Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-10 / 20.szám

A főispánkérdés. Esztergom, március 7* Egymásután vettük s olvastuk a >Honti Lapok*, a »Selmecbányai Híradó*, a >Korpona és Vidéke*, a szomszédos vármegye három vezető helyi orgánumának legutóbbi számát. Egy hang, egy érzés, egy fájdalom vonul át mind a hármon ; szinte megható az érzések egyenlő, mesterkéletlen, mély megnyilatkozása. Kiérződik a szavakból, a tónusból, a szinte feljajdulásszerü sajnálkozásból, hogy így csak az őszinteség, az igaz elfogódás beszél. Bevalljuk őszintén — emberek vagyunk, akik első sorban mégis csak a magunk érdekét, előnyét, jövőjét tekintik — Hontvármegye közvéleményének Horváth Béla főispán távozása felett való ritka harmonikus és nagy arányú sajnálkozása — a lehangoltság és csalódottság érzetének mai napjaiban — bizonyos Örömmel, vigasztalással, reménynyel tölt el. Nemkülömben mindazok a hirek, jellemzések, amesftlom és Valóság. Az álom elmúlt! Mért is álmodoztam ! S az álom után mért az ébredés! Legédesebb jogát az ifjúságnak Csak eddig birni, — hisz ez oly kevés. — Mit bánom én, ha festett is az éden, Amig igaznak látja azt szemem : Jobb csüggni csalfa képzelet világán, Mint hogy másét, — mástól irigylem. Az álom elmúlt! S most, hogy felébred[tem, Valami, — érzem, — megszakadt belül. Nem zúgó szélvész tépte szét reményim : Sötét árny az, mely félém nehezül. Még felzokog a szívnek jajongása, Még zúg az agyban egy-két gondolat, Aztán behantol mindent a valóság, Elhal a jajszó rögös hant alatt. — Budapest 901. II/16. Viki. I. . . . Meglásd, hogy az lesz a halálom ... Ne nézz hát rám olyan furcsán ! Nem lyeket kompetens egyénektől minden oldalról kaptunk elkövetkezhető kormányképviselőnk egyénisége felől. Mert akit igy megszeretnek, nagy és alapos okának kell ott lenni a szeretetnek és rokonszenvnek. S közönséges férfiú nem lehet az, aki előtt — kettő-három kivételével — a legintranzingensebbeknek, legkíméletlenebbeknek ismert politikai ellenfelek is kalapot emelnek s egyénisége iránt való tiszteletüket hangoztatják. Hiszen nem titkoltuk, sőt nyilt őszinteséggel hangsúlyoztuk, amikor a főispánkérdés megoldása tudomásunkra jutott, hogy rendkívüli csalódást érezünk, nem tudunk találni okot, értelmet, magyarázatot az egész közönség, minden joggal és méltányossággal támogatott, impozánsan egyöntetű óhajtása megtagadásának, ahogy ma sem találunk. Azt hisszük: a hontiak sem. Ám nem áll immár módunkban változtatni rajta, megakasztattunk az első lépésnél. Beállott a csendes várakozás, a kényszerű megnyugvás, amelyérted te azt, hisz magam sem értem. . . A szerelem fog engem megölni; az első csók, a mi másnak boldogság, nekem kárhozat lesz. Ne szólj, ne beszélj. Ezt te nem tudod, én sem tudom . , . Összegörnyedve kuporgott a szőnyegen. A hosszú szőke haja csomónkint tapadt csontos, erős homlokára, a nagy sötétkék szemeivel mereven nézte a lobogó spirituszlángot, amely kísérteties, kékes fénynyel világította be beesett, sárga arcát. Reggel.felé volt már — télen — mikor teát főztünk a földön a kályha f mellett. . . . Ha lelke nem volna az embernek ! . . Lelkem, a mi fölfelé emel a finom, lehelletszerü szellemvilágba, a hol nincs anyag, nincs test, nincs sár, csak a tiszta szerelem. Légies, árnyfinomságú érzelmek, melyeknek láthatatlan finomságú szálaiból szőtte valami ismeretlen ellenség az én beteg lelkemet. S az ilyen lélek átka az embernek, végzete, a mi üldözi, kínozza testét. Azt az érzékeny, nem érezhető valamit, a lelket, én érzem és nekem az fájdalmat okoz. Ránéztem Bedő Mártonra, a kit mi Piátónak hittünk. A száraz, erős nagy kezét lomhán lógatta le, a haját szemébe szorította. Komoran, fáradtan gubbasztott az esetlen hosszú testével, a mint beszélt. ben példát abból a nemes, imponáló viselkedésből veszünk, • amelyet a legközelebbről érdekelt férfiú tanusit. Ily körülmények között mindenesetre nagy megkönnyebbülésünkre szolgál, hogy ha mégsem a mi emberünk foglalná el néhai Kruplanicz Kálmán örökét, oly férfi jönne, akiről a hontmegyei közélet egyik kiváló szereplője a következő sorokat intézte hozzánk : Gratulálhatok Esztergomnak Horváth Bélához. Nf-mes szivü, nobilis lelkületű, tetőtői talpig gavallér uri ember, vonzó egyéniségének szelid varázsával mindenkit le fog bilincseim Önöknél is. Kevés, rokonszenvesebb, nagyobb szivü embert ismertem életemben. Meglátják, egy csapásra meghódítja Önöket és nemcsak a főispáni székbe fog beköltözködni, hanem a szivekbe is. Csak erőltetett frázis, hogy innét a >politikai béke helyreállítása kedvéért távozik*. Pártkülönbség nélkül sajnáljuk, itt a megyében, a közönség igaz, szeretetteljes ragaszkodása adottfőispáni székének szilárd talapzatot. Sajnáljuk, siratjuk őt távozása alkalmából, de büszkén fogjuk hallani, hogy mennyire és mily rövid idő alatt szerették | Önök meg. I A mi közönségünk mindig elisj merője volt minden valódi érdemnek, indokolatlan, jogosulatlan antipatiák soha sem vezették s ha bizony természetes tartózkodással fogadja is az uj, idegen vezető elej meket, ez a tartózkodása mindég átváltozik tiszteletté, szeretetté, vonzalommá, mihelyt erre az alapot megtalálta. Ez alapra van itt is szükség. A >Honti Naptár* mult évi füzete egyébként igy mutatja be ki| szemelt .kormányképviselőnket: — A szerelem fog engem megölni, meglásd ... Leírhatatlan különös keserű kifejezés ült a sárga arcára . . . A viz duruzsolt, apró, fekete thea levelek táncoltak sustorgó, bugyborékoló fölszinén. A gőz széles foszlányokban iramlott fölfelé. A piroshegyü kék lángnyelvek a szálló gőz után törekedtek, nagyra nyúlt ki némelyik, azután hirtelen visszahúzódott , . . II. Szelid, jó fiú volt a Bedő Márton, csak bolond egy kissé. Az anyja nevelte — az apja meghalt rég, meglőtte magát — meg a lány testvérei azok formálták ilyenre lányos, féltő szeretettel. Azok a szőke, üresszemű ábrándos nagy lányok, a kik mindig gyerekek maradnak, még ha férjhez mennek is. Ezek közt nőtt föl, ezeknek a bajait, apró örömeit érezte s így lett belőle is a gyöngéd, ábrándos környezetben szelid, gyöngelelkü lány. Később azután Platót szerette meg. Azt a komoly, szomorú bölcset, a ki a lelket egy külön világba vezeti, csodálatos, ködös mesevilágba . . . Mikor hazajöttünk a Koltayné zsúrjáröl, Márton fölhítt magához. — Gyere, mondta aludj nálam. Elmentem hozzá. Nem gyújtotta meg a lámpát — gyűlölte bántó, fényét — csak a spirituszláng világított a szamovárban. Annak a világa jó barátja volt, szerette, mert enyhe, tompa a fénye. A király s a kormány első embere megyénkben. Nem csak azon méltóságnál fogva, a melyet visel, de a megye javára végzett munkájánál fogva is első hely illeti meg őt a megyében. Horváth a főispáni állást nemcsak méltóságnak tartja, hanem hivatalnak, a melynek gondos és lelkiismeretes ellátását szigorú kötelességnek ismeri. A közügyeken észre is lehet venni annak hatását. A kőzédek veszi ennek azután a hasznát. | Platóról beszélt; Piátóról, a mint ko! moly, fönséges tartással, fölmagasztosult tekintettel néz a haragoskék égre. Sötétzöld olajfák borulnak a fehér fövenyes útra, a fák közül elővillog egy-egy márvány épület. Lobogó ruhájú szőke ijjak hallgattják ábrándos szemekkel, a mint a nagy mester égfelé emelt karral, komolyan — de lelkesen — beszél nekik az Ideálról, a szellemről, a mit ! csak lelkünkkel érezhetünk. Egy külön ' szellemvilágot tár föl nekik, a hol nincs test, a mi csak a lélek számára létezik. S a lenge ruhás, hosszú hajú ifjak lángszavai nyomán elfeledik a testüket, izzik a szemük, a mint az a komoly ember mutatja nékik az útat, a hol az Ideál van, a mit csak a lélek finom szálaival lehet fölfogni . . . Kipirult a komoly csontos arca, megsimogatta homlokát. j — Él a lelkem, lélekre talált 1 A lelkem szeret . . . Megtaláltam a lelket, ! mely szó nélkül, pillantás nélkül megérzi az én érzésemet. Egy a gondolata az enyémmel, Összeszövődött az a sok apró, vékony szál. Nem érzem a testemet, csak lelkem van, könnyű, finom lelkem, a mely oda száll, a hova megmutattad az útat te nagy, te bölcs Plató ! . . III. Azután többször elment Koltay Pálhoz. Ügyetlen, ostoba volt Bedő Márton, csak akkor lett bátor, ha a szerelemről bej ii .Eszterflom és Vidéke" tárcája. ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M«ÍÜetel)Ík Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért; Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^ AR

AK * MUNKÁCSY KÁLMÁN- (ho?a a Kéziratok, előflz etések, nyilttereK és hirdetések küldendők) Flftm™ ~~ - "~ - ~~ — ~~ — l

l kor' - ffl LaptHlajdonos kiadókért: Széc^e^yi-tér, 330. SZÚíI). Negyedévre ^~ ^ - ^ 3 kir! - fii! DR. PROKOPP GYULA- «-~t- M»* vi,«a. ^