéséről, s vigasztalan a tudat, hogy benne gyá­szoló városunk is jobb jövője reményé­ben oly szirtjét veszítette, melybe igaz­ságos és méltányos vágyaink és kérel­meink horgonyát mindenkor biztosan megvethette volna. De a gondviselés kitanulhatatlan vég­zetével szemben kötelességünk a meg­nyugvás ! Méltóztassék a tek. képviselőtestületi közgyűlésnek helyeslőleg tudomásul venni, hogy fájdalma és mély gyásza méltó kifejezéséül szab. kir. városunk a polgár­mester vezetése alatt küldöttsége által képviselve részt vett a boldogult keres­kedelemügyi miniszter úr temetésén, s koszorút helyezett ravatalára ily fölirat­tal : » Esztergom szab. kir. város, felejt­hetetlen volt országgyűlési képviselő­jének.* Egyúttal indítványozni bátorkodom, hogy néhai nagyméltóságú horai Horánszy Nándor kereskedelemügyi kir. miniszter úrnak, — ki városunk Önálló képviselő­választó kerületét a törvényhozó testület­ben három törvényhozási cikluson át kimagasló erényeivel és jelességével képviselte, — korai elvesztése feletti fáj­dalmát képviselőtestületünk mély tiszte­letű felállással kifejezni, s felejthetetlen emlékét a mai közgyűlés jegyzőkönyvé­ben megörökíteni, — s egyúttal elren­delni méltóztassék, hogy a polgármester a tek. képviselőtestület nevében hazánk elhunyt nagy fiának gyászoló özvegyéhez s általa egész családjához tiszteletteljes részvétiratot intézzen. A fentiekkel kapcsolatosan van szeren­csém tisztelettel jelenteni, hogy a sirba hajlott nagy férfiú végtisztességtételén vezetésem alatt Esztergom város képvi­selőtestületéből Frey Ferenc, Draxler Alajos, dr. Fehér Gyula, dr. Földváry István, dr. Helc Antal, Leitgeb János, Magos Sándor, Marosi Józseí, Thuránszky Lajos és Wanitsek Rezső urak vettek részt, c A jelentést és az abban foglalt indítványokat azzal vette tudomásul illetve fogadta el a közgyűlés, hogy dr. Fehér Gyula indítványára az el­hunyt államférfiú lelki üdvéért, a város kegyúri templomában hétfőn reggel 9 órakor gyászmisét hallgat. Ezután következett a napirendre tűzött ügyek letárgyalása. A >sas* telek 40.000 kor. eladási árá­nak hovaforditása ügyében kelt főispáni leirat felolvasása után, dr. Helcz Antal, dr. Földváry István, dr. Csernoch János és Frey Ferenc hozzászólása után akép határozott a képviselőtestület; miszerént újból felir a miniszterhez, a már hozott határozatának jóváhagyása ügyében az­zal, hogy habár a vételár, az 1.400.000 koronás takarékpénztári kölcsön apasz­tására is fordíttatott, az nem tekinthető a törzsvagyon csökkentésének, mivel a nagy kölcsönből építette a város a fél milliós buda-utcai kaszárnyát, s igy he­lyesen, csak törzsvagyon átváltoztatásról lehet szó. Dr. Helcz Antal a leirat azon része ellen szollal fel, mely arról tesz említést, hogy a város az alispán utján tegyen felterjesztést ez ügyben, mivel a községi törvény 165. §-a értelmében a város, közvetlenül a belügyminiszter fel­ügyelete alatt áll, mit az, a főispán utján gyakorol. Indítványozza, hogy a törvényes jog fenntartása érdekében, a város a felterjesztést, a főispán utján tegye meg a miniszterhez, A tizenkét pontból álló tárgy­sorozatnak ez volt, lehet mondani egyedüli érdemleges része. Leiratok, jelentések tudomásul vétele után, a rövid egy óráig tartott ülés véget ért. — Templomconsecrálás. Mint vasárnapi számunkban jeleztük, ma 8 órakor szen­teli fel dr. Kohl Medárd, püspök, a szent­Anna-templomot. A consecrálás szertar­tása hosszabb időt vesz igénybe, de mind­végig fensége és jelentőségteljes. Először a templom külsejét szenteli meg a püs­pök, megkerülvén háromszor s mind a három izben pásztorbotjával megkopog­tatja a templom bezárt ajtaját, és midőn harmadszor is megzörgette, keresztet csi­nál rá s ekkor megnyílik. Bent a temp­lomban a falakon köröskörül 12 gyertya ég, melyek a 12 apostolt jelképezik ; a templom padozatán hamut hintenek el keresztalakban s ebbe pásztorbotjával beleírja a püspök az egész görög és la­tin abet. Majd szenteltvízbe sót, hamut és bort elegyít, s ezzel meghinti az új főoltárt, azután ennek négy szegletét és közepét megkeni szentelt olajjal, az oltár­lapjába belehelyezi az ereklyéket, végül a templom falán lévő tizenkét keresztet keni meg krizmával. A remekül restau­rált templom felszentelésével mintegy kapcsolatosan, mai tárcánkban közöljük a szent-Anna-templom építésének törté­netét. Ez alkalamból sem hagyhatjuk fel­emlités nélkül Számord Ignác javadalmas lelkésznek, a templom restaurálása körül szerzett elévülhetlen érdemeit, ki most a templom előtti térnek rendezésével fára­dozik. — Főispánunk köszönete. Főispánunk, névünnepe alkalmából, a megye közön­sége és a tisztikar nevében, az alispán által tolmácsolt jókivánatokra, igen me­leghangú sorokban válaszolt, melyekben a többek között ezeket mondja: > Legyenek meggyőződve örömem bensőségéről, melyet a felett érzek, ha az összekötőkapcsot: a szeretetteljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom