Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-28 / 95.szám

tekció ama nemeslelkű hölgyek és urak szive, kik bizonyára boldog elégedettséggel hajtják este fejüket a fehér vánkosra. Ez a jótékony intézmény egész télen nyitva lesz a szegény gyermekek számára. Ismételjük, semmiféle utánjárás, kérés nem szükséges. A ki bemegy, arról tudják, hogy miért jött. Beteg gyermekeket természetesen nem eresztenek be, ezeknek a kerületi orvos bizonyitványa ellenében házhoz küldik a tejet és zsemlyét. Az egész intézményt a filantrópia tartja fönn és az alapította meg. A berendezés, a bútor, minden jótékony adakozásból került ki. A kiosztásnál önként jeletkező hölgyek és urak gyakorolják a felügyeletet. Áldja meg az Isten őket érte ! Bizonyára nincs szívettépőbb nyomorúság, mínt a gyermeké és nincs édesebb érzés mint a gyermekkönynyeket szárítani föl. A jótékony intézet hálásan veszi a legcsekélyebb adományt is, hogy könyörületességet egyszer s mindenkorra állandóvá tehesse. Az első hó beköszöntött és veié a fokozódó nyomorúság, ínség. Az eddigi gondokhoz járul még a fűtés nehéz problémája is. Igaz, hogy városunkban is nagy a szegénység, de mi ez a budapestihez képest, a hol ezren és ezren feküsznek le este éhesen, hogy másnap továbbkoplaljanak, mert munka nincs, lopni nem szabad, a koldulásban pedig már akkora a konkurrencia

4 hogy aki épktézléb ember, az megfagyhat az utcasarkon, mig egy-két fillérhez jut. Városunk nemesszivű lakosságaj hozzátok fordulunk könyörgő szavunkkal. Találjatok rá alkalmat, módot: műkedvelői előadással, jótékonysági bazárral, tombolával, vagy bármi uton ís, de adjátok oda nélkülözhető filléreiteket a nyomorultaknak, akik a szomszédságban éheznekTegyétek meg, ha másért nem, hát óvatos okosságból, mert az éhség rosz tanácsadó. Az éhség lázitó, az éhes ember nem ösmeri a külömbséget az enyém és tiéd közt, vagy épen ez a külömbség ingerli a legiszonyúbb végletekre is. Esztergom közel van Budapesthez! Legyünk óvatosak, elővigyázók és — engedjük szóhoz jutni a szivünket is. A szép asszony esak nézte félénk, bámuló szemekkel a prior urakat s asszonyi eszével nem birta megérteni, miért küldi őt a signoria, holott küldhetné bölcs férfiakat, akik tudnak a királyok nyelvén beszélni és jártasak minden tudományban. — Mit tehetek én ? Mondjátok meg, kegyelmes urak, mi lesz hát az én teendőm, ha a király színe elé jutok ? — Semmi más, — mondták neki, — csak mosolyogni, olyan édesen, csábitón, ahogy te már tudod azt. — Semmi más? — Semmi, csak arra ügyelj, hogy szép légy, kedves légy, az ifjú királynak tetszetős légy. De a nőszemély, aki tudta, hogy az uj dögvészt hordja magával, azt, amely nem egyszerre, hanem lassan öl, könyörgött : — Oh, ne küldjetek engem, hatalmas urak ! Félek, nagyon félek. — A hóhér pallosától nem félsz jobban ? — mondták akkor a priorok. — Fejed a mi kezünkben van. Ledér életedért, ifjak csábításáért, jámbor keresztények megbotránkoztatásáért halált szab a törvény. Most menj, mig fejedet el nem választottuk a nyakadtól. A köztársaság java fontosabb, mint a te nyomorult életed. A signoria bőkezű volt. Adott a nőnek drága köntöst, amiben a király előtt megjelenhet s nyakára gyöngyöt és ékes aranyláncot. Csak ugy tüudöklött a szépségtől, mikor a táborba ért. Az alabárdosok bámulva nézték. A testőrök kapitánya, ki a király sátra lőtt állt, bejelentette felséges urának: Esztergom, 1901. nov. 23. Esztergommegye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli ülést tartott. Eltekintve a különféle bizottságok kiegészítésétől, az ülésen kevésbbé fontos ügyek kerültek tárgyalás alá s talán ennek volt tulajdonítandó, hogy a bizottsági tagok nem tanúsítottak nagy érdeklődést. A főispán megnyitván az ülést, bejelentette, miszerint Héya Tivadar és Reviczky Károly bizottsági tagok azon kérelmüket terjesztették elő, hogy semmiféle bizottságba be ne választassanak, mivel elfoglaltságuknál fogva azok ülésein részt venni nem képesek. A maga részéről a főispán ezen előzetes lemondásokat el nem fogadja, s kéri a bizottsági tagokat, hogy a kérelemmel szemben, hasonló magatartást tanúsítani szíveskedjenek; nevezett két bizottsági tagot pedig arra kéri, hogy a beléjük helyezett bizalomnál fogva, a megválasztást fogadják el. A tárgysorozat többé kevésbbé fontos pontjai közül felemlítjük a vármegye alkalmazottait megillető napi és fuvardijakról szóló szabályrendeletet jóváhagyó belügyminiszteri leiratot, melynek tudomásul vétele után felolvastatott a közigazgatási bíróságnak a város gazdái választás ellen beadott panasz folytán hozott ítélete, amely szerint Dr. Helcz Antal városi képviselő panasziratát elutasította azon indokolással, hogy a választás szabályszerűen, és teljesen a törvénynek megfelelőleg folyt le. * Az indokolás különösen kiemeli azon körülményt, mely szerint a választóknak — négy választó kivételével — a választástól való tartózkodása, habár csak nemleges értelemben, de a választási jognak gyakorlása volt. Majd felolvastatott a keresk. miniszter leirata, melyben a város helypénzszedési díjszabályzatát jóváhagyja. Az igazoló választmány elnökének a legtöbb adót fizető és választott megyebizottsági tagok uj névjegyzékét bemutató jelentésének tudomásul vétele után, a különféle bizottságok kiegészítése következett, melynek eredménye a következő. A központi választmányba: Gotthard Ede, Geiger Ferenc, Eltér Gyula, dr. Burián János, dr. Prokopp Gyula, Oltósy Ferenc, Hamar Árpád, B. Szabó Mihály, Dr, Perényi Kálmán, Veres Ede, dr. Földváry István,. Reusz József, Benedek József, Boronkay Jenő. dr. Áldori Mór és Kakass László, A kijelölő választmányba: Heya Tivadar, Frey Ferenc és Reviczky Károly. Az igazoló választmányba: Reusz Jó— Egy szép asszony vár oda kint. Aranyszőke a haja, tüzes a szeme, mosolygós az ajaka. S az ifjú király fölkiáltott: — Istenemre, még soha sem várakoztattunk meg egy szép asszonyt. Szétnyílt a király sátorának aranyrojtos ajtaja s bement a szép asszony. De ki csak harmadnap jött. Akkor gazdag ajándékokkal bocsátotta el. A nőszemély pedig zokogva borult a lábához, mert sajnálta a királyt, aki olyan szép, olyan fiatal és olyan délceg s kinek majd meg kell halni a pestisben, mint neki magának is, mert ez a rettenetes uj betegség nem kiméi sem ifjúságot, sem szépséget, sem pórt sem királyt. A sereg vezérei ijedten látják, hogy a betegség ágyba sújtja a királyt s fekélyek ütnek ki testén. Az egész tábort megszállja a rémület: — A pestis! A pestis ! Az az asszony hozta. Vége a királyunknak ! Az orvosok nem tudnak segíteni s tehetetlen tördelik kezeiket. Ez ellen nem használ sem az érvágás, sem a Szent György éjjelén szedett kakukfü, sem a salernoi iskola egyéb tudománya. Erről nem szól Galenus, sem Avicenna. Ebben az uj betegségben el kell pusztulni. Senki sem meri megmondani a királynak, de a király sejti, hogy immár meg vannak számlálva az ő napjai s hogy hiába várják Lombardiában a guelf városok és hiába várják a magyar urak a dalmát parton diadalmi lénynyel és a részeges Vencel császár is nyugodtan alhatik immár Prága városában. Az uj világbirodalom csak álom volt, köd, pára, ami szétfoszlott egy női csók csattanására. És most itt fetreng ágyán a nagy hóditó s várja, mint omlik szét teste. — Hozzátok ide azt az asszonyt, — parancsolta híveinek. Száguldó lovasok repültek szét s megtalálták az asszonyt a pestisesek házában, Firenze városának kapuján kivül, — Most jöjj gonosz boszorkány, aki megmérgezted a királyt! Fölvetették a ló hátára s vitték egyenesen a király elé. Ott álltak a vezérek a íelséges ur ágya körül. A remegő aszszony csak félelmes, fenyegető arcokat látott s a testőrök villogó alabárdjait. Irtózva hunyta be szemét s összerogyott, ugy várta sápadtan a halál félelmétől megdermedve itéleiét. — Leüttessük a fejét ? — kérdezték a vezérek. — Vagy inkább a máglyán kivánja elégettetni felséged, amint az a varázslókat és boszorkányokat megilleti? László király fölemelte sápadt fejét s föltámaszkodott ágyában : — Hozzátok közelebb. Megsimogatta a szép asszonynak gyönyörű fehér nyakát s megsimogatta aranyszőke haját : — Milyen kár volna! Milyen ostoba ság volna! — mormogta csöndesen. Aztán intett híveinek és hangosan igy szólt: — Egy ujjal se merje bántani senki. Most pedig hagyjátok itt és senki se háborgasson bennünket. Ez az én királyi akaratom. zsef, dr. Horn Károly, Vimmer Imre» Etter Gyula, Zsiga Zsigmond, dr. Földváry István, Frey Ferenc és Magurányi József. Az állandó biráló választmányba'. Heya Tivadar, dr. Wargha Dezső, Kobek István, Mattyasovszky Lajos és dr. Prokopp Gyula. A pénztárvizsgáló küldöttségbe', elnökül: Reusz József, tagokul Rudolf Mihály és Zsiga Zsigmond. Az egyenes adó kivető bizottságba bánya szakértőül id. Eggenhoffer József, és Nedeczky Árpád rendes tagnak, Wim* mer Ferenc és Ridly István póttagokul. A bor ellenőrző bizottságba: az esztergomi járás területére Füredi József. A lóavató bisottságha : az esztergomi járásban elnökül Gangéi János, a párkányi járásban pedig Vancsó Gyula. Becsüsökül az esztergomi járásban Vimmer Imre, Reviczky Károly, Gotthard Ede. Állatorvosul: Székely Henrik. A párkányi járásban pedig becsüsökül Geiger Ferenc, Hartmann Márton és Etter Gyula, Állatorvosul: Simoncsics Dezső. A központi mezőgazdasági bizottságba Ridly Gyula, Geiger Ferenc, Usztanek Antal, Hartmann Márton, Vimmer Kálmán, Heya Tivadar, Vaszary Antal, Ko« bek István, Etter Gyula, Mattyasovszky Kálmán, Boronkay Jenő, Oltósy Ferenc, Va%szfy Jenő, Reviczky Károly, Ridly István, Berzeviczy József, dr. Vargha Dezső és Vancsó Gyula. A járási mezőgazdasági bizottságba és pedig az esztergomi járásban: Héya Tivadar, Oltósy Ferenc rendes és Adolf Ferenc és Hertlik János póttagokul. A párkányi járásban rendes tagokul Vimmer Kálmán, Geiger Ferenc, Veres Ede, Szentes Péter, póttagokul Szegi Pál és Magát Joachim. A közigazgatási bizottságba: Mattyasovszky Kálmán, Kobek István, Heya Tivadar, Frey Ferenc, id. Eggenhoffer József, Boronkay Jenő és Geiger Ferenc választatott meg. Az általános tisztújítás előintézkedéseinek megtételére vonatkozó indítvány elfogadásával egyidejűleg, az általános tisztújítás napjául, 1901. deczember 19-ének reg. 10 órája tüzetett ki. Az útadó zárszámadásnak elfogadása előtt Brutsy János a Nána és Köbölkút felé vezető út, mig Héya Tivadar a megyei közlekedési vonalba eső budautczai kövezet rossz karban volta miatt szólaltak fel. Thaly műszaki tanácsos, mint az államépítészeti hivatal főnöke Brutsy szavaira reflektálva, nem a fedőanyag rosszaságában, hanem a munkás személyzet szakavatatlanságában találja a hibát. Heya szavaira reflek, tálva kijelenti, hogy ámbár a Budautca az állami közút szakaszba esik, de annak jó karban tartása a város kötelessége. Vitumer polgármester a terméskővel való kövezésnek tulajdonítja a hiányokat, mit azonban koczkakővel kicserélni a város jelenlegi anyagi helyzete meg nem engedi. Reviczky Károly kérvénye folytán, melynek kapcsán a milleniumi diszbandériumi ruhákat és felszereléseket a megye közönségének visszaadja, akép határozott a bizottság, hogy azokat átveszi és megorzi. Bártfai Géza által Esztergom sz. kir. város közönségének Vimmer Imre polgármester iránt bizalmat nyilvánító közgyűlési a határozat ellen beadott fellebbezését, a törvényhatósági bizottság visszautasította több rendbeli indok alapján, de főkép azon okból, mivel a belügymi-