Esztergom és Vidéke, 1902

1902-03-29 / 26.szám

oly eredeti, mint as előző években nyíl vánosságra hozott és emlékünkbe véseti Kathreiner képek-é. E képek gyüjte menye, Adams reményteljes bécsi mű vész eredeti compositióval örvendetesei gyarapittatnak. Egy vidor parasztleány egy csattanó egészség és munkakedv jelképe. Aratásról hazatérőben a nap érette, gabnatelt kalászok között halad Maga a tárgy, valamint annak művészi es szép kivitele egyformán elragadó Ujabb bizonyitékát adja annak, hog> a Kathreiner cég mennyire törekszik pro pagandjának eszközét a szép és kellen követelményeivel összhangba hozni. Azérl nem is csodáljuk, ha egy ilyen kitünc cikket, mint a milyen a Kathreiner-félc Kneipp-maláta kávé, oly Ízléses és rokon szenves módon a közönségnek ajánlják a törekvés jutalmául szép és állandó sí ker is bekövetkezik. Nagy emberek nagy mondásai. Az asszonyoknál minden csupa szív, még a fej is. Jean Paul * Az élet tragédia annak, aki érez és komédia annak, aki gondolkozik. — Rákosi Viktor. # A király és a férj, mikor engedménye ket tesznek, már csak lemondó uralkodók Arséne Houssaye. * A legkiálihatatlanabb bolondok azok, a kik egyúttal szellemesek. La Rochefoucauld. * Jaj annak az asszonynak, akinek az ura geniális és gyomorbeteg. Carlylené. IRODALOM. t Nehezen várt vendég. A városban szombaton reggel, a vidéken vasárnap reggel nagy a nyugtalanság a gyermekszobákban. És a hogy az egyik elkiáltja magát, hogy: jön, jön, örömujongásba törnek ki mind. Jön a levélhordó, ki hozza a Kis Lapot. A Kis Lap a most folyó félévben már a második nagyobb elbeszélést közli. Cime : A csillagszemű juhász és a legszebb magyar népmeséket szövi művészi egészé. E hosszabb elbeszélésén kivül, minden szám hoz kisebb történeteket, meséket, jeleneteket, trétákat, rejtvényeket. Állandó rovatok az iskolai életből vett apróság, a találós versek, a fogas kérdések, az innen onnan. Szóval Forgó bácsi és társ-szerkesztője Roboz Andor, valamint a lap piktorai is mindent megtesznek, hogy a Kis Lap minél változatosabb tartalommal, minél szebb képekkel jelenjen meg és hogy a Kis Lap előfizetési ára negyedévre 2 K, mely összeg a lap kiadóhivatalához (Budapest, Kerepesi ut 54.) küldendő. f Állami Itéimérési Jövedék című kézikönyv, amelyet Hoffmann M. Mihály, az >Adóügyi Szaklapf szerkesztője irt és amely az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-c. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítást ismerteti, oly alapos munka, amelynek átolvasásával még a laikus is teljesen megérti az italmérési dolgokat ugy, hogy a könyv révén az engedélyek megnyerése, azok megtarthatása és azoknak mikénti gyakorlása iránt alaposan tájékozva van. A Hoffmann-féle >Állatni Italmérési Jövedék* cimű kézikönyv bolti ára 3 korona ét megrendelhető az >Adóügyi Szaklap« kiadóhivatalánál Budapest. Andrássy-ut 38. (A pénz előleges beküldése után e könyv portómentesen kül detik meg.) f »Segédkönyvek a magyar irodai mi oktatáshoz* czimen egy vállalat indult mep Traub B. és Társa kiadásában Szegeden, a vállalat első füzete iPetőfi élete.« A segédkönyvek czélja, hogy egyöntetetű módszerrel minél helyesebb alapon készítsék elő az irodalmi oktatást. Egyes füzetek ára a terjedelemhez képest 0—60 fillér. Á kaszárnyából. Őrmester (a legénységi iskolában) Te Bagós, ha egy tiszt ur a köpönyegét hozatja el veled és éppen esni kezd, hogyan fogod vinni. Közlegény Bagós. A bélésével befelé fordítva. Őrmester. Helyes. És miért ? Közlegény Bagós. Mert rendesen rongyos a bélése. Uj szó. X. Ez az úri ember rettentő dühös természetű, minden apróságért duellál. J. Igen. Valóságos duelliriumban szenved. Szálka a más szemében. Hivatalnok : (kartársához) Hogy lopják ma ezek a mesteremberek a napot. Már két teljes órája elnézem azt a szemközti kőmivest és még egy téglát se tett helyére ! Divat levél. Az idei szeszélyes tavasz a divat terén is meglehetős szeszélyes újdonságokat hozott létre. Különösen a kelmékben nagy a változatosság. A kabátos ruhákhoz nagyon hordják a dupla szövésű kelméket, melyeknek a színe sima, a visszáján pedig, — amit kihajtókra, kézelőre, gallérra és szegélyekre használnak, — világos, vagy sötét csíkok által képezett nagy kockák láthatók. Van egy más fajta dupla szövet is, ennek egyik fele csikós, a másik kockás. Ebből is igen eredeti ruhák készülnek. A homespun, zibeline és playd foulé is igen kedveltek még; nagyon divatosak a csikós és mindenféle mintázott és bordürös kelmék. A szoknya formák között legkedvel:ebb az öt, vagy hét szélből álló, kalyaritott szoknyák, vagy a két, vagy lárom szélből álló fodrosak. A kalapformákban annyi a változa:osság, hogy jóformán azt lehet mondani, logy minden divatos. Virág, toll, kó;sagtoll, gaze, könnyű, mintázott selyem Ss csipke, — ezekből vannak összeálItva a szebbnél-szebb tavaszi és nyári, falapok. Feltűnő, hogy mily sok kabátot látunk ;sipkediszitéssel. Övek közt legújabb az úgynevezett sada-Yacco öv, hátul széles, elől kesceny, csíkos, vagy tarka világos selyemDŐl készül, elől hátul szép csattal. Az ernyők közt simát alig látni, mind ; srirágos, csikós, kockás, vagy bordűrös, nég az »antukak« is többnyire csíkosak,! iz alapjuk persze azért sötét s?inű. Van nég sok mindenféle szép és uj dolog, ie hát mindenről nem lehet irni. Mára ílég lesz ennyi. Anikó. TaVasz Van. ravasz van újra, rügy fakasztó, ^ légbe virág illat szálldos, \. nárcisz, liljom kelyhe bontva. Cészül a madár vig dalához, /"irág fakad a bércek ormán is lenn a völgyön, szerte-széjjei "sak egyszer, még csak egyszer szállna izivemre csendes tavasz éjjel. Jejártam megint régi fészkem, Tol ismeretlen volt a felhő, re másnak csendes, kis falucska, íekem egy világ, dalra keltő . . . legy, völgyeid, ha újra járnám, izivnám -az édes léget ismét, /"ersenyre szállnék a madárral — ílválni nem birok, nem innét. Fásult kedélylyel, össze törten, Csak gázolva az élet útját, Foszlányok, rongyok, merre nézek, Mi volt az áruk, so'hse tudják. Könny és mosoly oly ismeretlen. Hol mindennek csak ára van, S az önző, kufár tömkelegben Az élet, halál vágytalan. Mint a hajós, ki tört hajóján Távolból nézi csak a partot, Mit sem törődve a viharral, Mely hullám utjain lezajlott, Csendes megnyugvás száll szivére, S várja, mikor üt majd az óra, Mikor nyilik meg hullám sirja : Mikor térek majd nyugovóra. Lévai Sándor. Borura-derii. Irta: HAJAS OLGA. I. Berky Tihamér kerek asztalnál olvasgat az »Emke« kávéház egyik nagy tükör ablakánál . . . Mindegyik újságba bele tekint, közönyös arccal lapozgatj egyiket a másik után tolja félre, tekintete nyíltan kifejezi, hogy ő előtte meglepő esemény nincs a világon. Szórakozás képpen rágyújt egy szivarra és mély gondolatokban merül . . . Aligha merne beszámolni okosabb énjének erről a rövid félóráról, a mit a kavargó füstbe bámulva, ébren álmodassál fecsérelt el. A karikák közt, ott látja ismét azt a felejtheden, édes kis arcot, a mely meglepi legféltettebb pillanatában is, lefoglalja lényét egészen, hogy újból és újból felébressze a már egy éves emlékeit. Annál inkább érzi azt a disszonanciát, a mit a pincér érdes hangja idéz elő gondolatainak szimfonikus egyöntetűségében, amint vissza rántja Őt merengéséből haszontalan kérdésével: »Nagysagos Úr kérem nincs szükség a lapokra?* Viheti — volt a keserves valóra ébredő komor válasz. Leüti szivarjának végső hamutornyát, közben kitekint — úgy szokásból — a nyüzsgő népségre, a mely kibujt az emeletekből, élvezni a tavaszi nap teremtő erejét. Minden fiatal szívben új remény fakad a természet születésével, csak Berky néz lemondóan, örök téllel, fagygyal szivében a rideg jövő elé ; mert az az egyetlen sugár, a mely két szép szemből csodákat tudna művelni b^nsejében, az nem bir keresztül törni a szülői akaraton, hogy boldogságot teremtsen két elcsüggedt szívben ! És így nem csak mérföldek választják el Berkyt imádottjától, hanem egy halmaz vagyon képezi köztük az akadályt, mert egy miniszteri fogalmazóság csekély rang arra, hogy arányban állana egy nagy hozománynyal. Már pedig Telegdy Fedóra százezres hírében áll az alfö.'dön Z . . . városában-, és Berky vesztére ösmerte meg a bájos örökösnőt tavaly nyáron, mert dacára a viszontszerelemnek, a leendő após szavaiból megérthette, hogy nem elég hangzatos a címe arra, hogy Dórát megkaphatná. Régen megnyugodhatott volna Berky a változhatatlanban, de ő nem modern elveket vallott a házasságról, — érdek nélkül, szerelemből óhajtott nősülni és a végzet még egy ilyen fehér hollót is gazdag leánynyal hoz össze, — egy garas nélkül boldoggá lehetne, — de a pénz még ilyen formában is zavart okoz a szerelemben ! Végtelenül bántotta önérzetét az a sok rossz akaratú p^tyka, mely őt érdekhajhászónak minősttette, mert hisz »aranyhalra horgászott a nyáron?!* Pedig Dórát önmagáért szerette, és szereti most is önzetlenül, és talán ha még egyszer próbálna szerencsét a hét áerú korona után sóvárgó cazdac fiskálisnál, több mint biztos, hogy a leányától elutasitott mágnások után végre is ő következnék, bizonyára belenyugodnék egyetlen gyermekének akaratába. De Berkyt férfiúi büszkesége tartja vissza e lépéstől, féken tartja gyönge természetét, a mely mindég vissza vissza hivja édes gondolatait, bár hogy küzdjön is ellenük. A kávéházba más kedvteléseket tűzött ki magának és mégis csak unalmasan néz ki a sétálókra. Egyszerre vér szökik arcába, mereven egy pontra tekint, majd halotthalaványan rohan az ajtónak, de vissza tántorodik, kalap nélkül akart távozni. Gyorsan lihegve futja végig az utcákat, keres kutat, de hiába ő nincs, — már eltűnt — mormol magágában — szinte önkívületben löki félre az embereket útjából . . . Merő hasonlatosság volna megint csak — beszél félhangon — nem, nem, ez a ritmikus járás nem lehet másnak a tulajdona, ezerszer is ő. Fel kell találnom, mert megőrülök ! Beesteledik és Berky ? még mindég vánszorog roskatag léptekI kel, pedig meg kell nyugodni, hogy ma nem leli fel azt az angyali teremtést, ki« j ben az ablakon keresztül Dórára ismert rá és mégis jár es7eveszett gyorsasággal, hajtja őt a vágy, a pár óra előtt ' még hihetetlenségnek veit találkozhatás reménye. Hogy került fel Pestre, mért jöttek

4 mit jelent a gyász ruha, mit Dóra viselt ? — ha csakugyan ő volt. — Egymást űzték hasonló gondolatok és Berky Tihamér lakása felé testileg, lelkileg kimerülve az átélt fáradtság és izgalomtól botorkált otthonába. Levetette magát a primitiv bőr divánra, hogy két kezébe rejtve arcát, átadja magát a szivében tomboló keserűségnek. II. Telegdi János bácskai ügyvéd fél év előtt szívszélhűdés következtében özvegyen hagyta feleségét, árván leányát Dórát. Százezerrel felfegyverkezve jött fel lakni Pestre Telegdiné, mert az elkényeztetett kis Dóra egymásután osztotta az indirekt kosarakat, — a mely partik, részint a tulajdonosnőért esengtek — és csak a fővárosba vágyódott, nem csoda, hisz szivecskéjének fele ott lüktetett a miniszteri palotában. Két hete már, hogy elfogultan sétál Dóra, a szokatlan nagy zaj közepette nyugtalan kis szive meg meg dobban, ha egy hasonló alakot lát Berkyhez, nagy szorongással várja azt a pillanatot, melyben viszontlátja lelkében gondosan ápolt, dédelgetett ideálját. A szerető szivnek telepatikus előérzetével tudta azt, hogy Berky még nőt'en és hű maradt hozzá, habár remény nélkül . . . Ne higyjük, hogy Telegdy Dóra elbizakodott és szépségének tudja be mély szerelmét Berkynek ; ő azok közé a kiválasztott okos lányok közé tartozik, a kik csekély előnyeiket oly alkalmasan tudják érvényesiteni, hogy minden kirívó magaviselet nélkül hóditnak és különösen ott, hol akaratuk is társul szegődik a képességhez. Halvány arcát sötét barna dus haj köriti, mely fodrozás nélkül hatalmas tekervényben végződik a nyakszirten. Értelmes, okos őz szemei mindég nevetnek, mig ajka formásán duzzadt és nem éppen kicsiny. Alacsony termete arányosságával kelti fel az érdeklődést. Egy este szomorúan lépegetett Dóra mamája mellett, megint csak eredménytelenül járt a korzón, nem találkozott azzal, a kit mindig maga előtt lát. — A lépcső alján levelet vett át a portástól, melyben Szentkirályiékhoz — Telegdiék régi jó ismerős családjához — kaptak meghívást a pénteki fogadó napokra, — Dóra örült, hogy meg fogja ismerni a sokat emlegetett fővárosi jourok tónusát,