Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-10 / 20.szám

Vannak, a kik a főispáni széket rózsákkal behintettnek mondják. Lehet,,de azérs a tövis sem hiányzik abból. Különösen nálunk, a tövisek birodalmában. A tövisekkel, hogy az embert meg ne sértsék, kétféleképen lehet elbánni. Vagy egyszerűen kirtani tűzzel vassal, vagy pedig páncél keztyűvel nyúlni hozzájuk. Horváth Béla az utóbbi módszer szerint jár el el. Az ő páncélkeztyűje a jog, törvény és igazság, Es ő e páncélkeztyűt nem a legújabb divat miatt húzta fel, hanem beiktatása óta kezén van. A tövisektői ezért sérthetetlen. Rövid négy. évi főispánsága alatt egy képviselő-választáson is keresztül mentünk. Az ellenzék által általánosan erőszakosaknak elhíresztelt választások — nálunk a legnagyobb pártatlansággal vezetve — a legnagyobb rendben mentek véghez. De lássunk cssk a választásokból egy képet. Ez egy jelenet illusztrálni fogja az egész választási hadjáratunkat. Nem titok többé, hogy a szabadelvű pártban volt egy-két ember, akik az ellenzék hallatlan fokig terjedő terrorizmusát egy ellenakcióval akarták paralizálni. És Horváth Béla főispán, Bánffy főispánja, azt nem engedte meg. Törvényes választás, volt a jelszava s jelszavának érvényt szerzett a választási kampány minden vonalán. Alig volt néhány hónapja főispán, midőn az ezredéves ünnepek elkövetkeztek, a melyek szép alkalmat adtak neki kiváló szónoki képességeinek a bemutatására. Nem újonc 6 a szónoklat terén, Mint j országgyűlési képviselő, többször mondott figyelemre-méltó beszédet a parlamentben. Hallottuk képviselői búcsúbeszédét, élveztük főispáni székfoglalóját, hozzá szoktunk, benne egy kitűnő szónokot látni, de a millenáris beszéde a varmegye közgyűlésében miudazonáltal meglepett. Aránylag rövid keretben, széles alapokon nyugvó, tartalmas, magvas beszéd volt, helylyel-közzel költői szárnyalássui. S a szép, nyugodt, elegáns előadás még emelte a szónoki mű belbecsét. Azóta négy év mult el. Mily csekély idő arra, hogy a rendes napi hivatalos dolgokon kivül az ember maradandó alkotásokhoz foghasson : uj eszméket érleljen s azok megvalósíttatásának a legkönnyebb módját megtalálja. Pedig a köztevékenységre irányuló működéséből mennyi időt kell neki elfecsérelni a személyes gyűlölködés és irigykedésből származó apró haragokra és támadásokra is. És mégis minden évre akad egy, vagy két emlékkő, mely Horváth Béla áldásos főispáni működését jelzi. A hitelszövetkezetek a megyében az 6 indítványára és ösztönzésére alakultak s már szegény népünk jótékonyan érzi annak előnyeit. Az Ipolyszabályozás eszméjére vezették főispánunkat a meg-megujuló s iszonyú károkat okozó vizáradások. A kulturmérnőkség a nagyszabású munkát már legközelebb elkezdi. A »Hontvármegyei történelmi kiállítást elnöke volt s jeles megnyitójával s egyéb hathatós közreműködésével nagyban elősegítette a kiállítás fényes sikerét. És most a honti múzeum sorsán aggódik. Egy állandó múzeum épület eszméje foglalkoztatja őt s reméljük, hogy tervét szerencsés kezével meg is valósítja. A pénzügyigazgatóságot megszerezte Ipolyságnak. Ez maga, ez egy tény, oly örvendetes a székhelynek s az egész vármegyének, hogy Horváth Béla főisjpánsága mindenkorra a megye fölvirágzásának, a megye aranykzrszakának lesz | az ideje. Több mint tiz évi nehéz, küzdelmes fáradságos munka, utánjárás, kérés, szaladgálás, diplomatizálás eredménye volt annak kivívása,. A háztolás nálunk történt először az országban. Horváth volt az, a ki a pénzügyigazgatóságot Léváról Ságra formálisan ide tolta. Tiz évig tartott ; nagy idő, nagy munka egy embernek. De a siker megvan. Horváth Béla főispán egyúttal elnöke a kaszinónak, a takarékpénztárnak s a F. M. K. E. honti fiókjának és nemcsak névleges elnöke, de azoknak éltető lelke. A munka az 6 eleme. O azt tartja, hogy mennél magasabb állást tölt be valaki, annál inkább jó példával kell neki elől járni a kötelességek szigorú és pontos teljesítésében. És ez nála már megszokott, nem uj dolog. Hisz egész életpályájából láthatjuk, bárhová helyezte őt a megye bizalma, a a bizalomnak mindenkor várakozáson, felül is megfelelt. A beléje helyezett bizalmat munkával, iparkodással, szorgalommal érdemelte ki. Horváth Béla született Felső-Turon, 1859. szeptember i-én. Iskoláit Léván, Pozsonyban és Nagyszombatban, a jogot pedig Budapesten végazte. Tanulmányaínak bevégzése után 1882-ben Majíhényi László br. akkori főispán oldala mellé került mint főispáni titkár. Ez állás a kötelességtudó fiatal ember egész jövőjére nagy befolyással volt. Hogy mily előnyére válhat egy közpályára készülő ifjúnak egy országos nevü és tekintélyű, kitűnő adminisztrátor és jeles jogász főispán oldala mellé ke* rülhetni, azt könnyű belátni. Horváth Béla is Majthényi László br. általánosan elismert fényes szellemi tulajdonainak mindennapos csodálója lehetvén és vele a hivatalos téren és a magánéletben állandóan érintkezvén, természetes, hogy a fiatal, fogékony és talulni vágyó elme államférfiúi kiművelése jolt a következése e reá nézve szeren:sés helyzetnek. Majthényi László bárótól az ember socat tanulhat. Mestere ő a szónak, alakos nagytudományu jogász, széles szemcörii politikus, jeles historikus s e tar:almas belső a legszeretetreméltóljb, a egelegánsabb személyes egyéni tulajdolokban jút kifejezésre. Ily mesternek a tanítványa lehetni már nagában nagy szerencse. S Horváth Béla a kedvező helyzetet ;éltudatosan, egyekezettel, szorgalommal s nemes ambícióval használta fel. Sokat átott, hallott és tapasztalt és sokat taíult ebből. A tanítvány büzzke volt mesterére, de nost már a mester is büszke lehet taíitványára. Titkársága alatt érdemesítette magát nár a tb. főjegyzői cimrc. 1884-ben az általános tisztújítás alkalnával az ipolysági járás főbírójául váasztották. Járását szeretettel, tapintattal és igazságosan kormányozta. Hamar népszerű ett járásában, mert a járás népének nem ;sak főbírája, de tanácsadója, támogatója, pártfogója lett. A hivatalát pedig Dly rendben tartotta, hogy minden vizsgálat alkalmával nagy elismerésben részesült. 1887-ben az általános képviselő választások alkalmával az irányadó körök s a aép figyelme is reá irányult s őt léphették fel és választották meg képvise5nek. 1892-ben újra mint a szabadelvű párt híve egyhangúlag az országgyűlés tagja lett. Az országgyűlésen a válaszfelirati, bíráló és kérvényi bizottságban működött. Az utóbbinak előadó jegyzője is volt. A sok százakra és ezrekre menő kérvényeket nagy gonddal és fáradsággal maga iktatta be, lajstromozta és intézte el. A kérvényi bizottságban a legkülönböző irányú és tartalmú kérvények jönnek elbírálás alá s ezeknek előadása széles körű tanulmányt igényel. Horváth Béla bizottsági előadásai Ígérj alaposak és jól megszerkesztettek voltak. A kérvények között a nemzetiségi ügy rendezését is sokszor szóba hozták s ez adott alkalmat Horváthnak, hogy a nemzetiségi ügy tanulmányozására fordítsa figyelmét. Ily irányú kérvények előadása alkalmával tartott egyizben a nemzetiségi ügyről egy beszédet, amely nagy olvasottságról, a nemzetiségi kérdés alapos tudásáról győzte meg hallgatóit s a mely beszéd méltó feltűnési keltett a parlamentben. Mint képviselő, nemcsak egyike 2 legszorgalmasabb tagoknak volt az országgyűlésen, hanem ráért kerületénél minden egyes választója magán érde két is támogatni. A ki Horváthhoz for dult s elérhető kérése volt, az tőle min dég eredménynyel tért haza. Nem ismert ő semmi fáradtságot, hs a kerület, vagy választóinak érdekérő volt szó. Nem okozhatott tehát semmi nagyobi örömet a kerületben s az egész várme gyében, mint az hir, a mely Horváti Béla főispáni kinevezéséről szólt. Hallatlan presszióval és példátlan tűn tetessél lett egyizben az ő főispánsági meghiúsítva és most csak annál nagyobt örömben úszott a vármegye közönsége egy-két elégedetlent és settenkedőt ki véve, hogy régi vágya teljesült és hog} az igazság győzött. És hogy Hont ujn visszaadatott a honti aknák. Horváth Béla az ő szelid, jó természetével, csendes kedélyével s kiváló szép erényeivel a béke olajágát hozta a kezében. S a béke föntartása volt kormányzati elve kezdettől fogva s az elv érvényesítéshez szigorúan ragaszkodik. Nem rajta múlik, ha ezt egyesek kicsinyes okokkal erőszakosan megingatni törekszenek. O azért megy a maga utján, a béke s a törvény, jog és igazság egyenes utján. Nem néz ő sem jobbra, sem balra, megy arany középúton, az ő lépteit a kötelességtudása s a saját tiszta lelkiismeretének szava irányítják. A tisztelet és szeretet, a ragaszkodás, mely Horváth Bélát megyénkben környékezi, a kormányzatára bizott SelmecBélabánya szab. kir. bányaváros közönségénéi — ha lehet,—hát még nagyobb, még bensőségteljesebb és Önzetlenebb. Mióta a méltóságos asszonynyal — kivel 1884 óta éli a legboldogabb házasságot, megszerezték a selmeci gyermekmenháznak a Hirsch-féle jótékonysági alapból a 12,000 frtot, a selmeciek hálája főispánjuk iránt abban nyilvánult, hogy jövid főispánkodásának negyedik esztendejében már díszpolgárnak választották, amit még hivatalban lévő főispánnal egygyel sem tettek meg. Mi díszpolgári oklevelet nem állithatunk ki. Kitüntetést nem adhatunk. Minden amit mi nyújthatunk az, hogy hálás szívvel, erős meggyőződésünkből kifolyólyag egyszerű, de igaz szavakban Horváth Béla főispáni működését — amely elé a legnagyobb várakozással néztünk s e várakozásunknak ő messzs felül megfelelt — a megye anyagi és szellemi felvirágzására korszakalkotónak kénytelenek vagyunk kijelenteni s a vármegye érdekében kívánatosnak tartjuk, hogy az ő kormányzata hosszantartó legyen s akkor a kis Hont vármegye a vármegyék között közigazgatásilag és kulturailag az elsők között fog helyet foglalni. Miként a mienk, úgy látszik, az ő kívánságuk is alig teljesül! szélt. Az ideális szerelemről, a milyent Plató tanított, a mi fölemeli az embert, magasztossá teszi. Ilyenkor fénylett a hideg arca s a kezét, a széles, erős nagy kezét előre nyújtotta . . . Az asszony, a Koltay Margit csöndesen hallgatta. A szép, szőke fejét kezére hajtotta s mereven nézte a Bedő Márton erős, csontos arcát. A szeme — a nagy, félénk kék szeme — csodálattal, bizalommal, végtelen szerelemmel tapadt a lelkesült, komoly arcra. Gömbölyű, nedves kis ajka szétnyílt, meleg lehellete belecsapott Bedő Márton arcába. A szerelem, az alattomos pók, belopódzott a nagy szivébe s szőtte, szövögette a vékony, Iehelletszerü szálakat .. . Platóról, mindég Platóról beszélt. A lelkéről, a mi fölébredt, él, érez . . . — Nincs testem — mondta. A lelkem szálai veszik körül az asszonyt, puha haját, gyermek arcát, ijedt szemét, fehér, ártatlan, érzékeny lelkét. Fölmagasztosult a magas, száraz, erős alakja, csodálatos melegség hevítette nyugodt, férfias arcát. A szemét — a mély, meleg szemét — rámfüggesztette, a melle kifeszült, mintha valami nagy, végtelen boldogság dagasztaná. (Vége köv.) Heimer István. § Gazdasági föllendülés. A vármegye gazdaközönsége köreiben nagy érdeklődéssel kisérik a megyei gazdasági egyesület éledését. Erre vallanak az alábbi sorok is, amelyet egy veterán szakember intézett hozzánk : »A hajdan erős egylet dologi eszközök hiányában az utóbbi években nem fejthette ki azt a tevékenységet, a mit az egylet vezetősége óhajtott volna. A gazdasági téren azonban nemcsak a mi vármegyénkben nagy a visszamaradottság. A nagy és középbirtokosok a modern gazdasági kezelést saját érdekükben megtanulták és gazdaságaik mintaszerűek, de azért a társulás nekik is javukra válik. A kisgazdák gazdasági rendszerében azonban, — néhány törekvőbbet kivéve, ha módjuk volt hozzá — semmi ujitás nem történt. A magyar föld jó, hálás; de ki kell ismerni a természetét. A talajkémlés az első feladata a gazdának, azután valami kereskeeelmi tájékoztatásra is szüksége van, nehogy olyat termeljen, a miben a túltermelés előrelátható. És ha e két dologgal számot vetett, következik a harmadik, h jó vetőmag. És még csak most kezdődik a vetés fortélya, tisztasága, rendszeressége. A gazdálkodás hasznot hajtó-mellékágait: gyümölcs, tej, zöldség, baromfi tenyésztést nem azzal a gondossággal művelik, a mint megérdemelné. A gazdasági egylet tán fáradságos, de mindenesetre hálás feladata, hogy ezekre rávezesse a kisgazdákat és közvetítsen számukra segítséget. E feladathoz sorári