Esztergom és Vidéke, 1902
1902-01-01 / 1.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFÍZETÉSI ÁRAK'! Egész éyre — — — — 12 kor. — öl. M érre— — — — — 6 kor. — fii. .íegyed érre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok : Dr.PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, eló'Qzetések, nyiltterek és hirdetések küldendő' Széchenyi-tér, 330. szén}. Kéziratot nem aduuk vissza. Előfizetési felhívás. Az uj év kezdetén lapunk előfizetésre kéri fel megyénk és városunk művelt és a tisztességes hangot szerető közönségét. Mi nem ütjük az önreklám nagy dobját; nem Ígérjük, hogy olvasóinknak ugy nevezett „kinos szenzációkkal" kedveskedünk; a családi élet szentélye szent marad előttünk és ha támadnunk kell a közérdek nevében (bár reméljük, hogy erre nem lesz ok), soha sem fogunk személy elleni hajszát inditani. ígérjük, hogy ha lapunkat emelni nem birnánk is, bár ez lelkes igyekezetünk, de a mostani színvonalon okvetlenül fenn fogjuk azt tartani. Ehez azonban nemcsak; szellemi, de anyagi segítség is szükséges. Anyagi segítség alatt a minél tömegesebb előfizetéseket értjük, a mi jóformán nem is olyan félajándék, mint a régi litterátus közönség vélte, hanem csak jól kién;^melt ellenértéke egy irodalmilag, hirszolgálatilag és etnikailag is "tisztességes" újságnak, A mi eddigi közönségünk kitartásával, szóban és Írásban hozzánk intézett buzdításaival fényesen tüntetett as irodalmi tisztesség mellett. Óhajtjük és reméljük, hogy e jegyben tovább is folytatandó munkásságunk még a mostaninál is nagyobb számú közönséget fog e lapok zászlója alá vonzani. Hetenkint kétszer megjelenő lapunk előfizetési dija egész évre 12 korona, fél évre 6 korona negyedévre 3 korona. Hazafias tisztelettel a szerkesztőség és kiadóhivatal. 1 '• 1 • —- 11 • I II I Äz .Eszteryom is VidéiteV tárcája. Esztergom. Ha az ember ezen ősi városnak egy pár évig lakója volt és alapos körültekintéssel megismerte az itteni viszonyokat, méltán felkiálthat : szegény Esztergom ! Ez ős régi, király bölcsőjét ringató, királyt koronázó és egykor vitézekkel, deli leventékkel, országnagyokkal megrakott város ma az érseki szék, a káptalan, a bazilika, a főgymnasium, a nagy hid alkotásai mellett mint város, a szószoros értelmében véve teng és eltörpül. Ha ezek a monumentális alkotások nem volnának meg, Esztergom csak a mult dicsőségén elmerenp-ő és falusi színezettel biró kis város lenne. De igy ezen még fennálló alkotások által még mindég a jelen országos nevezetességei közé tartozik. Egyébként a modern szellemmel csak annyiban rendelkezik, a menynyiben pótadója a székes fővárosét j háromszorosan, közel négyszeresen I felülmúlja. Volt szerencsém már felemlíteni ugyan e lapok hasábjain, hogy a városnak mily pazarul szép és gazdag környéke van. A szó szoros értelmében véve a természet által alkotta emporium — és ?.. . nincs semmije; az az még is van : horrobilis adóssága. Es befektetése ? Nézzünk körül. Az utca kövezet páratlan a maga nemében. Erről legjobb tanúságot ad az omnibusz, mikor kizakatol a vasútra. Külső részeiben még nagyszerűbb. Jól mondotta egy barátom, hogy ez aszfalt, oldott állapotban. Hogy is ne ? Kövezete a legdúsabb agyagot tartalmazó trachitból telik ki, sőt mint a primási gyárnál látható, még a szétmállott tégladarabok is kitűnő anyagot szolgáltatnak az úttest javítására. Persze jó minőségű kalcium, dolomit anynyira messze esik Esztergomtól, hogy vonaton egy nap alatt akár száz vaggonnal is ide szállíthatnának. Van ugyan a világon makadám ut is, de nem Esztergomban, hanem valahol másutt, a hol eléggé alkalmas is, szép is. Világítása páratlan a maga nemében. Van belőle három féle is, nevezetesen : petróleum, acetylen és gazolin. Különösen behatóbb tanulmányozásra méltó a külső városrészeké és pedig akkor, amikor: fürdik a hold vüág az éj tengerébe. Akkor a világítás megirigyli a hold eme gyönyörét és maga is fürdik benne. De ha az égi bolygó elfordítja tőlünk bájos arcát, az utcai világítás mellett egyszerűen béka módra elterülhet a halandó, mert a sötétség azt kényelmesen megengedni méltóztatik. Üzenet. Szeretnélek még egyszer látni Szép csendes nyári alkonyon, Midőn a hold szelid sugara Átszűrődik a lombokon. Álmodó virágok kelyhéből Bóditő illat szállna ránk, ügy, mint azon a nyári estén Midőn egymástól távozánk. Nem akarok én pásztor órát, A csókodért sem epedek, Csak glsirnám a boldogságom : Hogy nem soká * anyus* leszek. •> Anyusx. leszek. Oh mily boldogság ! S nagymama. — Az idő nem áll. Unokát ringat majd ölében A szép asszony, az ideál! . . Kicsi harisnyákat kötök majd Versírás helyett ez után, Hogy meg ne fázzék az én édes Drága picifiy kis unokám. # Nagy Renée. Asszony hűségIrta : NAGY RENÉE. A magas Tátra havas ormai még j csillogtak a lemenő nap utolsó sugaráj tói, de a völgyekben elterülő rengeteg j fenyő erdőkre már ráborult az alkony • fátyola, és suttogva járt-kelt közöttük j az esti szél, hajtogatva a büszke ága! kat. Ahogy leszállt a nyugoti hegyláncok mögött, rózsásra festve még néhány percig az égen úszkáló bárányfelhők szeszéiyes fodrait, az esti szél mindinkább erősebben zúgott a fák között, hogy szinte hallatszott az ágak recsegése, majd lassanként a hegycsúcsokat is megülte az alkony s a tájék mindsötétebbre vált. Különös, ködszerű árI nyak bontakoztak ki az esti homályból és mint valami szürke kisértetek bolyongtak a hegyek oldalában. Majd a ködös pára lassankint feketé r e válva, eltakart hegyet, völgyet és a titokzatosan suhogó rengeteg erdőt. A távolból vidám zeneszó röppenő akkordjai úsztak át a térségen, és a völgyből apró mécsvilágok fénylettek a sötétségen át, mutatva, hogy ott vidám fürdői élet van. A kúrszalón terasszra nyiló ajtaja nyitva s az onnan kiáradó világosság sugárkévéje messze elnyúlik, a csendesen bólingató vadgesztenye fák lombjain. Bent a teremben táncoló párok libegnek. A fiatalság zongora mellett táncol, az idősebbek csoportokra oszolva beszélgetnek, és csak kilenc órakor mennek szét, hogy nyugalomra térjenek. A 1 hölgyek hangos jóéjszaka kívánással vál- j nak el egymástól — és néhány perc múlva már csöndbe van merülve a fürdő j hely. Egyik másik ablakban, erkélyen! fehér csipkés pongyolák tűnnek fel nei hány percre, szerelmes lovagok neszte-j 'lenül sétálnak a kavicsos úton, egy-egy ^ megcsókolt virágot dobva fel imádottI • I jukhoz. De azután megint csönd van mindenütt, csak a nagyvendéglőből hallik még ki cigánymuzsika és néha egy mulató kompánia hangos beszélgetése. A sétány egyik távolabb eső részén elegáns férfi sétál fel s alá. Csak most érkezett alkonyatkor. Mig be nem sötétedett, tolvajként bujkált a fürdő közelében, hogy holnap korán reggel meglepje > Ót*, a drágát, a kinek az ablakára olyan áhítattal tekint fel és várja, hogy mikor gyullad ki benne a világosság ? A szive mindinkább hangosabban dobog, ahogy nézi azt a zöld redőnyös sötét ablakot és szinte majdnem hangosan felkacag. Hogy meg fog örülni az édes, a drága, ha holnap váratlanul eléje toppan. A kertésznél az imént rendelt meg számára egy gyönyörű csokrot és megegyezett a cigányokkal is, hogy pontban éjfélkor játszanak az ablaka alatt egy pár szép nótát, de olyan csöndesen, hogy más ne is hallja meg, csak ő, a kinek szánva van. Éjfélkor az éjjeli zene korán reggel pedig a csokor — azután ő . . ! Milyen kedves meglepetés lesz ez. Valóságos idill! A hogy ezen egész szivéből örvendezve elgondolkozott, járva a sétány kavicsos utain alá s fel, a höld is előbukkant a felhő palástok közül és megvilágította a kanyargós utakat, belopva egy-egy sugarát a fák és bokrok sűrűjébe is. Az a zöld redőnyös ablak pedig csak nem akart megvilágosodni, pedig már mintegy másfélórája nézi és várja, hogy mikor tér nyugalomra > 0* és mikor jelenik meg gyertyafény a redőnyök mögött ? Lefeküdt volna talán sötétben ? Nem, az nem lehet ! De hát hol van ilyen sokáig ? Már tíz óra és ő még se jön. Pedig a legutóbbi levelében is ezt irta: »Kilenc órakor már mindég az ágyban vagyok, de nem tudok aludni, mert mindég rád gondolok, te édes egyetlenem te . . ! Oh bár csak néhány percre is láthatnálak naponta. Sokkal könnyebb volna elviselni a távollétet. De képzeld, az orvos rendeletére még néhány hétig itt kell maradnom.
