Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-06 / 80.szám

téket), Győr, Veszprém stb. sajtóját. Egy bizonyos ; hátrább vagyunk mi azzal e fejlődő városoknál, hogy amikor állások betöltéséről van szó, képviselőtestületünk még mindég nem mutat kellő érettséget. A sógorság-komaság kvalifikál; másutt is, de nem ily kiterjedt mértékben. Az élet hajótöröttjeit szépen beszállítják egymásután; »írnoknak csak jó lesz, dijnoknak csak felveszitek ?« Mikor pedig egy pár évig irnok volt, vagy nem tudom micsoda, s jött üresedés, a méltányosság persze azt kívánta, hogy előlépjen. De hát ezekkel ma mit csináljunk, mit csináljon a legádázabb vizsgáló biztos ? Selyem zsinórt nem küldhet valamennyinek. De azért tartsa meg más végre azt a rigorózus vizsgálatot! Most már nekünk kell követelni. Jöjjön mielőbb. A szelleme elég régen kise rtget. Semper. Városi közgyűlés. Esztergom, október 4. Felette csekély számú képviselő jelenlétében nyitotta meg polgármesterünk d. u. 3 órakor az ülést, melynek egyedüli és fontos tárgya, az 1902. évi költségvetés volt. Kérte a jelenvoltakat, hogy habár az, a szakbizottságok és tanács beható tanácskozásain át is ment, a kellő érdeklődéssel és animozitással tárgyalják azt, mely ha és amennyiben megáll, és ha a nehéz viszonyok között, a polgárok áldozatkészsége fennakadást nem szenved, ipo2. évben, a jelenlegi pótadó quota 8—10 °/

ú-al fog csökkenni. Daczára, hogy a szüreti hangulat és a választási izgalmak elmultak, a kedélyek izgatottsága fokról-fokra nőtt, úgy, hogy az nemcsak a tárgyilagosság rovására esett, hanem a tanácskozási rend és méltóság csorbításával végződött. Hasztalan csilingelt az elnöki csengő, hárman négyen is szólaltak egys'erre fel, majd a szőnyegen nem lévő kérdésekre terelődött a beszéd fonala. Epés, imparlamentális kifakadások, közbekiáltások sem hiányoztak, de bőven kijutott az interpellátiókból is, melyeknek aztán, az esti háromnegyed nyolc óra vetett véget. A gazdasági tanácsos és a számvevő voltak a céltábla, kiknek a komoly interpellátiókból és erős meglec?kéztetésekből, ugyancsak kijutott. Tanácsjegyzői állás betöltése. Breunér József az elhalálozás folytán megüresedett tanácsjegyzői állás be nem töltése mellett foglalt állást, s igy e cimen a költségvetésbe, a dotálás fel nem vételét javallja. Bártfai Géza ellenzi, hogy a be nem töltött állás javadalmazása felvétessék. Mert ha a második alkapitányi állásra, mely betöltve szintén nincs, de az állás szervezve van, misem vétetik fel, a tanácsjegyzőire sem lehet felvenni. Stróbli ellenzi a felvételt. Dr. Földváry István a felvétel mellett emel szót, mit ha a közgyűlés meg nem tesz, megteszi azt a megye. A Il-od pénztárnoki és ellenőri állás megszüntetése. Niedermann Pál, utalva a megyei, majd a kir. pénztárakra, hol nagyobb a forgalom, s dacára annak egy pénztáros és egy ellenőr van, javasolja, hogy az egyik pénztárnoki, és az egyik ellenőri állás beszüntettessék, illetve, hogy ily javaslat megtételére a tanács utasittassék. Majd az iránt intéz kérdést, vájjon a pénztárnokok és ellenőrök, letették-e már a szervezési szabályokban előirt óvadékot ? Vimmer Imre polgármáster válaszában kijelenti, hogy nem, mivel azok kérelmet terjesztettek a közgyűlés elé, mely kérelmek tárgyalása, egy izben a napirendről már levétetett, de megnyugtatásul kijelenti, hogy a tanács javaslatot tett, hogy amennyiben időközben le nem tették, fegyelmi uton hivataluktól megfosztassanak, mi a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik. Dr. Földváry István előadja, hogy a tanács elkészítette már javaslatát, mely szegény embereket földönfutókká teszi s hogy ezen javaslat napirendre is volt tűzve már; de a közgyűlés a napirendről való levétel által egyelőre szemet hunyt, igy akarván időt engedni. Temetői kiadások. Tátus János ellenzi, hogy a temetőkertész és sírásók fizetése a költségvetésbe felvétessék, mert azok, a temetőalap terhére veendők fel. Dr. Fehér Gyula kijelenti, hogy a temetői alap szegény lévén, azt el nem birja ezidőszerént. Bártfay Géza azt kérdi, miért nincs ezen tétel indokolással ellátva ? Dóczy számvevő: Az eredetiben megvan ! Niedermann Pál helyteleníti, hogy a képviselők elé más költségvetést terjesztett a számvevő. A számvevő ezért a felelősséget, a pénzügyi tanácsosra hiártotta. Állatorvosi állás betöltése. 'látus János ellenzi, hogy a be nem töltött állatorvosi állásra fizetés vétessék fel. Tanácskozási rend. Pach Antal, husz éve tagja a képviviselőtestületnek, de nem emlékezik reá, hogy a tárgyalás menete ilyen lett volna. Kéri, hogy higgadtan tárgyaljanak. Fúró, faragói állás. Niedermann Pál kérdi a gazdasági tanácsost, hogy mi jogon van állandó alkalmazásban, valami Szendrey nevezetű egyén a majorban ? Kollár Károly ki annyira be van rekedve, hogy két lépésre hangját nem hallani, (de mitől ? a szedő !) azt susogja, hogy az a Szendrey 24 frt havi fizetéssel ellátott állandó napszámos, furó, faragó, ki állandóan a majorban van, s őrzi azt. Tátus János úgy véli, hogy a furó faragó azért van a majorban, mert a gazda, ki a gazdasági tanácsos munkáját végzi, soha sincs a majorban. Hasonló értelemben szollal fel Niedermann Pál, Magyary László, Nozdroviczky Miklós és Szálkai hegymester szükségét látják a fúró faragónak, de Kollár Károly is, kinek önigazolására felhozott szavaiból azt tudtuk meg, hogy eddig elaggott, tehetetlen embereket alkalmazott a majorban. Dr. Helcz Antal megjegyzi, hogy ha a furó faragóra szükség van, legyen az a költségvetésbe felvéve, de nem így álarc alatt történjék annak alkalmazása. Dr. Horn Károly állások kreálását a költségvetés tárgyalásánál, ellenzi. Tóth János úgy tudja, hogy a fúró faragóra azért van szükség, hogy az a gazdát helyettesítse, aki állandóan a gazdasági tanácsos teendőit végzi. Dr. Helcz Antal a felszóllalásokból úgy látja, hogy a gazda állandóan, napról-napra a gazdasági tanácsos szobájában van s végzi annak dolgait s ezt helyteleníti. Lóvásárlás. Bády András a lóvásárlásokat szakértők által véli eszközölni. Adorján ugyanily véleményben van, mert a gazdasági tanácsos és a számvevő csak aunyit értenek a lóvásárláshoz, hogy megtudják mondani, hogy amit venni akarnak, ló. Erdészet. Kiffer nincs megelégedve az erdei gazdálkodással. Parcellázási rendszert óhajtana. Nozdroviczky Miklós a parcellázást hasznosnak nem tartja. Hegedűs bírálgatja a faértékesitési politittát s állítja, hegy az erdőben nagy rendetlenségek vannak. Dorogi-utifák. Niedermann Pál felhívja a gazdasági tanácsos figyelmét a dorogi uton lévő fiatal faültetvényekre, melyek teljesen elpusztulnak, mivel azoknak gondját senki sem viseli. Szerb tövis. Niedermann Pál a szerb tövis irtása ügyében szollal fel. Szálkai Tóth elismeri, hogy ez évben még nem irtották és a mult évben is keveset. Szentgyörgymezei iskola. Építési költségeinek 2 ik részletét 2000 koronát, a tanács a jövő évi költségvetésből törülni indítványozza, mivel az iskola építése még elkezdve nincs és igy ha az a jövő évben elkezdetik, az első részlet, mely az idei költségvetésbe vétetett fel, rendelkezésre áll. Dr. Fehér Gyula a 2 ik részlet felvétele mellett szóllalt fel, azzal érvelvén, hogy az építkezés többe fog kerülni, mint tervezve volt, és az épités megkezdésével, több pénz fog rendelkezésre állani. Dr. Földváry István a felvétel ellen érvelt. Nem vétetett fel. Simor-utcai tűzoltó telep. Bártfai Géza aziránt intéz kérdést, (a falerakodóra célozva) hogy mit jövedelmez az épület a 40 kor. kiadással szemben ? és hogy felvan-e már hiva a tűzoltó parancsnok aziránt, hogy a tulajdonát képező fát a tűzoltó egylet telkéről azonnal távolítsa el r Niedermann Pál előadja, hogy Ő ott jártában, két lajtot és két fecskendezőt talált egyedül ott, s midőn az ott lakóktól kérdezte, hogy kinek cselédjei ? azt felelték, hogy senkié! és hogy sok tűzifát talált ott raktározva, majd azt, hogy kérdésére a a gazdasági tanácsos azt válaszolta, hogy az épület nem a városé, azt Frey Ferenc és Dóczy Ferenc vették meg, s hogy a tkvben is azok nevén van. Kérdést intéz a főügyészhez a tulajdont illetőleg. Dr. Földváry István kijelentette, hogy a tűzoltó egylet nevére van telekköny vezve. Dóczy Ferenc ismerteti, hogy a lüzoltóintézmény az ő áldozatkészségének köszönheti létezését, melyből neki soha haszna nem volt. Elismeri, hogy tűzi fája van a tűzoltó telepen, de úgy hiszi az senkinek útjában nincs, a szomszédnak ellene észrevétele nincs. Ha a képviselőtestülec úgy óhajtja, elviteti azt onnét. Vimmer Imre az elhordásra méltányossági tekintetekből időt vél engedni. Niedermann Pál kije'enti, hogy ő a telket díjazás nélkül igénybe nem venné. Ugy véli, hogy tétessenek meg a lépések aziránt, hogy a tulajdonjog kérdése rendeztessék. Bártfay Géza utal a költségvetés XXIII. címére, melynek 1. pontja alatt, a kérdéses tűzoltó telep vételárának kamatai, a közös költségvetésbe vannak felvéve. Dr. Földváry István'a tulajdon kérdésében felmerült aggályokat azzal oszlatja el, hogy az egyesület alapszabályai szerint, feloszlás esetén, annak mindén vagyona, nevezetesen pedig a szóbanforgó és az egylet nevén tkvezett ingatlan is a város tulajdonába megy át A falerakodást illetőleg, ő nem rakott volna oda fát. Dóczy a formában hibázott, mert ő, a maga részéről, ha Dóczy a telket falerakodóul kéri, szívesen odaadja. Bábszky közbevetőleg a városi biztosítás eszméjét veti fel, mig Kiffer felemlíti, hogy az uj víztorony kútja, kiszáradt. Dócy Ferenc előadja, hogy ő 30 éve szolgálja a tűzoltó intézményt önzetlenül, érte soha, semmit nem kapott, de nem is kért. Dr. Földváry István : fizessen egy aranyat! Dócy Ferenc : egy aranyat nem fizetek. A fát ha tetszik rögtön elviszi. A közgyűlés akép határozott, hogy a rendes fogyasztás során vigye el azt. Niedermann Pál a hídfeljáró oldalain kiültetett csemeték elpusztulása ügyében, majd Palkovics Jenő, a kislévába felvezető út világítása ügyében interpelláltak. A vámellenőri állás. A legnagyobb viták egyikét idézte elő a vámellenőri állásnak tervbe vett beszüntetése, amelyeljáró teendőket, a száma fogyasztási ellenőrökre véli ruházn. Körülbelül a huszadiknál tartottt mikor megszólalt: — Csak a jobbakét adja tanitó úr. — Hiszen csakis azokat adom biró úr; csak tessék folytatni, már alig van valami 50—60 hátra. — Tyhű az áldóját, ölég vót, a többibe maj máskor, — s ezzel előkotorászta nagy piros zsebkendőjét, melylyel buzgón törülgette homlokáról a fáradtságtól kiütött verejtéket. —. E jó iskola, az árgyilusát, de sok benne a jó tanuló . . . — Hát kérem, — szerénykedtem, — iparkodunk, dolgozgatunk . . . — Most egy kicsit szeretném hallani, ha valamit felenínek. Fölhívtam egy fiúcskát, mondjon el egy versecskét. A vers tréfás színezete folytán egy nagyobb leányka elmosolyogta magát. Meglátta a biró, dühösen ráordított: — Hát szabad az oskolába nevetni te . . , — Tanitó úr, kapja szájon itet, — fordult hozzám. Kezdem őt csillapitgatni s magyarázni neki, hogy hiszen az iskola nem kaszárnya, itt néha nevetni is szabad s azért nem kell mindjárt haragudni. A bíró azonban alig akart engedni. Bezzeg ha ő volna a tanitó, majd megmutatná! Mindjárt agyonütné. E kis incidens után elváltunk s ugy látszik, meg is haragudott rám, hogyi nem vertem meg kedve szerint a kis lányt, a ki különben is úgy megijedt a biró mérgétől, hogy menten sírva fakadt. Azóta sem volt nálam, azt hiszem nagyon megelégelte az írást. . . . Egy izben tanttógyűlésen voltam a városban, hol egy fiatal kollegámmal találkoztam, a ki a többek között a következő élményét beszelte el nekem : Még csak pár hónap óta voltam itt alkalmazva, mikor bejön az osztályomba egy jóképű parasztember s bemutatja magát. — Iskolalátogató vagyok. Miután még nem ismertem az iskolaszéki tagokat, hát udvariasan helylyel kínáltam meg az atyafit. Leült és erősen figyelt a feleletekre. Némely szemesebb kis gyerek feleletére jóváhagyólag bóintgatott, a melyik pedig egészen megnyerte tetszését, ahhoz még helyeselt is. Végre mikor már majd mindenik tanítványom felelt valamit,- nagy megelégedésében fölkiáltott: — Mégis jobb gyiákok ezek, mint a kakógyiak! Megütődve néztem rá. — Hogy-hogy ? kérdem kíváncsian. — Hát megkírem, én oda valósi biró vagyok, kíváncsi vótam, hogy a mi tanítónk jó tanit-e, hát együttetn megkövetem, megnizni, de ezek biz jobbak.* . . . Hát igy boszulta meg magát a kakódi biró.