Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-09 / 3.szám

magában semmi, de ha tömörül és sziklát alkot, nem fog rajta a vi­har sem. Jövő cikkemben — a tek. Szer­kesztő úr szives engedelmével — az egylet alapszabályainak azon főbb szakaszait fogom bemutatni, a melyek olvasásakor kell, hogy öröm töltse el azok keblét, kik szociális bajaink iránt érzékkel birnak és készek azokon tehetségük szerint segíteni. Csak örülnünk lehet ugyan­is azon, hogy hazánkban is van már végre-valahára ily célú egye­sület. Az iparos- és munkásosztályon a sor, hogy minél tömegesebb belé­pésükkel megmutassák, miszerint megértették az alapitóknak nemes szándékait. Zeke József. A „Kolos kórház" felavatása. Egyszerűen, minden pompa, fény nél­kül, de annál nagyobb megilletődéssel folyt le jan. 6-án az újonnan épített »Kolos kórház< felavatása és hivatalos átadása. Már 9 óra tájban a kórház terjedelmes udvarának előrészét hatalmas néptömeg lepte el, kiváncsian várva az ünnepségre érkező notabilitásokat. Jóval 10 óra előtt robogtak be a város disz­kocsijai, melyekben: Andrássy János a vármegye alispánja, Vimmer Imre pol­gármester, dr. Földváry István főügyész és a városi tisztikar több tagja foglaltak helyet. Udvari fogaton jött dr. Walter Gyula praelatus, irodaigazgató, ki a már jelenlevő hivatalos személyek társaságá­ban fogadta a pontban 10 órakor meg­érkezett Boltizár József félsz, püspök, érs. helynököt. A kápolna ajtai megnyíl­tak, a künn várakozó úri közönség egy j része elhelyezkedett az imazsámolyszerű: székekben s az előcsarnokban. A püs­pök felöltözködvén, az oltárnál hosszabb imák kíséretében megáldotta a kápol­nát, majd csendes misét mondott, mely alatt a városi tanítói kar kiséret mellett szép énekeket adott elő. Mise végezté­vel az I. számú pavilion egyik kórter­mében gyűltek egybe, itt történt ugyanis a hivatalos átadás. Megjelentek az em­lítetteken kívül a főkáptalan képviseleté­ben : dr. Csernoch János, dr. Roszival Ist­ván, Vézinger Károly, a takarékpénztár kiküldöttei: Reusz József igazgató, Bleszl Ferenc titkán Frey Ferenc, dr. Fehér Gyula, Hollósi Rupert, több városi kép­viselő és főnöknőjük vezetése alatt az irgalmas nővérek. Dr. Walter Gyula mint a kórházépitő­bizottság elnöke a következő szép beszé­det mondotta >Mélt. és ft. Püspök, Ers, Helynök úr! Mélyen Tisztelt Közönség ! Ritkán csendültek meg szeretett vá rosunk falai között örvendetesebb hirek hangjai, mint ma, midőn a kórházépitő bizottság megtisztelő határozata folytán szerencsém van befejezését tudathatni annak a nagy munkának, amely a testi szenvedések enyhítésére új menhelyet volt hivatva létesíteni. Jogos volt a hála, melynek hő fohászai néhány pillanat előtt az Ur trónja felé szállottak. Jogos az a viszhang, amelyet az érs. helynök úr ő Mgának ajkairól ellebbenő imák sziveinkben keltettek. Megszűntek immár azok a súlyos gondok, amelyek évtizedek óta aggasz­tottak. Kielégítést nyert az a közszükséglet, amelyet hosszú idő óta fájóan éreztünk. Megvalósult az a forró óhaj, amelyet a keblek régóta tápláltak. Diadalra jutottak azok a nemes törek­vések, amelyek évről évre növekedni látták előharcosaik seregét. Hetven éve csaknem, hogy városunkban, az ujabb időben, Helischer József 1833-ban először pendítette meg a kórház építésé­nek eszméjét. Lankadatlan fáradozásának köszönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonat­kozó feljegyzésekben olvasható, 10 *nyo­szolyávaU ellátva megnyittatott. Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a korházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek *az ispita*. épü­letét sem kímélték mesf. Java részében új építkezés vált szük­ségessé. A munkálatok azonban anyagi erő hiányában igen lassan haladtak. A kórház csak 1844-ben lőn rendeltetésé­nek átadható. Jól lehet a város ezen idő óta min­dent elkövetett, hogy kórházát az igé­nyeknek megfelelővé tegye, mindazáltal évtizedek óta érezte már, hogy a ha­ladó kor kívánalmait a régi szűk épület kielégíteni nem képes. A tudomány vívmányai, az egészség­ügy fejlettebb követelményei, a város és megye érdekei folyton sürgették, hogy nagyobb szabású, korszerűleg be­rendezett kórház emeltessék. Az a lelkesedés, amely honunk elfog­lalásának ezredik évfordulóját méltó em­lékekkel megörökíteni törekedett, dön­tött kórházunk soisa felett. Közóhajtássá lőn, hogy hazafias fel­buzdulásunk maradandó bizonyítékául az új kórház megalkotása választassák. Nemes szándékát azonban alig való­síthatta volna meg városunk, ha terve kivitelének záloga gyanánt ő Eminen­ciája, a bíboros hercegprímás nagylel­kűsége az építés költségeire 50000 ko­ronát felajánlani nem kegyeskedik. Dicső példáját, amelyet hálás kegye­lettel fognak őrizni mindig a város év­könyvei, lelkesen követte a helybeli Ta­karékpénztár, amelynek t. igazgatósága 40000 koronát áldozott az emberbaráti szetetet oltárára. Csakhamar hosszú sora keletkezett a nemeslelkű adako­zóknak, akiknek bőkezűsége közei 200000 koronára emelte az adományok össze­gét. A csaknem páratlan áldozatkészség lehetővé tette, hogy az uj kórház épí­tése a város által felajánlott e szép te­rületen, ifj. Bobula János műépitő tervei szerint, Thiefenthal Gyula mérnök fel­ügyelete alatt, Pfalcz József vállalkozó áltar 1900. évi július 17-én kezdetét vegye. Az építkezés, amelynek érdekében a kiküldött bizottság 62 ülést tartott, más­fél évi szorgalmas munka után 1901. de­cember I2én befejeztetett és a kórház a bizottság által átvétetett. 'Hogy az épület rendeltetésének mi­nél jobban megfelelhessen, mint látni méltóztatnak, az úgynevezett pavillon­rendszerben készült. A telep 8 kisebb-nagyobb épületében 104 helyiség található, amelyek közül 62 a betegek elhelyezésére, .42 pedig azok céljaira szolgál, akiknek feladatát a kórház rendeltetésének megvalósítása képezi. Az építés és felszerelés költségei mint­egy 280000 (azaz kétszáznyolcvan) ezer koronára tehetők. Az összeg kétségkívül nagy. Nagyok lesznek azonban azok az áldások is, ame lyek — a kórház kedvező fekvése, egész­séges levegője és célszerű berendezése mellett — e kiadások nyomában fakadni fognak. Nemcsak áldásokat fognak azonban e falak árasztani, hanem hirdetni fogják azt a fenkölt gondolkozást, azt a nemes emberbaráti érzületet is, amely nem riad vissza az áldozatoktól, ha azokat maga­sabb érdekek sürgetik. Hirdetni és biztosítani fogják időn és enyészeten át a nagylelkű adományozók nemes tettei iránt azt a fogyatkozást nem engedő hálát és elévülhetlen köszö­netet, amelyet a bőkezű jótevők előtt a legkésőbbi unokák nevében is hangoz­tatni szerencsés vagyok.. Ezrek és ezre'< hála könyei fogják jutalmazni azokat a nemes sziveket, ame­lyek lángoló emberbaráti szeretetéről e falak oly hangosan szólanak. Ebben az erős meggyőződésben, a jó­ságos Ég ótalmát és áldásait esdve e közhasznú alkotásra, megilletődött kebel­lel kérem a város t. közönségét és an­nak képviseletében a tek. Polgármester urat, hogy a kórházat az épitő bizott­ságtól átvenni és magasztos rendelteté­sének átadni méltóztassék, c Ezzel a bizottság által szakértők köz­reműködésével megvizsgált és már átvett épületet a polgármesternek átadta. Vim­mer Iture polgármester a következőkép válaszolt a beszédre : >Méltóságos és Főtisztelendő Apát, Prae­látus úr, igen tisztelt Közönség ! Itt állunk egy fáradalmas hosszú út határkövénél, melyre a sikert Esztergom nevével az irgalmasság angyala véste be, s aranyos szárnyainak viszfényével ra­gyog az emberszeretet mindazon szivek­ben, melyek a jó tettnek önmagába rejtett nemes jutalmáért áldozataikkal járultak a szent czél oltárához, ezen uj közkórház felépítéséhez. Vigasztaló minden ily alkotás az esz­mék forradalmának, — a régi társadalmi rend döngetéseinek, s a létért elszántan folytatott küzdelemnek — külömben aggo­dalmas tünetei közt; a borús látóhatár szelíden ragyogó csillaga és bizalmat fakasztó oázisa azon tagadhatatlan tény, hogy a humanisztikus irány is jobban mint valaha megtalálja áldozóit. E város, mely tekintélyes vagyona mellett is szegény, mert feladatai alatt görnyedez, hivatalos minőségében nem sokkal többet adhatott az aikotás művé­nek hű vezetésénél; ha mégis ily tekin­télyes menhelyet birt emelni szenvedő polgárainak és vidékének, azért tehette, mert megtalálta a szeretet kulcsát párt­fo'góí és közönsége szivéhez; ezer, száz vagy néhány tégla árával járult a nagy adakozók ezreihez és tízezreihez, aki többet nem adhatott, vigasztaló bizonyí­tékául annak, hogy a szeretet szelíd lánca átvonul az egész társadalmon s megnemesiti annak egyetemét. A gazdag és szegény eggyé lettek a szeretetben és eggyé lesznek azok hálá­jában, akiknek szeretetüket szentelték — a szenvedőkében. Az általános egyenlőség e földön áb­ránd, mely megtörik az emberi viszonyok és dolgok elenyészthetetlen különböző­ségén ; s nem azok az emberiség nagyobb barátjai, kik elérhetetlen álomképeket tehetetlenül kergetnek, hanem akik egyenlővé tudnak lenni a szenvedők szeretetében és megosztják velük Isten adományait. Nagy jóltevők és irgalmas adakozók, kik nélkül a szeretet ünnepét ma itt nem ülhetnénk, ti megérteiteket és fel­fogtátok, mi legnagyobb jót tehettek fe lebarátaitokkal. Nincs drágább java az embernek egészsé­génél ; agg vagy ifjú, gazdag vagy szegény Isten adományainak élvezésében, sorsa könnyebb elviselésében és emberi felada­tai betöltésében mind az egészségre, mind élete legdrágább kincsére szorul. Boldog aki bírja; esdve kéri vissza, aki elvesztette s jótevőit áldva tér meg Is­tenéhez, ki általuk legalább enyhet lel­hetett, midőn gyógyulást neki többé a szere* et sem nyújthatott. Ebben van mélye 1 tisztelt közönség a kórház nagy jelentősége, érdeme, alapja, zárköve és betetőzése. Igen, c falak sze­retetből épültek fel, s minden kövüket meg fogja szentelni a szevedők és meg­vigasztalódok hálája. Átveszem városom nevében és ennek hű gondozására a szeretet és irgalom e hajlékát - Méltóságod kezeiből, kinek ajkai által az épités felügyeletére felkért bizottság legméltóbban nyilatkozott meg ; mert a bizottság fáradhatatlan hű törek­véseinek élén Méltóságod, mint annak jeles elnöke elüljárt a buzgóságban, mely lelküket a szent célért hevítette. És ha méltó és igazságos, hogy ez alkalommal is hálásan emlékezzünk meg e kórház magas védnöke, a főmagasságu Bíboros Hercegprímás kegyes bőkezűsége mel'ett mindazokról a kegyes adakozók­ról és jóltevőkről, kiknek áldott nevei e kórház alapkövében megörökítve vannak, s előcsarnokában is aranybetükkel lesz­nek kőbe vésve : az áldozatkészség há­lás elismerésének teljessége kívánja, hogy rámutassunk e szeretetház szenthelyére, annak díszes kápolnájára is, mely Isten dicsőségére és a hálaadó lelkek épülé­sére a kegyes adományok mellett még különösen Méltóságod törhetetlen érdek­lődésének és ügybuzgaJmának köszöni ékességeit, izlésteljes felszerelését. De hálásan kell közönségem nevében Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Urunkhoz is fordulnom, ki kegyes ado­mányát azon fáradságos készségével is tetézni méltóztatott, hogy nem nézve téli évszakot és kíméletre jogosító ko­rát, eljött uj közkórházunkat megáldani, s e lélelemelő szent funkciót főpásztor! atyai szivének intézetünk virágzására irányított buzgó vágyával teljesíteni ke­gyeskedett. A mindenható áldása kísérje Méltó­ságod fe'szenteít kezeinek cselekedetét s jutalmazza jótevőink áldozatait uj in­tézetünknek igazoló sikereivel. Ezen sikerek igen tisztelt közkórházi Igazgató Főorvos úr, az ön tevékeny­ségével fognak szoros viszonylatban ál­lani, akinek vezető kezeire uj intézetün­ket városom közönsége nevében ezennel átadom. Tudománya és eddigi működése a bizalom erős alapjait rakták le, melyek­ből további megnyugtató várakozásunk annál erősebb hajtásai sarjadzanak, mert fiatal tettereje, és becsvágyának ezen nagyobb és a haladás modern igényei­nek megfelelőbb uj kórház, melynek létrejöttén Igazgató Főorvos Úr is lan­kadatlan ügyszeretettel fáradozott, az eddiginél háladatosabb működési í^et: fog szolgáltatni. Adjon Isten Önnek hozzá való egészséget és kitartó tudományszomjat, melynek legszebb zománca legyen min denkor az, ami a kórház létrehozása kö­rül közös törekvéseinknek is éltető ru­gója, igazolása, kezdő és végoka volt — a soha nem szűnő és nem lankadó emberszeretet, melynek ezen művére kérjük az Ég áldását az esztergomi Par­nasszusról leolvasott e szép könyörgés­sel : »Isten ! ki látsz ezrek szivébe S kihez milliók fohásza száll, Tekints le néped ünnepére, Mely esdve áldásodra vár.« Dr. Gönczy Béla meghatottsággal mondott köszönetet, biztosította a vá­ros közönségét, hogy teljes igyekezetét a szenvedő emberek javára fogja fordítani. Ezzel az ünnepély hivatalos része végei ért. A jelenvoitak sorra megtekintették a pavillonokat, melyeknek mintaszerű be­rendezése a legnagyobb elismeréssel ta­lálkozott. Az ünnepély után Boltizár püspök ebédjén vett részt a bizottság, melyen számás pohárköszöntőt mondtak el; legtöbbet Walter Gyula kanononokra. Wimmer Imre polgármesterre és Gönczy Béla főorvosra. Adja Isten, hogy városunk emberba­ráti intézményeinek ez a diszlő koronája mentül nagyobb szolgálatokat tegyen a szenvedő emberiségnek ! A „Gazdasági Egyesületiből. A megyei lótenyésztési bizottság f. hó 4-én tartott ülésén több fontos tárgy került elintézés alá, melyből kiemelendő, hogy a megye részére kiosztandó 23 drb. fedező mén kiválasztása végett egy bizott­ság fog e hónap folyamán Székesfehér­várra utazni, mi mindenesetre üdvös in­tézkedés, mert a szakértőkből álló bizott­sági tagok bizonnyára a legjobb és az egyes vidékeknek legjobban megfelelő anyagot fogják kiválasztani. Elhatároztatott, hogy f. év június hó­napban a kisgazdák részére a gazdasági egyesülettel karöltve lódijazás rendezte­tik, a melyen a nagyobb birtokosok ré­szére az állam által adandó arany, ezüst és bronz érem fog kiosztatni. Gazdasági egyesületünk kérelmet inté­zett a város tanácsához, hogy az üresen álló, volt tüzőrségi laktanyát az egyesü­let céljaira átengedje s ez által a terhes lakbér fizetés alul a gazd. egyesület pénztárát felmentse. Ezen kérelem azon­ban azon indokolással, hogy a helyiségre szüksége van a városnak, nem teljesít­hetőnek határoztatott. Minden gazd, egyesület kap a várostól hivata­los helyiséget, csak Esztergom van a gazdasági egylet segélyzése iránt teljes közönyösséggel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom