Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-13 / 30.szám

magukon, ha áttérnek okszerűbb gazdálkodási rendszerre, kevesebb gabonát és sok takarmányt termesztenek, ló helyett szép tarka marhát nevelnek és ebből várják pénzbeli jövedelmük nagy részét, ugy mint Zala, Vas, Sopron Bars, Hont, stb. megyékber. Persze ez csak dióhéjba szorítva a dolog lényege, melyet minden község viszonyaihoz kellene külön alkalmazni. Ha bármily uton módon többek hozzászólásával tisztázódnék az eszme, annak alapján aztán kivihető lenne, hogy gazdasági egyesületünk kérelmére földmivelési kormányunk néhány minta kisgazdaságot rendeztetne be megyénkben kisgazdáink nagyobb okulására. Simonyi Lajos. Néhány szá a fegyelmi vizsgálatról. Tekintetes Szerkesztő Ur ! A közigazgatási bizottság március havi ülésén felolvasott alispáni jelentés folytán, úgy a fővárosi, mint a helybeli lapok valóságos rémhíreket közöltek megyebeli községeink közigazgatási állapotáról, s különösen kiemelték, hogy a községi jegyzők és elöljárók majdnem mind fegyelmi vizsgálat alatt állanak. A laikus közönség nincsen tisztában a fegyelmi vizsgálat miben létéről s azt hiszi, hogy az a tisztviselő, aki ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, az eo ipso közokirat hamisító és sikkasztó, s igy természetesen ki van zárva a tisztességes emberek sorából. Az a helytelen gyakorlat, hogy minden legparányibb fegyelmi vizsgálat a nagy közönség tudomására hozatik ; csak a legutóbbi időben kapott lábra, — s minthogy ez a múltban nem volt igy \ e körülmény szintén igen alkalmas a nagy laikus közönség megtévesztésére, és sérti egy tisztességes kar úgy is eléggé becsmérelt reputécióját. En ezt a fegyelmi ügyekben való nagy nyilvánosságot határozottan helytelenítem, mert én azt tisztán az illetők belső házi ügyeinek tartottam mindig ; — s ha a legjobb katonatiszttel is megtörténik, hogy néhány napi szobafogságot kap, s ezt még sem teszik közhírré, úgy a községi jegyzők apróbb fegyelmi ügyei sem tartoznak feltétlenül a nagy nyilvánosság elé, mely leggyakrabban elefánttá fújja föl a kis szúnyogot.. Távol legyen tőlem, hogy a fegyelmi eljárások jogosultságát vagy időszerűségét akarnám bírálat tárgyává tenni \ én mindig a szigorú és igazságos kritika embere voltam, s a fegyelmi eljárás nem is más, mint megbirálása annak, hogy valamelyik tisztviselő megfelelt-e hivatalos kötelességének. S ha a legjobb búzában is akad konkoly ; akkor nem lehet csodálkozni, hogy a legkiválóbb tisztviselők között is akad egy két hanyag, de egyesek mulasztásai miatt az egész tisztviselői kart elitélni, s a közönséget iélrevezetni: ez az a mi ellen fel kell szavunkat emelni.*) Miként a fegyelmi vizsgálatot, ugy a hatóságok dicséretét és elismerését is mindig az illetők belső ügyeinek tekintetettem s szerénytelenségnek tartottam azt a nagy közönség elé tárni ; de ha már megtörtént, hogy a fegyelmi vizgálatok harsonájával telekürtölték a világot : ugy nem fogják elitélni, ha közre adom a budapestvidéki m. kir. pénügyigazgatóság alábbi értesítését, melyből a közönség meggyőződhetik, hogy vannak még hála az Égnek olyan tisztviselők is, kik kötelességeik pontos teljesi*) Cikkíróval mindenben egy nézeten nem va gyünk. Tény az, hogy az a nagy nyilvánosság két élű fegyver, mely sokszor többet árt, mintsem használ, mert a laikus szemében alap a tisztviselő iránti bizalmatlanságra és tiszteletlenségre, de másrészt, az intézmények iránti bizalom gerjesztésérc a leghatásosabb eszköz. A szerk. csot és tanítást hallottak kisgazdáink tőlünk, sok igen üdvös és jó okulást merítettek előadásainkból, örömmel fogadták, figyelemmel halgatták, mert népünk okos értelmes és halgát az okos szóra. Mégis azt hiszem, hogy előadásaink a jelen eljárás mellett csak egy-egy kis lépéssel visznek bennünket közelebb az óhajtott czélhoz. Megmondom, hogy miért ? Mert nem történik az egész egy egyöntetű terv szerint, hanem csak találomra részletkérdésekről, azért mert gazdasági egyesületünk kebelében, a honnét az irányítást várhatnók, még nem állapodtunk meg a fölött, hogy tulajdonképpen mi is a baj, hol a hiba, mért pusztulnak kisgazdáink és mily uton módon lehetne azokon segíteni ? Pedig csak ha e kérdéseket szakszerűen eldöntöttük, ha magunk közt tisztába jöttünk a baj igazi okával, csak ebből nyerhetünk alapot arra, hogy mely irányban buzgólkodjunk, mi segíthet kisgazdáinkon és, hogy mire tanítsuk őket. Mert hiába, a legtudósabb orvos is csak azután irhát receptet, ha már megállapította a diagnózist. És igy vagyunk itt is. Tisztázni a kérdést persze gazdasági egyletünk közgyűlése lett volna hivatva és ugy hiszem, meg is teszi, ha egy gyászeset annak időtartamát oly rövidre nem szabja. Még egy évig pihentetni a dolgot a mig megint közgyűlés lesz, kár lenne, ajánlatosabb, ha azok kiket érdekel e kérdés e b. lapban elmondják véleményüket, hogy igy tisztázzuk a helyzetet, megállapodjunk az eszközök fölött, melyek czélhoz vezethetnek. Vagy tán lehetne e fontos kérdés megvitatására gazd. egyletünkbe értekezletet is Összehozni ? Nézetem szerint kisgazdáink pusztulását okozzák : /. Az egyoldalú gabonatermesztés. 2. A ló tartás. Tehát hibás az egész gazdasági rendszerünk, csak ugy segíthetnék tidoktorok mondanak, az orvost a halál kiséri. Nyilván a halált hivatta s az orvosért küldött. No, de ilyet! Ha éhes, hát egyék, gondoltam magamban, de ne hivasson orvost a boldogtalan. De a mikor az ablakra pillantottam ujolag, nem tudtam mosolyom visszatartani. Egy harlequin módra, sok darabból öszszevarrott függöny volt, ami mosolyra gerjesztett. Egy-egy darab kétszer-háromszor volt nagyobb a tenyeremnél. Közelebb léptem, s ekkor rajtam volt a sor bámulni. Uraim! Engedjék meg, hogy elbeszélésemet egy percre megszakítva, a hölgyekhez forduljak egy-két kérdéssel. Mit nem adnának csak egy kisdarabkájáért is annak a bruxellesi csipkének, amely XVI. Lajos korában is keresett piperecikk volt? A szezon jelmczbálain, melyik főúri hölgy nem szeretné ruháját moly kézelőcskével díszíteni, mely a legdrágább idriai asipkéből készült ? Nos grófnő? A csipkék királynője, aki ezreket ad egy napjainkban készült XVI. Lajos korabeli csipkéért ? Vagy On tanácsosné, aki felkutatja a könyvtárakat, hogy csak képmását is lássa annak a csipkének, melynek eredetije kezembe volt. Egy kincs választotta ott el a nyomort az utcától, egy ezreket érő kincs. Csak néztem némán, hosszan azt a íiiggönyt, melynek minden darabja isteniesen szép csipke volt. Világosan kivettem a csipkedarabok körvonalát, az egyiknél láttam, hogy egy időben valamely szép nő nyakára volt szabva. A másik kézelő formájú volt, egy másik fodor töredék volt, láttam olyat is, mely csak egy szétfejtett fejdísz lehetett. A tisztelet egy nemével álltam meg a bohó függöny előtt. Egy néma rege volt az ! Egy néma rege! Ha beszélni tudott volna, mennyi édes-bús történetet mesélnék el most, önöknek az ó jószántából. De hagyjuk ezt! Én az öreget figyeltem. Az hallgatott. Hallgatott bizonyos konzekvenciával. Még mindig izgatottan a meglepetéstől, betegségét kérdeztem. Nem felel. Még egyszer kérdezem. Hallgat. Türelmem vesztve rári valtam. Ekkor végre felnyitotta szemeit. — Mi baja báró? kérdeztem udvariasan. —• Az doktor ur, hogy még nem haltam meg. Igazán bosszús voltam. Orvost kér, hogy meghaljon. Vigasztalni igyekeztem, nem sikerült. Gyógyszert remdeltem. ínségét emlegette. Már erre azután nagyon radikális tanáccsal láttam el. Nekem nincs rokonom felelte. Senkije aki pénzzel látná el ? Senkim! — De hisz ön nem szegény ember. Vagy nem fogja fel mennyit ér az a csipke függöny. — De jól tudom doktor, jól tudóm. De az Isten szerelmére, akkor miért éhezik. Hisz ezt a hátralevő néhány hónapját királyilag élhetné le. Oh uram — f Jelt — inkább ma halok meg mintsem megváljak drága emlékeimtől. Ezek teszik elviselhetővé utolsó napjaimat. Szeretem őket s azok emlékét is, a kik emlékül visszaadták nekem királyi ajándékaim egy egy töredékét, gazdagnak érzem magamat általuk, még nyomorúságomban is. Az emlék ! Az édes emlék! Őn nem tudja doktor mi az, de én, én igen, a ki csak nékik akarok élni, s csak nékik is élek. Édes illata a női hajnak száll róluk felém s elfelejtem, hogy öreg vagyok, ha reájuk nézek, mert bennük látom ujjá éledni régen eltűnt ifjúságomat. Nem válok el tőlük, ha éhenhalok is, ha nem is lesz senkim, a ki örök álomra befogja megtört szemeimet, hisz szemeimen érzem majd azokat a kis női kezeket, melyek egykor elsimították homlokomról a gondot a bút. Együtt maradok veletek kedves emlékeim, soha nemválunk el egymástól, követni fogtok még síromba is, s szemfedő gyanánt fogtök borulni fáradt eltörődőtt tes temre. — Nos herceg — kérdé a doktor, — mi a véleménye az öreg úrról. — Egyszerűen bolond volt válaszolt egykedvűen a herceg. — És ön grófnő, hogy vélekedik az öreg báró felől. — Én csak azokat a csipkéket sajnálom, szólt síró hangon a szép háziaszszony. Fehér Armand. tése által felettes hatóságaik elismerését és dicséretét kiérdemelik. Az értesítés igy hangzik :».... A kir. pénzügyigazgatóság értesiti, hogy Esztergom vármegye területén az 1901 évi közadók biztosítása és behajtása körül tanúsított sikeres közreműködésért: Nagy Móritz dunamocsi, Báthy Béla ebedi és Salgó Sándor kisujfalusi jegyzők egyenként 25—25 korona jutalomban és továbbá: Benedek József doroghi, Bajcs György bajóthi, Berényi József köbölkuthi, Czirok Géza kurali és Morva Izidor kőhídgyarmati jegyzők, írásbeli elismerésben részesültek. Budapesten 1902 április hó 2-án. Bárczy s. k. kir. tanácsos, pénzügyigazgató. < Ezek után azt hiszem ez alkalomra eleget írtam ; s vagyok a Tekintetes Szerkesztő Urnák alázatos szolgája : Egy nótárius. Színészet. Bemutató előadás. Esztergom, 1902. ápril 12. A kaszinó színpadának csöngetyűje még alig hogy végsőt csilingelt, máris megérkeztek Thália felkent papjai, hogy végigélveztessék közönségünkkel a színészet legújabb repertoireját. Szinte egyszerre termettek itt és képzeletben sem hittük el, hogy a tavaszi évad alatt valaki engedélyt kap, annál is inkább, mivel a szinikerületek feloszlása és városunknak a győri kerületbe való beosz tása által mintegy erkölcsi felelősséget vállaltunk arra. hogy az ott működő társaság ügyét, támogatásunkkal előmozdítjuk, mert Esztergom városa szívesen áldoz egy igazán kulturmissziót teljesítő színészet ügyének, a mit beigazolt a régi aranjuezi napokban és az elmúlt nyáron Deák Péter színigazgató szinte megfoghatatlanul föllendült szinpártolásával. Egyszeriben hire is ment a hosszú évek alatt a színészettel szemben tartózkodóan hidegen viselkedő városunk e tüneményes fellobbanásának és megértük azt, hogy mig azelőtt a vidék első társulatai messze elkerülték városunk falait és csupán Havy Lajosok, meg Balogh Árpádok merészkedtek ide, nem lévén mit kockáztatniuk, addig az ezidei nyári saisonra nem kevesebb mint három legelsőrendű társu'at pályázott és pedig Deák Péter soproni, Nádassy József pécsi és Ballá Miklós győri társulatai. Beolvadván azonban a győri színiké rületbe, a nyári évad Ballá társulatának tartatott fenn és most ime, annak jövetelét megelőzőleg Monory Sándor társulata mégis engedélyt kapott. És mit láttunk a bemutató előadás alkalmával ? Azt, ami szemünknek szinte végtelenül jólesett és nem is voltunk képesek annak hinni, hogy a Fürdő nagytermének most már szinte fojtó légkörében ott láttuk együtt a mi összetartó szinpártoló közönségünk nagy részét, amely, ha a következő előadások is jól beválnak, ki fog bővülni azzá a teljes egésszé, amelyet e nagyterem arányaihoz képest telt háznak neveznek. Tehát megérkeztek és bemutatkoztak. Ügyességükre vall, hogy bemutatóul a vígszínház egyik legkedvesebb bohózatát a >Páholy«-t választották, a melylyel okvetlenül hatást kell elérni. Hogyisne, mikor annyi benne a bonyodalom, hogy nincs az a Rákosy-Guthiféle darab, amely ezzel vetekednék. E darab, bár benne nem szarvaznak fel senkit, mégis annyira jó és kedves, hogy a társulat, a hangulatot Ítélve, jött és győzött. A szereplők, illetve a társulat tagjai közül az első estén mind annyian általánosságban megálltak helyüket. Volt ugyan némi készületlenség és egyeseknél a súgóval való kokettírozás, de ezt nem írjuk a siker rovására, csupán a jövőre nézve való megszivlelésül emiitjük fel. Már eddigelé is kitűntek Monory Sándor igazgató, Soltész Ferike, a kiről, úgy hisszük töbször lesz alkalmunk