Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-17 / 31.szám

humoros előadásra, melynek kezdete esti 8 órakor lesz. Örvendetes társadalmi jelenségként emiitjük fel a tisztikar* mozgalmát, mely hivatva les? a polgárság és tisztikar közötti azon jó egyetértést megteremtem, mely a házi ezred és a polgárság között volt. — Szt. Adalbert napja Az esztergomi fókáptalan hagyományos fénynyel ünnepelte meg f. hó 13-án és 14-én védőszentjének emlékét. Vasárnap a fő isteni tiszteletet Boltizár József püspök, ált. érs. helynök mondotta nagy segédlettel. Örömmel lehetett látni, hogy a magas korú főpap mily ifjurugékonysággal végezte a hosszas szertartást és messze hallható hangon énekelte a mise megfelelő részleteit. Emelte az ünepély fényét a főszékesegyházi énekkar szabatos és szép éneke. Mise után Brüll Jószef papnöveldéi alkormányzó lelkes beszédet mondott, amelyet a szószék körül tömörült nem éppen nagy hallgatóság kitartó figyelemmel követett. Hétfőn 10 órakor vette kezde tét a szokásos nagy tanácskozmány amelyen a betegsége által akadályozoti Mally János praelátuson kivül — ara szinte esemény gyanánt jegyezhető meg — a fő káptalan összes tagjai részt vet tek. A tanácskozmány a főkáptalan bel ügyeivel foglalkozott és n

1

^ óráig tarott melynek befejezte után Sujánszky Antal nagyprépost díszebédet adott, melyen a főkáptalan szintén teljes számban volt jelen. — Tanítók gyásza. Hollósy Károly elemiiskolai tanító elhunytával az esztergomi tanítói kar egyik legfiatalabb és legtehetségesebb tagja szállott a sirba f. évi ápríl. 14 én. Halála bármennyire megdöbbentett is mindenkit, nem jött váratlanul, mert f. év március 6-án iskoláját elhagyva, a gyötrő láz őt ágyhoz szegezte s ez időtől testi ereje rohamosan hanyatlani kezdett. A gondos orvosi vizsgálat legnagyobb fájdalomunkra gyors lefolyású tüdővészt konstatált, mi reá nézve a legodaadóbb édes anya ápolása dacára is csakhamar végzetessé vált. Munkásságának közepette ragadta el a kérlelhetetlen halai kis tanítványai, hozzátartozói és szerettei köréből. Egyike volt ő azoknak, kik saját lelki erejükre és szorgalmukra utalva, maguk építették meg kiképeztetésük és művelődésük útját. Tanítói működését szeretetteljes és lelkiismeretes tevékenység jellemzi, szülők és tanítványok egyaránt ragaszkodtak hozzá. Szereplése azonban a közéletre is kihatott. Jegyzője volt az Esztergom járá sí kath tanító egyesületnek, továbbá az esztergomi kath. legényegyesületnek, mely utóbbinál jelentékeny fáradtsággal énekkart is szervezett. Kellemes, csengő hangja és kedélyes modorával tevékeny részt vett mint tag az esztergomi kath. kör; és polgári egyesület műkedvelői előadásain, hol mindenkor a közönség osztatlan elismerésével találkozott. Tagja volt a belvárosi polgári olvasókörnek is, s hogy munkásságát e téren szintén érvényesítse, több évig vállalkozott a jegyzői tisztség betöltésére, mely minőségében csak nem rég irta meg az egyesület történetét. Temetése f. évi ápr. 14-én délután 5 órakor általános részvét megnyilatkozása mellett ment végbe. Az elemi fiú és leány iskolák testületileg vettek részt, kis ta nitványai pedig gyászfátyollal ellátva jelentek meg. A tanítók szép énekkiséretében vettek búcsút szeretett kartársuktól, kit életében csak tisztelni és becsülni tanultak. Jelen volt a temetésen Esztergom város polgármestere és tisztikara, a kath. legényegyesület és polgári olvasókör testületileg, továbbá a város közönsége jelentékeny számban. Koszorút helyeztek a ravatalra a hozzátartozókon kivül Esztergom város tantestülete feledhellen kartársának, az Esztergom járási tanítóegyesület buzgó jegyzőiének, a kath legenyegyesület-szeretett titkárának, az ipariskola II. osztályának lövendékei, mint örökemlékezetű tanítójuknak. — A főkáptalan! főpénztárnoki állás, Mezey Dénes volt főpénztárnok nyugdiazása folytán üresedésbe jutván a főkáp:alan héttői tanácskozmányában töltetett >e. Két pályázó jelentkezett. Seyler Vilmos és Récsey Antal. A tanácikoz nány Mezey Dénes utódául szótöbbséggel Seyler Vilmos, tapsonyi számtartót, a /olt nagynevű karnagy fiát választotta meg, — Felgler János f. Gyász lobogó hirlette a vármegyeházáról, hogy a tiszti sárnak halottja van. A vármegye egyik legrégibb, munkában és érdemekben megőszült tisztviselője hunyt el: Feigler János. Évtizedeken át volt az inenső járás tevékeny szolgabirója, aki minden község legkisebb baját is ismerte, utóbb pedig az árvaszéknek — volt nyugalomba vonultáig, — ülnöke. Ez a hivatalos gyász, ez a derék, munkás tisztviselőnek szólott. A másik, a nem hivatalos, az Esztergom művelt társadalmának részvéte és gyásza, mert kétségtelenül szellemi vagy mondjuk művészi mozgalmainak, egyik jeles, mindenkor készségesen szolgáló erejét vesztette el. A hivatalban csak mindennapi kenyeret keresett, de a hivatalon kivül a művészet volt ideálja, életét a zenének művészi aspiratióknak szentelte s minden szép és nemes ügy buzgó támogatója volt. Aki vissza emlékezik a lefoly 2—3 évtized társadalmi mozzanataira, ott látja mindenütt, az ő csodás hegedűjével Mukibácsit, aki szívben lélekben egy igazi művészet volt és sohasem késett, soha sem várt nógatást, hogy magas művészi játékával, szellemi életünk megnyilatkozásait szolgálja, előbbre vigye. Szerény viszonyai, az élet gondja, — mint annyi sok n9gy tehetségnél, — ide kötötték ehhez a kis körhöz és nagyobbra hivatott művészete nem érhette el teljes érvényesülését. Zaklatott lilékkel járta be utóbbi években a főváros köreit s gyermekeinek szerető gondja, minden becéző kényelme sem volt elég hogy Esztergomot elfeledje, újra újra vissza tért, mintha érezte volna, hogy itt akar örökre megpihenni, ahol életének annyi kedves társa annyi diadala volt. Ugy is lőn. A társadalom megemlékezésének koszorúját teszük sírjára, mert a művészetért élni, küzdeni, dolgozni tudott. — Uj doktor. A kolozsvári tudományegyetemen szombaton avatták államtudományi doktorrá Szilára Bélát, vármegyei tb. aljegyzőt, aranyifjuságunk e kedves tagját. Gratulálunk ! — Hymen. Lengyel József, a Nemes és Lengyel butornagykereskedő budapesti cég beltagja, vasárnap jegyezte el Eros Vilmát, Erős Bernát fűszer- és gabonakereskedő, városi képviselő kedves és szeretetreméltó leányát. Sok boldogságot iivánunk az uj jegyespárnak. — Álhír. A hét elején az a megdöbbentő hir kelt városunkban szájróTszájra, '

l aaiszerént Horváth András magánzó eánya Etelka, ki Sztaniek József vadcerti gyógyszerész ifjú neje volt, itt Esztergomban, a szülői háznál meghalt. Oiya10k is voltak, kik ravatalon látták, s igy íem csoda, ha a hir, positiv alakban tar:otta magát. Mindenesetre nagy meggondolatlanság volt, az alaptalan hir könyíyelmű kovácsolásával a család és hozzátartozóik szomorúságát növelni. De éljék vigaszukat azok abban, hogy a

1 példabeszéd szerént, hosszú életű lesz í iz, kinek korai halálát költik. Kívánjuk, logy ez beteljesedjék, s mihamarabb ássuk őt a szülői háznál, boldogságtól /iruló arccal. — Halálozás. E cimen lapunk utolsó számában hozott hírünkben azt irtuk, niszerint az elhunyt Kukányi Isttván :sendőrhadnagy Kobek István orszgágyüési képviselő nővérének volt fia. A csaád arról értesiti lapunkat, hogy az elmnyt nem ön : Kukányi Ferencné. szül. £obek Máriának, Kukányi Károly és neje "initzer Lujzának volt gyermeke. A szonorú hirt még azzal egészítjük ki, hogy 1 szerencsétlenség nem sétalovaglás kőz>en, hanem a katonai lovardában történt ikép, hogy a ló hányat vágta magát lo rassával, maga alá temetve azt. — Családi Öröm. Kari György bajnai iradalmi tiszt házára rászállott a csalá lok dédelgetett madara, a gólya, egy zép fiu gyermeket hozva ajándékba, ízen hir bennünket annyiban is érdekel, •ivei Kari György né, Nozdroviczky liklósnak városunk érdemes erdőmesteének kedves leánya. — A városi közp. választmány f. hó 3-án ülést tartott, melyen az 1903. évre rvénnyel biró választók névsora lett ;iigazitva. A kiigazított névsor május —25 ig a város kiadóhivatalában lesz :özszemlére kitéve, mely ellen a felsZÓalások május 5—15-ig, mig az ezekre netaán beadandó észrevételek, 16—25-ig irás»an adhatók be, mely beadványok bépegmentesek. — Elhalasztott tisztelegós A képvise 5testület tagjaiból álló 25 tagú bizottságnak sztelgése az igazságügyminiszteril túlsó járási telekkönyvek itthagyása erejfínek bizonyult és ezek ellen közfelfogás szerint kitűnő gyógyszer a »Pectora« Aki valódi «Pectora«-t akar, forduljon közvetlenül a Diána-gyógyszertárhoz, Budapesten, Károly-körut 5. mely azt 2 koronás csomagokban küldi meg. = Tisztelet annak, a kit illet. Wilhelm Ferencz gyógyszerész cs. és kir, udvari szállító úrnak Neunkirchben Bécs mellett 1897 aug. 11-iki keltezéssel a következőket irják Antonából: Hetven esztendős vagyok már s 10 év óta csukló-kőszvényben és izom-dagban szenvedek és nem találtam orvoslásra. Egyedül a Vilhelm féle antiarthritikus antireumatikus vértisztitó thea szabadított meg 3 hét alatt fájdalmaimtól. Önnek, valamint a grófnőnek, kiknek köszönetnyilatkozatából az Ön szeréről értesültem, mély köszönetemet nyilvánítva, vagyok kiváló tisztelettel Ackermann Keresztély tőkepénzes Altona (Hamburg mellett) Reichenstrasse 6. Kapható minden gyógyszertárban. KÖZGAZDASÁG. ügyében a mai napra volt tervezve Amennyiben a miniszter a küldöttség fogadását a költségvetés letárgyalása után óhajtja fogadni, a tisztelgés bizonytalan időre el lett halasztva. — Vendégszereplés. Hétfőn este Csiky Czifra nyomorúság czimű darabjábar mint vendég Pajor (Hofbauer) Ferenc végzett sziniakadémiai növendék fog mint vendég fellépni, a ki az akadémi ának egyik legkitűnőbben végzett növen déke volt. Ez előadásra már most hiv juk fel a közönség figyelmét azzal a ké résünkkel, hogy jelenjék meg ez estéi teljes számmal, egyrészt, mert nagy mű élvezetben lesz része, másrészt pedig mivel az előadás tiszta jövedelmét a; igazgató a vendégnek ajánlotta fel, hogy lehetővé tegye és előmozdíthassa tervbe vett külföldi tanulmányútját. A vendég városunk fia, a kit a nyári évadról is jól ismerjük, a mikor Deák társulatánál Romeo és Júliában oly kitűnően alakított. —

; Köztisztaság. Az utcák és terek tisztántartása és öntözése tárgyában, Niedermann József rendőrségünk tevékeny feje, egy véleményes jelentést terjesztett be a város képviselőtestületéhez, i melyben tapasztalatai alapján ajánlja í a kérdés megoldását. ! — Prolongate. Jelenleg itt időző színtársultunk ujabb kérvéayt adott be a város tanácsához, melyben további hat előadásra kér engedélyt. — Lépfene. Börzsöny községben lépfene lépett fel. — A Petheő Bormasztini Éva féle 'alapítványnál az 1901/902 tanév végével egy nemesi és egy nem nemesi hely üresedik meg. A pályázni szándékozók, kérvényeiket május 5-ig adhatják be, i — A magyarosodás terjedése érdekében, a pancsovai magyar társaskör felhívást intézett városunkhoz, melyben a kör támogatását kéri. Nem kőnyöradományok gyűjtésével véli a célt szolgálni, hanem az a kérelme, hogy a kibocsájtott 2000 drb 20 koronás kötelezvényekre, melyek után 3 % kamatot fizet, jegyezzen elő. A kötvények beváltása évenként sorsolás utján történik. — Öngyilkos jelölt. Hauzer Péterné f. ho n-én az esti órákban siránkozva rontott be a tűzőrségre azzal, hogy a Dunába ugrik. Neki is szaladt a Dunának, de — meggondolta a dolgot, visszafordult s elfutott. ' — Lőgyakorlatok- A helyőrség legénysége ápril 25 én reggel 6 órától d. u. 3 óráig, az üveggyár téglaház, Strázsahegy és Sátorkő puszta közötti téren éles töltésekkel, újból lőgyakorlatokat tart. — Vörheny Dunamocson. A megyei főorvos javaslata alapján, az alispán f. hó 14-én elrendelte, hogy a Dunamocs községben lévő összes iskolák 14 napra bezárassanak. Okul erre azon körülmény szolgált, hogy a község 1979 lakója között eddig 30 an betegedtek meg vörhenyben, kik közül 7-en meghaltak. A járvány főleg az iskolalátogatók között terjed. — Szörnyet halt. Górgász Mihály doroghi lakos, ki a magy. ált. köszénbánya részvénytársulatánál Doroghon, mint géptanonc volt alkalmazva, a tápszivattyú kenése közben az Az aknába zuhant és szörnyet halt. Temetése álta lános részvét mellett 15-én volt Doroghon. — Felakasztotta magát. Nyári József volt temetőőrt, f. hó 14-én d. u. 4 órakor, kőaljai pincéjében a földön fekve, halva találta meg neje. A halott nyakán kötél volt, miből öngyilkosságra lehet következtetni, mit a megejtett orvosrendőri vizsgálat is megerősített, mivel a halotton külerőszak nyomai megállapíthatók egyáltalán nem voltak. Viruló szép gyermekek n

\r"

s

d0S

a % Iádjáért aggódó apának büszkeségét képezik. — Milyen nagy bánat a szülői szívnek, ha kedvenceik betegek lesznek és minden ápolás daczára lassanlassan lefogynak. A gyermek nem ért hozzá, hogyan vigyázzon egészségére, ez a szülők kötelessége, különösen pedig az anyáé. Különösen vigyáznia kell a gyermekkorban oly gyakori toroíc- és mellíájásoknál, mert apró bajokból sokszor komoly betegségek keletkeznek. Hány gyermek lesz már legvirulóbb korában a tüdőbaj áldozata! A gondos anya tehát mindig fog háznál oly szert tartani, mely a légzőszervek megbetegedésénél gyógyít magyar ipar pártolásáról. (Felolvasta a szerző a »Budafoki Társas és Olvasó Kör« estélyen.) A legnagyobb örömmel teszek eleget Önök amaz óhajtásának, hogy e helyről ahonnan oly sok szellemes és tanulságos előadást volt alkalmunk meghallgatni, én is egy felolvasást tartsak. A midőn ezt teszem, kérem ne vegyék rosz néven, hogy nem a költészet virágos mezőire vezetem Önöket, vagy nem a társadalmi élet változatos képeit tárom fel Önök előtt, hanem szerény polgári munkásságomból kifolyólag a magyar ipar pártolásáról kívánok egyetmást elmondani, hogy tehetségemhez képest hozzájáruljak egy oly fontos nemzetgazdasági kérdés megvilágításához, mely napjainkban nemcsak a politikusokat, hanem az egész kereskedelmi és iparos világot egyforma mértékben foglalkoztatja és szeretett hazánk boldogulásának alapját fogja képezni. Évek óta hangzatos jelszavakat hallunk mindenfelől hangoztatni! Keresve keressük nemzeti létfentartásunk biztos alapjait, egymás mellé és egymással szemben kerülnek a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem érdekei, de a kiegyenlítő utat még senkinek sem sikerült megtalálni. Erre a nagy feladatra én sem vállalkozom. Inkább a magyar iparpártolásról s ennek nagy nemzeti hasznáról akarok beszélni, arról a nagy thémáról, melyhez mindenki — hivatott és hívatlan — egyaránt hozzászól!, melynek érdekében már oly sok téntát, papirost és ékes dikciót fogyasztottak el, de ami mind sajnos csak papíron vagy pusztába kiáltott szó maradt, dacára annak hogy a magyar iparon segíteni, azt fellendíteni és felvirágoztatni, az összes hivatott tényezők egyforma buzgósággal törekesznek. Nagyon fontos és égető szükségességű kérdés ez igen tisztelt hallgatóim. Fontos és éietbevágó nemcsak azért, mert ezen kérdés megoldásával egyidejűleg nagyjelentőségű nemzetközi vám és kereskedelmi szerződések megkötésének előestéjén állunk, hanem azért is, mert a munkanélküliek foglalkoztatása mindinkább mint elmulaszthatlan kötelesség tolul az előtérbe s mindezek nyomán a hasznos polgári munkásság oly tág mezői nyílnak meg szemeink előtt, melynek határai ma még szinte beláthatlanok. Nézetem szerint e polgári munkásságból a maga részét kivenni a magyar iparososztály minden egyes tagjának nemcsak saját érdekéből a legegyszerűbb, de a hazafiság szempontjából egyúttal a legszentebb kötelessége is, mert nincs szebb és magasztosabb feladat mint gondoskodni a nemzet jövőjéről, boldogitásáról. És ez a jövő ez a boldogitás egyúttal a mi jövőnk, a mi boldogulásunk is, mert hisz édes mindnyájan a nemzettestnek egyformán tagjai vagyunk.