Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-03 / 79.szám

Választási campagne. Az utolsó napok. I. Esztergom. E hét első napjai, a csendes campagne utolsó napjai sem mutattak fel semmi jelentősebb eseményt, érdekesebb epizódot, Egy farsangi éjjelen több s nagyobbszabású hangversenyben s szólóban gyönyörködhetünk, rainte szép holdas éjszakákon. Összeverődtek legénykék, lehetőleg a férfiasságnak nem gyáva mohája nélkül s nagyon meg voltak első politikai szereplésükkel elégedve, hogy arisztokrata érzelmeiket dokumentálhatták, Dunára küldvén Freyt >a vasárus c-t. Az Öregek pedig csak tanakodtak, egyre tanakodtak; ezeket rendkirül leverte, hogy dr. Földváryt meg nem nyerhették. A campagne utolsó napjaiban egyáltalán meglepett a nép érzelem-nyilvánulása. Mert bár a két utóbbi választásnál a tömeges csatlakozást illetőleg tisztában voltunk azzal, hogy ennek a nagy rokonszenvnek legfeljebb fele szól, nem is az elvnek, hanem a személynek, azt nem képzeltük, hogy annyi éljen, annyi nóta csak a Wertheim-hez volt adresszálva. Az utolsó mozgalmak külömben csak a néppártot ijesztetek meg. Azok a cédulák tudniillik, amelyekkel azok a földmives választók, akik Földváry fellépését óhajtották, a > Fürdő c szállodába szombat estére gyűlést hirdettek. Helybeli orgánumuk vasárnapi számában kikel e gyülekezés ellen, egyben újra állást foglal Frey mellett, kijelentvén, hogy ha > valaki meg akarja bontani a választási béke kartelljét,* (amelyet titokban köthettek meg, legalább a nyilványosság s pl. a függetlenségi párt nem tudott róla) >ott lesznek ők is kezet fogva a békevédők között, c Az egész helybeli papság t. i. megegyezett abban, hogy csak az esetben szavaz, ha Frey győzelme kétségesnek mutatkozik. Az egész cikkecske külömben dr. Földváry ellen van intézve. Mégis csak garabonciás deák lehet az a Földváry, hogy a mi arisztokrata laptársunk ily plebejus módon sietett eléje harangozni. .. Nem bántotta, óh nem! Olyannak ismerte el, aki szavának ura szokott lenni. Tényleg az, de nem való mintha kijelentette volna, hogy semmi körülmények között fel nem lép, sőt nyiltan hangoztatta elvbarátainak, mely esetben lépne akcióba. Sőt Frey belső emberei is tudtak róla, E tekintetben tehát fellépését sem lehetett volna kifogásolni. Oh, nem bántja Földváryt a cikk, de abban a kényelmes irodalmi formában van megírva, amelyben a >vád fel nem tételezése*. éppen feltételezés számba megy. Nos, kár volt megijedni, dr. Földváry nem lépett fel s mikor az >Esztergom ban irták az entrefileét, már nem is volt városunkban. Eltávozott idegen helyre, hogy jelenléte semmi zaváf t ne okozzon. És megcselekedte ezt csupán a város belbékéje kedvéért, amennyiben a szervezetlen harc eredménytnem nyújthatott, nem pedig azért, mert a helybeli szabadelvű párt megállapodott, hogy Frey Ferenc a hivatalos jelölt. A szabadelvű párt semmiben sem állapodott meg, mert Esztergomban nincs szabadelvűpárt. A *Bánffy-nefelejtsek* tehát nem illatoznak. Ellenben illatozott pár óráig a néppárt hinárvirága. Mert vasárnap reggel a kortes cédulák nem dr. Földváryt éltették, hanem Chlebovits István néppárti jelöltet. A Sinka-termetü pap azonban hamar megtalálta a visszautat a névedi parochiába. Nem is sokat tehet egész esztergomi szereplésről. Más ügyben jött ide, azt elvégezte s azután ivott reá áldomást. A » Fürdő <-be a jelöltkutatókkal került össze. Ezzel minden meg van magyarázva. Ezek léptették fel de főképen Koditek ur. Másnap reggel pedig eltűnt; azt hittük: véglegesen. Legmulatságosabb volt a Míchnya-íéle operett-párt, de minden cselédleánytól legkedveltebb, mert egy napig övé volt a rézbanda. Jártak is vele egész nap. S utána, mint a hamelni patkányfogó után vagy kétszáz gyerek, egyéb senki. (A patkányok nem reogáltak.) Éltették volna a követüket is, mert a falragaszokon már mint honatya szerepel, csak a nevét nem tudják sehogyan megjegyezni s igen furcsa variációkban lehetett hallani azt. Michnya úr pedig mulatott. Köbölkúton végzett, hát itt próbálkozott. De nem kellett még a fügetlenségi népnek sem. Mi komoly embert akarunk !t mondogatták. Mulatsága azonban szerény, de tisztességes állásába került. A legutóbbi választási mozanatokról tudósítónk a következőkben számol be : A szombati értekezlet. >Lakodalom muzsika nélkül, követválasztás itóka nélkül roszabb a temetésnél !> Ezt hajtogatják uton útfélen azok, kik mindenért jobban lelkesülnek, kik mindenbe hamarább képesek belenyugodni, mint az uj választási törvényekkel járó száraz intézkedésekbe. Nem titok többé, hogy a földműves osztály jelentékeny része nem lelkesült Frey jelöltetéséért; az új törvények a szabad választási jogot, nem kötik meg senkinek a kezeit, ez alapon, ha ellenvetésük indokolt, legyen meg szabad akaratuk, nem rójuk fel bűnül, hogy más irányban is mozgolódtak ; de a mód, melylyel a tervük kivitelén fáradoztak, nem helyes. Szervezetlenül, kiabálással, gorombasággal méltó jelöltet fogni még lámpával fogni sem lehet. Hogy ez állitásunk igaz, kísérjük figyelemmel a közel napokban történt eseményeket. Már pénteken emlegették dr. Földváry István városi főügyész nevét, éjjel csopor tokban állva kiabálták e kőzbecsülésben álló férfiú jel ültetését. Szombaton százával hordták szét a meghívókat az esti értekezletre, mely a » Fürdőt nagytermében volt tervezve. 8 óra tájban rengett a lépcsőzet a csizmakopogástól, a terem hangos volt a 3—400 ember morajától. Nagyon halk hangon nyitotta meg az értekezletet Kapa Mátyás. Szavait csak azok érthették, kik az asztal mellett csoportosultak, indítványozta, hogy kérjék fel Niedermann Pál kir. tanácsost elnöknek. El is fogadták indítványát, de Hegedűs József nyomban utána fölöslegesnek mondta ez intézkedést, szerinte elég két bizalmi férfi, Béták János, Szóda István felszóllalása után mégis elhatározták, hogy felkérik Niedermann Pált, kiért el is ment egy küldöttség, de ez egészségi állaqotára hivatkozva, kérelmüket nem teljesíthette. Mire az összegyűltek dr. Földváry István lakása elé vonultak este 10 órakor, de Földváry Istvánnal nem tárgyalhatták, mert több napra elutazott városunkból. Chlebovits és Michnya. Vasárnap reggel a helyi lapokban megjelent Földváry ismert nyilatkozata, hogy a jelölést ez idő szerint el nem fogadja. Ugyan-e reggel falragaszok hirdették Chlebovits István névedi plébános jelöltetését néppárti programmal. A plébános úr belátva, hogy nagyon savanyú lesz a szőlő, programmbeszédébe sajtot csomagolva, elvitorlázott csendes lalujába tovább fáradozni népe boldogitásán (?). Igy hittük legalább. Mi lesz most velünk ? kesergett a nemzet, de nem sokáig, mert este már a kávéházak el voltak árasztva újabb hirdetésekkel, melyek szövege meglepetésre ez volt: >Éljen Michnya János képviselőnk !« Kossuth párti programmal lépett fel. Olyan fejedelmi ünnepély ez, mely a nép vallásával, szokásával van összhangban. A milyen felséges volt a felvonulás, megkapó és kápráztató, olyan tüneményesen szép a takarodás. A mit jöttünkkor, meglátjuk a mentünkor. Ha jövet csukott volt a hintó, most nyitott. Az egyikbe urak büszkélkedtek, a másikba hölgyek pompáznak. Különösen érdekes azt a sokféle katonát látni, a mint a gyalogság sora halad; karjukba erő, szemükbe tüz. Megismerjük a kurdot, a drúzt, az anatóit, rumeliotát, szírt, szerecsent, arabot és nizámot, a saját egyenruhájában az egyes ezredekhez tartozókat. A szinek skálájának, egyvelegének a látása volt az, melyet leírni vagy lefesteni nem lehet. Válogatott, tartásos és szép legények voltak, bátorság a szemünkben, lelkesültség a szivünkben. Magukra vonják szemünket. Uralkodik a skarlátpiros szin. A hareztéren, gyalogoson is, de jól belovagolt lovakon, csodákat lehetne jóllakott cspatokkal véghez vinni. Most az a kis zsold sincs rendben zsebünkben, de igy is elég ha azt mondják a török katonának : veszélyben a hit, az ország békés otthonod, s ő tűzbe vizbe, megy. Csak imádkozzál mint a vallás feje, khalifa, a Korán őre, török császár, nagyúr sok népen, pénteken, mohamedán néped vasárnapján, imádkozzál Allahhoz, a ki előtt elveszti a nap, fényét. Csak imádkozzál a népedért, hogy az uralkodó osztályhoz tartozó hatalmasaid, ki ne zsarolják a gyenge és elnyomott alattvalóidat. Imádkozzál a katonáidért török szultán ; hadsereged kitűnő anyagot bir a népedben. Szenvedve is nagyokat tesznek érted, felségedért, a khalifáért, szultánért, trónodért és a hazáért. Megmutatták, mikor babéraratni mentek. Azóta egy emberöltő telt el, mégis sokat beszélünk a hirre kapott török hőstettekről. Kozák lovak patái nem kopoghattak Kontantinápoly utcáin . . . De mint khalifa, imádkozzál azért is, hogy neked, mint uralkodónak, annyi millió alattvaló fejének, világosítsa meg Allah az agyadat, de a népedet is tegye Allah hasongondoikozásuvá, hogy képes légy — nem bátortalan törekvéssel — azokat az üdvös reformokat behozni, a melyektől most még olyannyira irtózik a fanatikus néped, hogy emiatt folytonos a küzdelem közöttetek. Mert a te néped, habár verekedni, győzni, meghalni tud, de élni nem. Mozdulatlanul áll meg máig is Mohamed utolsó lépésénél, nem megy tovább, előre, pedig a próféta az észt ugy kiemeli, hogy elsőnek mondja azok közül, a miket Isten teremtett. Insallah, legyen amint Isten akarja! Tudom, ezt gondolod. ESZTERGOM és VIDÉKE. (79. szám.) csapva a trombitát, vonultak az udvarra, a kiséret pedig sóhajtozott. Egy pohár sör leküldése után szintén egy adott jelre mendta a maecenás, hogy már elég, kisétált a banda, a menet élére állt, szólít a nagy dob és felhangzott »Éljen Michnya !« Néhány utcán körutat téve, a jelölt lakására vonultak. Nemzeti sziuű falragaszok hirdették délután, hogy 3 órakor Szentgyörgymezőn programmbeszéd lesz, 5 órakor pedig a Csillag-utczában, de a falragaszokat csak 5 óra tájban ragasztották csak ki. A banda mindent pótol, csak az italt nem ! Megszólaltak a kürtök, */« 6-kor beleszámítva a csecsemőket is, voltak vagy 400-zan az esemény színhelyén. A zászló ünnepi megkoszorúzása után Michnya János rövid lelkesítő beszédet mondott, de italt ő sem adott. Beszélt a kvótáról, az önnálló hadsererőt és arrúi, hogy a pézintézeteket államosítani kell, azokból 2 %*

os kamatra kaphatna a nép hitelt. Zúgó taps, éljenzés követte szavait. A régi Ugron-párti Török földműves éltette most az ezsmét, melynek eredménye a Kossüth-pártí zászló kibontása lett, a mozgalom szervezője: Kapa János beszélt még, fűszerezve szavadzatát a Frey pártra tett megjegyzésekkel, együtt kiáltották az elvtársak: >nem kell nekünk szőlő, mert savanyú. * Elvonult a tömeg s csak a felvert bokáig érő por hirdette, hogy politikai értekezlet színhelyévé is avattatott egyszer a sertéspiacz. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy állhatatlanabb embereket alig lehet látni elég sok földmivesünknél. Ha nekik tiszta szabadelvű párti jelölt kell, miért kapkodtak a néppárti, függetlenségi jelölt ntán ? Ha nekik ital nem kell — mint folyton hangoztatták — miért kellett őket a kávéházak udvaráról csaknem karhatalommal esténkint eltávolítani ? Nem hallgathatjuk el, hogy van kivétel elég, van önérzetes az osztályban is bőven, láttuk szombaton is, de a nép zöme még mindég nem érett meg eléggé. Tiszteljük minden ember politikai meggyőződését, de csak akkor, ha ebben álhatatos s nem izgatag, mint a nádszál. A mai nap. Csendes nap után csendes éjszaka következett. Reggel 8 órakor még mélységes csend, csak a párkányi, maróthi, dömösi kocsikról éljeneznek, a maróthiak visznek bandát magukkal. A Széchenyi tér üres. Egy jól megtermett alak áll ott s körültekint a sikmezőn . . . szecessiós reverendában. A dicsőség illata tehát mégis csak a fejébe szállott. Lesz hát két ellenjelölt: Chlebovits és Michnya! . . . Lassan ballagnak innen is, onnan is. Zászló nincs, nóta nincs. Megjelenik 9 órára Michnya pártja is: kilenc ember s két zászló. Ami Michnya magatartását illeti, mindenesetre elitélhető, de az általános elitélést a földműves osztályra egyáltalán átvinni nem lehet, hiszen mindössze hetven szavazó akadt az egész parasztságból ; az a rész, amely komoly okból akart akcióba lépni Frey ellen, Földváry visszavonulása után teljesen leszerelt s Michnya — Chlebovitsra rá sem nézett s igy még Michnya bandája is Doroghra szökött. A legtöbb zsivajt azért az ő pár embere csinálta. Mikor a két párt elhelyezkedett, a névedi pap újra megjelent a sik mezőn és kérdezé : — Hát a néppárt hol áll ? Feleletet nem kapott még a kapunál magában búsongó bakaőrmestertől sem ; ez volt az egész katonai kirendeltség, a komáromi vadászok nem mutatkoztak. I °1. október 3. Hétfőn reggel 7 órakor Folk rezesbandája járta be a várost, az iskolába készülő gyerekek sokasága pótolta a hiányzó választókat. Kellemes és épületes jelenség is volt ugyanekkor a >Magyar Királyt előtt. Egy az esztergom társaséletben humoráról általánosan ismert keteskedő-polgártárs a szálloda kapujából élvezte a díszmenet lelkesedését. Hangosan odaszólt a bandistáknak, hogy kell-e egy kis itóka ? Egy ütenyre elhallgatott a banda, hónuk alá