Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-03 / 79.szám

Választási campagne. Az utolsó napok. I. Esztergom. E hét első napjai, a csendes campagne utolsó napjai sem mutattak fel semmi jelentősebb eseményt, érdekesebb epizó­dot, Egy farsangi éjjelen több s nagyobb­szabású hangversenyben s szólóban gyö­nyörködhetünk, rainte szép holdas éjsza­kákon. Összeverődtek legénykék, lehetőleg a férfiasságnak nem gyáva mohája nél­kül s nagyon meg voltak első politikai szereplésükkel elégedve, hogy arisztok­rata érzelmeiket dokumentálhatták, Du­nára küldvén Freyt >a vasárus c-t. Az Öregek pedig csak tanakodtak, egyre tanakodtak; ezeket rendkirül leverte, hogy dr. Földváryt meg nem nyerhet­ték. A campagne utolsó napjaiban egyál­talán meglepett a nép érzelem-nyilvánu­lása. Mert bár a két utóbbi választás­nál a tömeges csatlakozást illetőleg tisz­tában voltunk azzal, hogy ennek a nagy rokonszenvnek legfeljebb fele szól, nem is az elvnek, hanem a személynek, azt nem képzeltük, hogy annyi éljen, annyi nóta csak a Wertheim-hez volt ad­resszálva. Az utolsó mozgalmak külömben csak a néppártot ijesztetek meg. Azok a cédulák tudniillik, amelyekkel azok a földmives vá­lasztók, akik Földváry fellépését óhaj­tották, a > Fürdő c szállodába szombat estére gyűlést hirdettek. Helybeli orgá­numuk vasárnapi számában kikel e gyü­lekezés ellen, egyben újra állást foglal Frey mellett, kijelentvén, hogy ha > va­laki meg akarja bontani a választási béke kartelljét,* (amelyet titokban köt­hettek meg, legalább a nyilványosság s pl. a függetlenségi párt nem tudott róla) >ott lesznek ők is kezet fogva a béke­védők között, c Az egész helybeli pap­ság t. i. megegyezett abban, hogy csak az esetben szavaz, ha Frey győzelme két­ségesnek mutatkozik. Az egész cikkecske külömben dr. Földváry ellen van intézve. Mégis csak garabonciás deák lehet az a Földváry, hogy a mi arisztokrata laptársunk ily plebejus módon sietett eléje harangozni. .. Nem bántotta, óh nem! Olyannak is­merte el, aki szavának ura szokott lenni. Tényleg az, de nem való mintha kijelentette volna, hogy semmi körülmé­nyek között fel nem lép, sőt nyiltan hangoztatta elvbarátainak, mely esetben lépne akcióba. Sőt Frey belső emberei is tudtak róla, E tekintetben tehát fellé­pését sem lehetett volna kifogásolni. Oh, nem bántja Földváryt a cikk, de abban a kényelmes irodalmi formában van meg­írva, amelyben a >vád fel nem tételezése*. éppen feltételezés számba megy. Nos, kár volt megijedni, dr. Földváry nem lépett fel s mikor az >Esztergom ­ban irták az entrefileét, már nem is volt városunkban. Eltávozott idegen helyre, hogy jelenléte semmi zaváf t ne okozzon. És megcselekedte ezt csupán a város belbékéje kedvéért, amennyiben a szer­vezetlen harc eredménytnem nyújthatott, nem pedig azért, mert a helybeli szabad­elvű párt megállapodott, hogy Frey Fe­renc a hivatalos jelölt. A szabadelvű párt semmiben sem állapodott meg, mert Esztergomban nincs szabadelvűpárt. A *Bánffy-nefelejtsek* tehát nem illa­toznak. Ellenben illatozott pár óráig a néppárt hinárvirága. Mert vasárnap reg­gel a kortes cédulák nem dr. Földváryt éltették, hanem Chlebovits István nép­párti jelöltet. A Sinka-termetü pap azon­ban hamar megtalálta a visszautat a névedi parochiába. Nem is sokat tehet egész esztergomi szereplésről. Más ügyben jött ide, azt elvégezte s azután ivott reá áldomást. A » Fürdő <-be a je­löltkutatókkal került össze. Ezzel minden meg van magyarázva. Ezek léptették fel de főképen Koditek ur. Másnap reggel pedig eltűnt; azt hittük: véglegesen. Legmulatságosabb volt a Míchnya-íéle operett-párt, de minden cselédleánytól leg­kedveltebb, mert egy napig övé volt a réz­banda. Jártak is vele egész nap. S utána, mint a hamelni patkányfogó után vagy kétszáz gyerek, egyéb senki. (A pat­kányok nem reogáltak.) Éltették volna a követüket is, mert a falragaszokon már mint honatya szerepel, csak a nevét nem tudják sehogyan megjegyezni s igen furcsa variá­ciókban lehetett hallani azt. Michnya úr pedig mulatott. Köbölkú­ton végzett, hát itt próbálkozott. De nem kellett még a fügetlenségi népnek sem. Mi komoly embert akarunk !t mondogat­ták. Mulatsága azonban szerény, de tisz­tességes állásába került. A legutóbbi választási mozanatokról tudósítónk a következőkben számol be : A szombati értekezlet. >Lakodalom muzsika nélkül, követvá­lasztás itóka nélkül roszabb a temetés­nél !> Ezt hajtogatják uton útfélen azok, kik mindenért jobban lelkesülnek, kik mindenbe hamarább képesek belenyu­godni, mint az uj választási törvények­kel járó száraz intézkedésekbe. Nem titok többé, hogy a földműves osztály jelentékeny része nem lelkesült Frey jelöltetéséért; az új törvények a szabad választási jogot, nem kötik meg senkinek a kezeit, ez alapon, ha ellenvetésük in­dokolt, legyen meg szabad akaratuk, nem rójuk fel bűnül, hogy más irányban is mozgolódtak ; de a mód, melylyel a tervük kivitelén fáradoztak, nem helyes. Szervezetlenül, kiabálással, gorombaság­gal méltó jelöltet fogni még lámpával fogni sem lehet. Hogy ez állitásunk igaz, kísérjük figyelemmel a közel napokban történt eseményeket. Már pénteken emlegették dr. Földváry István városi főügyész nevét, éjjel csopor tokban állva kiabálták e kőzbecsülésben álló férfiú jel ültetését. Szombaton százá­val hordták szét a meghívókat az esti értekezletre, mely a » Fürdőt nagytermé­ben volt tervezve. 8 óra tájban rengett a lépcsőzet a csizmakopogástól, a terem hangos volt a 3—400 ember morajától. Nagyon halk hangon nyitotta meg az értekezletet Kapa Mátyás. Szavait csak azok érthették, kik az asztal mellett cso­portosultak, indítványozta, hogy kérjék fel Niedermann Pál kir. tanácsost elnök­nek. El is fogadták indítványát, de Hege­dűs József nyomban utána fölöslegesnek mondta ez intézkedést, szerinte elég két bizalmi férfi, Béták János, Szóda Ist­ván felszóllalása után mégis elhatároz­ták, hogy felkérik Niedermann Pált, kiért el is ment egy küldöttség, de ez egész­ségi állaqotára hivatkozva, kérelmüket nem teljesíthette. Mire az összegyűltek dr. Földváry István lakása elé vonultak este 10 órakor, de Földváry Istvánnal nem tárgyalhatták, mert több napra elutazott városunkból. Chlebovits és Michnya. Vasárnap reggel a helyi lapokban megjelent Földváry ismert nyilatkozata, hogy a jelölést ez idő szerint el nem fogadja. Ugyan-e reggel falragaszok hirdették Chlebovits István névedi plébános jelöltetését néppárti prog­rammal. A plébános úr belátva, hogy nagyon savanyú lesz a szőlő, programm­beszédébe sajtot csomagolva, elvitorlá­zott csendes lalujába tovább fáradozni népe boldogitásán (?). Igy hittük legalább. Mi lesz most velünk ? kesergett a nemzet, de nem sokáig, mert este már a kávéházak el voltak árasztva újabb hirdetésekkel, melyek szövege megle­petésre ez volt: >Éljen Michnya János képviselőnk !« Kossuth párti program­mal lépett fel. Olyan fejedelmi ünnepély ez, mely a nép vallásával, szokásával van össz­hangban. A milyen felséges volt a felvonulás, megkapó és kápráztató, olyan tünemé­nyesen szép a takarodás. A mit jöttünk­kor, meglátjuk a mentünkor. Ha jövet csukott volt a hintó, most nyitott. Az egyikbe urak büszkélkedtek, a másikba hölgyek pompáznak. Különösen érdekes azt a sokféle katonát látni, a mint a gyalogság sora halad; karjukba erő, szemükbe tüz. Megismer­jük a kurdot, a drúzt, az anatóit, rume­liotát, szírt, szerecsent, arabot és nizá­mot, a saját egyenruhájában az egyes ezredekhez tartozókat. A szinek skálájá­nak, egyvelegének a látása volt az, melyet leírni vagy lefesteni nem lehet. Válogatott, tartásos és szép legények voltak, bátorság a szemünkben, lelkesült­ség a szivünkben. Magukra vonják sze­münket. Uralkodik a skarlátpiros szin. A hareztéren, gyalogoson is, de jól be­lovagolt lovakon, csodákat lehetne jól­lakott cspatokkal véghez vinni. Most az a kis zsold sincs rendben zsebünkben, de igy is elég ha azt mondják a török ka­tonának : veszélyben a hit, az ország bé­kés otthonod, s ő tűzbe vizbe, megy. Csak imádkozzál mint a vallás feje, khalifa, a Korán őre, török császár, nagyúr sok népen, pénteken, mohame­dán néped vasárnapján, imádkozzál Allah­hoz, a ki előtt elveszti a nap, fényét. Csak imádkozzál a népedért, hogy az uralkodó osztályhoz tartozó hatalmasaid, ki ne zsarolják a gyenge és elnyomott alattvalóidat. Imádkozzál a katonáidért török szultán ; hadsereged kitűnő anya­got bir a népedben. Szenvedve is nagyo­kat tesznek érted, felségedért, a khalifá­ért, szultánért, trónodért és a hazáért. Megmutatták, mikor babéraratni mentek. Azóta egy emberöltő telt el, mégis so­kat beszélünk a hirre kapott török hőstet­tekről. Kozák lovak patái nem kopog­hattak Kontantinápoly utcáin . . . De mint khalifa, imádkozzál azért is, hogy neked, mint uralkodónak, annyi millió alattvaló fejének, világosítsa meg Allah az agyadat, de a népedet is tegye Allah hasongondoikozásuvá, hogy képes légy — nem bátortalan törekvéssel — azokat az üdvös reformokat behozni, a melyek­től most még olyannyira irtózik a fana­tikus néped, hogy emiatt folytonos a küzdelem közöttetek. Mert a te néped, habár verekedni, győzni, meghalni tud, de élni nem. Mozdulatlanul áll meg máig is Mohamed utolsó lépésénél, nem megy tovább, előre, pedig a próféta az észt ugy kiemeli, hogy elsőnek mondja azok közül, a miket Isten teremtett. Insallah, legyen amint Isten akarja! Tudom, ezt gondolod. ESZTERGOM és VIDÉKE. (79. szám.) csapva a trombitát, vonultak az udvarra, a kiséret pedig sóhaj­tozott. Egy pohár sör leküldése után szintén egy adott jelre mendta a maece­nás, hogy már elég, kisétált a banda, a menet élére állt, szólít a nagy dob és felhangzott »Éljen Michnya !« Néhány utcán körutat téve, a jelölt lakására vonultak. Nemzeti sziuű falra­gaszok hirdették délután, hogy 3 órakor Szentgyörgymezőn programmbeszéd lesz, 5 órakor pedig a Csillag-utczában, de a falragaszokat csak 5 óra tájban ragasztot­ták csak ki. A banda mindent pótol, csak az italt nem ! Megszólaltak a kürtök, */« 6-kor beleszámítva a csecsemőket is, voltak vagy 400-zan az esemény színhelyén. A zászló ünnepi megkoszorúzása után Michnya János rövid lelkesítő beszédet mondott, de italt ő sem adott. Beszélt a kvótáról, az önnálló hadsererőt és arrúi, hogy a pézintézeteket államosítani kell, azokból 2 %* os kamatra kaphatna a nép hitelt. Zúgó taps, éljenzés követte szavait. A régi Ugron-párti Török földműves éltette most az ezsmét, melynek eredménye a Kossüth-pártí zászló kibontása lett, a moz­galom szervezője: Kapa János beszélt még, fűszerezve szavadzatát a Frey pártra tett megjegyzésekkel, együtt kiáltották az elvtársak: >nem kell nekünk szőlő, mert savanyú. * Elvonult a tömeg s csak a felvert bokáig érő por hirdette, hogy politikai értekezlet színhelyévé is avatta­tott egyszer a sertéspiacz. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy állhatatlanabb embereket alig le­het látni elég sok földmivesünknél. Ha nekik tiszta szabadelvű párti jelölt kell, miért kapkodtak a néppárti, független­ségi jelölt ntán ? Ha nekik ital nem kell — mint folyton hangoztatták — miért kellett őket a kávéházak udvaráról csaknem karhatalommal esténkint eltá­volítani ? Nem hallgathatjuk el, hogy van kivétel elég, van önérzetes az osz­tályban is bőven, láttuk szombaton is, de a nép zöme még mindég nem érett meg eléggé. Tiszteljük minden ember politikai meggyőződését, de csak akkor, ha ebben álhatatos s nem izgatag, mint a nádszál. A mai nap. Csendes nap után csendes éjszaka kö­vetkezett. Reggel 8 órakor még mély­séges csend, csak a párkányi, maróthi, dömösi kocsikról éljeneznek, a marót­hiak visznek bandát magukkal. A Széchenyi tér üres. Egy jól meg­termett alak áll ott s körültekint a sik­mezőn . . . szecessiós reverendában. A dicsőség illata tehát mégis csak a fe­jébe szállott. Lesz hát két ellenjelölt: Chlebovits és Michnya! . . . Lassan ballagnak innen is, onnan is. Zászló nincs, nóta nincs. Megjelenik 9 órára Michnya pártja is: kilenc ember s két zászló. Ami Michnya magatartását illeti, mindenesetre eli­télhető, de az általános elitélést a föld­műves osztályra egyáltalán átvinni nem lehet, hiszen mindössze hetven szavazó akadt az egész paraszt­ságból ; az a rész, amely komoly okból akart akcióba lépni Frey ellen, Földváry visszavonulása után teljesen leszerelt s Michnya — Chlebovitsra rá sem nézett s igy még Michnya bandája is Doroghra szökött. A legtöbb zsivajt azért az ő pár embere csinálta. Mikor a két párt elhelyezkedett, a né­vedi pap újra megjelent a sik mezőn és kérdezé : — Hát a néppárt hol áll ? Feleletet nem kapott még a kapunál magában búsongó bakaőrmestertől sem ; ez volt az egész katonai kirendeltség, a komáromi vadászok nem mutatkoztak. I °1. október 3. Hétfőn reggel 7 órakor Folk rezes­bandája járta be a várost, az iskolába készülő gyerekek sokasága pótolta a hiányzó választókat. Kellemes és épüle­tes jelenség is volt ugyanekkor a >Magyar Királyt előtt. Egy az eszter­gom társaséletben humoráról általánosan ismert keteskedő-polgártárs a szálloda kapujából élvezte a díszmenet lelkesedé­sét. Hangosan odaszólt a bandistáknak, hogy kell-e egy kis itóka ? Egy ütenyre elhallgatott a banda, hónuk alá

Next

/
Oldalképek
Tartalom